Therion - Secret of the Runes (2001)

Egészen belelendültem a konceptalbumok elemezgetésébe, a W.A.S.P. után kedvet kaptam egy másik nagy kedvencem, a Therion általam egyik legjobbnak tartott alkotásának bemutatásához. A bandát még nem ismerőknek először elmondanám néhány szóban, mi is ez a zenekar és mit hallhatnak ezen a lemezen.
A Therion egy svéd szimfónikus metalt játszó zenekar, ami 1987-ben alakult. Maga a név görög eredetű, a bibliai Jelenések Könyvében található To Mega Therion [Το Μεγα Θηριον], azaz a A Nagy Fenevad kifejezésből ered. Hasonló címmel a Celtic Frost is megjelentetett egy lemezt. Nem restelltem a Bibliában utánanézni pontosan az idézetnek, de sajnos a magyar fordítás (beleértve a Károli Gáspár-félét is) nem adja vissza tökéletesen ennek a névnek az erejét.
Korai lemezeiken death metal-szerű zenét játszottak, de fő vonásaik, amik híressé tették őket, már akkor kiütköztek. Ismét egyszemélyes zenekarról van szó, egyetlen alapító tagja Christofer Johnsson, aki a kezdeti időktől felel a gitárért, billentyűkért és az utóbbi időkig az énekért is. Az ő mesterműve az összes lemez zenéje, míg a szövegeket 1996 óta Tomas Karllson írja. Kilenc nagylemezük jelent meg a SOTR előtt, igazából mindegyik megérdemelne egy hasonló szintű bemutatást.
Az ötfős zenekari tagságon kívül tizenkét fős énekkórus, tíz vonós és tizenöt egyéb hangszeres (oboás, angolkürtös, stb.) szerepel a felvételen, tehát monumentális alkotásról beszélhetünk. Gyorsan készült el, mindössze egy évet kellett a rajongóknak várni rá. A Finnvox stúdióban történt a keverés, természetesen tökéleteshez közelítő minőséget kapunk cserébe. A borítót Thomas Ewerhard készítette, kilenc rúna látható rajta, valamint a Secret of the Runes felirat szintén rúnákkal leírva.

A lemez dalai ősi északi hagyományokon alapulnak. A mitológiában szereplő Világfa, az Yggdrasil áll a középpontban. Kilenc világot foglal magában, az album erre koncentrál elsősorban. Hatalmas kőrisfa volt, három gyökéren támaszkodott. Az első leért Jotunheim-be, az óriások földjére, ahol Mimir kútja volt, a második Niflheimig, a köd honáig ért, ez a kilenc világ legmélyebbike volt. Niflheim közelében volt Hvergelmir, a dörgő üst forrása, és itt élt Nidhoggr sárkány, aki a gyökeret alulról rágta. A harmadik gyökér az istenek honába ágyazódott, Asgardba, ahol az Ázok nemzetsége élt. Urd szent forrása, ahol az istenek tartották ítélőszéküket, e harmadik gyökér alatt fakadt. Itt tanyáztak anornák is, a sors germán istennői, naponta a kút vizét földdel keverve betapasztották a gyökeret, nehogy kiszáradjon vagy megrepedezzék. A fa ágai többfelé nyúltak: Muspellheimbe, a tűzóriások földjére; Vannaheimbe, az ősi istenek a Vánok földjére, Svartalfheimbe, a manók tartományába, Ljosalfaheimbe, a jámborok vidékére, Mannheimbe, az emberek világába, és végül Helheimbe, az alvilágba, amely felett Hel uralkodott.

Egy-egy dal egy világot mutat be, a kompozíciót egy prológus és egy utószó fogja közre. A bevezető Ginnungagap, azaz a világ keletkezése előtti üresség. Itt lakozott az óriás Ymer, aki megöletett, a testéből föld, a véréből pedig tengerek keletkeztek. Ezután Odin utazását követhetjük, amint tudásszomjtól hajtva próbálja megszerezni a rúnák titkait. Maga a rúna szó is titkot jelent, ami még rejtélyesebbé teszi a történetet. Odin megtudja, hogy ezek a jelek nem csupán szavakat rejtenek, hanem mágikus jelentéssel bírnak. Ezek sokféle alakokban léteztek különböző hagyományokban, de az északi a legismertebb jelenleg, habár sokszor tévesen összemossák a hasonló, de jelentésben eltérő jeleket.
A további dalok sorban bemutatják a fent említett világokat: Midgard, Asgard, Jotunheim, Schwarzalbenheim (német nyelvű nóta, Svartalfheim), Ljosalfheim, Muspellheim, Nifelheim, Vanaheim és végül Helheim, az alvilág, Hel istennő otthona. A rúnák titka Odin kezébe kerül, a zárótétel a Secret of the Runes pedig befejezi a történetet.
A Therion tagjai szerint legnagyobb hatásaik között Richard Wagner zenéje, főleg librettói szerepelnek, a dalszövegekre is nagy hatással volt a német mester zsenije. Szerintem nem véletlenül mondják, hogy a korábbi évszázadok zeneszerzői napjainkban biztos rockzenészek lettek volna. Aki meghallgatja ezt a lemezt, szerintem nem is kételkedhet ebben. Egy-egy dalt kiragadni lehetetlenség volna, csak egyhuzamban érdemes végigélvezni az egy órányi muzsikát (szigorúan bónuszdalok nélkül). Ugyan még csak öt éve látott napvilágot, már most alapműnek tekinthető.

Számlista:

01. Ginnungagap (prológus)
02. Midgaard
03. Asgaard
04. Jotunheim
05. Schwarzalbenheim
06. Ljusalfheim
07. Muspelheim
08. Nifelheim
09. Vanaheim
10. Helheim
11. Secret of the Runes (epilógus)

Therion diszkográfia:

1991 Of Darkness…
1992 Beyond Sanctorum
1993 Symphony Masses: Ho Drakon Ho Megas
1995 Lepacha Kliffoth
1996 Theli
1997 A’arab Zaraq – Lucid Dreaming
1998 Vovin
1999 Crowning of Atlantis
2000 Deggial
2001 Secret of the Runes
2002 Live in Midgard (live album)
2004 Syrius B
2004 Lemuria
2007 Gothic Kabbalah
2009 TBA

W.A.S.P: The Crimson Idol (1992)

Blackie Lawless nem egyszerű eset, 1982-ben alapított zenekarában vagy húsz zenész is megfordult az évek során, az állandóságot egyedül ő képviseli. A szakadt punk-körökből indult Blackie először a New York Dolls kisegítője volt Johnny Thunders helyett, majd a basszer Arthur "Killer" Kane bandájában nyomta. 1976-ban Sister nevű zenekarával az elsők voltak Los Angelesben, akik pentagrammot használtak a logójukban. Ezzel a bandával nem jutottak ki a béka feneke alól, egyetlen érdekessége, hogy itt nyomta egy ideig Randy Piper, a későbbi legendás W.A.S.P. gitáros. A Sister után jött a Circus Circus, majd a London (Nikki Sixx, Mötley Crüe basszer ebben a bandában nyomta korábban, de megfordult itt Slash és Izzy Stradlin is). 1982-re jutott el oda, hogy saját csapatot szervezzen maga köré régi cimborákból, ez lett a máig megfejthetetlen rövidítés: W.A.S.P.
Eleinte szokásos szexista szövegeket játszó, glam-metalra hajazó banda volt, első sikerük az Animal (Fuck Like a Beast) kislemez lett, ami kb. olyan slágerük azóta, mint a Black Sabbathnak a Paranoid. 1984-es lemezük tele volt potenciálisan fasza dalokkal, a stílus alaplemezei közé sorolható, nótái (Hellion, I Wanna Be Somebody, stb.) a koncertek fő részét képzik a mai napig. 1985-ben adták ki a The Last Command-et, ez nagyjából az első lemez utánzása, de korántsem akkora sikerrel, az 1986-os Inside the Electric Circus, borítóján Blackie puffadt alkesz fejével pedig már messze alulmaradt az eddigiekhez képest. Ekkor jött el a váltás ideje, majd három év után készült el csak az új W.A.S.P-ot mutató nagylemez, a The Headless Children (1989). Eltűntek a kúrásról, ivásról szóló nóták, helyükre komolyabb, érettebb mondanivalóval íródottak kerültek. A rajongók egy része fellázadt, de sokan épphogy ezért szerették meg a bandát. Blackie ezután írta meg és vette fel talán a legjobb, sokáig érlelt lemezt: megszületett a The Crimson Idol.
Elődeítől eltérően konceptalbum lett, egybefüggő történetet mesélnek el a dalok. A stúdióban Blackie játszotta fel a gitárt, basszusgitárt, billentyűs hangszereket, ráadásul énekelt is, így társai, Bob Kulick, Frank Banali és Stet Howland csak kisegítő szerepet töltöttek be. Természetesen a dalszövegek is a frontember elméjének szüleményei. A történet főhőse a tizenéves Jonathon, William és Elisabeth Steel gyermeke. Egy testvére van - Michael - aki a család szeme fénye, tökéletes mintagyerek, aki soha semmi rosszat nem csinál, ezzel szemben Jonathont a szülők nem becsülik, nem néznek ki belőle semmit az égvilágon, elhanyagolják. A sztori elején Michael meghal autóbalesetben, mire testvére megszökik otthonról, és az utcán él. Alkohol-és drogfüggő lesz, majd miután egy zenebolt kirakatában meglát egy gitárt, rocksztár szeretne lenni (itt jegyezném meg, hogy sorsa sokban hasonlít sok neves zenészéhez, akik a nyolcvanas években törtek fel: Nikki Sixx is nehéz körülmények között nevelkedett). Találkozik "Chainsaw" Charlie-val, aki egy pénzéhes producer, megígéri a fiúnak, hogy sztárt farag belőle. Bemutatja a későbbi menedzsernek, Alex Rodman-nek, aki befuttatja Jonathont. Rövidesen híres lesz, de ez az életforma mégsem ad meg neki mindent, amit várt: sosem pótolhatja azt a szeretetet, amit szüleitől soha nem kapott meg. Egyszer egy koncert után a fiú feltárcsázza otthoni számukat, hogy rendezze a korábbi problémákat, de csalódnia kell. A rövid beszélgetés fájdalmas mondattal ér véget: a szülők letagadják, hogy valaha is lett volna gyermekük. Jonathon rájön, hogy apja és anyja sohasem fogja őt elfogadni, a koncert után gitárhúrjaiból hurkot formál és felakasztja magát.
Sokan fintorogtak az albumtól, de szerintem zseniális alkotás, nem sikerült túlszárnyalni azóta kiadott konceptlemezeivel. Erős zenészgárda rögzítette, de sajnos nem kapta meg azt az elismerést, amit érdemelne.
 

Számlista:

1. "The Titanic Overture" (Blackie Lawless) – 3:23
2. "The Invisible Boy" (Lawless) – 4:04
3. "Arena of Pleasure" (Lawless) – 4:06
4. "Chainsaw Charlie (Murders in the New Morgue)" (Lawless) – 7:36
5. "The Gypsy Meets the Boy" (Lawless) – 4:08
6. "Doctor Rockter" (Lawless) – 3:43
7. "I Am One" (Lawless) – 4:27
8. "The Idol" (Lawless) – 5:20
9. "Hold on to my Heart" (Lawless) – 4:14
10. "The Great Misconceptions of Me" (Lawless) – 9:29

Összesen: 58:05
Kiadó: Capitol Records


W.A.S.P. diszkográfia

1984 W.A.S.P.
1985 The Last Command
1986 Inside the Electric Circus
1989 The Headless Children
1992 The Crimson Idol
1995 Still Not Black Enough
1997 Kill Fuck Die
1999 Helldorado
2001 Unholy Terror
2002 Dying for This World
2004 The Neon God Part I. The Rise
2004 The Neon God Part II. The Demise
2007 Dominator

Mikus Tamás, becenevén Tass, a kis hazánkban egyre inkább feltörekvő Agregator zenekar torka válszolt kérdéseinkre. Tudni kell róla, hogy hatalmas figura, akárcsak a zenekar többi tagja, és szerepet vállal a főleg tatabányai rendezvények szervezésében, ahol ők már kultikus fellépőnek számítanak.

Tass /Agregator/ a fotók a zenekar hivatalos honlapjáról vannak, illetve Tass jóvoltából kerültek hozzám .    

                                   
Csabi: Nemrégiben elértétek azt a lépcsőfokot, ami az ABC tehetségkutató rendezvényt jelenti. Milyennek találod a szereplést és a lehetőséget?

Tass: Igazándiból a szereplés lényege elsősorban az volt, hogy vidéki bandaként a fővárosban játszhattunk egy kiemelt helyszínen, nagyszerű technikai körülmények között olyan közönségnek, akik amúgy nem biztos, hogy eljutnak Agregator koncertre. Hála az égnek Pöpi ismét bizonyított és szerencsésen húzott a sorrend-sorsoláson, így nagyon jó időpontban kerültünk színpadra. A visszajelzések is kitűnőek voltak, a közönség soraiból bőven többen szavaztak ránk, mint amennyi jegyet mi eladtunk, szóval teljesen pozitív a történet. Jól is éreztük magunkat, a buli is bejött - a további háttértörténet pedig elolvashatóak a honlapunk napló részében :)

Csabi: Tény hogy nagy szerepetek van a tatabányai rendezvények szervezésében, és ti vagytok általában az egyik fő műsorszám. Sok munkával
 jár ez?

Tass: Hát, szerepünk van, mert tagjai vagyunk a Tatabányai Zenészegyletnek és igyekszünk minél többet tenni azért, hogy minél izgalmasabb rock-élet legyen a városban. Tavaly októberben annyiban változott ez a helyzet, hogy megújult az egyesület vezetése és Somlói Feca (Cross Borns) elnöksége mellett jómagam, mint titkár kerültem a szervezetbe. Ezáltal jóval több feladat jött át hozzánk, de egyelőre úgy tűnik, hogy sikerül felpörgetni az egészet. Már most rengeteg Puskin Művház-beli koncert látszik, a Gladiátor (Roxxy) klubot is megtöltjük élőzenei koncertekkel, összehangoljuk a térség szervezőinek/bandáinak műsorterveit és közös promócióval jelenünk meg a színtéren. Persze hangsúlyozom, hogy ez a környékbeli szervező brigádok munkájának köszönhető, mint pl. a Cross Borns zenekar, az Astrodust-Scaffold-Infection hármas, a Depeche Mode Club és hát a közös Killing Art/Sable-Agregator stáb sem marad munka nélkül. Az aktuális programok idővel olvashatóak lesznek a Tatabányai Zenészegylet weboldalán (www.tze.hu), olyan február körül indul majd be, addig kis türelmet kérünk :)
Hogy mi vagyunk-e a fő műsorszám, azt nem hiszem, hogy el tudnám dönteni. Tény, hogy sokan szeretik a bandát helyben, ennek nagyon örülünk, igyekszünk is fenntartani ezt az állapotot :)
Hogy sok-e a munka? Hát van vele, de legalább kellemes. Jó látni, amikor egy rendezvény után, a lányok-srácok úgy mennek el, hogy jól érezték magukat ott illetve később a sztorizások alkalmával fel-feltűnnek a rendezvényen átélt kalandok. Az a helyzet, hogy Tatabányán is úgy van, ahogy máshol - ha nem csinálnak az aktivisták és a bandák maguktól bulit, akkor nincsen semmi és lehet utazgatni és keseregni, hogy nincs hova menni. Szóval a lényeg, hogy megy a dolog, ráadásul jól, szóval úgy könnyebb is csinálni, hogy látszik - van értelme!

Csabi: Mikor elindult útján az Agregator, gondoltátok volna hogy eléritek mindezt ami van? Hobbizenekar voltatok, vagy mindig törekedtetek erre?

Tass: Végül is olyan égretörő dolgokat nem értünk el, de ha nekem valaki 1998-ban a garázsban azt mondja, hogy albumaink, klipjeink lesznek, külföldi fesztiválokon - vagy akár a Szigeten vagy egyéb nyári bulin - játszunk majd és még 7-800 km-re is lesznek, akik kívülről fújják a dalainkat - nos, akkor valszeg egy épp kéznél lévő ötliteres kannával tettem volna helyre :) Nem nagyon gondolkodtunk a helyzeten, csak mindig igyekeztünk előre lépni egy kicsit - hála az égnek ehhez volt egy igen inspiráló közeg, a megyei zenei közösség - és ehhez megkaptunk minden segítséget. Mindemellett próbálunk olyan dolgokat csinálni, mint egy igazi zenekar, jópár álmot sikerült is megvalósítani, most hirtelen nem is tudom mi maradt ki, kevés hely van, ahol még nem játszottunk és mondjuk van reális alapja az odakerülésnek - szóval ilyesmik, minden mást kipipáltunk :)
Mindig is hobbizenekar voltunk, vagyunk és leszünk. Egyetlen dolog, amire egy időben törekedtünk, hogy független banda maradjunk, de ez működésképtelennek bizonyult, így most már kiadónál vagyunk ésnem bántuk meg. 

Csabi: Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy munkátokkal remek rajongóbázist, és egy nagyon barátságos közösséget kovácsoltatok össze.
Ez minek köszönhető?

Tass: Sok helyről hallottuk ezt már vissza, nem tudnám megmondani, hogy mitől van. Még a zenekar előtt, meg hát most is, eléggé kivesszük részünket az éjszakai életből, szóval nem nagyon vonulunk el sehol az ott mulató más rockerektől, fesztiválokon is ott sörözünk és közösen járatjuk le magunkat, gondolom ez bejön másnak is :) A dalokat, szövegeket szeretik az emberek, az e-mailekre válaszolunk, a honlap gyakran frissül, igyekszünk sok érdekes dolgot kitenni. De száz szónak is egy a vége, érzem ezt a minket körülvevő szeretetet és a támogatást, de nem tudnám megmagyarázni, hogy mitől van - egyszerűen örülök neki.

Csabi: Az ország más részeiben milyen a fogadtatás?

Tass: Hát változó. Most pl. legutóbb, mikor Szombathelyen voltunk, egy húsz fős közönség verődött össze, de annyira jól levették a bulit, hogy eljátszottunk mindent és nagyon jól éreztük magunkat. Évente 25-30 bulit csinálunk, ez még épphogy belefér a nem professzionális életbe, tehát mellette ugye dolgozunk, itt-ott család, stb. szóval még nem kell kompromisszumokat tenni illetve veszekedni, hogy már megint nincs otthon a banda. Ezt azért írom, mert ennyiből azért nem lehet bejárni az országot. Van olyan hely, ahol mindmáig nem voltunk, de szeretnénk eljutni és van, ahová visszajáró vendégek vagyunk. Pl. Sopron, Debrecen az nagyon bejön, idén talán visszatalálunk Szegedre is. A pécsi Rockmaratonról nagyon jó élményekkel tértünk haza, Erdély pedig mindig hihetetlen - ott olyan bandázás megy, mint amiben Tatabányán felnőttünk /és hát még mindig egyben van úgy-ahogy a társaság, csak hát már nem mindig bőrökben-és-fémben :)/ szóval olyan mint ha hazamennénk - csak hát elég hosszú az út :) Szóval nincs miért panaszkodnunk, valamennyien mindig várnak minket, ami egy ilyen underground bandának mindenképpen élményszámba megy.

Csabi: Milyennek találod a közelmúltban megjelent Szürkület lemezetek visszhangját?Van amit másképp csinálnátok rajta?

Tass: Szerintem nagyon jó visszhangja volt az albumnak és hát nekem is nagyon tetszik. A Puszta lét óta az első olyan kiadványunk, amit magam is szívesen meghallgatok néha. Valahogy a stúdiómunka mindig kinyír, nekem ilyen szükséges rossz és soha nem megy simán - és ezek az élmények mindig visszajönnek, amikor hallgatok egy felvételt. Itt is sok macera volt - kezdve onnan, hogy kigyulladt a stúdió trafója és az egy hetes csúszás miatt ilyen ad hoc módon folytatódtak a felvételek - de a végeredmény mindenért kárpótolt minket. Szóval a szakmai kritikák jók lettek - volt pár, ami a az egekig magasztalt és volt, ami porba vitt, de összességében elismerték, hogy ez egy jó darab :) Sokat dolgoztunk vele és igazándiból ez volt az első olyan felvétel, amit már a megújult felállás készített, rengeteg - saját magunkhoz képesti - változással és már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mi is lesz a végeredmény.
Hát több idő mindenképpen jót tett volna a lemeznek, az üzemzavar miatt rohammunkában készült, egy-két dolgot másképp "énekelnék", a dobhangzáson is volna mit kalapálni, de amúgy elégedett vagyok a cuccal, süt belőle a rock'n'roll. A rajongóknak és nekünk tetszik, más meg nemigen számít.

Csabi: Mikor, és hol adtátok azt a koncertet, ami mindegyikőtök részéről jól sült el?

Tass: Sosenem :) Valami hülyeség mindig van, de ez az élő adás varázsa :) Viszont a bulik jó hangulatban mennek a részünkről, már nem nagyon foglalkozunk technikai malőrökkel, az előadás, a közönséggel való "együttlét" viszi a dolgokat. Jön-megy az energia, jól érezzük magunkat, ez az emberekre is átragad - ha valami miatt a koncert előtt rosszul érzem magam, az közben eltűnik, persze utána újra előjön, de legalább volt egy jó órám :)

Csabi: A szövegek nagyon tartalmasak és magával ragadóak. Szereted a verseket?

Tass: Örülök, hogy így látod, igyekszem :) Verseket önmagukban ritkán olvasok, inkább a dalszövegek érdekelnek - azok  is nóta mellett. De végül is szeretem, csak kicsit száraznak látom őket, így olvasva - ha valaki elszavalja, vagy mondjuk nóta+énekes nyomja, sokkal több érzelem van bennük, mint a papíron. Tudom, oda kellene képzelni, vagy átérezni v. ilyesmi, de ahhoz elengedhetetlen a hangulat. Szóval a lényeg, hogy inkább a dalszövegekre figyelek.

Csabi: Megkockáztatom, jól gondolom hogy szeretsz József Attilát olvasni?

Tass: Hát, volt már, hogy olvastam Tőle. Igazándiból, amely idézetek előkerültek "A Semmi ágán" albumon, azok még általános ill. középiskolai hatásokból jöttek elő, amúgy nemigen ültem le és olvastam a verseit. A helyzet valamikor tavaly mondjuk változott, mert voltam egy Ágnes Vanilla (ill. azóta csak Ágnes) koncerten, ahol hallottam az akkor új albumának dalait, amelyen kizárólag -amúgy általam ismeretlen- József Attila verseket zenésített meg és nagyon megfogott. Be is szereztem a lemezt, azóta is gyakran hallgatom és roppant mód szeretem. Ez vezethetett hozzá, hogy amikor tavaly nyáron épp valami miatt hangulati mélypontra kerültem és ezt kezelendően elmentem könyvesboltolni, felütöttem egy József Attila verses kötetet és eléggé megijedtem, mert úgy éreztem, hogy akkor és ott megértem a sorait - ehhez ugye kellett némi válság és letörtség :). Akkor meg is vettem, néha olvasgatok belőle, tetszik, mert itt-ott nagyon cinikus és nagyon jó, emberközeli gondolatok vannak benne, de nem használom bibliaként, ha erre gondolsz :)

Csabi:  Tass, te magad játszol hobbiból valamilyen hangszeren?

Tass: Én már csak lecsúszott gitáros vagyok, túladtam mindenemen :) Persze azért beszereztem egy akusztikus gitárt és azzal zörgök időnként. Játszom a régi dalokat is - amelyeket még ismerek - pár Szürkületes alap is megvan, amelyeket magam szereztem /persze csak úgy mocskosan, mentesen a Tibcsy-féle cizellált professzionalizmustól :)/ - de inkább csak ötleteket gyűjtök a következő lemezhez. Terveim között szerepel, hogy egyszer megtanuljak banjo-zni, semmi komoly, nem akarom beültetni a zenénkbe, meg ilyesmi, csak úgy jó lenne.

Csabi:  Adnál valami ízelítőt, hol lehet látni/hallani az Agregator felől a közeljövőben?

Tass: Hát most leszünk januárban Bicskén és Karcagon - érdekesség, hogy még egyik helyen sem játszottunk eddig. Szeretnénk minél többet mozogni a fővárosban. Új dalokat még nem fogunk az év első felében játszani, inkább csak leporolunk pár régit, de első körben az lesz a fő cél, hogy Pöpi ismét a helyére kerüljön (tavaly eltörte a könyökét és várhatóan a márciusi bulikon tér majd vissza). A február most majd kimarad nekünk, mivel elég aktív volt az év vége, jópár megoldandó cucc oda szorult, így legalább Pöpi is fel tud majd készülni. Jelenleg nem tudom a tavaszi koncertjeinket, merre leszünk, merre nem. Lehetséges egy szegedi buli, Feca meghívott minket a tatabányai AcélTavasz Fesztiválra, úgyhogy azt mi fogjuk nyitni. Májusban lehet, hogy visszatérünk Erdélybe. Biztosan lesz koncertünk Esztergomban, szóval ilyesmik, most még tényleg nem látom.

Csabi:  Mire számíthatunk a 10. születésnapotokon?

Tass: Gondolom tortára :) Már felmerült néha a gondolat, de nem tudom, hogy mit csináljunk. Valszeg kellene valami, hogy a régi tagok is ott legyenek, akik játszottak velünk - mintegy köszönetképpen feléjük, hogy létrehozták mindazt, amit ma mások Agregatorként ismernek. Ez is csak egy év, mint a többi, ha már tartunk valamit, akkor kellene valami nagy durranás vagy szikraeső vagy legalább pár táncosnő, de egy ilyesmibe beleölhető összeget inkább elvernénk egy erdélyi koncertre. Majd kitalálunk valami megoldást egy kis közös ünneplésre azokkal, akik eljönnek majd arra a bulira, ott lesznek velünk - nem vagyok híve a túlzott külsőségeknek, szerzünk egy nagy tortát, sok pezsgőt, aztán minden és mindenki maszatos lesz annyira, hogy abban a klubban sem kell játszanunk többet :) Proli-zenekar vagyunk, nem telik másra, a 20. biztosan jobb lesz, mert akkor már nem ehetünk tortát és nem ihatunk pezsgőt - na akkor jöhet majd a szikraeső és táncoslányok, mert már úgysem tudunk majd mit kezdeni velük ... :)

Köszönöm az interjút, sikerekben és rock'n'rollban gazdag 2007-es esztendőt kívánok mind Neked, mind pedig az olvasóitoknak!

Köszönjük az válaszokat!

2007. január 19. Budapest, A38

Ektomorf - Replika - Cadaveres - Gire

Tavaly összesen egy Ektomorf koncert volt Magyarországon, a Children of Bodom előtt léptek fel ellustult közönségnek a PeCsában. Egy évet és tíz napot kellet várni az újabb találkozásra, igaz most kisebb helyen, az Artemovszkon került sor a bulira.
Az hagyján, hogy az A38 drága hely, mint az állat, de a közelében sincs egy épkézláb kocsma, ahol meghúzhattuk volna magunkat, legalább fél órát barangoltunk, mire találtunk egyet. Pozitívumként könyvelhető el viszont, hogy Rószaszín Párduc ment a tv-ben, kellemesen ráhangolódtunk a koncertre. Másik kellemes élmény: a ruhatárban a hosszú bőrkabátomat és a táskámat elkönyvelték egy adag holminak, nem úgy, mint tavaly Pécsett. A sztorit a Rocktriatlonos beszámolóban elolvashatjátok.
Két dobfeszkó is volt a színpadon, de a GIRE tagjai egyet sem használtak. Évek óta valódi dobos nélkül állnak ki úgy tudom, ami az én szememben meglehetősen rontotta az összképet. A dalszövegek szintén nem találtak egykönnyen utat a szívemhez, egyedül Kátai Tamás billentyűs játéka tetszett. Az ilyen mélységű zenét otthon kell hallgatni.
A CDT romjain alakult együttesek közül a Mangod Inc-et már meglesten Székesfehérváron, most sor került a soktagú CADAVERESre is. Hát nem igazán tetszett, sajnos alapból nem kifejezetten az én zenémet játsszák. Nem értem amúgy, miért kell hét-nyolc vagy hány ember ehhez a muzsikához, ebből három zenekart is lehetne alapítani. Mindegy, nem miattuk jöttem, tudom fogjam be a pofámat akkor. Egyetlen jó pont: valamelyik dalhoz vendégként feljött Farkas Zoli üvölteni.
Régi vágyam volt egy REPLIKA buli, igaz a felét kénytelen voltam a pultnál tölteni, mivel sörért hátraballagva sajnos ottragadtam. Valahogy sikerült pont nekem tetszőre eltalálni a hangzást, bár Csabi szerint Stagediving-en jobban szólaltak meg. A banda szívvel-lélekkel játszott, és úgy láttam mindenki vevő a zenéjükre, kifogás egy szál se, de legközelebb megpróbálom közelebb verekedni magam a színpadhoz. Amikor kedvenc nótám felzendült, gyorsan Milán barátom kezébe nyomtam a sört, hogy kivehessem a részem valamennyire a tombolásból. Sajnos kevés idejük volt muzsikálni, kénytelen leszek elmenni még néhány bulijukra emiatt.
Rövid időn belül kezdett az EKTOMORF, hergelték egy kicsit a közönséget, majd széles vigyorral játszani kezdtek. Úgy láttam, ők is baromi jól érzik magukat. Faszán szóltak, rossz szavam nemigen akad. Volt minden, új dalok az Outcast-ről, egy magyar nyelvű nóta (nagy örömömre, el is vártam tőlük), közönségugráltatás, satöbbi. Egy-két nagyobb megmozdulástól az egész hajó megremegett, vagy legalábbis érdekes hullámmozgást folytatott. Zoli kedvenc szava a színpadon még mindig a "kibaszott", de most legalább nem minden második szó után használta, csak minden negyedik után. Nincs ellene kifogásom, sőt passzolt is a hangulathoz. Elöl iszonyat zúzda ment, és érdekes módon hátul is állt néhány ember, aki motyogta a szöveget üveges tekintettel, szóval itt tényleg rajongók gyűltek össze.
Értem én, hogy sok a rasszista beszólás, főleg a Kalyi Jag album és a Nuclear Blast-os külföldi sikerek óta, de egy rövidke magyarországi turné nem férne bele a programba? Ha ilyen sikert arattak most, talán meg tudják ismételni, és nem kell megint egy évet várni rájuk.

Wackor-Septic születésnap, I. nap 2006. december 29.
Székesfehérvár, FEZEN Klub

Nem jártunk még a Fezenben, így mindenféle térképek alapján próbáltunk odatalálni. Sikerült, sőt kisebb fennakadások árán még a bejárat is meglett. Ronda gyárépület, ki nem néztem volna belőle, hogy egy ilyen fasza klub rejtezik benne. Azért volt fontos számunkra ez a buli, mert Csabi azt hallotta az Angelus tagjaitól, hogy ekkor lép fel velük utoljára a zenekar egyik alapító tagja, Mentsik Anita dobos.

Bent szolid sötétség, Kozel sörök, úgyhogy a dermesztő hideg ellenére is jól éreztük magunkat. Nem vicc, akkor próbálta néhány mesterember felszerelni a radiátort, amit persze félbe kellett hagyni. Korai érkezésünknek köszönhetően ingyen volt a belépőjegy, lassan telt meg a terem, volt aki tolókocsival jött, ami elég bátor próbálkozás azért. Négy órára volt meghirdetve a kezdés, rövid csúszással kezdett az One Step Ahead, ami ilyen névvel mi mást is játszhatott volna, mint hardcore muzsikát. Nem tetszett, semmi olyan nem volt benne ami megfogott volna, az meg hogy az énekes a műsor felét a közönségnek háttal játsszal, idegesítő. A Playback következett, itt dobol Kolos, aki a Stagedivingen kisegítette Angelusékat, tud a srác nagyon. Az énekes laza kiállása nem tudom, hogy ártott-e vagy használt nekik, elég lagymatag mozgolódás volt a közönség részéről.A következő zenekar neve minden Ford Fairlane fanatikusnak ismerős, Zuzu Petals az agyatlan szőke liba, akinek a nevét egy dirty rock-brigád vette fel. Bodajkon felléptek egyszer a P. Mobil után, aznap összefutottam a gitárossal, aki enyhén szólva alkoholmámorban úszott, és azt próbálta elmagyarázni, hogy hány napja nem aludt már. Mindegy, aranyos volt, most pedig szinte józannak tűnt. A viharvert zenekar rövid műsora faszára sikeredett, egy-két feldolgozást is előkaptak, a végére pedig egyik szép ódájukat, a Zuzu Petals Rock and Roll-t hagyták. Jó ötlet volt berakni ezt a zenekart a hörgedezések erdeje közé, kikapcsolódásnak.

Utánuk egy veszedelmes hírű banda, a Gutted death-grind darálása következett. Korábban hallottam tőlük a 2001-es Defiled lemezt, ami nem tetszett, de miután láttam, mit művelnek a színpadon, totál elképedtem. A gitárosok hihetetlen technikával és sebességgel nyomták, a dobos teljesítménye is páratlannak mondható, nem hiszem, hogy Magyarországon sok hasonló szaladgálna az utcán. Az énekes hangja meg a legelvadultabb death bandákat idézi, totál elmebeteg az egész. Orgiájuk után a Josticks következett, sokkal lazább rakenrollosabb zene, a Gutted után nem jött be füleimnek, mint ahogy a Watch My Dying sem, egyszerűen nem az én világom. A következőkben sorra jöttek a kiabálós zenekarok, a számomra full ismeretlen ’86, az ex-CDT tagokat tömörítő Mangod Inc., akiktől sokkal többet vártam, gyenge hangzású bulit toltak, de az is lehet, hogy a keverőpult mögött az igazi hangerőt az ötödik születésnapját ünneplő Septic-nek tartogatták, hiszen addigra nagyjából sikerült belőni a cájgot. Hárdkórt játszottak persze, huszonvalahány számot, olyanokat amikből nekem tíz is sok, ezért csak fél szemmel pislákoltam. Egy biztos: a közönség tombolt, igazi hácés módon, még egy kisebb circle pit is volt az énekes kérésére, igaz nem sokáig sikerült fenntartani. Az üvöltözős csóka gyakran káromkodott, sokkal gyakrabban mint ahogy szükségét éreztem, már bántotta a fülemet. Szerintem enélkül is be lehet(ne) jelenteni a következő nótát. A végén vagy öt ráadást is adtak, különböző vendégekkel, színpadra rángatták a közelben tébláboló Wackor több tagját, végül nagy nehezen átadták a színpadot a szintén hácés Rollin Wallowin legénységének. A piros pólóban és mikulássapiban kiálló, nagypapásan hátratett kezű énekesnek a színpadon állandó fel-alá járkáláson kívül semmi egyéb nem jutott eszébe, de a basszeros a hatalmas terpeszállásokon kívül azért mutatott egyebet is, és a velem szemben álló gitáros teljesítményére sem lehet panasz. Ők is hívtak vendéget, feljött a Septic-énekes, majd éjjel egy felé végre levonultak, és jött az Angelus, ami miatt jöttünk tulajdonképpen. Csabi írt róluk épp eleget, én csak saját észrevételeimet tenném hozzá. Csilla sajnos keveset kommunikál a közönséggel, de amikor elkezd hörögni, teljesen átlényegül, előtör belőle valami nyers erő, ami elfeledteti az ilyen apróságokat. Színpadra lépett velük két-három szám erejéig a Stagedivinges jótevő, Kolos is, majd fél órás koncert után elbúcsúztak. Utóbb kiderült, nem ez volt az utolsó koncert Anitával, január folyamán még egyszer láthatóak lesznek Budapesten. Ott kell lennünk!

Molnár Máté basszusgitáros válaszolt Sonny kérdéseire

Sonny: Rajongóitok hosszas epekedése után végre megjelent nagylemezetek, a Words of Wisdom. Eddig csak pozitív dolgokat hallottam róla, ti milyennek találjátok a visszhangot?

Máté: Felemelő! Ahogy tudjuk nagyon gyorsan el is fogytak a lemezek, ez mindenképpen azt jelenti, hogy jól sikerült. Mondjuk sikerült az árát nagyon barátira leszorítani, 1500Ft-ért úgy látszik megéri az embereknek megvenni a lemezt, letöltés helyett. Ráadásul van a lemezen multimédia, meg klipek, amit úgysem lehetne letölteni, így ez mégegy ok, hogy megvegyék. Szóval összességében nagyon meg vagyunk elégedve mindennel, ami a lemez körül történt.

Sonny: Az utóbbi hetekben nagy a csend, nem nagyon koncerteztek. Mi várható a közeljövőben a fellépések terén?

Máté: Mostanában nem sok. Volt egy lemezbemutató koncertünk november 18.-án, ami minden várakozásunkat felülmúlta, de majd csak márciustól kezdünk el megint koncertezni, onnantól viszont elég sok fellépésünk lesz a tervek szerint. Szeretnénk a lehető legtöbb helyen bemutatni a nagylemezt.

Sonny: Angol nyelvű dalaitok vannak. Próbáltok ezzel nyitni külföld felé? Esetleg a szomszédos országok valamelyikébe nem hívnak titeket?

Máté: Szomszédos országok magyarlakta területein már többször játszottunk, jövőre más országokba is szeretnénk eljutni. Gondolok itt Németországra pl. vagy akárhova máshova. Tervek vannak, de biztos még nincs. Amúgy valóban ez az egyik ok, amiért angolul énekelünk.

Sonny: Néhány nóta a nagylemezről már évek óta a koncertprogram oszlopos része. Ezeken kívül van olyan, amit még nem hallhattak élőben?

Máté: Gyakorlatilag az 1 évvel ezelőtti Keep Wiseman Alive koncertünkön a Wigwamban már az összes nagylemezes dalt eljátszottuk, és a turnén is nagyrészt előkerültek a dalok, a stúdiófelvételek nyúltak hosszúra, meg a lemezmegjelenéssel járó teendők, így valóban lehetett már szinte mindet hallani koncerteken. A nagylemezen szereplő Sands of Time az egyetlen, amit még nem játszottunk élőben. De valószínű erre is sor kerül majd.

Sonny: A Finnvox stúdiós masterelés hogy történt? Esetleg valamelyikőtök személyesen is ott volt a munkálatoknál?

Máté: Interneten keresztül ment az egyeztetés, és az előzetes próba maszterelés is, a végleges anyagot pedig postán kaptuk meg. Nem utaztunk ki Finnországba, a teendőink sem nagyon engedték volna meg, de szerencsére ma már a világháló alkalmas ilyen nagyobb kaliberű munkák leszervezésére, és elvégzésére is.

Sonny: Sokáig érleltétek a lemezt, ami sokak szerint mindenképpen jó volt. A következőhöz van már elképzelés, esetleg néhány ötlet?

Máté: Ugyanilyen komoly hozzáállással fog készülni a következő lemez is, a színvonalat biztosan nem adjuk alább, még ha emiatt 3 év is beletelik a munkába. Azért persze törekszünk, hogy ne kelljen megint ilyen sok időt várni, de a Wisdom lemezeknél a lényeg nem a sikeren van, hanem a minőségen. Úgyhogy csak akkor adjuk ki a kezünkből a következő anyagot, amikor maradéktalanul meg leszünk elégedve vele. Ötletek már vannak, főleg a kerettörténet (Wiseman sztorija), meg a borító ötletei vannak készen, a dalok inkább azt mondanám, hogy kezdeti fázisban. De nem is kell sietni, még a Words of Wisdom dalaival sem jártuk körbe az országot, még van időnk.

Sonny: A Keep Wiseman Alive II. buli hogy sült el?

Máté: Asszem nyugodtan mondhatom hogy szinte tökéletesen. Nagyon jó közönségünk van, sokan is vannak, és nagyon jó érzés így zenélni. Első lemezzel nagyon nagy dolog egy teltházas bulit csinálni a Wigwamban, és ezt nagyon megbecsüljük. Pontosabban nagyon megbecsüljük a közönségünket…

Sonny: Kik szövik a Wisdom-koncepció fejezeteit? :) Azaz kik a fő nótafák?

Máté: A dalokat Gábor írja, a szövegeket én, a koncepciót pedig közösen visszük. Valahogy jönnek a dolgok maguktól, hogy mi történik Wiseman-nel, úgyhogy nem kell sokat agyalni rajta. Ez a mi kis világunk, ahova úgy néz ki már egyre többen beletartoznak.

Sonny: Két klipet is forgattatok az utóbbi időben, láthatóak ezek valahol valamelyik tv-ben?

Máté: Folyamatosan mennek a TV-kben szerencsére, lassan elkészül az új klipünk is, remélem azt is ilyen sokat fogják adni majd, mint az eddigieket. Erre nem lehet panaszunk. Pl az Unholy Ghost-ot már szinte minden koncerten ismerték, pedig akkor még meg sem jelent a lemez. Egyszerűen sokat ment a TV-kben, és ilyen nagy hatalma van a médiának.

Sonny: Nachladal István hangja elképesztő, kevés hozzá hasonlót lehet találni Magyarországon. Karbantartja valahogy?

Máté: Ezt tőle kéne megkérdezni. Sokat énekel, az biztos.

Sonny: Ő énekelt a Kalapácsos Beloberk Pisti "Ego" nevű projektjében, a Fogadj el így! című dalban. Ha lesz ott teljes album, akkor több számban is közreműködik majd?

Máté: Szintén ő tudja. Mostanában nem nagyon hallottam a dologról, de ez nem azt jelenti, hogy nem történik semmi.

Sonny: Megjelenik valahol külföldön a Words of Wisdom?

Máté: Ezen vagyunk, de elég nehéz dolgunk van, mert csak komoly kiadóhoz megyünk, de oda meg nagyon nehéz bejutni. Talán tavasszal többet tudok majd mondani erről.

Köszi a válaszokat, minden jót! :)

A nagyigmándi heavy metal zenekar viselt dolgait Sonny firtatta. Válaszolt: Balogh Attila énekes és Kiss Dániel basszusgitáros

Sonny: Mikor alakult a zenekar?
 
Atesz: A biográfiánkban 2003 szerepel, de egyesek régebbre teszik az alakulást, s joggal. Voltak azért előzmények rendesen, erről Gesztenye tudna bővebben nyilatkozni. A lényeg, hogy a jelenlegi felállás 2005 óta létezik.
 
Sonny: Mutasd be, kérlek pár szóval a zenekar tagjait (hátha valaki nem ismeri őket :)!

Atesz: Ezt nem lesz könnyű röviden. Kezdjük talán Kisatival, ő a dobos, aki Szombathelyre jár fősulira. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban és neki köszönhetjük a „hatodik tagunkat”: Zsanit. Basszusgitárosunk, Kis Dani Magyarország egyik legnagyobb Iron Maiden fanatikusa, mellesleg egy zseni és Nyíregyházán tanul. Katona Rajmi a zenekar művésze, aki jelenleg egy héthúros Ibanez gitáron varázsol, de szerintem ez a hét húr is kevés lesz neki, ha a fejlődésére és a tehetségére gondolok. Gesztenye - az alapító tag, akinek a zene iránti alázatánál csak a mája hatalmasabb. Életfilozófiája a rock and roll és mindenki ismeri. Egyébként a nők bálványa, de ezt csak halkan jegyzem meg, ja és gitározik az együttesben. Magam énekléssel próbálkozom több-kevesebb sikerrel. Emellett a menedzselési feladatokat próbálom ellátni. 

Sonny: Hány dalotok született az elmúlt években? Mikor várható ezek megjelentetése?

Atesz: Ez nehéz kérdés. Sok dal született, de mindig az újabbak az érdekesebbek. Idén nyáron rögzítettünk két dalt a VE-GA stúdióban. Ezeket le lehet tölteni a honlapunkról, illetve az egyik hallható időnként a RadírRádióban. Szeretnék, ha Karácsonyra megjelenne az első Amphoteros lemez, ami tulajdonképpen egy demo lesz két dallal (Sárkányok Földjén, Lázadó) és egy outro-val, valamint egy multimédiás résszel, ahol egyéb nyalánkságok mellett megtalálható lesz a Sötét az Álmom című dal mp3-as verziója is. Jelenleg gőzerővel készül a borító. 
Dani: Négy, legalábbis azóta hogy én is tag lettem, ennek lassan két éve. Hamarosan megjelenik első kislemezünk Sárkányok Földjén címmel. Ez a korong hivatott a nagyérdemű elé tárni a Sárkányok Földjén és Lázadó dalokat, megspékelve némi meglepetéssel.

Sonny: Hogyan jellemeznéd az Amphoteros által játszott zenét? Milyen stílust képviseltek? Jó esélyeket láttok ezzel a fajta zenével való érvényesülésre?

Atesz: Az első kérdésre általában azt szoktam mondani, hogy egy klasszikus, ikergitáros metál zenéről van szó, de a dallamvilág egy különleges és reményeink szerint egyedi hangulatot kölcsönöz a daloknak. Ezt a stílust képviseljük, kicsit klasszikus, kicsit egyedi. Arra törekszünk, hogy a zenénk felismerhető és csak ránk jellemző legyen. Ezzel a zenével nagyon nehéz érvényesülni, de mi ezt szeretjük és reméljük, hogy egyre több ember áll majd mellénk, kedveli meg az Amphoteros zenéjét, így tulajdonképpen az érvényesülés nagyrészt a közönségen múlik.
Dani: Alapvetően a klasszikus metal jegyeit viseljük, de igyekszünk minél egyedibb hangzást létrehozni, nem szeretnénk egyszerű zenét játszani. Az a személyes tapasztalat, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz érvényesülni, elismerést szerezni a közkedvelt műanyag "zenék" árnyékában, de hát, a remény hal meg utóljára.

Sonny: Mivel a tagok elég különböző helyeken laknak / dolgoznak / tanulnak, biztos nehéz összeegyeztetni a próbákat. Szoktak lenni emiatt nehézségek?

Atesz: Ez egy sarkalatos problémája a zenekarnak. Sajnos nagyon keveset tudunk próbálni, és az is előfordul, hogy elmaradnak próbák, vagy helyettük koncert van éppen. Igyekszünk ezeken a dolgokon úrrá lenni, viszont így sokkal lassabban haladunk mondjuk olyan zenekarokhoz képest, akik heti két-három alkalommal is próbálnak.
Dani: A próbákat mindíg nehéz összeegyeztetni, de valamit valamiért alapon mindannyian hozunk áldozatokat a "nemes cél" érdekében.
 
Sonny: Ki a zenei felelős a bandában? Egyáltalán hogy áll össze egy dal?

Atesz: Ez változó. Mondhatnám, hogy a zenei agytröszt a Dani, de ugyanígy vonatkozhat ez a Gesztenyére a Rajmira vagy a Kisatira is. Mind a négyen nagyszerűen értenek a zenéhez. Normális esetben úgy születik egy dal, hogy valaki hoz egy témát, aztán mindenki hozzáteszi a sajátját, de az is előfordul, hogy kész dalt hoznak és ahhoz is mindenki hozzátesz. Általában én írom a szövegeket, de ez is változó, attól függ éppen kinek a vállára telepszik a „Rajmi múzsája” (mert ő művész és neki múzsája van). Hehe... De a dalszerzésre jellemző nálunk, hogy mindig megvitatjuk a dolgokat, és ha sokáig „szenvedünk” egy dallal, akkor az miattam van.

Dani: Általában valamelyikőnk alapötletéből indulunk ki, kész alaptémák, szerkezet stb. Összedugjuk a fejünket majd mendenki hozzáteszi a magáét. Apránként haladunk, hiszen a jó munkához idő kell.

Sonny: Felnéztek valamelyik magyar vagy külföldi bandára?

Atesz: Általában igen, mivel ha egy koncerten vagyunk nézőként, akkor ők mindig magasabban vannak a színpad miatt. :-D
De viccet félre téve, a magam nevében tudok nyilatkozni. Hazai kedvencem a Cross Borns zenekar, valamint az M nélkül. Külföldi kedvencem sok van, főleg más stílusban, de aki hatással van rám az mondjuk Tobias Sammet és az Avantasia projekt, valamint az egész Edguy  zenekar, illetve nem meglepő módon – és azt hiszem ezt a többiek nevében is mondhatom – az Iron Maiden. De tényleg a teljesség igénye nélkül. 
Dani: Meghatározó számunkra az Iron Maiden, Edguy, Cross Borns, Stratovarius és Dream Theater zenekarok hatása, bár nem szeretnénk másolni...

Sonny: Úgy tudom, több tehetségkutatón is felléptetek. Milyen eredmények születtek? Sikerült újabb lehetőségekhez jutni ezáltal?

Atesz: Legutóbb Pakson vettünk részt a IX. Amatőr Pop rock Jazz Fesztiválon. Sok babér nem termett egy metál zenekarnak, viszont nem kaptunk rossz kritikát, és rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk. Itt is szeretnénk megköszönni azoknak, akik mellénk álltak és támogatták a zenekart a paksi út előtt.
Dani: Szám szerint kettőn: Tatabányán a Friss Hús A Darálóban Fesztiválon és nemrég Pakson, a IX. Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztiválon. Ha minden igaz, megjeleni egy darálós válogatás cd a részvevő zenekarok számaival.

Sonny: Zenéltetek-e korábban is, és ha igen, melyik bandá(k)ban?

Atesz: Meglepő, de nekem is volt ilyen. Még anno a Gesztenyével jártunk Ácsra és ott egy garázsban az ácsi kollégákkal megalapítottuk a Metaxa zenekart, ha jól emlékszem egy próbaterem-avató bulin túl nem sikerült jutni. Aztán ha jól emlékszem 2001-2002-ben létezett a Negyed 60 elnevezésű nagyigmándi formáció, zseniális zenészekkel. Sajnálom, hogy abból a zenekarból nem lett semmi, mert tényleg fantasztikus zenét csináltak a srácok, főleg miután én kiléptem az érettségi miatt és  Gombi állt be énekelni. Született egy-két nagyszerű dal. Egyébként az Amphoteros mellett a komáromi Magyarock Dalszínház tagjaként láthattok, hallhattok rockoperákban is. Többiekről nem tudok nyilatkozni, Gesztenyéről annyit elmondhatok, hogy szerintem két oldal is kevés lenne felsorolni a zenekarokat, amikhez valaha köze volt.
Dani: Én korábban csak próbálkoztam zenekar alapításával, de nem születtek eredmények. Számomra az első és eddig egyetlen zenekar a jó öreg Amphoteros.

Sonny: Mi a helyzet a régebbi tagokkal? Kik voltak és miért szálltak ki?

Atesz: Ez is hosszú lista lenne és ezt is a Gesztenye tudná felsorolni. Sokan voltak, volt aki elköltözött, volt aki megunta vagy másban kereste a boldogulását.

Sonny: Haditerv a jövőre? Világturné, dupla album, DVD, stb? :)

Atesz: Nos igen. Először is tavasszal megjelenik a Finnországban rögzített Odüsszeia című metálopera dupla cd-s kiadásban és díszdobozban, magyarul és angolul egyaránt. Ezt követően világ körüli turnéra indulunk az Iron Maiden és az Edguy zenekarokkal, ha minden jól megy júliusban játszunk Prágában a Dream Theater előtt is. A japán koncertek még szervezés alatt vannak, itt nagy valószínűséggel a Children Of Bodom zenekar vendégei leszünk néhány buli erejéig. A turnéról természetesen DVD-t adunk ki, amelyet Budapesten dedikálunk jövő decemberben, meghívott sztárvendégünk a Mikulás lesz. Nagyjából ennyi, de ha komolyan kérdezed, akkor egyelőre a cél a Sárkányok Földjén demo. Közben új dalokat írni és amint lesz rá keretünk, egy klippet is forgatnánk szívesen. Ezen kívül tavasszal sok és sikeres koncert országszerte. Valamint fesztiválokra szeretnénk eljutni, de ez még a jövő zenéje.
Dani: Nos azt hiszem, holnap felhívom Harris-t és Petruccit, hogy szedjék már össze magukat mert indulunk turnézni, és nemigaz hogy mindig az előzenekarokra kell várni... :)

Sonny: Az Amphoteros eposza c. dalotok kiről szól? Ki vagy mi az amiről a banda a nevét kapta?

Atesz: A pontos válaszért Gesztenyét nyaggasd.  Egyébként legjobb tudomásom szerint egy mitológiai hős volt, akit Zeusz csecsemő korában férfivá tett, hogy megbosszulhassa apja halálát.

Sonny: Hol léptek fel a közeljövőben?

Atesz: December 28-án kerül sor Tatabányán a PUSKINban az évzáró TAZ Mánia fesztiválra, ahol harmadikként lépünk majd színpadra. Nagy bulinak ígérkezik egyrészt azért, mert TAZ CD bemutató lesz, valamint mi is lemezbemutató koncerttel készülünk és addigra már mindenkinek lehet CD-je és pólója is. Mindenkit arra szeretnénk kérni, hogy jöjjön el és csináljunk közösen egy hatalmas koncertet.

Sonny: Sok sikert és szerencsét kívánok a zenekarnak! Találkozunk a legközelebbi bulin!

Atesz: Köszönjük, és addig is mindenkinek a figyelmébe ajánlom a honlapunkat, amely napról-napra alakulgat. A www.amphoteros.atw.hu oldalon éritek el.

2006. január 9. Budapest, PeCsa
Children of Bodom - Ektomorf, One Man Army & the Undead Quartet

Ez a koncert számomra minden valószínűséggel örök emlék marad. No nem (csak) azért, mert akkora buli volt, hanem ennek (és egy másik apró botlásnak...) köszönhetően utolsó évben középsulit kellett váltanom. utólag visszanézve megérte, de akkor ott még nem tudtam és elég kétes érzésekkel néztem az este elé.
Laza ötezres jegyár, másfél órás sorbanállás és két üveg bor. Ezek fogadtak a PeCsa bejáratánál. Még szerencse, hogy volt nálam sör a sokkot enyhíteni. Utóbb rájöttem, hülyeség volt a pénz miatt aggódni, egy csóka a szemem láttára tarhálta össze az utolsó fillérig, ráadásul bent is a állandóan köztudottan nem olcsó sörökkel mászkált. Mindegy bejutottunk, ruhatár, sör, az utóbbi szörnyen pocsék volt. Mintha legutóbb jobb lett volna (sőt, a zsíros deszka is :)
Az első banda az ex-The Crown frontember Johan Lindstrand új bandája, az One Man Army & the Undead Quartet volt, hangzatosan rövid nevük bizonyára gyorsan megragad a zúzós svéd death-trash metal kedvelőinek elméjében. Annál is inkább mert nagyon fasza zenét játszottak, sajátot a 2005-ös demóról valamint az idei lemezről, valamint régi The Crown dalokat egyaránt. Johan csapatának bivalyereje sajnos ványadtan halkan szólalt meg, lazán beszélgettünk a küzdőtér közepe táján. A közönséget sem nagyon rázta meg a dolog, ennyie erővel Krisz Rudi is jöhetett volna, vagy Dolly Roll. Remélhetőleg amikor legközelebb visszatérnek, akkor azért nem lesz ennyire álmatag a hangulat.
Ektomorfékat Nuclear Blast-os szerződésük és külföldi sikereik szinte teljesen elszakították Magyarországról, és ebben a Farkas Zotya által említett rasszista megnyilvánulások is közrejátszottak, azaz nem lépnek fel itthon egyáltalán. Most is csak azért jöttek, mert a Bodom-turné erre vette az irányt, de Zotya sűrű kibaszottozások közepette elmondta, ha jól sül el az alkalom, szerét ejtik egy itthoni koncertsorozatnak. Pörgős bulit adtak, normális esetben a közönségnek szét kellett volna tépni a házat, őrülten fröcsögve habot okádni, de ez elmaradt, pedig mintha a hangzás is javult volna.
Eközben azt vettem észre, hogy az átlagéletkor megdöbbentően csökken. Nem vagyok matuzsálem én se, sőt, de meglepően sok 13-16 évest láttam. Gyanú kezdett fészkelődni bennem és ez később beigazolódott.
A Children of Bodom színpadképe egy öreg, kimustrált autó volt, aminek az elejénél két olajoshordó árválkodott, amiről kiderült, hogy valójában italtartóként funkcionálnak. Közelebb furakodtunk a színpadhoz, ugyanis az eddig félig üres terem feltöltődött emberiséggel. A jellegzetes intro felcsendülésével lassan kezdtek beszállingózni a tagok, majd nagy lendülettel a húrok közé basztak. A nyitó három szám alatt egy másodperc nyugtot nem hagytak a rögvest beinduló közönségnek, és én sem hagytam nyugodni nyakizmaimat.
Itt térnék rá az előbbi rossz érzésemre. A további számok közötti szünetben az említett 13-16 éves hölgyemények nyilván a korai Beatles-időkre hajazva lelkes Alexi-Alexi kórusba kezdtek, némi fejhangú visítással fűszerezve. Látszott rajtuk, hogy nagy részüknek fogalmuk sincs arról, mi megy a színpadon, csak milyen jó pasi az Alexi, meg jaj anyám adott pénzt, apám értem jön a buli után, meg jaj mit rázza a fejét meg lökdösődik a sok csúnya bácsi - egyszóval az egy helyben toporgás és visongás prokarióta szintjét hozták. Lehet, hogy rémeket látok, de az ilyenek miatt vannak egyre korábban a koncertek, úgy tudom korábban egy magára valamit is adó banda nem volt hajlandó éjfél előtt kiállni a színpadra.
Továbbiakban felhangzott a CoB klasszikusok nagy része, a kasztrálthangú ifjak főleg az Are You Dead Yet-re kapták fel a fejüket, általánosságban elmondható, hogy ők csak az új lemez nótáit ismerték behatóbban (tisztelet a kivételnek). Örültem volna, ha hallom esetleg a Kissing the Shadowst, vagy egyet a korai Inearthed számok közül (pl. a Talking of the Trees a női ének nélkül tuti koncertnóta lehetne). Nem kényeztettek minket ménkű hosszú bulival, Jaska kapott egy kis dobszólóra lehetőséget, valamint a kedvenc tagom Janne Wirman is bűvölt előredöntött szintijét, a bulinak negyed 12-re vége lett. A ráadás utolsó számánál elhúzódtunk a ruhatár felé, hogy az ilyenkor szokásos százméteres sort elkerüljük. Profi zenészek, felemás közönség: legalább ezt is láttuk.

Borhidi Gábor válaszolt kérdéseinkre, és ígéretet kaptunk tőle,hogy a többi taggal is megvitatja a kérdéseket,addig is olvassátok figyelmesen válaszait!

Sonny: Először is szeretnék gratulálni, hogy a zenekar megünnepelhette fennállásának 10-ik évfordulóját. Jöhet a következő tíz év?

Gábor: Hát szerintem abban mi is reménykedünk...

Sonny: Volt egy nagyszabású jubileumi koncertetek, ahol DVD felvétel készült. Ez mikorra várható?

Gábor: Nem készült felvétel, mi is úgy készültünk a koncertre, meg is volt beszélve, de nem jöttek ki semmilyen kamerások (ha csak nem voltak láthatatlanok) úgyhogy nem vették fel. Az eredeti terv szerint – amivel a Metal Hammeres jóakarónk hozakodott elő – ebből meg a szigetes koncertből lett volna összevágva valami és a következő album tripla CD-s lesz (lenne) (ugye: magyar + angol + DVD) tehát oda lesz, talán. A Szigetet felvették az biztos, de többet én sem tudok.

Sonny: Lassan időszerűvé válik egy új album. Hogy álltok az új dalokkal?

Gábor: Háháhá, ja, de bár igazából ugye mivel én itt új vagyok nem tudom hogy működik, bár ha rajtam (rajtunk) múlik akkor csak akkor lesz ha eléggé megérik. Zolinak eddig is volt raklap ötlete, én is számíró alkat vagyok, úgyhogy ketten ügyködünk rajta főleg, aztán próbateremben. Már van egy-két szám elképzelés meg rengeteg ötlet, amit majd a Zoli összerak valamennyire, ő abban jobb, én inkább „riff-gyáros” vagyok. Amit eddig alkottunk az inkább a régiekre hasonlít (nekem az jobban tetszik) ezt csak azért írtam, hogy megnyugtassak sokakat...

Sonny: Április-május környékén volt egy lengyel és cseh turnétok. Milyen volt a bulik hangulata? Sok új rajongót szereztetek?

Gábor: Hát nekem az volt az első (egyből külföld:)) velük, sőt azelőtt 2 héttel kerültem be, erre nagyon emlékszem, egy próba, azt hadd szóljon, mély víz, úgyhogy részemről különösen izgalmas volt... volt pár vicces eset is, Szóval ahogy én láttam mindenki elvolt, jó cseh sorok, esti na ma hol alszunk akciók, már megint kajás vagyok, utazás, benzinkút pihenő, megérkezés, koncert, új arcok, motel, másnap utazás... kb. ilyesmi némi szokásos zenekari civódás, de ez szokásos rutin:). A bulik jók voltak végülis, de ne nagy helyeket képzelj el, inkább underground. Azt láttam hogy úgy tetszett is az embereknek. A lengyel koncert volt a legjobb, ott fel is vették a Bloodrainbow-ék és amikor visszanéztük, akkor azt figyeltük meg hogy tök úgy mozogtak mint ha ismernék, tehát tudták mikor jön a váltás, lassú, gyors rész, stb. sőt egyik srác mondta hogy csak miattunk kéredzkedett el a munkahelyéről aznap (TESCO-ból, ezt meg kellett említenem:)) ez azért tök jó érzés, bár lengyelek az nagy metal ország, ami persze csak jó.

Sonny: Hogy látjátok, kik azok akik jellemzően előfordulnak egy Christian Epidemic koncerten? Van egy biztos bázis, vagy a legkülönfélébb arcok néznek szívesen titeket?

Gábor: Hát erre talán megint nem én lennék  legmegfelelőbb válaszadó. Ahogy én láttam. Fesztiválokon voltunk idén az ország különböző pontjain, és vannak visszatérők, igen de mondom nagyon szétszorva zenéltünk. Tehát nem tudom, minden zenekarnak vannak fanatikus rajongói, „csak szeretem”, „nem rossz”, „csak szóljon valami”, és „rühellem” típusú közönsége. Minket szerintem azért szeretnek, azt gondolom (persze mivel már ismernek is). Zoli mondta egyszer, hogy figyeli hogy már lassan a 3. generáció kezd járni a koncertekre, tehát a legelső fellépéstől kezdve, akik még náluk is idősebbek voltak, fiatlabbak (akik kb. velem egy idősek), és már láttam a koncertünkön 14 évest is.

Sonny: 2005-ben újra kiadásra került az Isteni Orgia. Esetleg az első lemez előtti felvételek is napvilágot látnak?

Gábor: Őőő???? Jó kérdés. Hát ha rajtunk múlna tuti felvennénk, hogy jó minőségben is meg legyen, de megint csak a Zolira hívatkozok, egy-két számra megemlítette, hogy fel kéne tenni bonus track-nek újra felvéve. Nem tudom, hogy ebből mennyi fog megvalósulni.

Sonny: Kivel lépnétek fel akár hazai akár külföldi zenekarok közül? Van közös példaképetek?

Gábor:  :) Hát mindenkinek más igazából, Zoli Death (metal) + Dimmu, Zsüli egyre több mindent hallgat, Barni reszelős black-től a death-ig, Imi mint a bátyja, én meg inkáb a technikás dolgokat szeretem (Necrophagist, Psycoptic), de akit talán mindannyian szeretünk, az a Death, Cannibal Corpse, Slayer... nem tudom. Bárki előtt szívesen zenélünk persze, mindenki előtt a maximumot kell teljesíteni minimum:)

Sonny: Olyan zenekar vagytok, akik nem változtatnak sokat két lemez között, mégsincs két egyforma vagy unalmas számotok. Közösen és tudatosan alakítottátok ki ezt a stílust, vagy csípőből jött? :)

Gábor: Hát erre megint őstagnak kéne válaszolni... Szóval az úgy volt...:) Na komolyan ahogy én látom, a legfőbb motor a zeneileg a Zoli, tehát régen Zsüli meg ő hozták össze főleg a számokat, Imi „alákalimpált”, a szövegeket meg inkáb a Zsüli és Laca (akkori basszeros) írta. A főleg annyit takar, hogy persze mindenki hozzáteszi magát de főleg, érted. Ma a számírásos részbe én váltottam fel Zsülit, mivel azért nálunk a gitár a fő hangszer. Most úgy megy, hogy én inkább több riffet viszek, Zoli megcsavarja, vagy másik gitárt tesz hozzá, és dobozba. Ő mondta, így volt régen is, hogy ő inkább asszociatív, tehát más ötleteiből sokkal jobban tud alkotni, mint a sajátjaiból (ez hiányzik az utolsó albumról). Meg ő számszerkezetekben nagyon jó szerintem, mi mi után, hányszor átvezetés stb. Szóval csinálgatjuk, lesz ami lesz, nekem tetszik, és aki ismer az tudja hogy én zeneileg finnyás vagyok ám:) Persze az is igaz, hogy az ember a saját gyermekére mindig büszke :(

Sonny: Van egy kérdésünk, amin sokat gondolkodtunk, hogy feltegyük-e nektek. Ha nem akartok nem válaszoltok rá, elnézést kérünk ha valami személyes dolgot bolygatunk meg vele. Honnan ered a Lehajtott fejjel c. dal?

Gábor: Jótol kérded, az melyik szám:)? Örülök, ha egy-két számnak megjegyzem a címét nemhogy a szöveget. Igaz meg sincsenek a számcímek, zöld album track 11 :)? ebbe a Zsüli lenne kompetens.

Sonny: Milyen érzés volt olyan legendák előtt játszani, mint a Kreator, Sodom, Cannibal Corpse vagy az Immortal?Esetleg személyesen is találkoztatok a tagokkal?

Gábor: Hát megint a legjobb válaszol, nekem csak Morbidhoz volt szerencsém, hát erre mit mondjak. Képzeld el, hogy elkezdesz metal zenét hallgatni, képzeld el hogy Morbid Angel kazit (akkor az volt inkább) kapsza „nagyoktól”, mint 4. kazettád, tehát gyerekkori kedvenc nekem. És ha akkor nekem valaki azt mondja, hogy egyszer elöttük zenélhetek, kiröhögöm, na szerinted? Velük találkoztunk hátul igen.

Sonny: Hol lesztek a közeljövőben láthatóak?

Gábor: Az a jövő titka

Sonny: Mi a véleményetek a mai black metal kultúráról?

Gábor: Hát, nem ártana újabb dolgokat felmutatni, bár ha nagyon undergroundra süllyedsz lehet találni észvesztően jó zenekarokat, de a  kutya se ismeri őket, és valószínű nem is fogja. Igazából sajnos vagy pénz kell a hírnévhez, vagy ha Manson leszel, vagy eladhatő zene, sajnos minél egyszerűbb valami, annál többen szeretik, nem akarunk megnevezni senkit. Pedig fordítva kéne lennie szerintem.

Sonny: Milyennek tartjátok a magyar súlyosabb metalzenei színteret?

Gábor: A magyarok szerintem tudnak zenélni, van miből meíteni persze. Meg nekem külön tetszik ez az underground haverkodás, összetartás.

Sonny: A dalok mennyi része születik személyes indíttatás,vagy sérelem következtében?

Gábor: Hát szerintem mivel mindig az aktuális hangulatodnak megfeleőt tudsz alkotni (legalábbis én biztos), ezért szerintem mind. Bár ez senki se mondja de egyértelmű.

Sonny: Milyennek látjátok a  világot, amibe születtetek?

Gábor: Korlátolt, primitív, ösztön termék, erkölcsi hulladék, pénz, hatalom, érdekorientált, mit mondjak még.

Sonny: Köszönjük a válaszaitokat!

Gábor: Hát azt gondolom igazából sok kérdés van amire én nem tudok megfelelő mélysegben választ adni, ezért most csak visszaküldöm az én válaszaimat, és valamikorra a többiek gondolatát is. Ha így jó.
Köszönjük a lehetőséget mindenestre és szevasztok!

A nagyszerű magyar folk metal zenekarból Ficzek András gitáros-énekes válaszolt Sonny kérdéseire.

Sonny: Október 22-én a Kultiplexben léptetek fel a Korpiklaani előzenekaratként. Milyen volt számotokra az a koncert?

Ficzek András: Nagyon jó koncert volt, nagyon élveztük, és rengetegen voltak ránk is kíváncsiak. Az sem lebecsülendő szempont, hogy a főzenekar mindenképpen egy alapbanda ebben a műfajban, akikkel megtiszteltetés együtt játszani.Az egyetlen negatívum az volt, hogy a rövidre szabott műsoridő miatt meg kellett rövidíteni a programunkat, így fontos nótákat kellett aznap kihagynunk.

S: A buli végén András azt mondta, hogy jövőre napvilágot lát az új lemezetek Kikelet címmel. Hogy haladnak a munkálatok, mit lehet tudni róla?

F.A: A Kikelet című albumon nyolc, vagy kilenc nóta fog helyet kapni ,szövegileg, és zeneileg pedig egy picit komorabb irány várható, mint legutóbb a Jégbontónál.Némileg visszavettünk a tempókból, és rengeteg autentikus népzenei rész került a dalokba ,aminek következtében még folkosabbak lettünk, mint eddig.Újdonság nálunk még a hegedű használata is, ami néhány nótában feltűnik majd, színező jelleggel.Jelen pillanatban a lemezre kerülő nóták kidolgozása zajlik, a stúdiómunkálatok pedig várhatóan december közepén indulnak majd. Ahogy formálódnak a próbákon a dalok, mi magunk is egyre kíváncsiabbak vagyunk, hogy hogyan fognak ezek az epikusabb, folkos dalok megszólalni lemezen, illetve élőben is. Mi mindenesetre nagyon szeretjük az új témákat, reméljük, a tisztelt nagyérdeműnek is tetszeni fog az anyag!

S: A 2006-os Jégbontó c. lemezetek kedvező kritikákat kapott idehaza, úgy tűnik egyre többen szeretik azt a fajta zenét, amit ti játszotok. Miként látjátok a népzenei elemekkel átszőtt metál helyzetét Magyarországon?

F.A: Szerencsére ma már egyre többen szeretnek minket, de eleinte azért sokan furcsán néztek a folk- metal stílusmegjelölés hallatán. A  külföldi csapatok sikerei nyomán azért nálunk is elfogadottabbá vált a műfaj, a Skyclad, a Finntroll, az Ensiferum és néhány további csapat kicsit megnyitotta a kapukat előttünk is.Itthon pedig szintén nagyon jó csapatok mozognak, elég csak a Black Leaves, vagy a Sacra Arcana nevét megemlítenem. Az itthoni folk metal színtér szépsége pont abban rejlik, hogy a stílus vezető csapatai mind a saját útjukat járják, tehát a mi zenénknek nem sok köze van a Black Leaves, vagy a Sacra Arcana muzsikájához, holott valahol mindannyian egy műfajon belül alkotunk. Ez így is van rendjén. Ismerjük, és szeretjük is egymás munkáját.

S: Van lehetőségetek külföldi koncertekre?

F.A: A jövő évre lekötött bulik között egy német folk metal fesztivál, egy szerbiai buli, egy szlovák találkozó is szerepel ,de reményeink szerint eljutunk ismét Erdélybe is, tehát ebből a szempontból is mozgalmas évünk lesz. Tervbe vannak véve ausztriai, és további felvidéki (szlovák ) koncertek is, ezek szervezése jelenleg is zajlik.

S: Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb fellépésetek?

F.A: Idén is rengeteg nagyon jó koncertünk volt,például az esztergomi,  ahol a Watch My Dying társaságában játszottunk, de döbbenetes volt a székesfehérvári Fezen buli is, és a két pécsi koncert is nagyon jól sült el. A sproni bulik is mindig kiemelkedőek, és a fővárosi közönség is óriási. Különleges, és szép élmény volt a Magyar Szigetes  koncertünk is.

S: Nyár elején kilépett tőletek Nagy Gergely billentyűs. Sikerült megtalálni az utódját?

F.A: Igen, minden várakozásunkkal ellentétben nagyon könnyen megtaláltuk a megfelelő utódot. Kurz Andrásnak hívják, soproni, mint mi, 11 éven keresztül tanult zongorázni, tehát nagyon képzett zeneileg, és emberileg is tökéletesen illik közénk. Nálunk a csapaton belül elengedhetetlen a zenekari tagok közötti barátság, szoros kötelék, összetartás, és András ennek a kritériumnak is megfelel. Most úgy néz ki, megint stabil, és ütőképes a felállásunk, és az ilyesmi nagyban megkönnyíti a közös munkát. Andrással végigkoncerteztük a nyarat, szinte minden hétvégén úton voltunk, be lett tehát dobva a mélyvízbe, de nagyon jól viselte, semmilyen probléma nem volt. Ebben az évben ez már a második tagcserénk volt, de azt kell hogy mondjam, hogy szerencsésen alakultak a dolgaink, mert mind a gitáros, mind a billentyűs posztra sikerült villámgyorsan a megfelelő embert megtalálnunk, és technikailag is jobbak lettünk, hiszen a két új tag egy magasabb szintet képvisel ,mint elődeik, és ami még fontosabb, a csapaton belüli hangulat is nagyon jó, ismét, ami azért korábban nem volt mindig ilyen magától értetődő.

S: Várható a Szondi két apródja című dal folytatása?

F.A: Várható, de hogy a Kikeleten, vagy egy következő albumon, az még egyáltalán nem dőlt el. Legyen meglepetés!

S: Nem tervezitek esetleg a korábban kiadott nóták újrafelvételét?

F.A: A későbbiek folyamán szeretnénk néhány korai nótát a mai technikai tudásunkkal, és hibátlan hangzással újrarögzíteni, de egyenlőre ez csak terv a távolabbi jövőre nézve. Most minden energiánkat a harmadik album, és az utána következő koncertek kötik le.

S: Binder Laura nagyon szép, egyedi énekhanggal rendelkezik. Hogy képzi és tartja karban?

F.A: Laura rengeteget énekel, dolgozik, fejleszti a hangját, sosem elégedett önnmagával. Nekünk alapvetően annyi koncertünk, és főleg próbánk van, hogy külön énekgyakorlatokra már sem energia, sem idő nem marad, de azért Ő állandóan dolgozik.:-)

S: Játszotok más zenekarokban is, vagy a Dalriada a legfontosabb számotokra?

F.A: Csak a Dalriada!

S: Honnan és kitől ered a nevetek, mire utal?

F.A: A Dalriada szó a skótok első királyságának volt a neve, azonban egyes nyelvészeti kutatások szerint ez egy ősi magyar szó, és csatadalt, riadó dalt jelent. az "echo of" előtag pedig azért került eléje, mert Dalriada néven már működik egy ausztrál folk- rock zenekar. Így tulajdonképp a nevünk jelentése: a csatadal visszhangja.

S: Hallgatja közületek valaki másik nemzetek népzenéjét?

F.A: Én például nagyon szeretem a kelta muzsikát, és az északi népek zenéje is közel áll hozzám, de a többiek is kedvelik a különbőző nemzetek népzenéit, ki jobban, ki kevésbé.

S: Kikkel állnátok legszívesebben színpadra, vagy ki az akivel lenyomnátok egy közös turnét?

F.A: Rengeteg zenekar van, akikkel megtiszteltetés lenne együtt játszani, ezért inkább nem is sorolom a külföldieket.Magyarok közül pedig nagyon szeretjük a Tűzmadárt, Agregatort, Garden of Edent, Amokot, Astrodustot, Watch My Dyingot, Killing Artot, stb Velük bármikor szívesen játszanánk közösen.

Köszönöm a válaszokat és további sikereket kívánok a zenekarnak!

2006. október 20 - Pécs, Ifiház

Fellépők voltak: Junkies, Sear Bliss, Kalapács, Moby Dick, Korpiklaani

A Rockmaraton kistestvéreként számon tartott fesztivál háromnapos programjából egyértelműen az első nap volt a legerősebb, a Korpiklaani bulijával két nappal a pesti fellépés előtt így "kihagyhatatlan" minősítést kapott. Rendesen beijedtünk azt olvasván, hogy nem sok jegy van, ezért hajnalok hajnalán elindultunk röpke négyórás utunkra. Pestig mindössze egy sört ittunk érdekes módon, de Kelenföldön sikerült venni egy nagy-nagy szatyorral, így vidáman telt az utunk Pécsig. Kb. 11-kor érkeztünk meg, Milán és Hentes váltig állította, hogy jegyvétel előtt még muszáj inniuk egy felest a Restiben.
Felesleges volt aggódni, jegy volt dögivel, így bevásásroltunk a később érkezőknek, majd kajálni mentünk sűrű tequila-és vodkaivászatok közepette. Délután értünk valamikor az Ifiház elé, ami kívülről nem volt túlzottan bizalomgerjesztő, belülről annál inkább. Kellemesen tágas kocsmarész, ruhatár, stb, bár a színpad lehetne pöttyet nagyobb is.
Itt tennék fel egy kérdést az olvasóknak, a helyesen válaszolók között közjegyző jelenlétében kézfogást és tibicsokit sorsolunk ki. Szerintetek ha a ruhatárban egy kabát vagy egy táska elhelyezése darabonként 100 forint, akkor ha a kabátot (a ruhatáros orra előtt) beleteszem a táskába, akkor hány forintot kell fizetni? Ruhatáros-droid szerint kétszázat, szerintem százat, mert EGY táskát adok le, a tartalmáért nem kell fizetni. A vitát végül Milán barátom zárta le, aki odabaszott egy százast a nőnek pluszba, majd megnyugtatta, hogy az ő táskájában biza nyolc kabát is van.
A közjáték után kezdett a Junkies. Ezt a koncertet Monesz emlékezetes beszólása (Riki Church-nek) teszi felejtehetetlenné. Sokat nem láttunk belőle, sajnos muszáj volt sörözni. A Sear Blissre viszont, mind mindig, most is kíváncsi voltam. Kompromisszummentes darálást láthattunk harsonával, egyedül azt nem tudtam, mit keresnek a Junkies és a Kalapács között, amikor műfajilag ég és föld a különbség.
Gépgépgép-Pokolgép Józsi (vagyis már nem az vagy 15 éve) hajával még mindig nem tudtam kibékülni, hangjával annál inkább, bár egyesek szerint nem állt a helyzet magaslatán. Nekem csak a sikítások tűntek kissé erőltetettnek. Nem sokra emlékszek a koncertből, de alatta összefutottam a Dickes Gőbl Gáborral, aki áprilisi győri morcosságát októberi pécsi vidámságra cserélte, szerintem hatalmas fazon. Monesszal szinte versenyezünk Moby Dick koncertek tetkintetében, de ő még így is hárommal előttem jár. Biztos örült volna a basszerral való találkozásnak, de pechjére nem volt a közelben.
Intro, majd robbanás, a soproni ászok színpadra lépésével elszabadultak az indulatok, a buli egy részét végigheadbangeltem. Közben kiszúrtam a tömeg szélén Weisz "Kicsi" László Kalapács gitárost, aki néhány mondat után visszahúzódott a backstagebe. Milán elindult utána és majdnem sikerült meggyőznie a biztonsági orkot, hogy neki ott a helye.

Durva hely volt egyébként a pólóárus stand. Nem azért, mert annyira csodálatos és olcsó volt a portékája, hanem ottjártamkor az eladó kedélyesen társalgott a Korpiklaani összes tagjával. Gyors reakció, majd lerohanás - közvetlen és barátságos arcok, semmi rocksztárkodás, amit sajna sokszor huszadik senki emberektől lehet tapasztalni.
Volt egy érdekes élmény: valahogy kiborult a söröm az 5-6 ezer forintos pólókra, és nem más segített feltörölni, mint Jonne Jarvela énekes.

Furcsán néztem rá, mert nem szokványos dolog, hogy valaki elbuszozik Finnországból Magyarországra, azért hogy egy vadidegen rajongó sörét törölgesse - ez annyira természetesnek tűnt tőle, egyáltalán nincs elszállva magától (nagyon helyesen), nem úgy viselkedik, mint pl. a honfitársaik közül néhányan (Children of Bodom, stb.). A pólóárust kiengeszteltem azzal, hogy vettem tőle egy bazinagy plakátot, ami a Tales Along This Tour-t népszerűsíti és a tagok által is alá van vésve. Először a leöntött pólót is meg akartam venni, de azt mondta (angolul), hogy hagyjam a francba, nincs semmi gond.
A fentiek tudatában biztos voltam benne, hogy a Korpiklaani tagjai a színpadon is nekünk fognak zenélni, szívüket-lelküket beleadva.

A Journey Man-re egy kiéhezett, alkoholtól fűtött közönség kezdte meg rituális, alkoholtól fűtött táncát, a terem falai beleremegtek a rátörő áradatban (kis túlzással, két nappal később a Kulti még állatabb volt). Eljött az a pillanat, amire régóta vártam: megfogadtam, hogy sorba megnézem legnagyobb finn kedvenceimet (is). Szépen jöttek is: Moonsorrow, Finntroll, Ensiferum, Children of Bodom és betetőzésként a KORPIKLAANI, akik első két lemezét szarrá hallgattam, majd beszereztem megjelenés előtt a harmadikat, felkutattam korábbi, Shaman név alatt megjelent munkáikat sóvárogtam utánuk 2005. december 8-án, amikor az ostoba módon csütörtökre tett Vörös Yukas bulira nem tudtam elmenni, a tavasz körüli bécsi buli pedig elmaradt, most viszont itt álltak előttem a deszkákon.
Mondanom sem kell, végig kurva jó volt, de hogy ne legyek annyira elfogult: Jonne a számok vége felé sokszor elfáradt, és Juho, a disznófejű harmonikás segített be neki az éneklésben. Ezt leszámítva hihetetlen volt, Shaman-dallal (Il Lea Voibmi), új nótával a tavasszal esedékes Tervaskanto-ról (Let's Drink), valamint a legnagyobb finn vadászdalokkal és sörhimnuszokkal, megkoronázva a közönségordíttatós Beer Beer-el.

Jonne jót húzott egy üvegből, majd a felé nyúló kezek egyikébe nyomta. Utána a következőt. Aztán még egyet, nehogy a rajongók meg találjanak szomjazni. A zenekar többi tagja, főleg az éltesebb korú Jarkko baszzer mérsékelten vette ki részét a pörgésből, Hittavainen a hegedű miatt úgy nézett ki, mintha karót nyelt volna, de látszott rajtuk, hogy élvezik az egészet. Figyelmeztetve lettünk a 22-i pesti bulira, majd levonultak. Felejthetetlen este volt.

2006. július 10-11-12. Pécs, Malomvölgy

Július 10.

Már az odaút is vicces volt, mivel Kelenföldön lekéstük a csatlakozást, és várnunk kellett két órát, hogy jöjjön a következő. Addig beiktattunk egy aszfalton-rohadást kajálással egybekötve. Olyan meleg volt, hogy a százkilós táskám szabályosan forró volt. A nehéz kezdet után hülye helyre adták az InterCity helyjegyet, ezért a többiektől elszakítva utaztam három órát Pécsig. Megérkezés után irány a Rockmaratonos kisbusz, rövid kérdezősködés után vittek is, és délután négy felé bejutottunk.
Hát sátorhelyet lehetetlen volt lelni, mivel rengetegen voltak. Azt hiszem az itteni kép jól jellemzi, milyen könnyű dolgunk volt helyszerzésnél. Nagy nehezen felvertem a cuccost három ugyanolyan sátor mellé, amilyen az enyém és fohászkodtam az éghez, hogy hajnalban négykézláb ne máséba másszak be.

Ezután gyorsan kimentünk, hogy az első általunk megnézni kívánt zenekar előtt elfogyasszuk azt a Hubertust, amit Sapi hozott magával. Erre azért volt szükség, mert a benti árak nem éppen pénztárcakímélőek, úgy emlékszem 270 forint volt a sör. Rövid hangulatkeltés után indultunk vissza, hogy az Echo of Dalriada minden másodpercét élvezni tudjuk. A kisebb Rockinform sátorban léptek fel, olyan falusi búcsús körülmények között, de azért korrekt koncertet adtak. Az volt az érzésem, mintha a kiváló Jégbontó albumot kicsit hanyagolták volna, és a korábbi számokat játszották volna többet, de a közönségnek (nekem is) nagyon bejött. Ugyan nem kényeztettek minket rettenet hosszú ráadással, magyarán nem adhattak egyetlen plusz számot sem elő, mégsem volt nagy hiányérzetem.

Koncert után rövid látogatás a kökényi kocsmában, ahol további sörök és egy zacskó borzalmas chips elfogyasztása után visszaindultunk a Kalapács zenekar koncertjére. Nem nagyon értettem, miért nem a nagyobb Hammerworld sátorban léptek fel, de nem lehet minden tökéletes. Durva teltház volt, nemigen tudtam fotózni. Klasszikusokat nyomtak, Pokolgépet és az új lemezek anyagait egyaránt, aki volt már Kalapácson, az tudja, hogy rossz nem lehet egy ilyen alkalom, bár egyesek szerint Józsi nem hozta a legjobb formáját. Elég érdekesen néz ki így alányírt hajjal. Koncert után a zenekar több tagja kijött a sátor mellé aláírogatni, közös fotóra, stb, és én sem tétlenkedtem. A képen megfigyelhető az új séró! Láttam Beloberk Pistit is, aki ígéretet tett arra, hogy lesz Ego lemez. Aki esetleg nem tudja, már készült egy háromszámos demó, amin többek között a Wisdom énekese és Tüdő is szerepel.

A Sear Bliss jött és aratott, egy röpke óra alatt ledarálta a közönséget, bár nagyobb megmozdulást vártam az első sorokban. Nem először láttam őket, de képtelenség csalódni bennük. A szokatlan, harsonával fellépő blackes zenét játszó banda nemrég három lemezes szerződést kötött egy neves kiadóval, a Candlelight-tal, ami mindenképpen elismerésre méltó dolog. Nem vagyok szakértő, és nem rendelkezek évtizedes koncertlátogatói múlttal, de egy picit jobb hangzást azért el tudtam volna képzelni. Buli után úgy döntöttem, hogy nem fogom megnézni a Hammerworld színpadon fellépő Hétköznapi Csalódásokat, főleg a heveny kannásbor-függőség jeleit mutató punk tömegek értelmes viselkedése miatt, helyette inkább ismerősöket kerestem és találtam is. Az italozgatás ipari méreteket öltött, és ismeretlen időpontban véget ért az első nap.

Július 11.

Ébredés után észrevettem, hogy mivel a sátram nem árnyékos helyem van, a belső hőmérséklet a hatvan fokot kerülgeti. Rövid vízszerző akció után felfedeztem magamnak a jéghideg vízben zuhanyozás csodálatos örömeit, majd sörrel a kezemben a Local Heroes színpad elé telepedtem. Jó ötletnek tartom ezt az idén bevezetett dolgot, mert több lehetőséget kapnak az amatőr zenekarok. Nem nagyon ragadt meg bennem a zenéjük, ami főleg a másnaposságnak volt köszönhető, de voltak elég jó bandák is.

Menetrend szerint kajaszerzés Kökényben, majd a fél nap eltöltése után Morpheus koncert. Sokat hallottam már róluk, mindeddig nem volt azonban alkalmam látni őket. Hallottam hogy a magyar heavy metal ígéretes zenekara, ami átveheti a jövőben az Ossian szerepét. Új gitárossal léptek fel a hírek szerint, és remek koncertet adtak volna, ha a közönség hajlandó lett volna tudomásul venni a jelenlétüket, és nem sörükbe fordulva bámultak volna.

A következő társaság a Pokolgépből és P. Mobilból ismert Rudán Joe csapata, a Coda volt. Led Zeppelin feldolgozásokat játszanak, ami a nevükből is kikövetkeztethető azoknak, akik esetleg nem ismerik őket. Bevallom, eddig nem voltam túlzottan elragadtatva Joe-tól, de aznap meggyőzött, hogy egyike a legjobb magyar énekeseknek. A Gépes bőrruhát ledobva egyszerű mindennapi öltözetben (jéééé) adták elő a nótákat, a színpadon és a közönség soraiban egyaránt kurva jó volt a hangulat. Látszott a tagokon, hogy élvezetből játszanak. A gitáros produkciója is lenyűgözött, volt lehetősége a koncert vége felé egy kis magánszámra. Buli után ráadást követeltünk, de Joe az órájára mutatva jelezte, hogy át kell adni a terepet a Rómeó Vérzik csapatának. A durván partyzó brigádot egyszer láttam addig, Bodajkon, de akkor nagyon állat volt, azóta lestem az alkalmat, hogy megint elcsiphessem őket. Sajnos nem láttam végig, a felénél ismeretlen okokból a kökényi kocsma felé vettem az irányt, de ez nem rajtuk múlott, sokkal inkább Sapin :)

A Hard elejéről szerencsésen lemaradtunk, így csak egy részét csodálhattam meg Kalapácsék új zenekarának, ami lassan átalakulhatna Edda-tribute bandává, hiszen vagy három volt eddás arc bújik meg a tagok között. Őszintén annyira nem tetszett, már a klipjük se amit a tv-ben mutogattak néhanapján, de becsülendő, hogy ilyen régi rocker arcok nem kényelmesednek el harminc (negyven?) felett, hanem továbbra is nyomják. A közönség zömét nemcsak Kalapácsosok vagy Eddások teszik ki, hanem lassan kialakul a Hard-tábor. Aki ismeri a fellépő muzsikusokat, nem csalódhat.
Ezután még belepillantottam a Quimby koncertjébe, de olyan szinten nem hozott tűzbe a dolog, hogy lassan a sörsátor felé húzódtam...

Július 12.

Wáááhhh, elérkezett a legnagyobb kedvenc, a Finntroll bulijának a napja, amire két éve vártam. Valamikor délelőtt, sátramból kitámolyogva a Wisdom énekesével találkoztam, aki szimpatikus módon nem valami elkerített részen, hanem az "egyszerű nép" fiai között szállt meg. Megbízható pletykákból úgy hallottam, hogy ő sem málnaszörpöt ivott esténként, ezt a gyanúmat személyesen is megerősítette.

Erre a napra jött néhány haverom, így megkerestem őket és nagyüzemi sörözésbe kezdtünk, aminek áldásos hatásai gyorsan megmutatkoztak - egészen a Black-Out koncertjéig nem nagyon követtük nyomon az eseményeket. Ellenben felfedeztük néhány újonnan megismert arccal, hogy egy tó van a közelben, gyönyörű környezetben és ki lehet dögleni a partjára italozás céljából (azért van ott kocsma is...). Miután elláttuk egymást Tokio Hotel és egyéb feliratokkal, valamint a hangulat a tetőfokára hágott, visszamentünk a helyszínre, hogy letáborozzunk a Hammerworld sátor végébe, a padokhoz. A Blind Myself odabaszós zajorgiája helyből levett a lábamról, bár hallottam már jobb hangzású bulit is. Az utánuk játszó Brigád főleg a tizenéves punkokat mozgatta meg, melodycore-nak nevezett zenéjük elég taszító volt számomra. Szar volt, na. Nekem túl vidám.

Amúgy a kezeit csókolom annak, aki eldöntötte, hogy a Finntroll előtt a Depresszió fog játszani. Valahogy nem érzem, hogy közel állna a finn folk metalhoz a zenéjük, vagy én vagyok a hülye, hogy nem értem az összefüggést? Szívesen átmentem volna Christian Epidemicre, de mivel Halász Feri minden szám után bemondta, hogy ez lesz az utolsó, így csak sprintben mertem átmenni a Rockinformhoz.

Végre valahára levonultak és rövid átszerelés után éjféltájban a színpadra robbant a FINNTROLL! Új énekessel álltak fel, mivel az előző arc, a mázsán felüli Tapio Wilska nem felelt meg az elvárásaiknak valamiért. Az új tag, Vreth egy vékony, tipikus finn arc, akiből nem nézne ki az ember olyan hangot, mint amilyennel bír valójában. Más, mint Katla, az eredeti énekes, nem hasonlítható Wilskáéhoz sem, egyedi és illik a bandához. Ahogy megérkeztek, rögvest le is szakították a fejünket egy hatalmas bulival. A Midnattens Widunder, Jaktens Tid, Nattfödd lemezek nótái mellett egy új dal is felzendült. Hallottam, hogy nagyobb fesztiválokon a Visor Om Slutet EP-ről is szoktak játszani metalosított nótákat, most azonban nem került rá sor, de hiányérzet nélkül ment le a buli. Főleg gyors számok szóltak bár szívesen meghallgattam volna az Aldhisslát is :) A Hammerworld sátor egyébként durván megtelt, még a sörsátornál is bőven álltak, elől pedig természetesen a hering-effektus uralkodott.

Bő egy óra zúzás után hatalmas kedvencemmel, az egyik kedvenc zúzdámmal az első lemezről, a Segersang-al zártak. Sajnos ráadást nem adtak, viszont fél órán belül megjelentek a színpadtól jobbra álló lakókocsi előtt, ahol jókedvű dedikálásba kezdtek. Előttük Borsodi Bivalyok sorakoztak, és néha huncutul befigyelt egy Jagermeisteres üveg egyik-másik tag kezében, hehhee. Elég sokáig ott ültek, az idő alatt sok-sok sör fogyott részükről. Szerencsére közös fotóra is kaphatóak voltak, mindegyikük ökörködve pózolt, mint a gyerekek. Két képem bekerült a Hammerworld szeptemberi számába, gondoltam két Tankcsapdás sztárfotó közé talán befér ez is, ha beküldöm.

Finntroll után sokkot kaptam az élménytől és ezt további sörök elfogyasztásával próbáltam enyhíteni, lehetetlenül. Állítólag egy Metallust nevű Metallica-tribute banda játszott még, és szintén pletykákból úgy tudom, hogy tetszett. Arra még emlékszem, hogy negyed 4-kor elindultam kökénybe, de valami szántóföldről visszafordultam és reggel a saját sátram előtt a földön ébredtem. Sose felejtem el azt a szerdai napot, amikor a finnek eljöttek és ledaráltak mindenkit. Sajnos csütörtökön haza kellett jönnöm, de ez az út is tele volt veszélyekkel. Reggel 11-kor indultunk és sötétedésre már otthon is voltam, mivel néhány apró közjáték (vonatról leszállítás, stb.) kissé hátráltatott, az élményért cserébe megérte!

2006. október 22. Budapest, Kultiplex
Korpiklaani - Echo of Dalriada - Sacra Arcana

Két nappal korábban már volt szerencsém látni a finn folk-metal hordát Pécsett az Ifiházban, ahol fergeteges, hogy mit adtak elő, így nagyjából tudtam, mire számíthatok.
A Kulti előtt már korán nagy tömeg volt. A bejáratnál ott parkolt a finnek turnébusza, az ablakán belesve holmi sörösdobozokat és hatalmas rendetlenséget láttam. Rövidesen Jonne Jarvela énekes/gitáros is feltűnt, aki miután felrohant valamiért, türelmes aláírásosztásba és fényképezkedésbe kezdett, fáradhatatlanul. Miután odamentem hozzá pár szó erejéig, felismerte a fejemet Pécsről, ami azért kurva jó érzés volt, mit ne mondjak. Rajta kívül még Jarkko basszert láttam ólálkodni, majd nagy meglepetésünkre, teljesen egyedül megindult a város felé bőrgatya-fehér ing-bőrmellény összeállításban. Lehet hogy megszomjazott és drágának találta a Kultit?
Bejutásunk zökkenőmentes volt, már szeptemberben megvettem a jegyet, gondolva arra, hogy sokan lesznek akik a tavaly decemberi koncertről lemaradtak és most akarják bepótolni. Így is lett, pl. egyik haverom az utolsó előtti jegyet vette meg, és néhány tucat rocker sajnos be sem jutott. Remélem rájuk gondolva a következő koncertet nagyobb helyre próbálják szervezni.
A Sacra Arcana kezdett, ami kétségkívül jó választás. Nemrégiben jelent meg első lemezük, a Titkos szertartás, amiről csak néhány nótát hallottam, de az alapján már vártam a velük való első találkozást. Tetszett amit csináltak, noha a fülem durvább muzsikához szokott, a jövőben is figyelemmel fogom kísérni ezt a fiatal magyar zenekart.
Az Echo of Dalriada nem igényel bemutatást, ugyan azt a fajta zenét játsszák, ami nálunk még kevésbé elterjedt, szerencsére egyre népszerűbbek. Érdekes módon most többet játszottak a Jégbontóról, mint korábban, és a koncert sem nyúlt hosszúra. Ekkor még csak 8 óra körül járhatott az idő, nagyon korán volt ahhoz, hogy utánuk a főzenekar következzen. A Dalriada az idő rövidsége miatt kihagyta a Walesi bárdokat, de cserébe Ficzek András megígérte, hogy jövő tavasszal megjelenik új lemezük Kikelet címmel. Úgy legyen!

Nagyjából a TV-maci időpontjában kezdett a Korpiklaani, energiától duzzadva, mint 20-án Pécsett, meg sem látszott rajtuk, hogy hetek óta minden nap fellépnek, és előző nap Szlovéniába kellett utazniuk. A Journey Man-nal kezdő banda elsöpörte a Kulti közönségét, teljes teltház volt, a falakról is emberek lógtak (egy ideig én is, onnan egyszerűbb volt fotózni).
Szerencsére most nem állt elő az a helyzet, mint Baranyában, hogy a számok végére kifulladó Jonne helyett Juho énekel, a srác most csak a vokálos szerepét töltött be. Olyan nóták csendültek fel (nem sorrendben), mint a Cottages and Saunas, Wooden Pints (hatéves öcsém kedvence), Korpiklaani, Tuli Kokko, Happy Little Boozer, stb. Játszottak egy dalt a 2002-es Shaman demóról(Il Lea Voibmi), aki nem tudja: közel tíz évig futott ezen a néven a banda, mielőtt átváltottak Korpiklaanira. Elhangzott egy új dal a jövő nyáron esedékes lemezről, a Let's Drink című.
A buli alatt Jonne folyamatosan pörgött, igazi frontember a csóka, de azért hagyott lehetőséget az érdekes sérójú hegedűsnek, Hittavainennek egy magánszámra. Amúgy a vége felé az énekes beugrott a közönségbe, seregnyi kéz tartotta a magasban, mesés látvány volt. A záró Beer Beer alatt megint volt sörlocsolást és osztogatás, ami megőrjített mindenkit, de utána sajnos le kellett vonulniuk (este fél 10-kor...) a színpadról.
MÉG SOK ILYET!!!

2006. április 7. Győr, Vasas Művház
Radio Criminals, Aquincum, Wackor, MOBY DICK

Nem volt egy nagyszabású stadionkoncert neves külföldi fellépőkkel, mégis ott van a legnagyobb élmények között, sőt eszetlen jó buli kerekedett, és nem csak a zene miatt.
Nehezen találtuk meg a Vasas Művközpontot, olyannyira eltévendtünk, hogy még egy kis sörözés-vadászozás is, az utóbbi a Piroska nevezetű helyen, no nem valami nagy mértkében. A társaság részletekben érkezett meg, Csabival elsőnek jöttünk ketten.
A Radio Criminals korán kezdett, összesen öten néztük a bulit, és ez nekik is feltűnt (jééé). Nagyon tisztességes és becsülendő dolog volt, hogy rendesen, hiány nélkül lenyomták a koncertet, mintha ötszáz embernek játszanának. Zenéjük amúgy amolyan stoner metalként írható le, nekem bejött.
Az Aquincum zúzósabb vonalat képviselt, rájuk már többen gyűltek össze. Amíg átszereltek, Smici megjelent a söröspult környékén, és szimpatikus módon dumálgatott a néppel, ahogy tavaly Tatabányán, meg gondolom még egy rakás helyen tette. A basszer Gőbl Gábor is tiszteletét tette, de csak pár pillanatig. Mihelyt elmentek, megérkezett a Moby Dick fanatikus Monesz, aki bizonyára haját tépte amiatt, hogy a legnagyobb kedvencei előbb húzódtak vissza a backstage hívogató  hűvösébe. Amíg az Aquincum zúzott annyira nem figyeltünk, a Wackorra annál inkább. A Dick 25 éves jubileumi turnéjának keretében jöttek el a főbandával és adták elő műsorukat, amin lehetetlen lenne nem észrevenni a Slayer-függőség veszedelmes jeleit. Akkor döntöttem úgy, hogy feltétlenül szereznem kell zenéjükből.
Levonulásuk után röviddel felzendült a jellegzetes, sokak üvöltése által kísért intro és kezdetét vette a Moby Dick bő egyórás orgiája. Meglepően kevesen voltak az amúgy sem túl tágas Vasasban, bőven fért volna még jópár rockerarc, nem tudom hol bóklászhattak.
A kihagyhatatlan klasszikusok mellé, kértük Smicit még korábban, hogy nyomják el a Prométheuszt, ha kedvük és idejük engedi. Demokratikusak voltak, mert az utolsó szám előtt megkérdezték a közönséget, hogy mit játszanak, a Keresztest vagy a Prométheuszt. Egyértelmű volt a válasz, így a szokásos záródallal, a Keresztes vitézzel zárult a buli.
Lecuccolásuk alatt Csabi és Monesz galád módon felsuhant az emeleten lévő backstagebe, de minket már kiszúrtak a biztonságiak és nem engedtek. Ezt különösen Gesztenye, az Amphoteros gitárosa bánta, aki át akart adni valamit a zenekarnak. Hamar rájöttünk, hogy van egy másik feljárat az öltözőnek használt terembe, amit nem őriz senki, így utánuk mentünk. Fent a kutyát sem érdekelte, hogy nincs jogunk ott tartózkodni, közvetlenek voltak. Monesz legalább fél órát beszélgetett Hofival, a dobossal, Gesztenye is sikerrel járt. Sőt, még sört is kaptunk tőlük, volt nekik jópár dobozzal. Miután elmentek, Csabi végrehajott egy szigorúan titkos akciót, amit majd emlékirataiban bizonyára meg fog írni az unokák okulására. Jobb is, ha titokban marad, hehh :)

2006. augusztus 15.
Budapest, Sziget Fesztivál utolsó napja

Odafele akadtak nehézségek, Csabiék 14-én este elindultak, de valamiért csak Tatabányáig sikerült eljutniuk, a miérteket most fedje homály. Mi reggel indultunk utánuk és mire 11 körül a Sziget bejáratánál találkoztunk, eléggé amorf alakzatot vettek fel. Kiderült, hogy reggel megérkeztek Pestre és valami kocsmában sikerült addig elütni az időt, ahol úgy látszik elfogyott a málnaszörp, így kénytelenek voltak szesszel enyhíteni a szomjúságukat. A csapat inenntől úgy nézett ki, hogy négy józan ember kísérgette az öt nagyon részeget.

Gyorsan a Hammerworld sátor felé indultunk, ugyanis mellette álló kistestvérén, a Rockinform színpadon déltől kezdetét vette az Angelus műsora. Csabi elsősorban ezért jött Szigetre, és minket is érdekelt, így kár lett volna kihagyni. Sajnálatos módon legtöbben csak az állva, az árnyékból nézték a bulit, pedig a csajok mindent beleadtak. Utóbb kiderült, így is sokaknak tetszett a dolog, mivel sikerült az utolsó szemig eladni a hozott CD-ket, így nekünk sem jutott. Ez azért bíztató előjel!
A további Rockinformos zenekarokba csak belepillogtunk, a hőség miatt némi sör magunkhozvétele után sétáltunk egy óriási kört, érintve a Nagyszínpadnál kialakított homokozót, Túró Rudi-autómaták tömkelegét, házasulandó lányok feltételezett tartózkodási helyét, meg minden apró zegzugot. Rájöttünk, hogy itt nem árulnak szemüvegtokot, valamint a sör gyorsabban melegszik az emberi kézben, mint bárhol máshol a világon.

16 óra körül kinyílt a Hammerworld sátor légmentesen lezárt területe (a bejárat szaggatása már háromkor megkezdődött), így betódultunk és vártuk a Casketgardent.
Meg is érkeztek és a kora délutáni pilledtség ellenére azért életet leheltek belénk, ebben főleg Pisti kiváló frontemberi képességei játszottak szerepet. Nem hagyták leülni a hangulatot, mint ahogy az is vicces volt amikor a Tesstimony frontember bejött és felkapta az énekest megpörgetve a tengelye körül.
Az utóbb említett borultabb zenét játszó banda ezt követően volt hivatott felőrölni minket, amihez megfelelő érzékkel rendelkeztek. Annyira nem ismertem őket addig, de elhatároztam hogy tudatlanságomon azonnali hatállyal változtatni fogok.
Sear Bliss. Eddig csak kurva jó bulikat láttam és most is. Valami különleges van ebben a zenekarban, amit valószínűleg a nem kis nevű Candlelight kiadó vezetői is észrevettek, és ezért kötöttek velük több lemezes szerződést.
Amúgy még a kora délutáni órákban a Morbid Angel tagjai Erik Rutannal kiegészülve kiültek a sátor mellett lévő pólóárus oldalához és bősz dedikálásba fogtak. A korai időpont és a szerintem nem megfelelő reklámozás miatt nem volt akkora tömeg, mint gondoltam, néhány tucat ember érezte úgy, hogy aláírásra van szüksége a legendás zenekatól. Trey Azagthoth és Erik nagyon közvetlen és beszédes volt, jobb angoltudásúak néhány mondatot is válthattak velük, már amennyit a biztonsági emberek hagytak. Pete Sandoval kissé morcos volt, csak egy-egy pillanatra derült fel az ábrázata, David Vincent is álmosnak tűnt, de becsülettel aláírták mindkét odadugott papíromat.

A Christian Epidemic elejéről valamiért lemaradtunk, kár volt érte. Nem szóltak olyan jól, mint tavaly a PeCsában, nálam az az eddigi Epidemic koncertek csúcsa. Tíz éves töretlen múltjukhoz nyomták a black metalt, és csak annak örültem volna jobban, ha még egyszer lejátsszák az egész setlistet elejétől a végéig.
Gyors sör általi regenerálódás után ráhangolódtam a kevésbé durva zenét játszó folk metalos finn Ensiferumra, ami szintén hatalmas kedvenceim közé tartozik. Eddigre megtelt a sátor, ugyan nem teljesen, de azért szűkös lett volna kiszaladgálni italért.
Őszintét többet vártam tőlük. Ugyan a nótáik kiválóak, egy rakás apró hiányosság rontotta az összképet. A billentyűs hölgy Meiju Enho ki volt rakva az oldalsó hangfalak mögé, szinte teljes sötétségben állt szegény, pedig becsületesen headbangelt. A bandafőnök gitáros Markus Toivonen nagy örömünkre közzétette vodkakezelte lagymatag felsőtestét. Úgy látszik ez valami finn szokás lehet, mert a Moonsorrow énekes Ville Sorvali is előszeretettel alkalmazza, holott nem kívánkozna a testépítők magazinjának címlapjára.
Továbbá Toivonen mester énekelte a tiszta énekszólamokat, de akár én is odaállhattam volna, nyekeregni meg óbégatni tudok, főleg ahogy a Guardians of Fate-ben tette. Az új énekestől sem voltam elájulva. Felbaszta a lábát egy erősítőre és úgymaradt. Jó, jó gitár lógott a nyakában, de egy frontembernek alap dolga lenne valami közönséggel való kommunikáció szerencsésebb esetben...
Pozitívum (az is volt, bármily hihetetlen): néhány gyorsabb nótához Petri Lindroos (Norther) jobb hanggal rendelkezik, pl. a Windrider alatt végigfutott a hátamon a hideg, sokáig nemigen tértem magamhoz. A többi dalra sajna ez nem volt maradéktalanul elmondható, a már-már slágernek számító LAI LAI HEI is lehetett volna jobb. Elismerés jár viszont a közönségnek, óriási hangulat kerekedett a végére.

Nyakizmaim eddigre eléggé bemelegedtek, és az egész napos bulizás is kiszívta az erőmet, a Morbid Angelre azért próbáltam némi tartalékot mozgósítani. Nem bírtam végig, teljes összevisszaságba fulladt a koncert, alig hallottam a szólókat, a dobos hiába van a világ legjobbjai között, nem mutatkozott meg teljesen a tehetsége, no nem azért mert nem dobolt úgy ahogy kellene, hanem mert kásás-kaotikus massza lett az egész. Megnézném azért ugyanezt a felállást jobb körülmények között, mondjuk zárt helyen.
Időközben valamikor volt egy Ensiferum dedikálás, ahol az alapító gitáros Markus 15 perc alatt elpusztított egy üveg Finlandia vodkát, ami nem gyenge teljesítmény.
Morbid Angel után egy haverommal kerítettünk egy raklapot és a bejárat mellé heveredtünk, mivel totál végünk volt. Rövidesen kezdett az Akela, de csak néhány dalra mentünk be. csabi úgy tudom végignézte az egészet, neki annyira nem tetszett, nekem meg mindegy volt. Amennyit láttam az mintha egy kicsit fáradt, kiégett produkció lett volna. Kettő után kezdett a Pokolgép, amit fekve hallgattam meg, sőt fél pohár sörömet bárgyú módon elajándékoztam valakinek. Összeszedtük a társaságot és miután átverekedtük magunkat a százezer főn, aki a HÉV-re akart szállni, megpróbáltunk hazajutni.

1KILLEMBRACE: Kainism (2008)

AC/DC: Black Ice (2008)
AFTER RAIN: Vitorlát szélbe / Sky (2008)
AGE OF AGONY: War, Hate, Blasphemy (2007)
AMON AMARTH: Twilight Of The Thunder God (2008)
ANGELUS: Halhatatlantalanítás (2008)
ANAAL NATHRAKH: Hell Is Empty And All The Devils Are Here (2007)
AYREON: 01011001 (2008)

BELPHEGOR: Bondage Goat Zombie (2008)
BLIZZARD: Les Litanies De Satan (2007)

CASKETGARDEN: Incompleteness in Absence (2008)
CHILDREN OF BODOM: Blooddrunk (2008)

DARK MOOR: Autumnal (2009)

ELVENKING: Two Tragedy Poets... (2008)

FIREWIND: The Premonition (2008)
FUNEBRE: Indictment About The World Of Man (2008)

GUNS N' ROSES: Chinese Democracy (2008)

KARL SANDERS: Saurian Meditation (2004)
KEEP OF KALESSIN: Kolossus (2008)
KIUAS: The New Dark Age (2008)
KORPIKLAANI: Korven Kuningas (2008)
KRISIUN: Southern Storm (2008)

LIMBONIC ART: Ultimate Death Worship (2002)
LOST DREAMS: End of Time (2008)

METALLICA: Death Magnetic (2008)
MOBY DICK: Ugass kutya! újrakiadás (2009)
MOTÖRHEAD: Motörizer (2008)
MÖTLEY CRÜE: Saints of Los Angeles (2008)

NASHVILLE PUSSY: From Hell To Texas (2009)
NIGHTWISH: Amaranth [maxi] (2007)

PLACE VENDOME: Streets of Fire (2009)

RANDY PIPER'S ANIMAL: Virus (2008)

SALVUS: Minden kezdet (2008)
SEPTICFLESH: Communion (2008)
SOULFLY: Conquer (2008)
STONEDIRT: Redneck Blues (2007)
STRATOVARIUS: Polaris (2009)
SUIDAKRA: Crógacht (2009)
SVARTSOT: Ravnens Saga (2007)
SYNESTESIA: Feeniks (2009)

TANKARD: Thirst (2008)
THIS ENDING: Dead Harvest (2009)
THYRFING: Hels Vite (2008)
TREMOR: A falakon belül (2008)

VOICES OF THE STYX... [compilation] (2005)

WACKOR: Uncommon Ground (2008)
WARBRINGER: War Without End (2008)

YAVA: Folcore (2008)