Látom van még néhány látogató néha errefelé, ha gondoljátok, nézzetek át a rohadt rockandroll blogra. Más, mint a Karcolat, de igyekszem élvezhetővé tenni.

Mivel rengeteg alkalommal írtam már az Angelus koncertjeiről, és a másik két zenekar koncertje, valamint az egész hely mentalitása különleges volt, egy rendhagyó beszámoló következik, amit ajánlanék a fellépő zenekaroknak és rajongóiknak, valamint miskolci cimboráimnak!

Már a nap eleje szokatlan módon indult, tekintve hogy indulás előtt nagyjából három órával döntöttük el, utunkat Miskolc tömbrengetegének irányába vesszük. Egy kedves barátunknak hála a tájékozódással nem kellett törődnünk, és új ismerettségekre is szert tehettünk. Ahogy sétáltunk a helyszín felé a kihalt külváros szellemépületei közt, rá kellett döbbennem, Miskolc korántsem az a hely, amire számítottam. Először nem is arartuk elhinni a helyszín külleméről, hogy valóban itt lép fel a három fellépő, a helybéli Darktempered és Mallior, valamint az esztergomi Angelus. Még hihetetlenebb volt, hogy mi gyakorlatilag egy sportarénában vagyunk :).
Az estét a fiatal srácokból álló Mallior nyitotta, akik 10 perce játszottak már, mire lementünk. Műfajukat tekintve alapvetően a primitív, régisulis black metal jellemző, feltűnően sok akusztikus betéttel és tiszta énekkel. A többnyire saját dalokból álló műsort megfűszerezték egy Venom klasszikussal is.

Jöjjenek a rideg tények. Az éneket sajnos nem lehetett hallani, mert időközben elromlott az énekcucc. Mint utólag megtudtam, eredetileg külön énekes van, aki helyett most kényszerből Aestus basszusgitáros énekelt a dobos kiegészítő, tiszta énekű vokálja mellett. Ha tanácsot akarnék adni a srácoknak, a három első dolog ami eszembe jut: a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Bár a dobos elég tehetségesnek tűnik, szerintem rövid időn belül szép eredményeket érne el, ha a pontosságra öszpontosítana, néhol eléggé kiesett a ritmusból. A gitárosra ez fokozottan igaz, a némely riffeknél kivehetetlenül kásás hangzás mellett sok volt a mellényúlás, és a pontatlanság. Nagyon sokat segítene nekik ha a próbáikon kívül, otthon nem is a tudásukat, legalább a pontosságukat fejlesztenék. Mivel a black metal elég intoleráns és öntörvényű műfaj, talán minden ami elhangzott, szánt szándékkal hangzott el formájában, de szerintem ők is törekednek rá, hogy közönségük élvezze a koncertjüket. A basszusgitár terén nem voltak problémák, és úgy vettem észre, a hirtelen jött énekes szerep sem okozott gondot, vagy kiesést. Becsülendő, hogy a rossz akörülmények ellenére is lejátszották a koncertet, és meggyőződésem, ha ezek a srácok 5 év múlva is black metalt akarnak játszani, igazán eredeti ötletekkel állnak majd elő.
Mivel a Funebre koncertje sajnálatomra elmaradt, máris a helyi underground egyik legkiemelkedőbb alakja állhatott színpadra a Darktempered zenekar személyében. Színvonalas bulit vártam tőlük, bár számomra ők abszolút a meglepetések zenekara. Egyrészt korábban voltak furcsa anomáliáik, például a We are black metal, másrészt elég technikás dolgokat hallhattunk tőlük, és ezek a dolgok elepból kíváncsivá teszik az embert 285 km távolságból.

Rövid hangolás után elhangzott az első csatakiáltás: "Gyertek ti retkes állatok!!!!!" Igen, ez ránk, közönségre vonatkozott :D Ez meghozta a hangulatot az egészhez, igen jó kiállású az énekes Dino, de a módszereiről megoszlanak a évlemények :D Annyi biztos, hogy tudnak show-t csinálni. A zene meglepett, mert az általam hallott lemezen szereplő dalok tempójukban és hosszukban eltértek a hallottaktól, de iszonyat jól nyomták ezt a death, néhol grindos zúzást, úgyhogy le a kalappal! A zenében néhol melankólikus, sejtelmes dallamok több esetben a Mayhemet juttatták eszembe, ami egy nagy nagy piros pont a srácoknak. Igazán egyedi a zene, remélem hamarosan a nagylemezt hallgathatjuk!Bár volt egy idegesítő technikai szünet, amikor viccet meséltettek a közönséggel, összességében jó bulit és hatalmas show-t csináltak.
Eközben megérkeztek Angelusék is, akiknek a bonyodalmas ideút ellenére reméljük meghoztuk kicsit a kedvet meglepetésünkkel a zenéléshez, és egy hatalmas bulit nyomtak le, felvonultatva a lemezen szereplő majd összes dalt.

Úgy láttam élvezték is a koncertet, a lelkes miskolci metálosok pedig nagy szeretettel és magas alkoholszinttel fogadták őket :) Úgy vettem észre, Judit felbátorodott Dino kiállásától, és bátrabban, felszabadultabban állt színpadra, mint legutóbb a RÉVben. Olyan laza volt, hogy a kezdő Húsimádóknál már fel is borított egy monitorládát, amikor rálépett. Esetében örömmel tapasztalom, hogy koncertről koncertre levetkőzi gátlásait, és a remek színpadi mozgás mellett a közönséggel is nagyszerűen kommunikál. Cili szokásához híven kimérten és precízen játszott, bár hiányolom kicsit a basszustorzítóját, amit utoljára Érsekújváron láttam/hallottam. Éviben és Kolosban nagyon benne volt a rock&roll, látszott hogy nagyon élvezik a bulit. Repkedtek a dobverők, lendültek a fejek, és mindeközben poénok hangzottak el a színpadon állók és a közönség közt. A miskolciak kedvence a klippes Pörgés című dal volt, és volt aki előszeretettel üvöltötte, hogy az Ősi rituálék című rég elhagyott klasszikust szeretné hallani. :)

Örültem neki mindenesetre, hogy az itteniek valamilyen szinten képben vannak a zenekart illetően, és egyáltalán nem ismeretlen a nevük Miskolcon. A műsor után kétszer is vissza lettek kiabálva, ami azt hiszem komoly elismerés.
A buli után kalandos úton visszajutottunk a belvárosba, ahol a világ legfurább kocsmájában voltam, ugyanis semmi mást nem lehetett kapni, csak sört és Jagermeistert. Kellemes emkékekel indultunk a Tiszai pályaudvarra, halkan dúdolgatva: Anyám, meddig várhatok még, mondd anyám, meddig? Még fél négyig, a fél négyesig...

A képeket a Factory Sportaréna hivatalos oldaláról szereztem, oldalukon több kép is megtekinthető: http://www.factoryarena.hu/

Mallior: http://www.myspace.com/hunmallior

Darktempered:http://www.darktempered.hu/

Angelus: myspace.com/angelusmusic

Stratovarius: Polaris
Megjelenés: 2009. május
Kiadó: Edel
Értékelés: 5/10

Na, csak nem bírtam ki egy hónapnál tovább Karcolatozás nélkül. Elhatároztam, hogy ezentúl is írok, de csakis olyan dolgokról, ami valami érdeklődést vált ki belőlem, tehát kedves zenekarok, ne küldjetek promócédéket, demókat, mert úgysem fogunk foglalkozni vele, kivéve ha. Köszi.

Érdekes lehetett elkészíteni ezt a Strato-albumot, ugye egyfelől két évnyi jogi huzavona, nyilatkozatháború, viharabiliben után végülis sikerült kipenderíteni a zenekar egyetlen alapítótagját és fő dalszerzőjét, az enyhén bomlott elméjű, de valamikor zseniális Timo Tolkkit. A gitáros azóta már kiadta eredetileg az anyabandának szánt dalait Revolution Renaissance néven, amit megfejelt egy folytatással is, sőt még egy felejthető és fölösleges szólólemezre is futotta erejéből. A nélküle továbbinduló társak meg kipróbálhatták, milyen az, amikor nem egy kész lemezanyagot pakolnak eléjük, és csak annyi a dolguk, hogy felnyomják a stúdióban. Tolkki helyére egy 26 éves srác, Matias Kupiainen került, a dalok egy részét közösen írta a másik Timoval (Kotipelto - énekes), valamint teret engedtek a 2005-ben érkező Lauri Porra basszernek is. A billentyűs Jens Johansson is hozott két szerzeményt.

Akárhogy is, a végeredmény meglehetősen átlagos lett. Annyira talán nem szar, mint a nagy visszatérést jelentő 2005-ös album, de így is csak óvatos középszer lett a végeredmény. Van néhány szerethető tétel, mint például a nyitó Deep Unknown, vagy a Higher We Go - hozzátenném, mindkettő Kotipelto/Kupiainen munka - de a legtöbbet simán elfelejted, mire a 60 perces lemez végére érsz. Lauri Porra hozott néhány belassult, vagy tán epikusnak szánt témát, mint például a rém unalmas, itt-ott már Therionosodó Emancipation Suite két része, legközelebb (ha lesz ilyen) én nem engedném ezt neki, bűnrossz, de tényleg. Annak az egynek örülök, hogy azért ez a Kupiainen gyerek nem olyan rossz (hiába, Sibeliusos volt ő is), sőt Jens Johansson is végre visszanyerte méltó szerepét, és több helyen hallható, a gitárossal váltott szólói például tetszetősek.
Néha a dalcímek alapján azt hihetnéd, hogy végre valami gyors kétlábgépes zúzda következik, ami miatt annyira imádjuk Jörg Michaelt, de csalódni kell, a When Mountains Fall is csak csöpögés, és a Falling Star is álmosító középtempó.

Ha most nem csak egy szerződéses kötelezettséget tudtak le, hanem komolyan gondolják ezt a Stratózást, igencsak össze kéne kapniuk magukat a srácoknak, mert ez így fos. A borító önmagában jobban tetszett, mint a dalok együttvéve. Két szerzemény vinné a hátán az egész Polarist, már ha bírná.

Angelus - Halhatatlantalanítás

Nem mindennapi cikkről van szó, ugyanis az Angelus első nagylemeze kiérdemelte a szememben a 2008-as év legjobb magyar lemeze címet, erre pedig ilyen egyértelműen soha nem volt példa a Karcolat életében egy zenekar esetében sem. Nehéz elfogultság nélkül a kedvenc működő magyar zenekarom munkájáról írni, azonban úgy érzem, a hallottak vannak olyan meggyőzőek, hogy a későbbiekben többen is alátámasszák a véleményem.

Még a lemez megjelenése előtt napvilágot látott a nyitó "Pörgés" című dal videoklipje. A előbbieket olvasva talán furcsának tűnhet, amit most írok, de a szóbanforgó dal újrafelvett változata nem nyerte el tetszésem, és az igazat megvallva féltem, hogy a lemez egésze sem fog meggyőzni. Szerencsére tévedtem. A dallal amúgy nincs semmi probléma, a hangzás teljesen kifogástalan, a tempón is gyíorsítottak, egyszerűen annyiról lehet szó, hogy nagyon belémidegződött a 2005-ös demón megjelent verzió.
Másodikként a "Húsimádók" című dal következik, ami az egyik legnagyobb húzású tétel, már Évi kezdőriffjétől kezdve teljesen magával ragadja az embert. Sokan kérdezik, hogy mi az, ami ennyire megfog a zenekarban: hát akkor ezt most bőven ki is taglalnám: úgy gondolom, hogy azoknak a nőknek, akik megtanulnak zenekari szinten zenélni, egész más dolgok inspirálnak zeneírás terén, mint egy férfit. Ez Évire hatványozottan vonatkozik, mert kiváló hangzása mellett nagy gondot fordít a precizitásra is, és kreativitását tekintve maximális tiszteletet érdemelnek az általa írt riffek - dallamok. Nem hétköznapi témákról van szó, nem akármilyen formában. Továbbra is fenntartom neki az "Európa legjobb, legalábbis legjobb hangzású női gitárosa" címet, elfogultság nélkül. Cili nagyon könnyedén és rutinosan játszik a basszusgitárján, és hasonlóan ötletes dolgokat visz a zenébe. Csilla ténykedése bár nem hangszeres, igazán nagy jelentőséggel bír, feladataként értelemmel megtölteni a számot, és a hallgatóközönség számára is mondanivalóval rendelkező szövegeket írni, hogy aztán egyéni előadásmódjával karakteres formát nyerjen a végeredmény. Szeretem a szövegeit, mert nagyon érzelemközpontúak, persze itt nem romantikus egyvelegre kell gondolni, hanem a mindnyájunk által nap mint nap átérzett csalódások, feszültségek, ingerek önmagunkban lejátszódó reakciói, felkiáltásai rímekbe öltve ,és nagyszerűen, érzéssel előadva. A 2005-ös demo kritikáit olvasva Csilla énekhangját páran egy hallgatás után bírálták, ám mindazoknak ajánlom a Halhatatlantalanítás többszöri meghallgatását, ugyanis zseniális és lehengerlő az ének az első tételtől az utolsóig. A hörgősebb részek nagyon karakteresre sikerültek, a sikolyok pedig egészen velőig hatolva nyomatékosítják a szövegben felvázolt érzelmi kitörések jelentőségeit. És hát elérkeztünk Koloshoz, akire nem vonatkozik a női zenei kreativitás, mert 100%-ig férfiból van az illető :) Mint minden esetleges tagcserénél kicsit aggódom a végeredmény miatt, és ez Kolosnál is így volt. Azonban minden egyes koncert alkalmával észre kellett vennem, hogy egyre feszesednek a dobtémák, egyre több plusz kerül beléjük, a lemez pedig mindennek a tökéletes megkoronázása: ez az ember zseniális dobos, hihetetlenül érti a dolgát, sokszor hallgatom úgy a dalokat, hogy csak a dobjátékra figyelek. Ha ez a négy ember együtt marad, rövidesen utoléri őket az országos szintű teljes elismerés, amit az én szememben már évekkel ezelőtt is megérdemeltek volna, már az előző dobos, Mentsik Anita idejében is.
Ha már így sikerült kitaglalni a tagok részéről a dolgokat, folytassuk a lemezt: egy szintén demós nóta, az "Emlék" következik, és valami elsöprő szigort és feszességet kapott a dal a 2005-ös felvételhez képest, lendülete döbbenetes, a vokál pedig nagyon változatos. Talán ez a tétel testesíti meg leginkább a két korszak dobtémái közti különbséget. Az "Emlék" után egy igazán különleges dal, a "Nyolcadik" következik. Itt már nagyon jól kivehető Cili torzított basszusa, azt hiszem ez a hangzás igazán jól áll a zenének. Évi keleties dallamai fokozzák a dal egyediségét. A szám szövegtémája kissé eltér a többitől, Csilla elmondása szerint arról szól, mit teszünk a Földdel mi, emberek. Igazán hangzatos és lélekbe tépő magasságokba szökik a lassabb részeknél: "Igaz, embert akartam társamul, S hirtelen féreggé lett, férgekké lettek". Olyan momentumok ezek, amiket akárhányszor hallok, borsódzik a hátam, annyira szívhez szólóak. Példának okáért a következő "Csak Te" című dalban is ilyen a refrén "Vigyetek el erről a helyről, eleget ettem ebből a szennyből" kezdetű pillanatai is. A dalt ha jól emlékszem két éve adták ki lemezen, ami szerintem jó koncertre csalógató reklám volt, nekem mint gyűjtőnek meg egy újabb ereklye a polcomon. Ezt a dalt is újra felvették, a régi verzió is és ez is ugyanolyan hangzatos. Következő dal a "Látszat", az utolsó demós tétel amit újból felvettek, végre kifogástalan minőségben, egy-két plusszal megspékelve. Az "Ösvény" kicsit eltér a többi daltól, de mégis abszolút beleillik a lemez koncepciójába, érdekes, és Jaya Hari Das vokálja itt igazán élvezetesre sikerült a refrénben. A "Rohanó idő" lendületes, "rohamos szaggatása" után lágy, dallamos átvezető következik "16/2/P" címen, amiről valójában fogalmam sincs hogy mit jelent, de a következő koncert alkalmával kiderítem. Lassan minden pillanatot különlegesnek minősíthetünk, elérkeztünk ugyanis a "Játssz" című dalhoz. Talán ennek a dalnak az elődjét ismerhetik a legtöbben, az ős-Angelus klipnótájáról van szó, ami régen egész más hangnemben és tempóban volt játszva, ám időről időre kisebb változásokkal körítve végigkísérte a zenekar munkásságát. A 1KillEmbrace torka, Kovács István fejében született az ötlet, elmondása szerint az elképzelés jötte után beszélte rá a többieket, hogy próbálják meg. Esetünkben a szöveg is az ő tollából való, valamint a refrén férfivokálja is az övé. A szöveg magyarul hangzik, ami szerintem sokkal szerencsésebb, már csak azért is, mert a lemez teljes anyaga magyar szövegű, tartalmát tekintve szorosan illeszkedik az Angelus szövegvilágához, témáját tekintve talán az Emlékkel tudnám közös nevezőre hozni leginkább. A szóló a több formációból ismert kiváló magyar gitáros, Kovács Attila érdeme.  Utolsó előttiként a leglendületesebb, legbetegebb "MEGHALTOKMIND" következik, iszonyatos lendülettel, mérhetetlen mélységekkel zúdul a hallgatóra, egyszerűen zseniális, a szöveg egyszerű és sokat mondó, lehengerlően energikus riffekkel, amik átmennek baljóslatú szaggatottságba. Végül, de nem utolsó sorban a halál ellenpárja, a "Születés" következik. Jó ötlet volt a két dalt egymás után tenni, utolsó tételekként. Lassú, kellemes dallamok, majd erősebb hangvétel, torzított gitár váltogatja egymást.

Hát dióhéjban ennyit tudnék elmondani , ám valójában órákba nyúló beszélgetéssel lehetne csak ízeire bontani a lemezt.. A hangzás kitűnő, a riffek eredetiek, a dob feszes. A szövegek érzelemközpontúak, az énekstílus eredeti, nagyon meg tudja érinteni az embert. A számok sorrendje kitűnő, nincs olyan dal, amit csak tölteléknek neveznék. Bármikor aláírom, hogy az Angelus zenekar Magyarország jelenlegi legjobb koncertező és egyik legkreatívabb zenekara.

Ezen tények tudatában méltán érdemelte ki a "2008 legjobb magyar lemeze" címet a Halhatatlantalanítás.
 

Kis hazánk bő underground színterének egyik legnívósabb bandája, a Onekillembrace 2008-ban állt elő első nagylemezével, a Kainism-mel. A korong 9 tételt tartalmaz, 9 kiforrott, hézagmentes, tartalmas tételt, ami a metalzenekedvelők több rétegét is megmozgathatja - megérintheti. Az északi dallamos metalzenék stílusjegyei mellett a srácok bő ötlettárából megjelentek azok a jellegzetességek, amiknek köszönhetően már az első lemezüknél megszülethetett a fogalom: az 1KE íz a zenében. A hangzás jónak mondható egy első lemezhez képest, abszolút élvezhető és kivehető minden, a munkára nem lehet panasz, azon felül pedig már pénzfüggő ,hogy milyen a végeredmény, és hát sejthető hogy nem azért nem fektettek bele többet, mert sajnálták rá.

És hát akkor boncolgassuk egy kicsit a lemezt:
Elsöprő lendülettel nyit az Atheism című nyitótétel, véleményem szerint a zenekar egyik legütősebb nótája minden szempontból, nagyon fülbemászó, lüktető riffel és Kokó mélyebb, dörgősebb énekhangjával zúdul a hallgatóra, a refrénben viszont előbújnak a tiszta, akusztikus dallamok és a tiszta énekhang is, ami igazán változatossá teszi a dalt. sok banda dalai halálra vannak ítélve a sok gyors-lassú riffés a hörgő-tiszta ének variálásai miatt, ám a 1KE esetében szerencsére sikerült a csicsázás nélküli egészséges egyensúlyt megtalálni. Azt hiszem, ha valaki zenészként hallgatja a korongot, külön élményt nyújt a lemezt úgy hallgatni, hogy külön-külön koncentrál az egyes hangszerekre. Attila dobjátéka atomóra pontosságú, változatos, egyáltalán nem mondható monotonnak egy pillanatra sem. Krisztián gitárhangzása elég egyedinek mondható, a megfelelő mértékű torzítás mellett gyönyörűen kivehetőek a riffek, amik felépítésük szerint nagyon ötletesek. A szólók nagyon jól illeszkednek a zenére, és elhiszem, hogy ha agyon vannak torzítva, akkor kevésbé kivehetőek, de véleményem szerint a szólókiemelések megérdemeltek volna egy kissé karakteresebb, vastagabb hangzást. Ami a basszust illeti, jól illeszkedik a többi hangszerhez, de nem mondanám kiemelkedőnek, ez viszont nem Gergely hibája. Remélem a következő lemezen teltebb hangzású lesz a basszus, hogy rá is külön ki tudjak térni. Ez azért lenne fontos, mert koncerten láttam/hallottam mire képes a srác, a lemez viszont ezt nem adja vissza csak töredékekben. Ha már a hangszereket kiveséztem, ejtenék pár szót Kokó munkájáról is. Tudomásom szerint a borítót ő szerkesztette meg, és azt kell hogy mondjam, le a kalappal. Jogosan mondhatja bárki, hogy a külcsíny nem minden. Hát akkor lássuk a lényeget: a szövegek magyarul íródtak. Csillagos ötös, kéremszépen, magyar közönségnek magyar szöveg kell, nem álmokba ringatni magunkat, hogy egy-két angol szövegű dal meghozza a világsikert. Véleményem szerint az 1KE egyik legnagyszerűbb támpontja épp ebben rejlik. Előbb említettem, hogy egy zenészt leköthet csak a hangszerek játéka, egy zenéléssel nem foglalkozót pedig annál inkább lekötheti külön a dalszövegek jelentéstartalma. Az énekhang is nagyon változatos, a dörmögő, mély hang mellett a tiszta énekhang is erőssége az úriembernek. Ami még feltűnően nagy pluszt jelent, az artikulálás, a hangsúlyok jellegzetessége, és az, hogy milyen érthetőek a szövegek, amik amúgy nincsenek túlbonyolítva, könnyen megjegyezhetőek, van mondanivalójuk, néha már túl egyértelműnek tűnhet, melyik szóra melyik rímpár fog következni. Ezen dolgok ismeretében, és a műfajt tekintve teljesen optimális a kilences szám a dalok tekintetében, mert magában foglalja a zenekar minden oldalát anélkül, hogy egy pillanatig is unalmassá váljon a maga csaknem 40 percében. A számok felépítése sem sablonos, a kezdő Atheism után nagyon eredetinek mondanám az Ébredek, a Holtponton túl, és a Lélekkép című nótát, ám a lemezt nagyon is érdemes egyben meghallgatni. Ami garantált: közel 40 gyorsan elsuhanó perc tömör zenei élmény, magában foglalva súlyos, pattogós riffeket, szélsebes zúzdát, könnyed dallamokat, nagyszerűen énekelhető szövegekkel. Aki teheti, koncerten is hallgassa meg a srácokat, egy jó hangosítású koncert még a lemez nagyszerűségét is felülmúlja!

 www.myspace.com/1killembraceband

Kedves Olvasóink!

Ezúton szeretném megköszönni Sonny barátom kitartó munkáját, mindazt, amit a magazinért megtett, a szervezettséget, a pontosságot és a szorgalmat. Fáradhatatlan munkájának gyümölcsét remélhetőleg még százak olvassák majd, és remélem idővel meglep minket cikkekkel-interjúkkal!

Ami a magazint illeti, egyrészt Sonny távozása, másrészt a közelgő vizsgáim és szakdolgozatírási határidőm miatt egy időre befagyasztom az oldalt, és nem áll módomban sem hírekkel, sem egyéb cikkekkel gazdagítani tartalmát. Ez az időtartam viszont csak átmeneti, idővel visszatérünk!

Addig is jó böngészést mindenkinek!

Kedves Olvasóközönség!

Sajnos többé nincs se időm, se energiám, se kedvem ahhoz, hogy a Karcolatot a megszokott szinten folytassam. Az utóbbi időben már a hátam közepére se kívántam az egészet, így eldöntöttem, hogy abbahagyom a naponta történő frissítgetést. A közeljövőben elképzelhető még néhány kritika, vagy koncertbeszámoló megjelentetése, aztán lehúzzuk a rolót. Amit anno Csabival elterveztünk 2006 őszén, azt már nagyrészt sikerült megvalósítani, tehát hiányérzet nemigen marad. A blogolás viszont valamilyen szinten megmarad, így ajánlom mindenki figyelmébe a Bastards Motörhead-tribute banda blogját. Ebben a zenekarban Csabi gitározik, én meg ordibálok, első koncertünk pedig április 27-én lesz Komáromban. Köszönöm/köszönjük az elmúlt években kapott támogatást, mind az olvasóktól, mind zenekaroktól, koncertszervezőktől! Ja, és továbbra is hallgassatok kurva sok metalt, okkéj??

sonny

Asszem rekordot döntöttünk a Legkésőbb Kirakott Évértékelő kategóriában. Egyelőre most csak az én álláspontomat olvashatjátok, talán még unokáink megérik a többiek évértékelőit is.

Elszállt felettünk a 2008-as év, rengeteg változást, fejlődést és meglepetést hozva magával, mind a Karcolat, mind a metálzene terén. A magazin számára a legjelentősebb mindenképpen az volt, hogy tavaly tavasszal áttjöttünk a blog.hu-hoz, ami lehetővé tette, hogy sokkal szebb és jobb körülmények között, naponta lássunk el Titeket egy kiadós dózis metállal. Több, mint 600 hír, 30 lemezkritika, 11 koncertbeszámoló és 7 interjú született, ami persze nem tűnik soknak, de mindezen számok elsősorban az emberhiánynak köszönhetőek. Újra és újra megpróbáljuk tovább bővíteni a csapatot.

2009-es céljaink között is ez a legkiemelkedőbb: növelni a szerkesztőgárdát, legalább 5-6 állandó emberkére. Velük alaposan fel lehetne hizlalni a lemezkritikáink és egyéb cikkeink számát, ugyanis a statisztika azt mutatja, Ti is kíváncsiak vagytok minderre.

Most pedig nézzük, ki hogyan élte meg 2008-at a metálban:

SONNY: Nem akarok sokat rizsázni arról, mekkora fasza év volt a tavalyi, inkább sorolom azt a 10 lemezt, amire érdemes volt várni.

1. Ayreon: 01011001
2. After Rain: Vitorlát szélbe
3. Metallica: Death Magnetic
4. Yava: Folcore
5. Amon Amarth: Twilight of the Thunder God
6. The Haunted: Versus
7. Guns N' Roses: Chinese Democracy
8. Hate Eternal: Fury & Flames
9. Motörhead: Motörizer
10. AC/DC: Black Ice

Igazából még rengeteg jó lemezt fel lehetne sorolni, legalább egy ötvenes listát tudnék írni, de nincs értelme. Világmegrengető alapművek nem igazán találhatóak a fenti tízesben sem, viszont nagyon kellemes meglepetés volt mindegyikük.
Koncertek terén nem panaszkodok, elég sok bulira sikerült eljutni 2008-ban, noha közel sem mindegyikre sikerült, azért egy Top 10-et nem esik nehezemre összeállítani:

1. Exodus (Csehország, Brutal Assault)
2. Heidenfest (Budapest, Diesel)
3. MobilMánia (Székesfehérvár, FEZEN)
4. Jethro Tull (Budapest, Körcsarnok)
5. Paganfest (Budapest, PeCsa)
6. Tremor (Bp. Vörös Yuk, Stygian Shadows IV.)
7. Pagan's Mind (Budapest, Avalon)
8. 1349 (Csehország, Brutal Assault)
9. Sear Bliss (Budapest, Avalon)
10. Marduk (Budapest, Avalon)

A 2008-as év legnagyobb csalódásai: volt pár dolog, zenészhalálok, itt hagyott minket Tunyogi Péter, Rick Wright és még sokan mások. Nem állt össze a Led Zeppelin, kimaradtunk a Slayer-turnéból, szar lett az új Soulfly, rengeteg dolog van, amik miatt lehetne morogni, de nem akarok.

S, hogy mit várok 2009-től? Elsősorban fasza lemezek végeláthatatlan sorát, a külföldiek közül remélem megajándékoz minket valamivel az 1349, Agua de Annique, Alice in Chains Amorphis, Anaal Nathrakh, Behemoth, Belphegor, Black Label Society, Blind Guardian, Brand New Sin, Carpathian Forest, Down, Eluveitie, Emperor (csoda lenne), Ensiferum,  Exodus, Falkenbach, Finntroll, Gamma Ray, Gorgoroth (mindkettő), Heaven & Hell, Helloween, Immortal, Kamelot, Korpiklaani, Lumsk, Masterplan, Mayhem, Megadeth, Moonsorrow, Primordial, Skyclad, Sodom, Soilwork The Gathering, Therion, Trouble, Vader, Värttina, Vintersorg, Warbringer, WASP, Wintersun, Zyklon, stb... a sor még nagyon hosszú lehetne, de egyelőre ennyi elég.
Magyarok közül bízok a következőkben: 1KillEmbrace, Aetherius Obscuritas, Agregator, Alhana, Dalriada, Ektomorf, Moby Dick, Napra, Replika, Rómeó Vérzik, Sear Bliss, Tankcsapda, Wisdom, stb.

By the Light of the Northern Star címmel rövidesen új albumot ad ki a Feröer-szigetekről származó Tyr. A lemez alig egy évvel a tavalyi Land album után lát napvilágot, továbbra is a megszokott zenekari hangzás továbbvitelével. Noha az anyag majd csak a jövő hónap végén jön ki, a Hold the Heathen Hammer High dalt meghallgathatod az alábbi videóban, miközben a leendő borítót is szemügyre veheted.

Híreszteltük már mi is, hogy a Hatebreed hardcore-harcosai feldolgozásokkal teli lemezt jelentetnek meg For The Lions címmel. Nos, már csak május 5-ig kell várni a dalokra, addig is pedig egy e-card oldal segítségével belehallgathattok az összesbe, sőt az alábbi klippben egy teljes nótát élvezhettek végig: Jameyék a Slayer klasszikus Ghost of War-ját gyúrták át saját szájuk íze szerint.

Septicflesh: Communion
Megjelenés: 2008. március
Kiadó: Season of Mist

Sötét, brutális, energikus. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a görög Septicflesh legutolsó, 2008-as albumát a Communion-t. A korong csupán 9 nótát tartalmaz, de ebben azt benne van minden tudása a görög srácoknak. Leginkább mitológiai, történelmi és H.P. Lovecraft műveiből merítenek ihletet számaikhoz. A hangzásvilág teljesen letaglózó, a garantáltan fejet letépő darálástól kezdve (Sangreal c. szám) a lassúbb hangvételű Narcissus (zárónóta) gitárharmóniákig minden megtalálható benne. Ezért is kár besorolni, és nem is lehet belekalapálni egyfajta irányzatba őket. Rengeteg a death-es, black-es, és néhol szimfónikus elem. Igazi zúzós, pogózós muzsika ez a javából!
A dobos Fotis Giannakopoulos véleményem szerint nem egy duplázót tönkretehetett, a szögelések valami iszonyú gyorsak, lendületesek. A hörgős/basszusgitáros Spiros "Seth" Antoniou sem a hangszálait, sem gitárja húrjait nem kíméli. A rettentő pörgős dob és basszus kettőse adja meg véleményem szerint az egész album gyors, néhol lassú, néhol fenyegető hangzását. Sotiris Vayenas aki egy személyben a gitáros, a vokalista és nem utolsó sorban billentyűs igazán kitesz magáért mindegyik hangszer terén, úgyszintén Christos "Chris" Antoniou, aki a másik gitáros szerepét tölti be. Egyébként ő adja a klasszikus hangszer kíséretet is, mint például a hegedű aláfestést a We, The Gods című számban.
Véleményem szerint ez egy igen ütős albumra sikeredett a görög csapattól, mindenkinek ajánlom aki nem fél a kicsit kevertebb, extrémebb metalmuzsikától!

Nálam az album 9/10!

Tracklist:
1. Lovecraft’s Death
2. Anubis
3. Communion
4. Babel’s Gate
5. We, The Gods
6. Sunlight Moonlght
7. Persepolis
8. Sangreal
9. Narcissus

Felállás:
Spiros "Seth" Antoniou – hörgés, basszusgitár
Sotiris Vayenas – gitár, tiszta vokál, billentyű
Christos "Chris" Antoniou – gitár, klasszikus hangszerek
Fotis Giannakopoulos – dob

http://www.septicflesh.net/
 

Június 12-én jelenik meg a legendás Voivod utolsó lemeze, az Infini. Mint ismeretes, a kanadai banda gitárosa, Piggy 2005-ben hunyt el, de halála után a laptopján maradt gitárfelvételekből még két nagylemezt sikerült befejezni zenésztársainak. A zenekar a búcsúlemez megjelentetése után koncertezni fog, mégpedig az eredei basszusgitáros, Blacky társaságában. Örömhír lehet a rajongóknak, hogy a Voivod Budapesten is fellép, mégpedig a nem kevésbé legendás Down társaságában, június 26-án a Petőfi Csarnokban.

Øystein G. Brun, az utóbbi időben kicsit csendes Borknagar főnöke bejelentette, hogy rég várt lemezük címe Universal lesz. Az anyagot hó végén fogják megkeverni a Toproom Studio mélyén, az Indie Recordings pedig szeptemberre tervezi a megjelentetést. Egyébként ez lesz az első album, amin az Asgeir Mickelson helyére érkező David Kinkade fog dobolni.

Már egy éve húzódik az új Running Wild nagylemez megjelenése, így jobb híján egy tribute-albummal kell beérni. A ReUnation - A Tribute To Running Wild korongon az alábbi előadók tisztelegtek Rolfék előtt: 

CRYSTAL VIPER - "Libertalia"
MAGICA - "Victory"
ORDEN OGAN - "Skull & Bones"
SATANOCHIO - "Siberian Winter"
SKILTRON - "Ballad Of William Kidd"
THUNDERSTORM - "Welcome To Hell"
5TH SONIC BRIGADE - "Angel Of Mercy"
SUIDAKRA - to be announced
WARHEAD - "Faceless"
WILD KNIGHT - "Tsar"
MOTORJESUS - "The Rivalry"

Most pedig hallgassuk, milyen is az, amikor egy rakás totál különböző banda összeáll egy kis kalózmetálra:

ReUnation: Trailer #1

Egyelőre nem tudni miért, de a 25 éve a Manowarban doboló Scott Columbus nem tudja vállalni a jövőbeni koncerteket a bandával, így a közvetlenül előtte doboló Donnie Hamzikot kérték fel Eric Adamsék a pótlásra. A döntés kicsit furcsa, Donnie ugyanis csak az 1982-es Battle Hymns lemezen dobolt, és ott sem volt olyan kiemelkedő a játéka, mint később Scotté. Ha engem kérdeztek, Columbus bátyó megunta a metálhősködést, csak ciki lenne bevallani ország-világ előtt, hogy a Manowar-ellenesek a tenyerüket dörzsölhessék.

Egy rakás kevésbé ismert banda jelentkezett mostanában új videoklippel, így ahelyett, hogy egyesével adnék hírt róluk, egy bejegyzésen belül találhatjátok mindezt.

Állítólag post-grunge és heavy rock a svéd Corroded zenéje, nem nagyon vitatkoznék ezen állítással. Sokak szerint csak Nickelback-kópia és viszlát. Alábbi videójuk a 11 Shades of Black albumról származó Time and Again dalra készült.

Nagyobb névnek számít az olasz Exilia, a női énekes vezette banda jelenleg a God Forbid és az Ill Nino társaságában turnéztatja meg My Own Army című albumát. Klippjük az Are You Breathingre készült.

Valószínűleg csak a nagyon zenebuzik ismerik a finn Profane Omen nevét. A dallamos, grooveos metalban utazó srácok már tíz éve nyomják, viszonylag sikertelenül. Nemrég jelentették ki második lemezüket, az Inherit the Voidot, aminek elkészítésében a Moonsorrow-énekes Ville Sorvali volt a segítségükre. A klipp címe: Left to Disintegrate.

Nem haltunk meg, nem kell kétségbeesni, nem is kell átvándorolni másik oldalakra, csak egyszerűen feltorlódott a szar, és időbe telik, míg ellapátoljuk. Legkésőbb hétfőn délelőtt vaskos frissítés várható. Kellemes hétvégét!