HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2009.04.06. 06:00 karcolat csabi

[INTERJÚ] Angelus - múlt és jelen

Régi vágyam volt egy tartalmas interjút készíteni az Angelus zenekarral. Ezúttal sikerült is megvalósítani, nem is akármilyen formában, érdekes aktualitások közepett, ugyanis idén jelent meg az első nagylemez, valamint Tóth Csillát egy ideig Koller Judit helyettesíti a zenekarban. A kérdésekre Cili (alapítótag - basszus), Csilla (vokál), Évi (gitár), Kolos (dobok), Judit (a kisegítő énekes), és Bea, a menedzser válaszolt.

Cili
1. Először is kérlek, mesélj nekünk az új lemez munkálatairól! Elég sokáig értek a témák, mennyi időt töltöttetek a stúdióban?

Mivel ez a zenekar első lemeze, ezért több év termését tükrözi. Olyan számok is vannak rajta, amiket már évek óta játszunk koncerteken (demóra is rögzítettük), de van néhány sokkal frissebb (pl.: Ösvény). Sőt a Születés kifejezetten csak a lemezre íródott, koncerten nem is játszunk! Mivel nem egy hatalmas költségvetésű anyagról beszélünk, nem tölthettünk hónapokat a felvételekkel, mint a nagyok, összességében néhány nap alatt lezajlott, a keverés tartott kicsit hosszabb ideig a vártnál.
2. Van valami, amit másképp csinálnál utólag? Elégedett vagy az eredménnyel?

 Szerettünk volna minden számot feldemózni magunknak előtanulmányként, de ez sajnos nem jött össze. Legközelebb csak úgy szeretnénk lemezt felvenni, hogy ezt már megtettük. A végeredmény persze így is jó lett, Jaya is kihozott mindent az anyagból.  

3. Úgy tudom, édesapád nyomdokaiba lépve ragadtál basszusgitárt. Mesélnél erről, és a hangszerrel kapcsolatos első élményeidről?

Apu sokat zenélt nekünk (nemcsak basszusgitáron), mindig volt otthon 1-2 gitár, amit mi is téphettünk már egész kisgyerekként. Emlékszem, amikor óvodásként lementünk Apuék próbatermébe: nagyon izgalmas dolognak tartottam, főleg, ha a dob mögé ülhettem. 12 évesen kezdett el izgatni a basszusgitározás, sajnos akkor nem volt lehetőségem Aputól tanulni és így a zeneiskolában kötöttem ki klasszikus gitár szakon, amitől nem is tudtam elszakadni 8 éven át. Akkor aztán már erőszakosabb voltam és Apu kénytelen volt komolyan venni, tőle tanultam mindent a hangszerrel kapcsolatban.
4. Mára te maradtál az egyetlen az alapító tagok közül. Hogy született meg a zenekaralapítás ötlete, mik voltak az első tervek, az első koncepció?

 Jó ötletnek tűnt csak csajokkal együttzenélni, pláne, hogy akkor ez kuriózumnak számított. Tehát az első koncepció az volt, hogy csajzenészek, akik metalt nyomnak. A stílus nem volt ennél konkrétabban kitűzve. Aztán jöttek a szokásos tervek: saját számok, koncertek, demó, stb.  
5. Tudomásom szerint az Angelus már az első időkben is élvezhette a helyi rajongók szeretetét. Mit szóltak, mikor fajsúlyosabb zenét kezdtetek el játszani?

A rajongók szerintem nagyon jól reagáltak a változásokra. Sikerült fenntartani az érdeklődést.
6. Hogy jött az ötlet, hogy elindultok ezen a fajsúlyosabb, extrém metál ösvényen?

 Én személy szerint mindig szerettem volna ebbe az irányba menni. A tagság változásával alakult folyamatosan az irányvonal is. Ez szerintem természetes.  
7. Azt mondhatjuk, a kitartó munka és koncertezés eredményeként már sok helyen ismerik a neveteket, és a munkásságotok részét vagy egészét. Voltak megtántorító pillanatok? Összességében a zenekarba fektetett munka, vagy a koncertezéssel kapcsolatos pillanatok határozzák meg a gondolataidat a zenekarral kapcsolatban?

 Sokszor éreztem szélmalomharcnak az egészet, de mindig volt valami, amiből sikerült erőt meríteni és újabb lendületet adott. A legnehezebbek a tagcserék voltak. Amikor a zenekarra gondolok, minden egyszerre jelen van. Amíg a dolgok egyensúlyban vannak, addig jó érzéssel tölt el, hogy létezik a zenekar. Leginkább a jó koncertek tudnak feltölteni és akkor érzem, hogy van értelme csinálni.
8. Hogyan oszlik meg az egyéni kreativitás a dalokban, ki mennyit ad/adhat hozzá egy dal elkészüléséhez?

 Nincs megszabva, hogy ki írhat dalt, és mit írhat. A lényeg, hogy mindannyiunknak tetsszen. Általában Évi hozza a témákat és azokat együtt gyúrjuk nótává, mindenki hozzá tesz valamit.  
9. Készülnek már az új dalok, vannak új ötletek?

 Igen. Már készülnek az új számok. Most egy kicsit más a menete: mivel ritkán jönnek össze próbák, az ötleteket neten küldözgetjük és időnként összejövünk személyesen is alakítani őket.  
10. Bár még egészen kicsi a kislányod, de gondolom hallhatta néhányszor a szülők zenéjét. Mit gondolsz, mennyire lesz fogékony a zenélésre, és ha igen, nyakába akasztod a basszusgitárt idősebb korában? :)

 Persze, Leila (a kislányom) már a kezdetektől hallgatja a zenénket (sőt már koncerten is volt – pl.: a WMD Days-en). Ennek köszönhetően nem riad meg egy kis dzsi-dzsi gitártól. J Már most látszik, hogy nagyon muzikális. Imád énekelni, táncolni. Zenebölcsibe is járunk vele. Az hogy zenész lesz e és hogy milyen hangszert választ, az tőle fog függni. Nincs értelme erőltetni. Ez az ő döntése lesz. Persze, ha zenélésre adná a fejét támogatni fogjuk!  
11. Kisgyerekként mi volt a hobbid?

Az atomfizika.:)



Csilla
1.    Pontosan mióta vagy tag a zenekarban?

Kb. 2003-ban kerültem a zenekarba.

2.    Mesélnél pár mondatban a bekerülésedről, hogy ért a felkérés, milyen volt az indulás és a fogadtatás?

Mielőtt bele kerültem én voltam a zenekar fotósa.:) Brigi úgy döntött, hogy ő már nem tudja a hörgős részeket bevállalni, vegyenek be valakit. Én meg már szinte tagnak számítottam :) és így elvállaltam. Persze nem gondoltam volna, hogy Brigi nem sokkal rá kiesik, és nekem kell vinnem egyedül az énekes feladatokat. Mikor már csak én maradtam, eleinte nem fogadtak valami jól, mert ugye én nem énekelek dallamosan, de nem nagyon érdekelt hogy mit szólnak hozzá. Egy darabig kerestünk mellém dallamos énekest, de aztán beláttuk hogy nem olyan egyszerű. Így hát maradtam én és a hörgés. :)

3.    A szövegeid őszinték, és úgy vélem, nagyon meghatározó részei a zenekar mentalitásának. Személyes élmények ihletik őket? Kérlek foglald össze pár mondatban a dalok általános mondanivalóját azoknak, akik nem hallották még a zenéteket!

Nem konkrét megtörtént eseményekről szól, inkább életérzésekről. Emellett több dalban szóba kerülnek olyan témák, mint a társadalmunkban egyre erősebben jelen lévő elidegenedés, embertársainkkal szembeni közönyösség és értelmetlen agresszió.

4.    Talán furcsa kérdés(ha indiszkrét, ne válaszolj), de szeretném megkérdezni, miről szól az új lemez Nyolcadik című dala, és mit jelképez a cím?

A Földről és az emberekről szól. Mit teszünk a Földdel. És ilyenkor mindig eszembe jut az az idézet: „A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. Most biztos azt gondolod, hogy milyen elcsépelt idézet, de sajnos én úgy látom és tapasztalom, hogy hiába elcsépelt egyáltalán nem vesszük komolyan ezeket a dolgokat.

5.    Teljesen korrekt, változatos és egyedi a lemezen hallható éneked. Sok időt töltöttél a felénekléssel a stúdióban?

Az ének felvétel tartott a legtovább pont a változatosság miatt.

6.    A régi időkből Play néven ismert dal most új arculatot kapott a magyar szövegtől, és nagyon jól kiegészült Kokó vokáljával. Hogy jött az ötlet, hogy felújítsátok ezt a klasszikus dalt?

Mivel a koncerteken még mindig játszottuk (mert ugye akkor még ez az egy nóta volt klipes). Sokan ezt a számot ismerték és szerették a rég múltból. Azért úgy gondoltuk, hogy milyen jó és érdekes lenne, ha átdolgoznánk. Koko vokálja pedig adott volt, mert ő már rég kitalált rá éneket.

7.    Honnan ered a Halhatatlantalanítás cím?

 A borító címéből, ami egy már létező kép alapján készült. Megláttuk a grafikus (már meglévő) alkotásait (Kósa „Alvara” Nikolett) és egyből tudtuk, hogy nekünk ez kell. Annyira tökéletes volt minden, hogy még a kép címe is rímelt a lemez zenei/szöveg világára! Így Alvara belegyezésével a kép címéből albumcím lett.

8.    Gyerekkorodban szeretted a Hupikék törpikéket? Ha nem, akkor melyik rajzfilmet nézted??

Sok mesét néztem, de minden korszakomban más volt a kedvenc. Most inkább nem sorolnám.
Jah és bor. :)


Évi
1.    Először is megjegyezném, hogy kevesen mondhatják el magukról nőként, hogy két zenekarban játszanak, és ilyen ügyesen. Mennyi időt töltesz gyakorlással?

Köszönöm! :) Sajnos nem eleget, persze a világ összes ideje sem lenne elég. Meghatározni nem nagyon tudnám, hiszen az életvitelem enyhén szólva sem rendszeres. Sokszor egész nap az ölemben van a gitárom, közben ülök a gép előtt, aztán hol dolgozom, hol pengetek...Máskor csak a játékra koncentrálok órákon át, de néha vannak olyan napok is, amikor nincs időm elővenni a hangszert sajna.

2.    A lemez mely dalaiba tudtad leginkább kibontakoztatni a kreativitásod?

Próbáltam mindegyikben, de leignkább talán a Nyolcadikban, a Látszatban és Születésben sikerült. Nem akartam túlzásokba se esni, hiszen egyedüli gitárosként fontos szempont volt az is, hogy koncertképesek legyenek a dalok egy gitárral is.


3.    Melyik a kedvenc dalod a lemezről, melyiket szereted legjobban játszani a koncerteken?

Nehéz választani! :) Mindegyiket szeretem, mindegyiket másért. Közel áll hozzám nagyon a Születés, de a Nyolcadik is, talán az egyik első gitártémám volt a benne levő keleties dallam és az alapriff, még az Angelus előtt írtam jóval, és nagyon szeretem a végeredményt, amit együtt kihoztunk belőle. Az Ösvény is nagy kedvenc, koncerten pedig a Húsimádokat szeretem a legjobban játszani.


4.    Úgy tudom, egy újsághirdetés révén kerested fel a zenekart belépésed előtt, és egy ilyen szerencsés véletlennek köszönhető a tagságod. Mesélnél nekünk erről?

Eredetileg balatonföldvári vagyok, s miután az első ottani zenekarom feloszlott, szinte lehetetlen volt új bandát alapítani arrafelé. Ráadásul fősulira is Pestre jártam már, félig-meddig fent is laktam a fővárosban, úgyhogy nekiláttam a keresgélésnek. Az Angelus hirdetés pedig cseles volt, hiszen nem volt benne, hogy milyen zenekarról van szó, csak hogy kifejezetten női gitárost keresnek. (Akkoriban még Pesten próbáltak/unk.) Tetszett a stílusleírás, és amúgy is szimpatikus volt a hirdetés, úgyhogy jelentkeztem rá. Hogy őszinte legyek, még az sem esett le igazán, hogy női zenekarról van szó. :) Aztán lementem Esztergomba, találkoztam Cilivel és Csillával, innentől pedig minden ment szépen a maga útján.:)

5.    Meg merném kockáztatni a kijelentést, hogy Európa legjobb, de legalábbis legjobb hangzású női gitárosát tisztelhetjük személyedben. Sok kísérletezés eredménye volt rátalálni a számodra legmegfelelőbb hangzásra?

Ez erős túlzás, de mindenképp megtisztelő ilyet hallani! :) Még mindig hiányzik egy jobb láda ahhoz, hogy olyasmi legyen a hangzásom, amilyet szeretnék, minden koncerten. (Bár a mostanit sem tudom megemelni, úgyhogy pakolás szempontjából bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha összejön. :) Aztán persze sok múlik azon is, hogy mi van az ember kezében, a cucc csak egy dolog... A lemez pedig nem szólna így Jaya (Audioplanet stúdió) és Kovács Attila (Sear Bliss, Nervekiller) segítsége nélkül, nekik mindenképp köszönettel tartozom.

6.    Mely zenekarokkal koncerteznél együtt legszívesebben?

Bármelyik kedvencemmel nagyon szívesen játszanék.:)

7.    Mivel foglalkozol a zenélésen kívül?

Van egy koncertfotó oldalam (photographic.hu –itt a reklám helye ;)), úgyhogy viszonylag sok koncertre/fesztiválra járok fotózni, illetve szerencsés vagyok, s a munkám is zenei: cikkeket írok-fordítok, interjúzok, ajánlok, stb. :)

8.    Beavatnál minket, hogy zajlik egy próba, mennyire nagy a szigor és az összpontosítás dalszerzéskor?

A gitárt mindig itthon írom meg, s általában át is küldöm a többieknek, úgyhogy a próbára ők már ismerik az alapokat, s van ötletük rá. (Illetve Cilivel ketten is össze szoktunk ülni időnként ötletelni.) Többnyire a szerkezet az, amin ilyenkor még gyúrni kell, azon szoktunk dolgozni, de persze nincs vasszigor, meg nem is szoktunk erőltetni semmit. Ha valami egyből nem lesz kerek, akkor félretesszük inkább legközelebbre. A távolság miatt viszonylag ritkán tudunk próbálni, úgyhogy inkább a meglevő dalokat szoktuk összenézni, a dalszerzés egyre inkább otthoni meló. No meg kell idő a pletykálásra is! :)
 

9.    Mielőtt megszületik egy szám, a kész szöveget olvasva próbáltok a hangulatnak megfelelő dallamokat kreálni, vagy az alapötleteket építitek össze, és arra készülnek a szövegek?

Részemről nincs tudatos összefüggés a zene és a szöveg között. A szöveg és az ének nálunk mindig utólag kerül a dalra. Van, hogy korábban megírt szöveget használ Csilla, máskor pedig újat ír. (Legalábbis nemrég ezt nyilatkozta.:)  Bevallom, a lemez előtt nem igazán foglalkoztam a szövegekkel. Érdekes dolog ez... Csillával szinte teljesen más az életvitelünk és az életfelfogásunk, ezért van pár olyan dal, aminek teljesen másról szól a szövege, mint amilyen az a hangulat, melyben a gitárt írtam. A lemezen pl. szerepel egy dal, mely részemről a létező legnegatívabb töltetű, Csilla pedig szerintem élete talán legpozitívabb szövegét írta hozzá. Ez először nagyon zavart, el is gondolkodtam rajta, hogy nekem kellett volna szöveget írnom rá, vagy legalább felvázolni neki, hogy miről szóljon a dal. Aztán rájöttem, hogy ha neki ennyire mást jelent az a nóta és a hangulata, úgyse tudta volna hitelesen előadni az én érzelmeit. Valószínűleg ez fordítva is így lenne... Szóval én megpróbálom a gitáromon kifejezni a sajátjaimat, ő pedig a hangjával és a szövegével az övét. :)


10.     Mennyire fontos neked a dalok mondanivalója? Fontosnak tartod, miről szól, amiről játszol, vagy csak a zenélés öröme a lényeg?

Is-is, valahol fontos mind a kettő. Az első azért a zenélés öröme, anélkül nem lehet...A mondanivaló pedig ezután jön, de valahol ezt magukban is hordozzák a dalok.


11.    Sör, vagy bor?

Szebb szóval le se lehetne zárni az interjút, mint a Sör! ;)



Kolos


1.    Igazán pontos, technikás dobosként ismertelek meg, és azt kell hogy mondjam, rengeteg színt és dinamikát vittél az új lemezbe. Egyszerű volt a meglévő dalokba beleépíteni az újdonságokat, vagy kellett változtatni bizonyos részeken?

-    A helyzet az, hogy a meglévő nóták szerintem jól meg voltak írva. Az igaz, hogy itt-ott belenyúlkáltam és belevittem a saját dolgaimat, de alapvetően nem nagyon változtattam semmit. Talán a Csak Te és a Play volt az amibe bekerültek olyan részek, ami az eredetiben másként volt eljátszva. Ezek az új témák mind a zenét szolgálják és csakis a lányok beleegyezésével kerülhettek be. Ez számomra is fontos volt. Nem akartam egyik dalt se szándékosan megerőszakolni. A lényeg kimondatlanul is mindig az volt, hogy sodorjanak a témák. A próbákon mikor láttam hogy mindegyik vigyorog, meg rázza a haját akkor már tudtuk hogy nincs miről beszélni :o)

2.    Említetted, hogy a távolság és a munka eléggé lekorlátozza a szabadidőd, és csak próbán tudsz jobban nekifeszülni a dobolásnak. Elég a rutin, hogy megtartsd ezt az amúgy igen magas mércét?

- Fúúúú… Most lehetek nagyképű? Egyszerűen nincs más választásom. Azóta hogy erről beszéltünk mégjobban megbonyolódott a helyzet, mivel a munkám miatt el kellett költöznöm. Még kevesebb idő, még nagyobb távolság. A dobcucc Esztergomban én meg Pakson :o( A legjobban az nehezíti meg a helyzetet, hogy most a magánéletem és a hobbijaim belekényszerültek a péntek délutántól vasárnap estig terjedő intervallumba.

3.    Mesélnél nekünk legjobb koncert- illetve stúdióban töltött élményeidről?

-    Részben ez az előző kérdésedre is választ ad. Épp most tartunk ott, hogy a koncerteken olyan színvonalat tudunk hozni, hogy megőrül tőle a közönség. A legutóbbi budapesti koncert volt pl. az eddigi legjobb számomra, ahol a konferanszié kirángatott a buli végén a cucc mögül, hogy külön megtapsoltasson. Ez az este rögtön felülírt bennem minden kétkedést, hogy volt-e értelme ennyit gürcölni.
A stúdiózás más kategória. Az számomra mindig egy komoly nyomás. Bár ott is sikerként könyveltem el, hogy a lemez anyagát tán három este alatt doboltam fel egész napos meló után.

4.    Elmesélnéd a zenekarba kerülésed történetét?

- Ha mélyen utána akarunk ásni a történetnek, akkor Beának, a menyasszonyomnak köszönhetem ezt az egészet. Ők már innen-onnan ismerték egymást Évivel. Több koncerten is összefutottunk és dumálgattunk, amikor egyszer Évi elpanaszolta, hogy Anita távozik a bandából és kérte, hogy szóljak ha tudok valami csajt aki szívesen dobolna náluk. Már akkor se tudtam hogy kit kéne ajánlani, mert senkit nem ismertem. Aztán gondoltam egy nagyot és ott rögtön mondtam is neki, hogy ha vannak lekötött bulijaik akkor szívesen segítek, hadd szaladjon a zenekar addig is amíg nem találnak egy alkalmas személyt. Ő illedelmesen megköszönte és annyi…. Volt kb. két hétig, amikor is Cili hívott, hogy volna egy buli. Azt sajnos én sem tudtam bevállalni, mert rövid volt a határidő és nem akartam se őket, sem magamat lejáratni. Aztán később befutott így egy debreceni koncert, aztán egy pesti aztán meg egy kis vendégszereplés Fehérváron, a hölgyek közben csak nem jelentkeztek én meg szép lassan (mostanában két éve) fel lettem kérve hogy maradjak. Nagyon megtisztelő volt, de főleg az, hogy a zenekar nagyon rugalmasan tudta kezelni a helyzetet. A másik bandám miatt kitűztünk egy próbaidőt, aminek a lejártakor végül a régi csapattól váltam meg.
5.    Hogy ment a beilleszkedés a bandába?

- Egyszercsak már ott voltam…  :o) Hál’ Istennek olyan természetűek vagyunk mindannyian a zenekarban, hogy ez igazán nem jelentett olyasmi gondot, amit most itt meg lehetne említeni. Igazából olyan volt, mintha már ezer éve ismertük volna egymást. Zenei téren pedig az album a válasz.

6.    Van példaképed? Ha igen, ki lenne ő?

-Nem egy van. Az olyan dobosokat szeretem, akik azon túl hogy technikásak (mert az olyanokkal tele van a padlás) élményszámba menően tudják megszólaltatni a hangszert. Akiket egész nap el tudnék bámulni az Vinnie Paul, Mike Portnoy és talán Gene Hoglan (bár ő nem annyira látványos de iszonyatos dolgokat üt). Magyarországról kétség kívül a…bocsánat A Bánfalvi Sanyi, aki egyébként személyes cimborám is.

7.    Pár mondatban mesélnél eddigi zenei munkásságodról?

- A dobolást 13 évesen kezdtem és rögtön meg is alapítottuk a Nightmare zenekart. Saját nótákkal mi nyitottuk meg az első két Csüggedő fesztivált Ráckevén. Aztán szünet sokáig. Olyan 17 lehettem mikor haverok meghívtak a Primal Rage-be. Jó kis banda volt, de nem tudtunk kinőni a feldolgozásokból (Korn, Machine Head, Fear Factory, Marilyn Manson stb.). Az el is kopott egy idő után, majd a fősulis évek alatt megint semmi. Ahogy az iskolát befejeztem azon az őszön/télen kerültem be a Playback-be, ahol négy évig ütöttem a bőröket és megismertem végre, hogy milyen egy alkotóképes zenekarban dolgozni. Velük csináltunk három demót, egy videóklippet és tettünk egy-két kört az országban. Végül a Playback mellett és után jött az Angelus. Ami még felejthetetlen zenei élmény, hogy anno kaptam felkérést a Stereochrist-tól, voltam több izben kisegíteni a Wackorban és egyszer a Watch my Dyingban is.

8.    Mi ösztönzött arra, hogy elkezdd a bőröket verni?

-    Az ösztöneim. :o)
Hallottam haveroktól, hogy Ráckevén van dob oktatás. Magamtól meg nem tudtam volna megtanulni a Nothing Else Matters-t, így beiratkoztam. Ezt még nem sok embernek meséltem el, de az igazi ok tényleg az volt, hogy annak idején akartam írni a három kívánságba, hogy a Metallica-’val szeretném eljátszani a fent említett dalt. Végül meg sem írtam a levelet.

9.    Mi volt a jeled az óvodában? (ha jól emlékszem ceruza, aminek még radír is volt a végén, de ha nem okoz gondot, kérlek írd meg :)

Hahaha!!!!!! Ez jó! Igen jól emlékszel! Hát persze egy férfinak mi lehetne más mint egy cerka gumival a végén! :o)))))

Judit

1.    Őszintén szólva kicsit félve mentünk el a bulira, ahol először hallhattunk téged, az aggodalmak viszont egy perc alatt elmúltak, miután hallhattunk énekelni. Foglalkoztál evvel korábban is, illetve volt már zenekarod?

- Igen, foglalkoztam vele, de egy jó ideig csak az otthon énekelgetős szitu ment, de ez a szomszédok boldogítása 6 éve folyik. Viszont 3 éves korom óta „zaklatva” vagyok a rock zenével! Nővérem rock zene iránt érzett elfogultsága miatt elénekeltette velem a Guns and Roses – Knocking on Heaven’s door nótáját, amit magnóval meg is örökített. Minden akkor kezdődött!!! :) Ami a zenekart illeti, egy ideig úgy volt, hogy én leszek a Cryptic Remains énekese, de akkoriban még eléggé komolytalanul fogtam föl a dolgot.

2.    Milyen érzés volt, mikor megérkezett az ajánlat, hogy kisegítsd a bandát bizonyos időre?

- Először eléggé elgondolkodtatott a felvetés, mivel javarészt death metal illetve grind kedvelő egyén vagyok. De örömmel fogadtam a felkérést.

3.    Mennyire vagy lámpalázas a színpadon?

- Az első két koncertemen hihetetlen lámpalázam volt, nehéz volt leküzdeni, de a sok jó hangulatú koncert meghozta valamennyire az önbizalmam. Persze mindig van egy kis félsz bennem koncertek előtt, de szerintem ez az egészséges. Nem lehet koncertet érdektelenül végignyomni, az nem möötál :)

4.    Melyik dalt szereted a legjobban énekelni?

- Nehéz eldönteni…de a  „Csak te” a kedvenc nótám, jó kis zúzda.  \m/

5.    Eddigi legkellemesebb koncertélmény?

- Húú, hát Várpalota nagyon jó hangulatú kis buli volt, főleg mivel azt én és a Horváth (Ex-Gutted) Bandival szerveztük. Ott nagyon hálás közönség volt. A másik jó emlékű bulim pedig a Zentán a Zeppelin klubbam volt. Nagyon jófejek az ottaniak, és hihetetlen sokan voltak és szeretem látni mikor az emberkék zúznak, mindenképpen oldja a feszültségem!

6.    Tudomásom szerint tinédzserlányként nagy rajongója voltál az akkori Angelusnak. Milyennek érzed a zenekar fejlődését így visszatekintve azokra az időkre?

- Mindenképpen jó irány, bár mikor először hallottam az új nótákat elég furcsa volt. De már annyit énekeltem ezeket a nótákat, eggyé váltak velem.  Jót tett ez a „vérfrissítés” …az biztos!

7.    Mit gondolsz, mennyire lesz jó promóció számodra az Angelusban töltött idő, ha szeretnél más zenekarokban énekelni?

- Arra tökéletes, hogy hallatom a hangom illetve láthajták a népek mit művelek a színpadon…talán még valakinek meg is tetszik.

8.    Mik a terveid az Angelus után/ Angeluson kívül?

- Beszállni / alapítani death metal bandát!!!

9.    Szereted a meggyet?

- Pálinkát? Köszi, jöhet!  
 


Bea

1. Hogy alakult ki, hogy képviseld a zenekart, és lebonyolítsd bizonyos dolgaikat? Mesélnél nekünk, konkrétan miben segítesz nekik?

Ha nem gond, kezdem Ádámnál és Évánál. Annak idején már a Playbacknek is segítettem koncertszervezésben, és kiderült számomra, hogy szívesen csinálom. Aztán mikor már jó ideje ( kb. fél éve) dobolt Koli az Angelusban, leültünk Ciliékkel és megbeszéltük, hogy, mivel a lányoknak nagy terveik vannak, túl sok lenne nekik a szervezésre is összpontosítani, így átvettem Cilitől ezt a feladatot. Az elején Bedlam Petihez beiratkoztam egy szervező tanfolyamra és nekiláttunk :). Na jó, ez csak vicc, de az nem, hogy Peti rengeteg jó tanáccsal látott el! Aztán a szervezés mellett jöttek kisebb-nagyobb feladatok, pályázatok, klipforgatás, szóval olyan mindenes lettem. A klipkészítésnél pl. még fotós is voltam :) .

2. A hétköznapi teendők mellett mennyi munkát igényelnek a zenekar ügyei?

Mostanában elég sok időt töltök a zenekaros dolgokkal, mert most, hogy kész a lemez, szeretnénk jó sokat és sokfelé koncertezni, fesztiválokon játszani. Emellett még próbálok különböző médiákkal összehozni interjúkat, hogy halljanak rólunk, mint pl. most is :). Ha a sok időt számszerűsíteni akarnám, úgy napi 3-4 órára saccolok.

3. Mi a legkedvesebb élményed velük, amiben részed volt?

Itt inkább nem koncertezős élményeket idéznék (bár az is van bőven), hadd lássanak be az olvasók kicsit a színfalak mögé :). Leginkább a „zenekari megbeszéléseknek” nevezett vacsorákat, bulikat szeretem. Ezek elvileg azért vannak, hogy összeüljünk és megbeszéljük a további terveket, vagy hogy a problémákra (pl. túl kevés koncert) megoldást keressünk. Persze ezek mindig nagy dumálásokba, röhögésekbe torkollnak, de a legjobb az egészben, hogy még így is, két poén között is sikerül mindent átdumálni, megoldani. Szóval ez jó példa arra, hogy nem kell stresszelni és idegeskedni, ezt így is lehet.

4. Nem kaptál kedvet a Kolos mellett a doboláshoz, vagy esetleg van valamilyen hangszer, amin játszol? :)

Csak most, hogy erre így rákérdeztél, tudatosult bennem, hogy nem, nem kaptam kedvet :) . Ez nem azért van, mert nem szeretnék, csak van önkritikám és tudom, hogy én nem vagyok ilyen kitartó. A dobosok ráadásul úgy el tudják bagatellizálni azt, amit csinálnak, pedig ha én megpróbálok a kezemmel és a lábammal különböző ritmust ütni, azt érzem, hogy ez fizikai képtelenség…nem tudom, hogy csinálják :).
Azért annak örülök, hogy valamilyen szinten mégis közöm lehet a zenéhez és számomra is sikerélmény, amikor látom az eredményét annak, amiért a lányok „dolgoznak”.





 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr551048317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sza-sza 2009.04.06. 15:41:27

JuDEATHka te vagy az istenkirálycsászárnő!!! Csak Így tovább!!!
süti beállítások módosítása