Pontosan egy éve, 2008. március 2-án, három héttel 42-ik születésnapja előtt hunyt el Jeff Healey, a blues és rockzene kiemelkedő énekes/gitárosa. Emlékére írtam az alábbi kis összefoglalót, remélem sikerül megszerettetnem őt pár emberrel.

Norman Jeffrey Healey 1966. március 25-én született Torontóban. Igazi szüleit nem ismerte, egy tűzoltó és felesége még csecsemőként fogadta őt örökbe. Látását nyolc hónapos korában veszítette el egy retinoblasztóma nevű betegség következtében, ez annyit jelent, hogy szemideghártyáján rákos daganat telepedett meg. Hiába kezelték hosszú időn keresztül, Jeff sohasem nyerte vissza szeme világát.

A zenével egészen fiatalon, hároméves korában ismerkedett meg, ekkor kezdett el gitáron játszani. Korán kifejlesztette sajátos játéktechnikáját, amiről világszerte ismertté vált: hangszerét ölébe fektette és úgy játszott rajta, egészen különleges módon. 17 évesen már egy Blue Direction nevű bandában muzsikált Toronto klubjaiban, főleg feldolgozásokat játszva. A sikerre viszont még évekig várnia kellett, rengeteg éjszakai bárban játszott különböző zenészekkel, míg egy este, az Albert Hallban felfigyelt rá két azóta szintén elhunyt zseni: Stevie Ray Vaughan és Albert Collins. Innen szinte egyenes út vezetett az áhított lemezszerződésig, az Arista Recordsnak köszönhetően Jeff 1988-ban kiadhatta első lemezét, a See the Lights-ot, amin már egy sikerdal, az Angel Eyes is szerepelt.

Az igazi sikert azonban nem a lemez, hanem az egy évvel későbbi filmszereplés hozta meg számára. Ő szerezte ugyanis az 1989-es Road House (nálunk Országúti diszkó) című Patrick Swayze-film zenéjét, sőt zenekarával is szerepelt is benne: ők voltak a Double Deuce nevű késdobáló házi zenekara. A film maga nem egy kiemelkedő alkotás, inkább kultfilmnek megy el, de Jeff Healeyék zenéje miatt erősen ajánlott megnézni.

1990-ben elnyerte a Juno Awards "Entertainer of the Year" címét, 1994-ig pedig tíz toplistás dala volt hazájában, Kanadában. Feldolgozta többek között George Harrison legendássá vált szerzeményét (amit többek között Eric Clapton is sikerrel játszott), a While My Guitar Gently Weepset

A zenélés mellett Jeff a bakelitlemezek megszállott gyűjtője volt, közel 30 ezer darabos kollekciója volt. A 2000-es években a jazzben is kamatoztatta tehetségét, három albumot adott ki, amiken az 1920-as, 30-as évek jazzének stílusában játszott. Emellett saját műsora volt a CBC rádióban My Kind of Jazz néven, de hallható volt a torontói CJRT-FM-en is, mindkét helyen igazi ritkaságokkal pakolta tele műsorát.

Együtt játszott a rock és blues legnagyobb legendáival, megosztotta vele a színpadot BB King, Buddy Guy, Eric Clapton, Steve Lukather, felfedezője Stevie Ray Vaughan, a ZZ Top, de feltűnt Ian Gillan 2006-os karrierösszegző albumán, a Gillan's Inn-en is. Szülővárosában saját klubja volt a Bathurst Streeten, egyszerűen csak Healey's néven, keddenként rockzene, szombat estéken pedig jazz várta a betérőket. A klub később Jeff Healey's Roadhouse név alatt nyitott ki újra, nagyobb helyen.

Életének alakulása azonban nem volt szerencsés. Egy-két éve visszatért a rock és blues zenéhez, ám 2007-ben ismét betegséget diagnosztizáltak nála, először a lábában, majd a tüdejében. A kór folyamatosan felőrölte erejét, utolsó lemeze, a Mess of Blues már csak 2008. március 2-i halála után egy hónappal jelent meg. Két gyermeke és felesége maradt utána, valamint egy halhatatlan életmű, amit lehetőleg minél több embernek kellene ismernie.

Diszkográfia:

1986 - Adriana / See the Light (kiadatlan)
1988 - See the Light
1989 - Road House Soundtrack
1990 - Hell to Pay
1992 - Feel This
1995 - Cover to Cover
2000 - Get Me Some
2002 - Among Friends
2003 - Live at Healey's
2004 - Adventures in Jazzland
2005 - The Jeff Healey Band Live in Montreux 1999
2006 - It's Tight Like That
2008 - Mess of Blues