Soulfly: Conquer
Megjelenés éve: 2008
Kiadó: Roadrunner Records
Értékelés: 4/10

Közel három év telt el a Soulfly bivalyerős legutóbbi lemeze óta. A 2005-ös Dark Ages egy mindenképpen mérföldkő a banda történelme során, túlszárnyalása rendkívül nehéznek ígérkezett. Éppen ezért nem igazán tűnt lehetségesnek Max Cavalera azon ígéretének betartása, miszerint a Conquer mellett a Dark Ages csak valami poplemezzé fog silányulni. Ehhez képest úgy érzem, eléggé át lettem baszva.

Vannak olyan emberek, akiktől megszoktuk a minőségi munkát. Ilyen például Erik Rutan, Arjen Lucassen, Mikael Akerfeldt és még sorolhatnám. Max is ebbe a táborba tartozik számomra, legalábbis az idei évig mindenképpen. Ugye idén tavasszal megjelent a tesójával közösen felvett Cavalera Conspiracy első lemeze Inflikted címmel. Száműzve lettek a brazil népzenei elemek, csak a groove-os thrash témák sorakoztak végig. A végeredmény mindenképpen jónak mondható lett, viszont felvetett egy nagy-nagy kérdőjelet, hogy akkor most hogyan tovább a Soufly? Mindenképpen új utakra kellett indulniuk - ez volt beígérve - viszont úgy érzem rossz ösvényt választottak. A Conquer hatalmas lendülettel indít, a Blood Fire War Hate-nek elég a címére rápillantani, egyből levágod, hogy mit fogsz hallani. A reszelést viszont öncélúnak érzem, sokat szeretnének mutatni, mégsem sikerül semmit. Az előzetes beharangozó dalról, az Unleash-ről már korábban megvolt a negatív véleményem, semmi újítást vagy hihetetlenül sodró lendületet nem találtam benne, mindaz hiányzott, amivel be lettünk etetve. A fejfájásom az Enemy Ghots táján jött el, megfogadtam, hogyha továbbra is ilyen ötlettelen dalok fognak jönni sorban, kivágom a CD-t a lejátszóból. A Rough tufa riffjei már kezdtek valami reménysugarat felcsillantani, de a végeredmény ott is hamvába holt. A Fall of the Cycophants volt az első dal, amire azt mondtam, hogy ez jó. Ez akár a Dark Agesen is szerepelhetett volna, sőt valamelyik korai Sepultura-klasszikuson is. Ilyen dörgedelmekből kellett volna még egy-kettő ahhoz, hogy ne csak annyi pontot kapjon a lemez, amennyit. A helyzet később sem javul fel. Jönnek a megszokott furcsa brazil és egyéb népi hangszerek, Marc Rizzo továbbra is tud gitározni, mégsem elég. Megvan a kötelező elszállás a For Those About to Rot végén, majd egy utolsó reménység: a Touching the Void. Ezzel a doomos lüktetésű, lassan őrlő dallal tényleg sikerült valami újat mutatni, viszont ez már nem színtiszta thrash.

Összegzésképpen: az útkeresés nem sikerült. Nem lett poplemezzé a Dark Ages. Hiába vendégeskedik itt David Vincent a Morbid Angelből vagy Dave Peters a Throwdownból, az ötlettelenséget ez sem javítja fel, szarból nem lehet várat építeni. Nem tehetünk mást, minthogy kivárjuk Max következő lépését, bár annyi biztos, hogy azt nem ezen az ösvényen kell megtennie.

Tracklist:

01. Blood Fire War Hate
02. Unleash
03. Paranoia
04. Warmageddon
05. War Ghost
06. Rough
07. Fall Of Sycophants
08. Doom
09. Rot
10. Touching The Void
11. Soulfly VI

Közreműködő zenészek:

Max Cavalera - ének, gitár
Marc Rizzo - gitár
Bobby Burns - basszusgitár
Joe Nunez - dobok

Vendégek:

David Vincent (Morbid Angel) - ének, basszusgitár (Blood Fire War Hate)
Dave Peters (Throwdown) - ének (Unleash)