Amon Amarth: Twilight Of The Thunder God
Megjelenés éve: 2008
Kiadó: Metal Blade Records
Értékelés: 9/10

Szeretném, ha a lemezről írt véleményem legelején mindenki tisztában lenne azzal, hogy az Amon Amarth zeneileg nem egy viking metal zenekar. Melodikus death metalt játszanak, szövegeik témája pedig a vikingek korának háborúi, mitológiai szereplők bevonásával. Nyoma sincs billentyűs kíséretnek vagy hősi harsonák dicshimnuszainak, ez pusztán minőségi, dallamos halálfém. A hangsúly is inkább a dallamos szón van, ugyanis az 1992 óta létező Amon Amarth megalkotta az egyik legkönnyebben befogadható anyagát.

Néhány hónapja olvastam egy interjút, amiben Johan Hegg elmondta, hogy bár a műfaj keretei elég szűkek, mégis szeretnének egy eddigiektől eltérő albumot elkészíteni, ahol a gitároknak és a melódiáknak nagyobb szerepe van, mint a korábbiakban. Bátran kijelenthetem, sikerült teljesíteni az előirányzottakat. Amikor először hallgattam bele a Twilight Of The Thunder Godba, egyből leragadtam a kezdő és egyben címadó szerzeménynél, aminél valóban úgy érezheted, hogy egy megvadult viking horda söpör végig rajtad pusztítő erővel. Igazán telitalálat volt így kezdeni a háromnegyed órás időutazást, és bár a folytatásban a lendület kissé alábbhagy, a minőség nem változik. A középtempós Free Will Sacrifice és a lehelletnyit durvább Guardians of Asgaard folytatja a menetelést, kis túlzással folyamatos libabőrt okozva a műfaj kedvezőinek. Utóbbinál kiemelném az elementáris erejű "Guardians of Asgaaaaard"-kórust, bivalyerősre sikerült. Itt mellesleg egy jól ismert arcot is köszönthetünk: LG Petrov az Entombed soraiból besegít Johan Heggnek.

Olavi Mikkonen és Johan Söderberg gitárosok eddig sem voltak elhanyagolva az Amon Amarth lemezeken, most viszont igazán kiélhették magukat. A régebbi klasszikusokra emlékeztető tételekben, mint a Where Is Your God és a No Fear For The Setting Sun nagyjából a With Oden On Our Side-on hallható vonalat folytatták, viszont sikerült túlszárnyalniuk korlátaikat az olyan tételekben, mint a brutális, hangulatos gitár-dob variációval nyitó Tattered Banners and Bloody Flags-ben. A durvulás és a dallamok tökéletes elegyét sikerült megalkotniuk, túlzás nélkül.

A legkülönlegesebb tétel az album végére került, a címe: Live For The Kill. Az első néhány hangnál valami 80-as évekbeli riffnyúlásra gondoltam, de pár másodperccel később ez az érzés tovatűnt. Eddig ugye vendégek sem nagyon voltak Amon Amarth-lemezeken, most egyszerre három, ráadásul abból az egyik az Apocalyptica zenekar, akik csellóval visznek még több színt ebbe az önmagában tízpontos dalba, az elszállás az utolsó másfél percben zseniális, nem gondoltam volna, hogy ilyenre képesek. A zárónóta, az Embrace Of The Endless Ocean ismét egy nyugisabb, középtempós dörgedelem, atmoszférája szervesen illeszkedik az eddigiekhez, méltó lezárása a történetnek.

Azt már most, a megjelenés után másfél hónappal lehet tudni, hogy a Twilight Of The Thunder God a legjobb eladási eredményeket hozó album az Amon Amarth eddigi hét megnyilvánulása közül. Nem véletlenül kapnak a jóval több maxpontos kritikát erre, mint a With Oden On Our Side vagy a Fate Of Norns lemezekre. Azt hiszem, sikeresen újultak meg, és az általuk válaszott új irány nagyon jó. Ha most visszanyúltak volna az egészen korai anyagok stílusáig, vagy megpróbálták volna változtatás nélkül folytatni azt, amit eddig tettek, akkor egy közepes dalokkal megpakolt, unalmas alkotás született volna. Szerencsére nem így történt és bár becsúszott egy-két szürkébb szerzemény, a kilenc pontot szó nélkül megérdemli.