Children of Bodom: Blooddrunk
Megjelenés éve: 2008.
Kiadó: Spinefarm Records
Értékelés: 5/10

Komolyan, nem tudom mire vélni azt, hogy a Children of Bodom még mindig sikeres. Nézzük csak, mi a gondom ezzel: az első három lemez zseniális volt, olyan stílust hoztak létre, ami akkor egyedülálló volt, nemigen művelt hasonlót senki. 2003-ban a Hate Crew Deathroll a fáradás jeleit mutatta, de még voltak jól eltalált dalai. A 2005-ös Are You Dead Yet? számomra totális érdektelenségbe fulladt, szürke és unalmas zajmassza lett a Bodomból, bár érdekes módon a két évvel ezelőtti PeCsás koncerten a fiatal közönségnek tetszett a produkció. Ha az elsivárosodást arra fogjuk, hogy nem volt idejük feltöltődni, akkor most egy bivalyerős lemeznek kellett volna érkeznie, mert ugye a Blooddrunk közel három évvel elődje után jelent meg. Nos, kurvára nem ez történt.

Nem hittem volna, hogy egyszer eljön az az idő, amikor alig várom, hogy vége legyen egy Bodom-lemeznek, már legszívesebben kihajítanám a lejátszóból. Hiába születtek most gyorsabb dalok is (Hellbounds on My Trail, Smile Pretty for the Devil) a szürkén zsizsegő középtempók mellett, igen gyenge eresztés lett ez. Teljesen olyan érzésem van, mintha az eddigi lemezekről minőségi kritériumok miatt lehagyott dalokat szedték volna össze, és adták volna ki Blooddrunk cím alatt. Gyakorlatilag önmagukat másolják, de még azt is gyatrán. Sehol egy olyan igazi ízletes szóló, mint amilyeneket a Follow the Reaperen még csuklóból ráztak ki magukból, még Janne Wirman billentyűs is cserbenhagy, pedig őt mindig nagyra becsültem.

A lemez vége felé szerencsére előkerül egy-két szerethető tétel, ilyen például a Done With Everything, Die For Nothing, ide azért besikerült egy normális ikerszóló. A 37 perces albumot záró Roadkill Morning is hatalmas lendülettel indít, van benne egész ütős gitár-billentyű szólófelelgetés, már-már szebb napjaikat idézi, de nem tudom nem észrevenni az izzadtságszagot, ami belengi ezt és a többi nyolc dalt. Igazán kár volt így ebben a formában kiadni, bár üzleti siker, az egészen biztos.

Lehet egy vérfrissítés, vagy néhány év pihenés jót tenne a zenekarnak, de az is lehet, hogy csak ennyi lendület volt bennük és menthetetlenül kiégtek. Mindenesetre nem fogom kihagyni a 2009. február 7-i budapesti Children of Bodom koncertet, mert meggyőződésem, hogy a gyenge lemez ellenére élőben még mindig pokoli erőket tudnak elszabadítani, ha igazán akarják. Mivel a Blooddrunk egy közepesnél valamivel rosszabb lemez, így öt pontot adtam rá.