2006. április 7. Győr, Vasas Művház
Radio Criminals, Aquincum, Wackor, MOBY DICK

Nem volt egy nagyszabású stadionkoncert neves külföldi fellépőkkel, mégis ott van a legnagyobb élmények között, sőt eszetlen jó buli kerekedett, és nem csak a zene miatt.
Nehezen találtuk meg a Vasas Művközpontot, olyannyira eltévendtünk, hogy még egy kis sörözés-vadászozás is, az utóbbi a Piroska nevezetű helyen, no nem valami nagy mértkében. A társaság részletekben érkezett meg, Csabival elsőnek jöttünk ketten.
A Radio Criminals korán kezdett, összesen öten néztük a bulit, és ez nekik is feltűnt (jééé). Nagyon tisztességes és becsülendő dolog volt, hogy rendesen, hiány nélkül lenyomták a koncertet, mintha ötszáz embernek játszanának. Zenéjük amúgy amolyan stoner metalként írható le, nekem bejött.
Az Aquincum zúzósabb vonalat képviselt, rájuk már többen gyűltek össze. Amíg átszereltek, Smici megjelent a söröspult környékén, és szimpatikus módon dumálgatott a néppel, ahogy tavaly Tatabányán, meg gondolom még egy rakás helyen tette. A basszer Gőbl Gábor is tiszteletét tette, de csak pár pillanatig. Mihelyt elmentek, megérkezett a Moby Dick fanatikus Monesz, aki bizonyára haját tépte amiatt, hogy a legnagyobb kedvencei előbb húzódtak vissza a backstage hívogató  hűvösébe. Amíg az Aquincum zúzott annyira nem figyeltünk, a Wackorra annál inkább. A Dick 25 éves jubileumi turnéjának keretében jöttek el a főbandával és adták elő műsorukat, amin lehetetlen lenne nem észrevenni a Slayer-függőség veszedelmes jeleit. Akkor döntöttem úgy, hogy feltétlenül szereznem kell zenéjükből.
Levonulásuk után röviddel felzendült a jellegzetes, sokak üvöltése által kísért intro és kezdetét vette a Moby Dick bő egyórás orgiája. Meglepően kevesen voltak az amúgy sem túl tágas Vasasban, bőven fért volna még jópár rockerarc, nem tudom hol bóklászhattak.
A kihagyhatatlan klasszikusok mellé, kértük Smicit még korábban, hogy nyomják el a Prométheuszt, ha kedvük és idejük engedi. Demokratikusak voltak, mert az utolsó szám előtt megkérdezték a közönséget, hogy mit játszanak, a Keresztest vagy a Prométheuszt. Egyértelmű volt a válasz, így a szokásos záródallal, a Keresztes vitézzel zárult a buli.
Lecuccolásuk alatt Csabi és Monesz galád módon felsuhant az emeleten lévő backstagebe, de minket már kiszúrtak a biztonságiak és nem engedtek. Ezt különösen Gesztenye, az Amphoteros gitárosa bánta, aki át akart adni valamit a zenekarnak. Hamar rájöttünk, hogy van egy másik feljárat az öltözőnek használt terembe, amit nem őriz senki, így utánuk mentünk. Fent a kutyát sem érdekelte, hogy nincs jogunk ott tartózkodni, közvetlenek voltak. Monesz legalább fél órát beszélgetett Hofival, a dobossal, Gesztenye is sikerrel járt. Sőt, még sört is kaptunk tőlük, volt nekik jópár dobozzal. Miután elmentek, Csabi végrehajott egy szigorúan titkos akciót, amit majd emlékirataiban bizonyára meg fog írni az unokák okulására. Jobb is, ha titokban marad, hehh :)