Fiatal zenekar nem éppen kezdő zenészekkel, akik tökös southern-ízű, stonerbe hajló zenét játszanak. Ez már önmagában figyelemfelkeltő, így egy jó ponttal indultak, amikor először tettem be a Redneck Blues-t a lejátszóba.
Ahogy a remekül eltalált dalok követték egymást, csak úgy dőlt belőlük a whiskeyszag és a füstfelhő. Tudnak zenélni, és változatosan adják elő magukat, ötödik-hatodik hallgatásra sem untam meg. Endrunak van hangja és nem fél használni azt, némelyik dalban még tiszta énekkel is bizonyítja, hogy van tehetsége. A szövegek terén úgy érzem, több a borongósabb, mint az örömködős, témáikba rendszeresen belekeveredik a szesz meg a többi, ami így is van rendjén. Nem a világmegváltásról szólnak, hanem hétköznapi gondolatokat, emberi tapasztalatokat osztanak meg velünk, igazán nagyszerű zenei köntösbe csomagolva.

A Stonedirt "slágere", a Joygrinders nálam kevésbé talált be, sokkal jobban tetszenek az olyan dalok, mint a Wretched Me, Bleed As I Bleed vagy a 2Faced Guy (tiszta ének rulez!).
Alapvetően kevés hasonló stílusban küzdő csapat van idehaza, úgyhogy örüljön minden lazulni vágyó metalfej. A Karcolaton olvasható interjú alapján pedig emberileg is szimpatikussá válhat a négy csóka. Megelőlegeznék szívesen egy tízest, de először még szeretném élőben hallani őket.

9/10