2006. október 22. Budapest, Kultiplex
Korpiklaani - Echo of Dalriada - Sacra Arcana

Két nappal korábban már volt szerencsém látni a finn folk-metal hordát Pécsett az Ifiházban, ahol fergeteges, hogy mit adtak elő, így nagyjából tudtam, mire számíthatok.
A Kulti előtt már korán nagy tömeg volt. A bejáratnál ott parkolt a finnek turnébusza, az ablakán belesve holmi sörösdobozokat és hatalmas rendetlenséget láttam. Rövidesen Jonne Jarvela énekes/gitáros is feltűnt, aki miután felrohant valamiért, türelmes aláírásosztásba és fényképezkedésbe kezdett, fáradhatatlanul. Miután odamentem hozzá pár szó erejéig, felismerte a fejemet Pécsről, ami azért kurva jó érzés volt, mit ne mondjak. Rajta kívül még Jarkko basszert láttam ólálkodni, majd nagy meglepetésünkre, teljesen egyedül megindult a város felé bőrgatya-fehér ing-bőrmellény összeállításban. Lehet hogy megszomjazott és drágának találta a Kultit?
Bejutásunk zökkenőmentes volt, már szeptemberben megvettem a jegyet, gondolva arra, hogy sokan lesznek akik a tavaly decemberi koncertről lemaradtak és most akarják bepótolni. Így is lett, pl. egyik haverom az utolsó előtti jegyet vette meg, és néhány tucat rocker sajnos be sem jutott. Remélem rájuk gondolva a következő koncertet nagyobb helyre próbálják szervezni.
A Sacra Arcana kezdett, ami kétségkívül jó választás. Nemrégiben jelent meg első lemezük, a Titkos szertartás, amiről csak néhány nótát hallottam, de az alapján már vártam a velük való első találkozást. Tetszett amit csináltak, noha a fülem durvább muzsikához szokott, a jövőben is figyelemmel fogom kísérni ezt a fiatal magyar zenekart.
Az Echo of Dalriada nem igényel bemutatást, ugyan azt a fajta zenét játsszák, ami nálunk még kevésbé elterjedt, szerencsére egyre népszerűbbek. Érdekes módon most többet játszottak a Jégbontóról, mint korábban, és a koncert sem nyúlt hosszúra. Ekkor még csak 8 óra körül járhatott az idő, nagyon korán volt ahhoz, hogy utánuk a főzenekar következzen. A Dalriada az idő rövidsége miatt kihagyta a Walesi bárdokat, de cserébe Ficzek András megígérte, hogy jövő tavasszal megjelenik új lemezük Kikelet címmel. Úgy legyen!

Nagyjából a TV-maci időpontjában kezdett a Korpiklaani, energiától duzzadva, mint 20-án Pécsett, meg sem látszott rajtuk, hogy hetek óta minden nap fellépnek, és előző nap Szlovéniába kellett utazniuk. A Journey Man-nal kezdő banda elsöpörte a Kulti közönségét, teljes teltház volt, a falakról is emberek lógtak (egy ideig én is, onnan egyszerűbb volt fotózni).
Szerencsére most nem állt elő az a helyzet, mint Baranyában, hogy a számok végére kifulladó Jonne helyett Juho énekel, a srác most csak a vokálos szerepét töltött be. Olyan nóták csendültek fel (nem sorrendben), mint a Cottages and Saunas, Wooden Pints (hatéves öcsém kedvence), Korpiklaani, Tuli Kokko, Happy Little Boozer, stb. Játszottak egy dalt a 2002-es Shaman demóról(Il Lea Voibmi), aki nem tudja: közel tíz évig futott ezen a néven a banda, mielőtt átváltottak Korpiklaanira. Elhangzott egy új dal a jövő nyáron esedékes lemezről, a Let's Drink című.
A buli alatt Jonne folyamatosan pörgött, igazi frontember a csóka, de azért hagyott lehetőséget az érdekes sérójú hegedűsnek, Hittavainennek egy magánszámra. Amúgy a vége felé az énekes beugrott a közönségbe, seregnyi kéz tartotta a magasban, mesés látvány volt. A záró Beer Beer alatt megint volt sörlocsolást és osztogatás, ami megőrjített mindenkit, de utána sajnos le kellett vonulniuk (este fél 10-kor...) a színpadról.
MÉG SOK ILYET!!!