HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2006.09.27. 05:00 sonny

[KONCERT] Sziget 2006, utolsó nap

2006. augusztus 15.
Budapest, Sziget Fesztivál utolsó napja

Odafele akadtak nehézségek, Csabiék 14-én este elindultak, de valamiért csak Tatabányáig sikerült eljutniuk, a miérteket most fedje homály. Mi reggel indultunk utánuk és mire 11 körül a Sziget bejáratánál találkoztunk, eléggé amorf alakzatot vettek fel. Kiderült, hogy reggel megérkeztek Pestre és valami kocsmában sikerült addig elütni az időt, ahol úgy látszik elfogyott a málnaszörp, így kénytelenek voltak szesszel enyhíteni a szomjúságukat. A csapat inenntől úgy nézett ki, hogy négy józan ember kísérgette az öt nagyon részeget.


Gyorsan a Hammerworld sátor felé indultunk, ugyanis mellette álló kistestvérén, a Rockinform színpadon déltől kezdetét vette az Angelus műsora. Csabi elsősorban ezért jött Szigetre, és minket is érdekelt, így kár lett volna kihagyni. Sajnálatos módon legtöbben csak az állva, az árnyékból nézték a bulit, pedig a csajok mindent beleadtak. Utóbb kiderült, így is sokaknak tetszett a dolog, mivel sikerült az utolsó szemig eladni a hozott CD-ket, így nekünk sem jutott. Ez azért bíztató előjel!
A további Rockinformos zenekarokba csak belepillogtunk, a hőség miatt némi sör magunkhozvétele után sétáltunk egy óriási kört, érintve a Nagyszínpadnál kialakított homokozót, Túró Rudi-autómaták tömkelegét, házasulandó lányok feltételezett tartózkodási helyét, meg minden apró zegzugot. Rájöttünk, hogy itt nem árulnak szemüvegtokot, valamint a sör gyorsabban melegszik az emberi kézben, mint bárhol máshol a világon.


16 óra körül kinyílt a Hammerworld sátor légmentesen lezárt területe (a bejárat szaggatása már háromkor megkezdődött), így betódultunk és vártuk a Casketgardent.
Meg is érkeztek és a kora délutáni pilledtség ellenére azért életet leheltek belénk, ebben főleg Pisti kiváló frontemberi képességei játszottak szerepet. Nem hagyták leülni a hangulatot, mint ahogy az is vicces volt amikor a Tesstimony frontember bejött és felkapta az énekest megpörgetve a tengelye körül.
Az utóbb említett borultabb zenét játszó banda ezt követően volt hivatott felőrölni minket, amihez megfelelő érzékkel rendelkeztek. Annyira nem ismertem őket addig, de elhatároztam hogy tudatlanságomon azonnali hatállyal változtatni fogok.
Sear Bliss. Eddig csak kurva jó bulikat láttam és most is. Valami különleges van ebben a zenekarban, amit valószínűleg a nem kis nevű Candlelight kiadó vezetői is észrevettek, és ezért kötöttek velük több lemezes szerződést.
Amúgy még a kora délutáni órákban a Morbid Angel tagjai Erik Rutannal kiegészülve kiültek a sátor mellett lévő pólóárus oldalához és bősz dedikálásba fogtak. A korai időpont és a szerintem nem megfelelő reklámozás miatt nem volt akkora tömeg, mint gondoltam, néhány tucat ember érezte úgy, hogy aláírásra van szüksége a legendás zenekatól. Trey Azagthoth és Erik nagyon közvetlen és beszédes volt, jobb angoltudásúak néhány mondatot is válthattak velük, már amennyit a biztonsági emberek hagytak. Pete Sandoval kissé morcos volt, csak egy-egy pillanatra derült fel az ábrázata, David Vincent is álmosnak tűnt, de becsülettel aláírták mindkét odadugott papíromat.


A Christian Epidemic elejéről valamiért lemaradtunk, kár volt érte. Nem szóltak olyan jól, mint tavaly a PeCsában, nálam az az eddigi Epidemic koncertek csúcsa. Tíz éves töretlen múltjukhoz nyomták a black metalt, és csak annak örültem volna jobban, ha még egyszer lejátsszák az egész setlistet elejétől a végéig.
Gyors sör általi regenerálódás után ráhangolódtam a kevésbé durva zenét játszó folk metalos finn Ensiferumra, ami szintén hatalmas kedvenceim közé tartozik. Eddigre megtelt a sátor, ugyan nem teljesen, de azért szűkös lett volna kiszaladgálni italért.
Őszintét többet vártam tőlük. Ugyan a nótáik kiválóak, egy rakás apró hiányosság rontotta az összképet. A billentyűs hölgy Meiju Enho ki volt rakva az oldalsó hangfalak mögé, szinte teljes sötétségben állt szegény, pedig becsületesen headbangelt. A bandafőnök gitáros Markus Toivonen nagy örömünkre közzétette vodkakezelte lagymatag felsőtestét. Úgy látszik ez valami finn szokás lehet, mert a Moonsorrow énekes Ville Sorvali is előszeretettel alkalmazza, holott nem kívánkozna a testépítők magazinjának címlapjára.
Továbbá Toivonen mester énekelte a tiszta énekszólamokat, de akár én is odaállhattam volna, nyekeregni meg óbégatni tudok, főleg ahogy a Guardians of Fate-ben tette. Az új énekestől sem voltam elájulva. Felbaszta a lábát egy erősítőre és úgymaradt. Jó, jó gitár lógott a nyakában, de egy frontembernek alap dolga lenne valami közönséggel való kommunikáció szerencsésebb esetben...
Pozitívum (az is volt, bármily hihetetlen): néhány gyorsabb nótához Petri Lindroos (Norther) jobb hanggal rendelkezik, pl. a Windrider alatt végigfutott a hátamon a hideg, sokáig nemigen tértem magamhoz. A többi dalra sajna ez nem volt maradéktalanul elmondható, a már-már slágernek számító LAI LAI HEI is lehetett volna jobb. Elismerés jár viszont a közönségnek, óriási hangulat kerekedett a végére.


Nyakizmaim eddigre eléggé bemelegedtek, és az egész napos bulizás is kiszívta az erőmet, a Morbid Angelre azért próbáltam némi tartalékot mozgósítani. Nem bírtam végig, teljes összevisszaságba fulladt a koncert, alig hallottam a szólókat, a dobos hiába van a világ legjobbjai között, nem mutatkozott meg teljesen a tehetsége, no nem azért mert nem dobolt úgy ahogy kellene, hanem mert kásás-kaotikus massza lett az egész. Megnézném azért ugyanezt a felállást jobb körülmények között, mondjuk zárt helyen.
Időközben valamikor volt egy Ensiferum dedikálás, ahol az alapító gitáros Markus 15 perc alatt elpusztított egy üveg Finlandia vodkát, ami nem gyenge teljesítmény.
Morbid Angel után egy haverommal kerítettünk egy raklapot és a bejárat mellé heveredtünk, mivel totál végünk volt. Rövidesen kezdett az Akela, de csak néhány dalra mentünk be. csabi úgy tudom végignézte az egészet, neki annyira nem tetszett, nekem meg mindegy volt. Amennyit láttam az mintha egy kicsit fáradt, kiégett produkció lett volna. Kettő után kezdett a Pokolgép, amit fekve hallgattam meg, sőt fél pohár sörömet bárgyú módon elajándékoztam valakinek. Összeszedtük a társaságot és miután átverekedtük magunkat a százezer főn, aki a HÉV-re akart szállni, megpróbáltunk hazajutni.

Szólj hozzá!

Címkék: sziget pokolgép tesstimony akela koncertbeszámoló ensiferum sear bliss sonny casketgarden angelus morbid angel christian epidemic


A bejegyzés trackback címe:

https://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr19429958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása