Warbringer: War Without End
Megjelenés: 2008. február
Kiadó: Century Media Records
Értékelés: 7/10

Nagyon megy most a thrash, még odaát a Nagy Vízen túl is, ahol a kerítés kolbászból van, a bácsik pedig a tévében laknak, turnéznak a 80-as évek titánjai és sötét, füstös klubok mélyéről feltörekvőben van az ifjak nemzedéke is. Ők kevés kivétellel beleesnek abba a hibába, hogy amit ők játszanak, az gyakorlatilag a spanyolviasz megtestesítője, holott csak az öregek - Exodus, Slayer, Death Angel, Testament vagy a Forbidden, stb. Pedig ez abszolút nem így van, az ő feladatuk az lenne, hogy némi ízt-színt vigyenek a stílusba, a nyílegyenes másolás nem célravezető.

Pedig mocskosul erős debütlemez a War Without End, ezek a huszonéves csókák még csak néhány éve kezdtek együtt zenélni, de már most lenyűgöző technikai tudással rendelkeznek. Adam Carroll és John Laux (jó poén lenne, ha kisülne, hogy az ex-LGT-dobos, Ámerikába szakadt Laux József fia/unokája) gitárosok szupergyors, tekerős szólóik tényleg odacsapnak, a riffjeik általában arcleszakítóak, némelyik dal egy benitrózott tankcsapatként rongyol át rajtad, szóval minden adott lenne a sikerhez.
A két gyenge pont közül a kisebb John Kevill éneke. Ő ugyan pont megfelelő dühvel acsarog és fröcsög, talán Rob Dukes stílusához hasonlóan, mégis a keverés során háttérbe szorult egy kicsit, mintha üvegfal mögül kellett volna ordibálnia. A másik az, hogy az egymás után sorjázó nóták nem elég változatosak, izgalmasak ahhoz, hogy hosszútávon lekössenek, a lemez hajlamos átmenni háttérzenébe. Időnként azért van egy-két opusz, amire mindenki felkapja a fejét, a Born of the Ruins, vagy a klippes At the Crack of Doom mindenképpen ilyen.

A srácok elhatározása, miszerint a trendekez mellőzve visszakanyarodnak a 80-as évek hangzásvilágához, stílusához, életérzéséhez, sikerrel teljesült. A gond az, hogy ettől még nem lesznek a 2008-as thrash mozgalom atyaistenei, csak öt zseniális srác, akik a kelleténél húsz évvel később jöttek a világra. A thrasherek imádni fogják őket, ebben nem kételkedek, nyilván koncerteken is őrült módjára darálnak, de ha a következő Warbringer-album (ami most készül Gary Holt segítségével) ugyanezt a vonalat viszi tovább, nem fogok örvendezni. Ne tessék félni néhány egyedi ötlettől, rendhagyó megoldástól, mert ez így csak hiteles másolat, nem úttörés.

Warbringer myspace