Wackor-Septic születésnap, I. nap 2006. december 29.
Székesfehérvár, FEZEN Klub

Nem jártunk még a Fezenben, így mindenféle térképek alapján próbáltunk odatalálni. Sikerült, sőt kisebb fennakadások árán még a bejárat is meglett. Ronda gyárépület, ki nem néztem volna belőle, hogy egy ilyen fasza klub rejtezik benne. Azért volt fontos számunkra ez a buli, mert Csabi azt hallotta az Angelus tagjaitól, hogy ekkor lép fel velük utoljára a zenekar egyik alapító tagja, Mentsik Anita dobos.

Bent szolid sötétség, Kozel sörök, úgyhogy a dermesztő hideg ellenére is jól éreztük magunkat. Nem vicc, akkor próbálta néhány mesterember felszerelni a radiátort, amit persze félbe kellett hagyni. Korai érkezésünknek köszönhetően ingyen volt a belépőjegy, lassan telt meg a terem, volt aki tolókocsival jött, ami elég bátor próbálkozás azért. Négy órára volt meghirdetve a kezdés, rövid csúszással kezdett az One Step Ahead, ami ilyen névvel mi mást is játszhatott volna, mint hardcore muzsikát. Nem tetszett, semmi olyan nem volt benne ami megfogott volna, az meg hogy az énekes a műsor felét a közönségnek háttal játsszal, idegesítő. A Playback következett, itt dobol Kolos, aki a Stagedivingen kisegítette Angelusékat, tud a srác nagyon. Az énekes laza kiállása nem tudom, hogy ártott-e vagy használt nekik, elég lagymatag mozgolódás volt a közönség részéről.A következő zenekar neve minden Ford Fairlane fanatikusnak ismerős, Zuzu Petals az agyatlan szőke liba, akinek a nevét egy dirty rock-brigád vette fel. Bodajkon felléptek egyszer a P. Mobil után, aznap összefutottam a gitárossal, aki enyhén szólva alkoholmámorban úszott, és azt próbálta elmagyarázni, hogy hány napja nem aludt már. Mindegy, aranyos volt, most pedig szinte józannak tűnt. A viharvert zenekar rövid műsora faszára sikeredett, egy-két feldolgozást is előkaptak, a végére pedig egyik szép ódájukat, a Zuzu Petals Rock and Roll-t hagyták. Jó ötlet volt berakni ezt a zenekart a hörgedezések erdeje közé, kikapcsolódásnak.

Utánuk egy veszedelmes hírű banda, a Gutted death-grind darálása következett. Korábban hallottam tőlük a 2001-es Defiled lemezt, ami nem tetszett, de miután láttam, mit művelnek a színpadon, totál elképedtem. A gitárosok hihetetlen technikával és sebességgel nyomták, a dobos teljesítménye is páratlannak mondható, nem hiszem, hogy Magyarországon sok hasonló szaladgálna az utcán. Az énekes hangja meg a legelvadultabb death bandákat idézi, totál elmebeteg az egész. Orgiájuk után a Josticks következett, sokkal lazább rakenrollosabb zene, a Gutted után nem jött be füleimnek, mint ahogy a Watch My Dying sem, egyszerűen nem az én világom. A következőkben sorra jöttek a kiabálós zenekarok, a számomra full ismeretlen ’86, az ex-CDT tagokat tömörítő Mangod Inc., akiktől sokkal többet vártam, gyenge hangzású bulit toltak, de az is lehet, hogy a keverőpult mögött az igazi hangerőt az ötödik születésnapját ünneplő Septic-nek tartogatták, hiszen addigra nagyjából sikerült belőni a cájgot. Hárdkórt játszottak persze, huszonvalahány számot, olyanokat amikből nekem tíz is sok, ezért csak fél szemmel pislákoltam. Egy biztos: a közönség tombolt, igazi hácés módon, még egy kisebb circle pit is volt az énekes kérésére, igaz nem sokáig sikerült fenntartani. Az üvöltözős csóka gyakran káromkodott, sokkal gyakrabban mint ahogy szükségét éreztem, már bántotta a fülemet. Szerintem enélkül is be lehet(ne) jelenteni a következő nótát. A végén vagy öt ráadást is adtak, különböző vendégekkel, színpadra rángatták a közelben tébláboló Wackor több tagját, végül nagy nehezen átadták a színpadot a szintén hácés Rollin Wallowin legénységének. A piros pólóban és mikulássapiban kiálló, nagypapásan hátratett kezű énekesnek a színpadon állandó fel-alá járkáláson kívül semmi egyéb nem jutott eszébe, de a basszeros a hatalmas terpeszállásokon kívül azért mutatott egyebet is, és a velem szemben álló gitáros teljesítményére sem lehet panasz. Ők is hívtak vendéget, feljött a Septic-énekes, majd éjjel egy felé végre levonultak, és jött az Angelus, ami miatt jöttünk tulajdonképpen. Csabi írt róluk épp eleget, én csak saját észrevételeimet tenném hozzá. Csilla sajnos keveset kommunikál a közönséggel, de amikor elkezd hörögni, teljesen átlényegül, előtör belőle valami nyers erő, ami elfeledteti az ilyen apróságokat. Színpadra lépett velük két-három szám erejéig a Stagedivinges jótevő, Kolos is, majd fél órás koncert után elbúcsúztak. Utóbb kiderült, nem ez volt az utolsó koncert Anitával, január folyamán még egyszer láthatóak lesznek Budapesten. Ott kell lennünk!