Tankard: Thirst
Megjelenés éve: 2008.
Kiadó: AFM Records
Értékelés: 8/10
Teljességgel bizonyos vagyok, hogy a sörrel kapcsolatba hozható német metálzenekarok elpusztíthatatlanok, ez elsősorban legnevesebb képviselőjükre, a Tankardra igaz. Tizenharmadjára sem fogytak ki a szuflából, kicsit több, mint két év után leszállították az elvárt lemezt. Sokat nem változtattak a jól bevált recepten, az ősfanok elégedetten nyaldossák majd a sörhabot a szájuk széléről, de szerencsére azért nem önmagukat ismételték, és becsúszott néhány újdonság is a változatosság kedvelőinek.
A dalok többségében lendületesek, kellően acsarkodóak, nagyrészt thrashesek, ősidők óta durvulatot játszó veteránokhoz illően kiforrottak és jól is szólnak (Stage One Studio). Néhány közülük azonnal megmarad a fülben és kedvenccé válik - mint például a lassan kezdődő, aztán a Tankardtól megszokott pörgésbe és vad riffelésbe átcsapó Octane Warrior, ami csak megnyitja az utat a szaggatottan induló, mondhatni slágeres Deposit Pirates előtt - utóbbi tényleg egy nagyon jól összerakott dal, nem tipikus Tankard, de a csordavokálnál azért ott van. A többi stílusjegy mind-mind felfedezhető a továbbiakban sorjázó szerzeményekben, bár azért becsúszott egy kis akusztikus intro az idétlen klippel rendelkező Stay Thirstybe, sőt mit több: a When Daddy Comes To Playben gyermekkórus dalol. Ahogy a szövegből kiveszem, ez a nóta a Fritzl-sztoriról szól, tele van utalásokkal, érdemes olvasgatni a szöveget. Andreas "Gerre" Geremia megpróbál érzelmesen énekelni, többé-kevésbé sikeresen, bár el lehet képzelni, hogy néhány félig beállt német mennyire tud érzelmes lenni.
Az album nagy része heves fejrázásra fogja ingerelni a thrashereket, főleg az olyan vicceskedő őrületek, mint a Myevilfart és a G.A.L.O.W. - teljesen eszehagyott nóta mindkettő. Ugyan egyik sem olyan kiemelkedő, hogy meghatározó eleme legyen a Tankard-életműnek, de koncerten biztos ütnének, és itt ez a lényeg, nem a művészi önkifejezés.
Kicsit sok ebből a muzsikából 45 perc, bár szerintem szilveszterkor biztos sok helyen forgott repeatre tekerve szerte-e széles Európában. Alapmű természetesen nem válik belőle, de nem is kell K.O-ra innod magad ahhoz, hogy élvezd. A 2008-as, amúgy is erős thrash mezőnyben előkelő helyet foglal el a Thirst, bontasz egy malátaszörpöt, feltekered a hangerőt és hadd szóljon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nem ördögtől való 2009.01.03. 17:29:41