Tárgyilagosan a következők hangzottak el az éjjel:

- Az új album címe: Saints of Los Angeles (de ettől függetlenül a Dirt könyv fonalához igazodik, azaz az együttes történetéről szól)
- Megjelenés: 2008.06.17.
- Saints kislemez már a rádióknál
- Nyáron a Sixx:A.M. és a Mötley Crüe is föllép majd a Crüe Fest nevű rendezvénysorozaton, ami több mint egy tucat USA koncertet jelent majd. Vendégeik a Buckcherry, Papa Roach, Trapt. Az USA turné után elgondolkoznak, hogy jöjjönek-e esetleg Európába vagy Dél-Amerikába. Melegen ajánlom mindkét lehetőséget.

Ezeken kívül bemutatták a Saints videoklippjét, valamit élőben eljátszották a Kickstartot és a Saints of L.A.-t.

Próbáltam rákeresni a konferencia videójára, a nikkisixx.net-en, viszont valamiért nem akar működni. Hasonlóan pórul jártam itt, rendkívül sajnálják de az én areámban hallgathatatlan a dal. Kösz bazmeg, marad a fostos youtube-felvétel.

Kiegészítés: itt egy kép, gondolom akkor készült. A hullasápadt Micken kívül egész jó állapotban van a banda.

Tegyünk egy gyors áttekintést, melyik istencsászárok tisztelik meg hazánkat egy koncert erejéig a közeljövőben - ezúttal a könnyedebb rock és metal műfajok kedvelőire gondolva!

április 17-én Graham Bonnet érkezik a Taz Taylor Band társaságában - az úriembert főleg az 1979-es Rainbow lemezről ismerem, a Since You've Been Gone-t meg mindenki hallotta már. Emellett ő volt egy ideig az Alcatraz és a Michael Schenker Group pacsirtája is. A koncert az Avalonban lesz, utána pedig meet & greet is lesz, tehát oda lehet menni, meg lehet nézni, fogni a zenészeket.

április 20. Szinte napra pontosan egy évvel a tavalyi Wigwamos este után a Kamelot ismét megtisztel minket. Minap már agyondícsértem őket, ez most is fennáll. Vendégek a Firewind és a Forever Slave lesznek, a jegy pedig 6000 réti tallér.


május 12. Royal Hunt (juhé!) és Godiva lesz az A38-on. A dán progmetál istenek a Paradox című lemezük folytatását adták ki nemrég, ami előkelő helyet foglal el a kedvenceim listáján, így kötelező jellegűvé teszi a megjelenést. Már csak az anyagiak kérdésesek, ugyanis a belépő elég borsos, 5500 forint lesz.

május 22. Még ki sem hűlnek az Artemovszk jégtörő deszkái a Royal Hunt után, máris érkezik Glenn Hughes, aki a bizarr, First Underground Nuclear Kitchen című vadiúj lemezét mutatja be. Előzenekarról nincs infóm, a bepénz 5900.

május 30. A hónap utolsó nagy buliját az eredeti felállásban turnézó Asia adja, mégpedig a Petőfi Csarnokban. Szerintem szabadtéri lesz, de ez nem biztos. Talán ott nagyobb sikere és hangulata lenne. A zenészek: Carl Palmer (ELP), Steve Howe (Yes), John Wetton (King Crimson, Uriah Heep, Roxy Music) és Geoff Downes (Buggles, Yes). Amolyan sztárparádénak hangzik, felejthetetlen este és szintén felejthetetlen jegyár várható!

Tegnap éjjel a PeCsában fosztottam ki a büfét a Paganfest nevű folk-metal fesztivál indokával takarózva, így valahol érthető, hogy amikor ez a bejegyzés megjelenik, éppen az igazak álmát alszom valahol.
Viszont nem igazi blogger az, aki nem juttat valami kézzelfogható tartalmat az olvasótábornak, főleg ha az a megtiszteltetés éri, hogy három napon belül kétszer szerepel az Index címlapján. Éppen ezért mai úticélunk Kansas!
A név egy hetvenes években sikeres, nyolcvanas években takaréklángon működő, kilencvenes években lagymatagon pihegő, mára pedig erőteljesen megöregedő, mondhatni leeresztett zenekart takar. Óva intek mindenkit attól, hogy ez alapján ítélje meg őket, alkottak remekműveket is egykoron, például a cukormázzal bevont Dust in the Wind megmászta a slágerlistákat is. Nem csoda, a dalban legalább fél tucat hegedű zokog. Náluk gitározik a rocktörténelem kevés számú félszemű gitárosainak egyike, Rich Williams. Amolyan kalózforma fazon, ez a mellékelt képen is látható.
Sokkal jobban állt nekik a nyálas balladáknál a lazább hard rockosabb vonal, az 1975-ös Song for America lemezüket sokat hallgattam néhány hónapja. Van rajta egy dal, a Down the Road, aminek a dallama a Jóisten tudja miért, nem akar kimászni a fülemből, pedig nem egy világsláger. Találtam róla egy 1982-es koncertvideót ami történelmileg a banda kezdődő leszállóágában foglal helyet. Ennek ellenére a felvétel remek, az énekes-hegedűs Robby Steinhardt is remekel. Nézzétek meg!

 

Három kedvenc rockzenészem egyikének alakváltozásai figyelhetőek meg az alábbi képsorozaton.

1964 - Keith ekkor még a zenekar csendes tagjai közé tartozott. Brian Jones szeretett volna főnökösködni, de nem volt akkora tehetsége, mint Mick Jaggernek, ráadásul dalszerzőként sem remekelt. Keith papa elmondása szerint akkor nem volt több egy bérgitárosnál. A drogok és az alkohol még nem fejtette ki rajta a hatását, csak egy elálló fülű, művészetisulis dartfordi suttyó volt.

1969 - Na, ez a kép már egy ziláltabb külsőt mutat. A hippikorszak vége felé a Stonest is rengeteg kábítószer vette körül, és ebből Keith jócskán kivette a részét. Látszik is!

1978 - Nem akármilyen kilenc évet tudhat maga mögött az úriember. Ebben az évben szokott le elvileg a drogokról, ezt több interjúban is megemlíti. A totál bekészült arc azonban mást mutat: egy fáradt, kiégett, kómás embertörmeléket. A Rolling Stones sem volt sokkal jobb állapotban, akkori lemezeik - szerintem - silányak lettek.

1988 - A banda a nyolcvanas évek közepén parkolópályára került, 1982 és 1989 között nem turnéztak. Mick Jagger szólólemezeket adott ki, Charlie Watts heroinfüggött, Keith pedig nagy nehezen rászánta magát, hogy ő is megmutassa, mire képe szólóban. A kép első lemezének, a Talk is Cheap-nek a turnéja közben készült.

2002 - Ez nagyjából az a Keith, akinek a fizimiskája ismerősnek tűnhet. Igaz, kicsit szöttyedtebben, de őt láthattuk tavaly júliusban. Azonban...

2008 - ...azonban idén némi változáson esett keresztül. A haja hosszabbnak tűnik, és egyre durvábban őszül. Ezt jól kiemeli a lesült arcbőr, ami azt illeti, szívesen cserélnék vele nyaralási úticélokat. Állítólag jövőre lesz még egy lemez és világturné. Jó lenne, ha a mester kibírná legalább 2012-ig, ugyanis akkor lesz ötven éves a Rolling Stones, méltó lenne akkor lezárni ezt a hosszú történetet.

Előszó (a kritikára vágyók tekerjenek lejjebb).

Amikor megjelenik egy új Korpiklaani lemez, már előre jajgatok, hogy mit műveltek a srácok már megint. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretném a folk metalt, sőt egyik kedvenc műfajom.

Akkor következzen a kesergés után maga a lemezkritika.

9 (!) hónap elteltével, 2008. márciusában itt a Korven Kuningas. Kiadót váltottak, ezt már a Nuclear Blast adta ki a Napalm Records helyett, bár nem tudom ez mennyi változást hoz/hozott. Félve indultam neki, nem akartam akkora csalódást, mint amekkorát a Tervaskanto okozott.

Mindezek ellenére a Korpiklaani nagyon ütős élőben, hétfőn a Paganfesten az első sorokban fogok őrjöngeni. Az új daloknál kicsit visszafogottabban, de reménykedve, hogy lesz ez még jobb is.

Értékelés: 6/10

Apropó, az idei Rockmaraton programját csekkolta már valaki? Tavaly a (számomra) túl punkosra sikerült felhozatal után idén nagyon kitettek magukért a szervezők, ilyen színes, változatos programra sokan fognak gerjedni, ez borítékolható. Ha a külföldi zenekarokat nézzük, lesz finn melodikus hörgedelem az Amorphis személyében, aminek különösen örülök, továbbá a svédek Soilwork is fellép a Hammer Színpadon, tehát a metalosok szíve már előre dalolhat. Ja befut még a gótikus, ám eléggé ismeretlen Xandria is. A még keményebb arcok megkapták a német death legenda Fleshcrawl-t, így nem érheti szó a ház elejét, metalzene van bőven.
A punkok se keseredjenek el, lesz The Locos (Ska-P utódzenekar) és Konflikt, a rockabillys vonalat pedig idén a Demented Are Go képviseli, remélhetőleg lesznek olyan őrültek, mint két éve a Mad Sin volt.

A hazai zenekarok közül rengetegen évek óta visszajáró vendégek, de lesz egy-két különlegesség is. A Hobo Blues Band ezúttal Deák Bill Gyulával ad közös koncertet, míg a Piramix nevű Piramis-tribute banda Závodi Janó és Gallai Péter közreműködésével nyomul. Az ex-P. Mobil tagokat (Rudán Joe, Vikidál Gyula, Tunyogi Péter, Kékesi Bajnok, Zeffer András) tömörítő Mobilmánia is érdekesnek ígérkezik. Fellép a tavaly újjáalakult Nevergreen és a többi jól ismert magyar koncertbanda: Black-Out, Prosectura, Cadaveres, Road, Watch My Dying, Zorall, Alvin és a mókusok, Kalapács, HétköznaPI CSAlódások, Pokolgép, Subscribe, Sear Bliss, Ossian, Rómeó Vérzik, Moby Dick, Dalriada, Tankcsapda, Hard...

Amit kicsit értetlenül szemlélek, az az új színpadként bemutatkozó HotDog.hu színpad. Egyelőre nem tudni, kik fognak ott fellépni, bár ahogy a közösségi portál összetételét, felhasználóbázisát és célközönségét elképzelem, ilyen Lola és No Thanx jellegű szarok rémképeit látom magam előtt lebegni, de remélem ez egy fatális tévedés részemről.

Összességében nagyon jó, hogy van egy ilyen "csak rock" jellegű fesztivál Magyarországon. Ha a többi hasonló rendezvényt nézzük: Volt, Sziget - eléggé felhígult programmal bírnak, kevés a rockzene, pedig sokan szomjazunk rá. Csillagos ötös a szervezőknek!

Hoppá! Lássuk mi készül...

"Ismét sötétebb napok következnek, habár valószínűleg a világ megmenekül, és a környékbeli templomok is túlélik majd április 18-át, az Avalon Clubban mégis valami nagyon gonosz készülődik.
Habár már túl vagyunk a Mardukon, és egy hordányi festett arcú, véres testű fiatalon, nem hagyjuk annyiban a dolgot!
A black metal-móka keretein belül itt lesz a Sear Bliss, akik már 93 óta vannak a színtéren, és 2007-ben jelent meg a „The Arcane Odyssey” címre keresztelt legújabb anyaguk, valamint a Teurgia, akik viszont ténylegesen lemezbemutatni jönnek el. A „With True Faith” 2008. április 14-én kerül forgalomba a Hungaryan Records gondozásában. A 2003-as évjáratú „pagan metal” öncimkével ellátott csapat mellett még fellép a (Christian) Epidemic, akik rövidített névvel, de teljes vállszélességgel és életnagyságban csapnak majd a húrok közé. A negyedik zenekar (végül, de persze nem utolsó sorban) pedig a Damned Spirits’ Dance, vagyis DSD, akik igazi kalózként eveznek eklektikusabb vizekre.
Az este után afterparty á lá Niko.., aki garantáltan igazi csemegékkel készül, mindenki örömére!"

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy péntekenként a korsó Arany Ászok 95 forint mindössze. Az április egyik legnagyobb Avalonos bulijának ígérkezik.

Az már egy ideje tudható, hogy a tavalyi nagy sikerű Opera Rock Show-nak lesz idén folytatása, a holland Epica fog fellépni nagyzenekarral és kórussal a Miskolci Operafesztivál keretében június 14-én a Jégcsarnokban. A szervezők viszont nagyon elszántnak tűnnek, mert már most elkezdték szervezni a 2009-es koncertet, mégpedig rendhagyó módon. A rendezvény honlapján három zenekarra lehet szavazni: Tarja, Kamelot és a Rhapsody of Fire közül kerül ki a "szerencsés" a rajongók szavazatai alapján.

Ha jósolnom kellene, akkor Tarját mondanám esélyesnek. A Nightwish most nagyon fut és sokan lennének kíváncsiak az ex-énekesnőre, akinek hangja garantáltan passzolna az ilyen show-hoz, lévén az operaénekesnő foglalkozás áll a munkakönyvében. Ha én döntenék, akkor őt elsőnek zárnám ki, Tuomasék nélkül ugyanis egyszerűen nincs meg a varázsa a műsornak, hiányérzetem lenne.
A Kamelot nagyon jön fel, szinte hazajárnak Magyarországra, és kiváló bulikat szokat adni, az ő produkciójuk igazán érdekes lenne ilyen körülmények között. Viszont még mindig nem annyira ismertek - szerintem - mint a kényszerű névváltoztatáson átesett Rhapsody of Fire, így kemény menetnek néznek elébe a Kamelot-fanok, ha kedvencüket szeretnék látni jövőre.

A szavazás jelenlegi állása szerint 69% Tarját látná szívesen, 26% gerjed a Rhapsodyra, és mindössze 3% értékeli kellőképpen a Kamelotot. Szerintem az arányok nem fognak túlzott mértékben változni az elkövetkezendő hónapokban, így kezdhetem fogni a fejem.

Ne legyen igazam. Hajrá Kamelot!

Nem teljesen friss a hír, hiszen a nagymúltú finn power-kvintett már harmadikán megtette ezt. Timo Tolkki főnök szélnek eresztette a tagokat, így már nem a Strato neve alatt fog megjelenni, az eredetileg nekik szánt R..... R....., azaz a Revolution Renaissance című lemez. A pletykák szerint új csapatot alakít, akikkel masszív turnézásba kezdene rövidesen. A lemezt amúgy az alábbi zenészek nyomták fel:

Michael Kiske (ének; ex-Helloween)
Pasi Rantanen (ének; Thunderstone)
Tobias Sammet (ének; Edguy)
Mirka Rantanen (dobok; Thunderstone)
Timo Tolkki (gitár; ex-Stratovarius)
Pasi Heikkilä (basszusgitár; 45 Degree Woman)

Patinás névsor, de az biztos, hogy turnézni nem ők mennek Tolkkival, ellenben az elmeroggyant gitáros magával vinné Jens Johansson ex-Strato-billentyűst és Lauri Porra ex-Strato-basszert. Tulajdonképpen most ott tart, ahol 2004-ben az Elements lemezek után, kibaszta Kotipeltót és Jörg Michaelt, összevissza szervezkedik és rendezkedik, végérvényesen lerombolva mindent. Jóslatom szerint most pár hónap kuss következik, mialatt Timo egy finn szanatóriumban fetreng begyógyszerezve, majd jön a nagy Stratovarius-visszatérés egy felejthető lemezzel - a koreográfia kísértetiesen hasonlít a 2005-ös feltámadásra. Viszont a rajongók gyomra egyre kevésbé veszi be mindezt.

Tolkki amúgy beteg, bipoláris zavarban, azaz mániákus depresszióban szenved, ez volt az oka a négy évvel ezelőtti drámának is. Valaki sürgősen írjon fel neki erősebb gyógyszereket, hogy szedje össze magát, mert nagyon rossz irányba halad így!

Ha már tegnap szóba került Jorn Lande, akkor vele kapcsolatos hírként jelentem, hogy a seggén megülni nem bíró norvég Coverdale új nagylemeze júniusban fog megjelenni, és Lonely Are The Brave lesz a becses neve. A szerintem fasza borító megtekinthető itt, és a nagyon kíváncsiak pedig meghallgathatják a címadó dalt itt.

Arjen Anthony Lucassen azonkívül, hogy egy zenei lángelme és zseni, megannyi projektet sikerre vivő multihangszeres, tegnap ünnepelte 48-ik születésnapját. Ezúton is további zeneileg termékeny, boldog éveket kívánok neki, születésnapjára pedig kap tőlem egy tízpontos lemezkritikát az Ayreon névre keresztelt zenekarának 01011001 című lemezéről. Bevallom, nekem ez az első találkozásom Arjennel, és a prog-rock sem tartozik a mindennapi hallgatnivalóim közé, ez a remeklés viszont megfogott.

Az Ayreont kevésbé ismerőknek mesélem, hogy 1995 óta létezik ez a prog-rock formáció, ami elsősorban monumentális konceptlemezeiről ismert. Ezeken általában egy seregnyi híres zenész játszik, vendégeskedik mint például James LaBrie (Dream Theater), Mikael Åkerfeldt (Opeth), Devin Townshend vagy Anneke van Giersbergen, a The Gatheringből tavaly távozó énekesnő. Nem semmi baráti köre van a főnöknek, és különösen szerencsésnek mondhatja magát, hogy ezeket a neveket sikerült megnyernie magának egy kis dalolászásra. Viszont eléggé fennakadtak a szemeim, amikor megláttam, hogy a dalokban végig a Gorefest-es Ed Warby dobol. Sokoldalú fickó lehet.

Utoljára 2004-ben jelent meg Ayreon lemez, The Human Equation volt a címe. A mester azóta sem tétlenkedett, megírta a Stream of Passion teljes első lemezét (Embrace the Storm - 2005), felépítette saját stúdióját, majd nekiült megírni a bizarr című hetedik Ayreon-csodát. Dupla lemez, az első rész címe "Y" (ez megegyezik a lemezcímmel is, ASCII-kódolás szükségeltetik hozzá), a másodiké pedig "Earth". Két szálon fut a sci-fi történet, amit nem boncolgatnék túlságosan. Visszanyúl az Y-bolygó és a Forever of the Stars sztorijáhou, ami két korábbi Ayreon lemezen (1998 - Into the Electric Castle, 2000 - Flight of the Migrator) indul. Nekem a 100 perc feletti lemez hallgatása egy utazáshoz volt hasonlatos, és ugyan számomra kevésszer dörrent meg a gitár, élvezetes volt. A jól megírt dallamok és billentyűfutamok, belassulások között egy élmény volt várni, mikor hasít bele a csendbe egy karcos férfi torok, vagy egy angyali női hang. Konkrétan felállt a szőr a hátamon, amikor a Liquid Eternity-ben egyszer csak Jørn Lande hangja zendül fel (ja neki meg 31-én volt a szülinapja, úgyhogy egészségére).
A zenére nincs panasz, nem válik unalmassá, noha több kritikában azt olvastam, hogy Arjen mester elég rendesen visszanyúlt a régi dolgaihoz, kliséihez. Nem ismerem a korábbi lemezeit (még), viszont úgy gondolom, hogy ez egy idő után elkerülhetetlen minden hasonló koncepcióban gondolkodó zenésznél, elég ha a Therionra gondolunk. Nem mondom, hogy itt-ott nem lehetett volna rövidíteni, de úgy látszik, ez a rétesnyújtás a monumentalitásban gondolkodó elmék átka. Azért az unalmastól elég messze van.
Ajánlatos, hogy akinek eredetiben van meg az amúgy csodálatos artworkkel rendelkezdő lemez, az olvasgassa bátran a szövegeket, ezt mezei sci-fi rajongók is megtehetik, nem fognak csalódni. A prog-fanoknak már úgyis megvan, a többiek meg keressenek rá mondjuk Youtube-on, és ha tetszik, irány a lemezbolt.

Zenészek:

Arjen Lucassen - Guitar, keyboards, synths, bass guitar, programming
Ed Warby(Gorefest) - Drums
Lori Linstruth - Guitar solo
Michael Romeo - Guitar solo
Derek Sherinian (Planet X) - Keyboard solo
Tomas Bodin (The Flower Kings) - Keyboard solo
Joost van den Broek (After Forever) - Keyboard solo and piano
Jeroen Goossens (Flairck) - Flutes
Ben Mathot (Dis) - Violin
David Faber - Cello

Vendéglista:

Hansi Kursch (Blind Guardian)
Daniel Gildenlöw (Pain of Salvation)
Tom S. Englund (Evergrey)
Jonas Renkse (Katatonia)
Jørn Lande
Anneke van Giersbergen (Agua de Annique, ex-Gathering)
Steve Lee (Gotthard)
Bob Catley (Magnum)
Floor Jansen (After Forever)
Magali Luyten (Virus IV)
Simone Simons (Epica)
Phideaux Xavier (Phideaux)
Wudstik
Marjan Welman (Elister)
Liselotte Hegt (Dial)
Arjen Lucassen

Nem is akármilyen! Nemrég (ez még elsején íródik) véletlenül rápillantottam az öreg Rock'n'Rolf zenekarának hivatalos oldalára, ahol az új nagylemezzel kapcsolatos érdekes infót találtam: ezek szerint a főkalóz szeptemberben jelenteti meg az Under Jolly Roger II: Return to Port Royal című konceptalbumot, ami az 1987-es Under Jolly Roger és az 1988-as Port Royal lemezek egyenesági folytatásának ígérkezik. A borító és a számlista még titkos egyelőre, mint ahogy a turnétervek is. Én mindenesetre bízok egy pesti buliban, hatalmas hangulata lenne!

A hírtől eléggé lázbajöttem és szépen elkezdtem hallgatni a RW diszkográfia meglévő darabjait. Például ezt itt:

Mostanában aktuális a téma, Ricsit ittas vezetésen kapták, ami a jelenlegi feje alapján nem is elképzelhetetlen. Kb. a sarki kocsmában álldogálnak ilyen arcok.

Fénykorában.

Kicsit Nikki Sixx-re hasonlít.

Tiszteletre méltó úriember.

Bizony, idén beérkeznek még Ian Andersonék is, mégpedig kétszer! A csapat november 3-án és 4-én ad koncertet nálunk, először Debrecenben, a Főnix Csarnokban, másnap pedig Budapesten, a PeCsában. Ha jól tudom, utoljára 2004 közepén jártak nálunk.

Az biztos, hogy az alábbi dalt eljáttszák nekünk:

Ezen a héten az Assur nevű pogány-black formáció lemezét ajánlanám nektek. A két zenész: Rajnai 'Patkány' Péter és Khrul neve szerintem ismerős lehet az olyan zenekarok kedvelőinek, mint a Baskíria, Vorkuta, Funebre, vagy sorolhatnám tovább Khrul rengeteg projectjét, más black metal zenekarokban való érdekeltségeit.

Nem kezdők, gyakorlott zenészeket hallani. A szövegek vadászatról, nomád életről, pogányságról, harcokról, szellemekről szólnak, mégpedig kiérlelt formában. Minden black-hívőnek nyugodtan ajánlom a teljes, ingyenesen letölthető Kőtestbe zárva című lemezt, ami ITT található.