Elkészült a Saxon új klippje, a Live to Rock, ami a január 12-én megjelnő Into the Labyrinth lemezről származik. A megjelenést követően a banda turnéra indul az Iced Earth társaságában, ennek keretében február 19-én Budapesten lépnek fel. A részletekért kattints ide, majd pedig dőlj hátra és élvezd a Live to Rockot!

Nick Holmes, a Paradise Lost énekese nemrég közzétett némi infót a közelgő  emezzel kapcsolatban. Ezek szerint a 2007-es, rendkívül sikeres In Requiem folytatásának egyelőre még nincs címe, bár néhány dalcím (First Light, As Horizons Ends, Faith Divides Us, Death Unites Us, Frailty, My Last Regret) már ismert. Az utóbbi három lemezen producerkedő Rhys Fulberst lecserélték az idei Anatomy of Melancholy DVD és koncertlemez idején megismert Jens Bogrenre, akivel jövő februárban, a svédországi Örebroban kezdik meg a felvételeket. Annyi biztos, hogy egy erős, nem hétköznapi goth anyagot ígérnek.

A KISS főnökei, Paul Stanley és Gene Simmons ismét megcáfolták a legendás banda visszavonulási pletykáit. Korábban ugyanis olyan hírek érkeztek felőlük, miszerint egy TV-show keretein belül választanának maguk helyére megfelelő embereket, akik eljátszhatják Starchild és Demon szerepét, így a KISS sosem oszlana fel, hanem menne tovább, csak éppen más arcokkal az arcfesték alatt. Nos úgy néz ki, még nem érzik magukat elég öregnek a nyugdíjas évekhez, ugyanis Paul bejelentette: új lemezen dolgoznak, ami a klasszikus, 70-es évekből ismerős KISS-hangzást, életérzést fogja újjáéleszteni.
Legutóbbi lemezük 1998-ban jelent meg Psycho Circus címmel, még az eredeti, Ace Frehleyt és Pete Crisst tartalmazó felállással, állításuk szerint azóta a letöltések miatt kerülték el a stúdió környékét. Ha valaki nincs képben a jelenlegi KISS-el: a várhatóan 2009-ben megjelenő új albumon Eric Singer dobolását és Tommy Thayer gitárjátékát hallhatjuk majd.

Arjen Lucassen zenei lángelme idei éve különösen sűrűre sikerült: kiadta az Ayreon zseniális hetedik lemezét, amit egy Avantasiával közös EP (Elected), valamint egy másfél évtizedet felőlelő válogatás, a Timeline követett, a múlt hónap elejét pedig már ismét a stúdióban töltötte, ahol Chris Maitlanddal, a Porcupine Tree dobosával dobták össze talentumaikat egy egyelőre még névtelen projekt javára. Sajnos még nem tudhatjuk, kiket toborzott össze a 2009-ben megjelenő anonim lemezre, de valószínűleg készpénznek vehetjük Arjen kijelentését, miszerint eddigi projektjei közül (Star One, Ambeon, stb.) ez ígérkezik a legerősebbnek.

Éjfény: Darkzone EP (2008)

A veszprémi Éjfény 2000 óta tolja saját szekerét, eddig három demót és jelen írásban tárgyalt Darkzone EP-t tudják felmutatni, ami a tavalyi Alkonyzóna demó hat dalának angol nyelven újravett változata.

Mit ne mondjak, elég komolyan megzavartak elsőre, az Éjfény névből gondolhattam volna akár egy Tűzmadár-vonalon mozgó heavy-power bandára, vagy egy gótikus, dark metalos alakulatra, az általuk kreált műfajmegjelölésükből - motschar - pedig akár egy sludge-os, borultabb zörgedelemre is asszociálhat az egyszeri zenehallgató, egészen addig, amíg bele nem fülel a dalokba. Ha mindenképpen skatulyába kéne húzni őket - bár úgy tudom, nem szeretik - akkor úgy mondanám, hogy az amerikai power metal találkozik némi thrashes progresszivitással, s mivel erre nincs külön szavunk, maradjunk a motscharnál.

A nyitó Flesh középtempósan zakatol, Takács Árpi reszelősebb énekhangja néha effektezve, a refréneknél tisztán szólal meg, de középtájon némi hörgés is becsúszik. Bár van kurázsi a nótában, fő dallama is fülbemászó, nem húz annyira, hogy tartós szerelemre gyúljak iránta. Sajnos ez több dalra is jellemző, bár az ok nem a zenészekben, inkább a vékony hangzásban keresendő, aminek feltehetően a pénzhiány az oka.
Több progresszivitás szorult a keményebben indító, durvább énekkel vastagon teletűzdelt Machine Manbe, ahol a zene pompásan illeszkedik a szöveghez, komolyan már csak egy fejleszakítós szóló hiányzott volna belőle az alig hallható jelenlegi helyett, bár meg kell mondjam, technikailag nem lehet belekötni. Ezután indul akusztikusan a hat tétel legjobbika, a kvázi-lírai The Infidel. Árpi itt szerencsére változatosabban használja a hangját, a végefelé előkerülő szóló pedig igazán dícséretes, érződik a Metallica késő 80-as évekbeli remekjeinek hatása.
A továbbiakban kicsit szétesőnek érzem a So Manyt, hiába van jó refrénje, a hosszú és monoton verze sajnos magasból aláhulló mestergerendaként vágja agyon az egészet, szerencsére az ezt követő Chase már erősebb, egy harapósabb zúzda, nyilván közönségkedvenc a koncerteken. A tombolda után ismét egy érdekes fordulat: a melankolikus The Wallban egy énekeshölgyet (Péti Krisztina) is bevetnek a siker érdekében. Nem rossz, de az eddigiekhez nemigen illeszkedik szervesen, lágyabb és érzelmesebb szerzemény.

Nincs elveszve az ügy, kiváló dalkezdemények ezek. Ha az énektémákat kicsit átvariálnák, és az egész cuccot felvennék profibb körülmények között, még 3-4 Flesh és The Infidel-szerű szerzeménnyel, megérnének a kiadóra és a terjesztésre. Az anyag szabadon letölthető a zenekar honlapjáról.

www.ejfeny.com

A brutális death metal egykori legendája, a közel 15 éve jobblétre szenderült Autopsy tagjai közül hárman újra összeálltak, hogy két új dalt rögzítsenek egy jövőre megjelenő EP-hez. Chris Reifert, Danny Coralles és Eric Cutler a címadó dalt és a Feast of the Graveworm címűt vették fel a Horrific Obsessionre, amit január 26-án ad ki a Peaceville. Mivel a kiadvány mindössze 1000 példányban készül, így érdemes időben beszerezni.
Mindezek, és a februárban megjelenő Severed Survival újrakiadás ellenére az Autopsy nem fog se turnézni, se lemezt készíteni, úgy tűnik jól megvannak az ilyen pénzkereseti lehetőség nélkül is.

A Tankcsapda új klippje, a Mire vagy kíváncsi végre elkészült és elérhető. A nóta majd a Valami Amerika 2. című filmben fog szerepelni.

2009. február 19. Bp. PeCsa: ICED EARTH + SAXON! Kattints ide a részletekért!

Ace Frehley, a KISS egykori legendás gitárosa végre beváltja hosszú évek óta húzódó ígéretét, és rövidesen tényleg szólólemezzel fogja meglepni rajongóit. Az egyelőre cím nélküli mű 2009. januárjára van időzítve, bár némi csúszás elképzelhető, már csak azért is, mert ha tényleg akkor jelenne meg, akkor nem győznének záporozni a részletek, előzetes pletykák és társaik. Egyelőre viszont néhány dalcímmel kell beérnünk, ezek legalább biztosak: A Little Below the Angels, Pain in the Neck, Fractured Quantum (utóbbi instrumentális zöngedelem lesz) és hallhatunk majd egy különleges szerzeményt is, a Genghis Khan címűt, amiről Ace mester azt mondta, hogy leginkább a LedZep Kashmir klasszikusára hajaz.

A legutóbbi Frehley-szólólemez 1989-ben jelent meg Trouble Walkin' címmel.

Remélem egyre több embernek cseng ismerősen a hazai színtérről a Yava neve. A zenekar saját bevallása szerint népzenészek, punkok és hardcore gitárosok közös zenei vállalkozása, ami egy új műfajban a folcoreban csúcsosodik ki. Egy biztos: idei lemezükkel hatalmasat alkottak, így ezzel és sok más egyébbel kapcsolatban jónak láttam kifaggatni Dus Polett énekesnőt és Mestyán Ádám basszusgitárost, akik szerencsére nem ellenkeztek.

Sonny: Honnan erednek zenei gyökereitek? Ki merre, kikkel zenélt és tanult muzsikálni?

Ádám: Én autodidakta voltam, de tanultam kicsit zongorázni a nagymamámtól. Aztán tanultam jazz, blues-basszusgitárosoktól, de Sekitől is, a Másfél első basszistájától. Játszottam az Egér a Marsonban, az Andalúziai Kutyákban (Molnár Lujóval, aki egyébként szintén volt tanárom), a Vágtázó Halottkémekben, és különböző formációiban. Aztán jött a Yava.
Polett: 6 éves koromtól furulyáztam kamaszkoromig. Nyertem országos furulyaversenyt 14 évesen, aztán évekig nem volt hangszer a kezemben. Népzenészek mellett tanultam meg újra szeretni az ”együttzenélést”. Kocsmazenészként az éjszakai rockandroll kiegészült az improvizáció örömével. Közép-Jáván, Surakartában zeneakadémistaként eldőlt minden. A gamelán zene az utolsó és egyben eltéphetetlen kötelék köztem és a hangok között.

Sonny: Kik hatottak rátok zenei téren? Kiket tartotok nagyra a Tiétekhez kicsit is hasonló zenészek/zenekarok közül?

Ádám: Rám elég sok mindenki hatott, Bachtól a Skindreadig, és a régi zenekaraim zenészei is, lásd VHK. Nagy kedvencem és vállalt hatás a System of a Down. Nagyra tartom például az Aurórát, vagy hogy teljesen mást mondjak, Palya Beát.
Polett: Nekem első,gyerekkori hatás a barokk zene és Csajkovszkij. Rögtön utána a csángó népzene, és a valamikori Tatros. Könnyűben a Madre Deus, Laurie Anderson és fado minden mennyiségben. Archaikus zenék közül a gamelán mellett az afrikai Ayub Ogada vagy az indiai Shweeta Jhaweri.

Sonny: Kérlek meséljétek el, hogyan jött létre a mai Yava zenekar! Milyen utat jártatok be 2001 óta?

Ádám: 2001-ben a Polett konyhájában alakítottuk. Talán egy kicsit öngyógyítás-jellege is volt, hiszen akkoriban én eléggé padlón voltam különböző okok miatt. 2001 óta nagy utat jártunk be, én például egy évig Kuwaitban tartózkodtam, Polettnek kislánya született, de erről meséljen ő. Tagváltások is voltak, de 2006 óta állandó a Yava Folcore Punk Brigade legénysége.
Polett: Az Ádám mindent elmondott. Konyha, Kuwait, Bali és a lányom. YAVA sarokkövek. Talán csak megszámlálhatatlan dobos maradt ki... A zenekar mostani felállása remélem végleges.

Sonny: A Yava szó Jáva szigetére utal, vagy inkább mögöttes jelentést kell keresni?

Ádám: A yava (ejtsd: java) szót én álmodtam meg, azért, mert mi a színe-java vagyunk, és hogy a java csak most jön. Azért írjuk y-nal, hogy külföldön ne dzsava legyen. De Polett sokat volt Indonéziában és valóban van egy jávai dal is a lemezen.
Polett: Szerintem az Ádám álmába biztosan belejátszott,hogy én éppen Indonéziában voltam, amikor megálmodta. De jelentésében nincs kapcsolat. Lelkiségében biztosan.

Sonny: Ennyire különböző stílusú, beállítottságú zenészek hogyan tudnak együtt hatékonyan zenélni? Nem szoktak ebből konflikusok lenni?

Ádám: De. Ám eddig megoldottuk – azt hiszem, jó kompromisszumokat kötöttünk egymással.
Polett: Mi születik konfliktusok nélkül? Szerintem a valós, lényegi dolgok mindig küzdelem árán keletkeznek. A mi csatáink pillangószárnyak ahhoz képest amennyire különbözőek vagyunk.

Sonny: A fenti kérdés után pedig érdekes lenne tudni, hogyan zajlik a dalszerzés folyamata. Hogyan születik egy Yava-dal?

Ádám: Különbözőféleképpen. Valaki hoz egy témát és a zenekar népzenész tagjai ráéreznek. Vagy ők hoznak egy népdalt és megpunkosítjuk. Vagy teljesen saját cuccokat csinálunk és a Polett ír szöveget. Vagy zúzunk és kipattan valami.
Polett: Pontosan így!

Sonny: A Folcore dalai közül melyik fejezi ki leginkább a zenekar lényegét?

Ádám: Húha. Mindegyik. Talán a Gen 3:6.
Polett: Meg a Színes. És a Hergetés , másik oldalról a Mire vársz.

Sonny: Megosztanátok velünk, miről szólnak a következő, nem magyar nyelvű dalok: Indonéz, Oh Castilia, Üsküdari mese.

Ádám: Ezekről beszéljen a Polett.
Polett: Ha szó szerinti fordítást adnánk, akkor nem lenne elég a hely. Az Óh Castilia, egy cantiga X. Alfonz korából, Máriát dicsőítő ének. Az üsküdari mesét sokan ismerik magyarul, hiszen szép Zulejka és a tevehajcsár szerelmi dalát tanultuk az iskolában. Az indonéz egy jávai dal, Rama herceg segítségkérése a harc előtt. Mindenkinek ajánlott, aki összeszedetten, segítő barátokkal szeretne csatába indulni...

Sonny: Milyen hangulat van egy Yava-koncerten? Nagyjából a féktelen és felszabadult táncot tudom elképzelni közönségben és színpadon egyaránt.

Ádám: Külföldön ez igaz. Például Lengyelországban múltkor jó 5000 ember egyszerre tombolt. Magyarországon nehezebb, itt valahogy zárkózottabbak az emberek. De majd kinyitjuk őket!
Polett: A lemezbemutatónk a hajón olyan volt,mint egy európai nagyszinpadi koncert. Örjöngő, tomboló tömeg. Ének, üvöltés, transz. A koncertjeink egyébként személyes, oldott együttlétek a közönséggel. Csapathangulat!

Sonny: Hogyan zajlott a december 4-i lemezbemutató koncertetek?

Ádám: Magmatikus állatság volt.
Polett: A fetitekhez még talán annyi,hogy az extra vizualitás ( 3 projektoros vetítés) sokat adott a hangulathoz. Többen azt mondták koncert után, hogy ”boszorkányosan jó koncert volt”.

Sonny: A nagylemezen kívül létezik még valamilyen hangzóanyagotok, ami a rajongók számára valamilyen úton-módon beszerezhető?

Ádám: Hát, van egy-két régi felvétel. De inkább az új lemezt hallgassa mindenki.
Polett: Ne szerezzen be senki semmit. Tessék a FOLCORE lemezt vásárolni. Alkotni újat akkor tudunk, ha veszik azt, ami most van.

Sonny: Hallottam hírét, hogy külföldön is több helyen érdeklődnek irántatok. Mik a terveitek a külföldi koncerteket, netán ottani lemezkiadást/terjesztést illetően?

Ádám: Ha méltó feltételeket kínálnak, megyünk. Jelen pillanatban egy szlovák és egy újabb lengyel turnéról tárgyalunk, de épp most jött egy megkeresés Bulgáriából. A németek állandóan próbálkoznak, de eddig még nem kaptunk olyan ajánlatot, amit el tudnánk fogadni. Szívesebben is megyünk keletre mint nyugatra.
Kiadásilag sok minden szóba jött, most még nem igazán akarok elkiabálni semmit. A legfrissebb ajánlat egyébként Mexikóból érkezett.
Polett: A www.yava.hu oldalnak köszönhetően mindenhol látnak minket a világon. A myspace oldalunk látogatottsága elérte a 20 ezer főt az elmúlt 3 hétben. Szerintem hamarabb utazunk a Föld távoli pontjaira , mint gondolnánk.

Sonny: Úgy tudom, már tavaly elkezdtétek felvenni a Folcore-lemezt, tehát elég sokáig tartott, mire megjelenhetett. Mikorra várhatjuk a következő dalcsokrot?

Ádám: Hm. Az sok mindentől függ. A dalokon már most dolgozunk.
Polett: Kiadó, stúdió, pr és pénz. Ha minden együtt lesz, indul az új album. A kreativitás, a zene megvan, a YAVA készen áll.

Sonny: Fogtok-e Magyarországon belül turnézni, vagy itt-ott koncertezni a közeljövőben?

Ádám: Igen, már le van kötve egy pár magyar vidéki koncert tavaszra és nyárra, úgyhogy készüljetek!
Polett: Nézzétek a koncertlistát a www.yava.hu oldalon.

Sonny: Köszönöm az interjút! Végszónak szeretnétek még valamit elmondani?

Polett: Éljen a punk!!!
 

November elején már közzétettük a februárban nálunk is fellépő Cannibal Corpse új lemezének, az Evisceration Plaguenek a dallistáját, most nyilvános lett a viszonylag szolid borító is. Tehát február 3-án a következő képet kell keresni a lemezboltok polcain:

Jövőre adja első koncertjét az Iron Maiden Peru fővárosában, Limában, mégpedig március 26-án. A reklámhadjárat részeként az alábbi tévés hirdetéssel hívogatják a Dél-amerikai metálosokat a bulira:

Bizonyára van pár ember, aki már tűkön ülve várja a következő Theatre of Tragedy lemezt. Ez már a második korong lesz, amit a 2004-ben távozó Liv Krisitine helyére érkező Nell Sigland énekesnővel vesznek fel. A Storm című első alkotás 2006. márciusában jelent meg.

A 2009-re várható korongról egyelőre semmi sem nyilvános: sem a címét, sem a borítóját nem tették közzé, viszont néhány demó már meghallgathato a zenekar myspace-oldalán.

A hírek szerint a dalszerzés utolsó fázisába érkezett a Megadeth, így lassan minden készen áll arra, hogy a csapat rögzítse a 2007-es United Abominations utódját. A pletykák már augusztusban megkezdődtek, ám konkrétumok, hivatalos megerősítés igazából csak mostanság érkezett.

Az Andy Sneap csodaproducer által megtámogatott, egyelőre névtelen lesz az első, amit Chris Broderick gitárossal, aki Glen Drover helyére érkezett az idén. Az új fiú a következőket írta a csapat fórumába: "Nagyon izgatott vagyok attól, amit összehoztunk a Vic's Garage-ban [ez az új Megadeth-stúdió neve]. Elég agresszív a cucc és van benne néhány érdekes fordulat."

Úgy néz ki, a Megadeth a Priest Feast elnevezésű Európa-turnén kezdi a 2009-es évet, a headliner Judas Priest mellett a Testament társaságában. Hozzánk természetesen nem jönnek...

Nem is olyan rég, az Iced Earth amolyan szappanoperába illő történéseken ment keresztül. Ott kezdődött a sztori, hogy a Matthew Barlow énekes nem akart többet színpadra állni, pedig az 1998-as Something Wicked This Way Comes album óta rendkívül sikeres volt metálos körökben a csapat. Ő ebbe beleunt, 2003-ban levágatta a seggig érő haját, és rendőrnek állt, mivel úgy gondolta, ott sokkal hasznosabb lehet a társadalom számára, mint a színpadon pózolva. Jon Schaffer főnök ekkor pánikba esett, és nagy hirtelenjében meghívta a zenekarba a mindig, mindenhol bevethető, örök helyettesítő embert, Tim ”Ripper” Owenst. Ő sikoltozott a színpad előterében egészen addig, amíg Schaffer vissza nem csábította a rendszolgálatban kissé csalódott Barlow-t, és ezzel a volt Judas Priest-énekes hálátlanul repült is messzire. A rajongók persze kicsit sajnálták is a szerencsétlen sorsú metálost, de a mérleg másik oldalán ott volt az igencsak kitűnő hangi adottságokkal bíró Barlow, így minden meg lett bocsátva. Kb. itt tarunk most, van is már egy új lemez The Crucible of Man: Something Wicked Part 2 címmel, aminek többnyire örülnek a rajongók, sőt a Szigeten is sikerrel mutatta ezt be a zenekar. Most viszont nyugodtabb, klubkörülmények között ismételhetik meg mindezt, és minden valószínűség szerint ez jobban is fog állni nekik.

Szintén fellép még a turnén egyenrangú partnerként (szép szakszóval: co-headlinerként) a brit Saxon. Ők 1977-ben (!!!) alakultak, és eddig tizenhét nagylemezük jelent meg, szóval nem éppen mai gyerekek. Az egyik első New Wave of British Heavy Metal banda voltak (ugye Lars Ulrich ennek az irányzatnak a nagy hívője) az Iron Maidennel egyetemben. Ma már csak Biff Byford énekes, és Paul Quinn gitáros van benne az eredeti tagságból, de ez, az azóta eltelt harminc évet figyelembe véve nem is csoda. Januárban jön az Into the Labyrinth című tizennyolcadik nagylemez, és ez a fő oka a turnénak is. Azért a régi klasszikusok is biztos elhangzanak majd, nem kell aggódni!

www.icedearth.com
www.myspace.com/icedearth
www.saxon747.com
www.myspace.com/planetsaxon

Íme a Kevin J. Caster rendezte új Testament-klipp, az idei Formation of Damnation lemezről:

A NWOBHM idején feltűnt hard rock veterán Praying Mantis tagjai már javában stúdióznak Andy Reilly producer segítségével, hogy a Frontiers kiadó 2009 elején kiadhassa új lemezüket, aminek a Threshold of a Dream címmel.

Aki még az életben nem hallott a zenekarról, annak elmondanám, hogy még a 70-es évek végén, 80-as évek elején néhány Iron Maiden tag is megfordult soraiban, Paul Di'Anno és Clive Burr mellett két marginálisabb zenész: Bob "Angelo" Sawyer és Dennis Stratton.