Miután röviden szóltam a grunge-éra beköszöntével jobb létre szenderült dallamos metálbandák jobbik feléről, most következzen pár olyan zenei képződmény, akik után a varjú sem károgott, amikor lemekiadójuk dobta őket, egyik tag kötelezően túladagolta magát, stadionturnéik klubkoncertekké szelídültek, és az általuk képviselt stílus átsorolt a vérciki kategóriába.

Ahogy válogattam össze gondolatban a zenekarokat, eszembe ötlött még jó néhány zenekar, akikről szólni illene, olyanok közül is, akik tényleg értéket képviseltek, tehát elképzelhető, hogy ez a kétrészesre tervezett cikk a közeljövőben tovább bővül.

CINDERELLA
Aktivitás: Már 1982-ben megalakultak, de lemezszerződéshez csak '85-ben jutottak. '91-ben Tom Kiefer ideiglenes némasága miatt megtorpantak, de '94-ben kipréseltek még egy albumot, máig az utolsót. Ugyan a későbbiekben is gyakran turnéztak együtt, 2000 óta nincs kiadójuk, gyakorlatilag a múltból élnek.
Legnagyobb sikereik ideje: 1986 és 1991 között.
Kár értük?: Ilyen névvel??? Ugyan már. Bár második és harmadik lemezüknek vannak jobb pillanataik, a debütalbum a legrosszabb, tömegtermelésre készülő glam metal albumok egyike.

A Hamupipőke nevét viselő zenekar 1986-ban jelentkezett első nagylemezével, aminek a címe "Night Songs" volt. Turnéztak a Poison, és a japán Loudness társaságában, majd előzenekarként Bon Joviék előtt rombolták a közízlést. Ekkor még erőteljesen glam metalt toltak, a bluesos elemeket csak később vették bele zenéjükbe. Annak ellenére, hogy a lemez jobbára csak hidegrázást keltő dalokat tartalmaz, akad egy-két üdítő kivétel (pl. a címadó). Most mégis egy falramászós, tipikus terpeszmetál Cinderella szerzeményt ajánlanák nektek: Shake Me!

DANGEROUS TOYS
Aktivitás: 1986 és 1993 között, majd tíz év elteltével ismét összejöttek - na nem értékel előállítani, hanem megélni a múltból.
Legnagyobb sikereik ideje: 1989 és 1991 között rengeteget turnéztak nagyobb, elismertebb zenekarok előtt (Motörhead, Judas Priest, stb.)
Kár értük?: Nem igazán. Amit nyomtak, azt már előttük ezren eljátszották, csak jobban.

Ha meghallod Jason McMaster hangját, rájössz, hogy bizony a Dangerous Toys a Columbia válasza a Guns N' Rosesra, csak sokkal gagyibb kivitelben. A nótáik semmilyen újdonságot nem tartalmaznak, csak a már jól ismert pózokat adják elő újra, ugyanazokat a témákat járják körül. Nem is magyarázok tovább, hallgassátok meg első nagy slágerüket, a Teas'n, Pleas'n-t. Mivel a videó nem illeszthető be, ide kell kattintanotok.

FASTER PUSSYCAT
Aktivitás: 1986-ban kezdték, mint oly sokan, végül 1993-ban lehúzták a rolót. 2001 óta ismét haknizgatnak, bár az USA határait nemigen lépik át. A tagok figyelmét leköti az egymás elleni perek sorozata, minőségi zenélésre nemigen jut idő.
Legnagyobb sikereik ideje: 1987 és 1989 között megtöltöttek pár arénát.
Kár értük?: Annyira nem, hogy most szükség legyen létezésükre.

Újabb banda, ami a glam metal robbanása idején kapaszkodott fel. Természetesen Hollywoodból származnak, eredeti feladatuk pedig (a Dangerous Toyshoz hasonlóan) a Guns N' Roses sikereinek túlszárnyalása lett volna. A menedzsment ezügyben mindent megtett, turnézhattak Alice Cooper, David Lee Roth és a Motörhead társaságában, forgattak nekik egy rakás klippet, de mindez nem pótolta a zsenialitás hiányosságát.

1989-ben kiadták második lemezüket, a Wake Me When It's Over-t. A megaslágernek tervezett House of Pain ellenére a lemezből nem lett platina, "mindössze" 500 ezer darab talált gazdára, ami a mai lemezeladások mellett magasnak tűnhet, akkoriban azonban jobb bandák lazán hozták ki a platinalemezeket kétévente, elég csak a Ratt-re gondolni.
A turnén sajna meg kellett válniuk a heroinügyletek miatt letartóztatott Mark Michals dobostól (amatőr volt...), így a KISS és a Mötley Crüe társaságában zajló körutat a Quiet Riot-os Frankie Banali közbelépésével mentették meg.

1992-re nekik is leesett, hogy a zenei közeg megváltozott, így a Whipped! című harmadik lemezzel megpróbálták követni a trendeket, de ez kudarcba fulladt. Érdekes megfigyelni, milyen kevés zenekar tudott alkalmazkodni a változásokhoz úgy, hogy közben hiteles maradt, a Mötley Crüe 1994-es lemeze például az abszolút pozitív példa ahhoz, miként lehet megújulni hitelesen. A Faster Pussycat viszont egy jókora ellenpélda minderre, csődbe is mentek alig egy évvel a lemezmegjelenés után.
2001-ben visszatértek, és öt év szöszmötölés után Taime Down énekes vezetésével kiadtak egy The Power and the Glory Hole című industrial (!) anyagot. Azóta inkább csak egymás perelgetésével töltik az időt. Kell ehhez hozzáfűznivaló?

Hirtelen ennyi zenekarra volt erőm, bár be lehetne szólni egy kicsit  a Poisonnek, vagy a Warrantnak is, de azt hiszem sikerült így is szemléltetnem, miért tett jót a zenei életnek egy szemléletváltás a 90-es évek elején. Rengeteg zenekar beleesett abba a hibába, hogy már csak a külsőségek számítottak nekik, istenekként magasodtak a rajongók és a világ fölé, eltávolodva a valóságtól. Nézzétek meg a klippeket, hallgassatok fasza zenéket, és örüljetek annak, hogy a 90-es években a glam hanyatlásának köszönhetően teret kapott egy rakás olyan zenekar, akik nélkül szegényebb lenne a zenei világ.