Casketgarden: Incompleteness In Absence
Megjelenés éve: 2008
Kiadó: Metal Age Productions
1998-ban Mosonmagyaróvár a svédországi Göteborg kihelyezett kerülete lett, zenei értelemben legalábbis, ekkor alakult meg a dallamos death metalt játszó Casketgarden. A zenekarnak két demó, és két nagylemez, a This Corroded Soul Of Mine és az Open The Casket, Enter The Garden után idén jelent meg az új lemeze. Az eddigi nemzetközi színvonalú albumok után az új egy újabb szint eléréseként könyvelhető el. Érezhető a fejlődés mind zeneileg, mind szövegileg.
Kezdésnek szólnék a hangzásról, ami nagyon ütős lett, hasonló az előző lemezéhez. Minden szép arányosan szól és úgy, ahogy egy effajta lemeznek szólnia kell. Ezért a szolnoki Denevérből Cserfalvi "Töfi" Zoltán és a svédországi Studio Undergroundból Pelle Saether beírhatnak maguknak egy ötöst.
A borítóért pedig Jacsó Balázs. Nagyon igényes, impozáns és az album koncepciójával harmonizáló alkotásról van szó.
A zenei vázlatok és szövegek Tóth Balázs gitáros főnök tollából származnak. A témák alapjait a Balázzsal történt események, magánéleti problémák képezik, de úgy gondolom bárki találhat kapaszkodót, bárki a saját életére tudja vonatkoztatni a számokban megfogalmazott gondolatokat. A szövegek részletesebb kifejtése a Casketgarden interjúban olvasható. A zenei oldallal kapcsolatban megemlíteném, hogy minden eddiginél többször hallható az akusztikus gitár, ami a lemez súlyából nem vesz el, viszont a hangulati tényezőhöz nagyban hozzájárul. Emellett a súlyossággal, brutalitással sem fukarkodtak hőseink, hemzsegnek az olyan riffek, amik simán próbára teszik a gerincoszlop nyaki részét. A koponyacsontokat is, amennyiben a headbangelő illető feje pályájának kezdeti és végpontja közé valamilyen ok folytán odakerül egy kemény tárgy.
Na térjünk rá a számokra! A másfél perces Half-Hearted az intro szerepét kapta az albumon. Finom akusztikus kezdés, aztán jön a villanygitár és a dob. Jóféle hangulatos felvezetés a második számnak, illetve az albumnak. A The Absent egy abszolút koncertnóta. Pergőzéssel indít, majd a ritmust átveszi a lábdob, ezt támogatja a gitár, majd előkúszik az egyik vezérdallam, aztán az egész az ember arcába robban egy kegyetlen riff formájában. Díszítésekkel megspékelt tika-tika hegyek, göteborgi gitártémák, ezekre érkezik Cseh Istvánnak az At The Gates-es Tomas "Tompa" Lindbergével egyívású vokalizálása. A következő The Great Abductor egy lassabb szerzemény, de kellő súllyal. A negyedik Sulphur Breath Laughterben feljebb kapcsolnak casketgardenék, semmi szarozás, a szám kíméletlenül elgyepálja a kedves hallgatót. Az Unwinged egy félig gyors és félig közepes tempójú dal a szárnyatlanság érzésével átitatva. Az ezt követő Something I’m Not ismét egy leszámolásszerű track a Tesstimony-s Tóth Balázs vendégeskedésével. CasketPisti is átmegy helyenként a mélyebb hangfekvésekbe. Az egész albumra jellemző egyébként, hogy változatosan használja a hangszálait. A nóta végén egy komoly, belassult tonnás súlyú betonozás is hallható. A következő két szám, a The Incomplete és az Intersection Of Parallels érzésem szerint a lemez hangulati csúcspontja. Azért beszélek együtt a kettőről, mert egyazon dallamra épülnek, csak előbbi az akusztikus, utóbbi pedig a metalosabb verzió. A dallam egyébként Samuel Barber: Agnus Dei – Adagio For Strings című művéből származik, csak más tempóban és más hangnemben. Ügyes megoldás, ha Balázs nem mondja, észre sem veszem, holott ismerem a dallamot. Az Intersection… végén egy billentyűszóló is hallható Kátai Tamás közreműködésével. Az After Us Fire Floods is egy erős és gyors nóta, egyből ki is gyulladt nálam a koncertnóta-lámpa. A The Corporate Thorn visszavesz a lendületből. A számban találhatunk akusztikus betéteket, és ízes szólókat is. A jóféle szólótémák is általánosíthatók az albumra. Általában utolsó szám gyanánt egy lassabb szerzeményre számít az ember, de az Another Mourning Comes-ban hallható szélvész blastbeat-es témák egy az egyben kipicsázzák az ember képét. A szám lezárása igen hangulatosra sikeredett. Fokozatos halkítás a magas visszavételével. Egy bónuszdal is van a tizenkettes track végén elrejtve, ami tulajdonképpen az Another… folytatása egy lightosabb formában.
Ha arra számítasz, hogy kétszámjegyű lesz az értékelés, akkor jól gondoltad. Be is varrom a 10-est, és várom a folytatást. :)
Hivatalos honlap: www.casketgarden.hu
Myspace: www.myspace.com/casketgardenmetal
Értékelés: 10/10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.