Mayhem - tények és talányok - I. rész

Azt hiszem elég kemény fába vágja a fejszéjét az, aki a jelenben véleményét akarja közzétenni a Mayhemről, az egyik legfelkapottabb norvég black metal kultuszról. Véleményt alkotni azonban csak tiszta fejjel, és elfogulatlanul lehet. A műfaj meghatározó arcairól van szó, akiknek a személyes magánéleti dolgaik nem tartoznak igazából a közönségre, és nem szabad lesüllyedni arra a szintre, hogy egymást pocskondiázzák a felek a vélt sérelmeikért. A Mayhem minden egykori és jelenlegi zenésze oszlopos tagja a black metal kultúrának, és ezt nem feltétlenül szeretni kell, de elfogadni mindenképp.

Öntörvényűség - Azt hiszem ez az első dolgok között van, ami eszembe jut, ha a szóbakerül a Mayhem. Nem ismerek mégegy zenekart, akik a lemezeik közötti néhol hatalmas különbségek káosza megőrzi azt az esszenciát, amit a zenekar neve fémjelez.

Nincs két hasonló lemez, nincs két hasonló ciklus. Sokak számára ez nagy érvágás, és a De Mysteriis Dom Sathanas kultlemez óta temetik a bandát, jobb esetben csendben, rosszabb esetben hangoztatva. Nos, a helyzet igen egyszerű: azokról az emberekről van szó, akik éppúgy kivették a részüket a régebbi időszakokból is, mint a mostaniakból, azt is ők teremtették, és ezt is, innentől fogva nem hinném hogy bárkinek beleszólása lenne abba, hogy milyennek kéne lennie a bandának, hogy hogy mikor kellett volna feloszlania. Másrészt nem lenne értelme De Mysteriis kópiákat készíteni, a lemez legendává vált, és így talán még jobban meg is őrzi eredetiségét. Mivel a black metal az intoleranciáról is szól - és az öntörvényűség ekkora mértékben jót is tesz.

Hitelesség - sokaknak a hitelesség fogalma egy zenekaron belül kimerül a true szóban, mintha egy szóval csak úgy jellemezni lehetne egy munka, egy életciklus eredményét. A hitelesség azonban nem csak ebben rejlik, ne felejtsük el, hogy ezek az emberek sokmindent megéltek együtt, tapasztalataik az évek múlásával csak nőttek. Mindenki változik, és ebben nincs pozitív vagy negatív irány - a hitelesség itt találkozik az öntörvényűséggel, hisz nem olyan lemezeket készítettek, amilyet a legtöbben vártak tőlük, hanem olyat, amilyet szerettek volna, amiben benne van a lelkük - ez igazán hitelessé teszi a Mayhemet.

Eredetiség - Minden lemez egy újabb állomás, és a kreativitás újabb és újabb oldalairól mutatta be a zenekart. Elég csak a De Mysteriis lemezt a Wolf's Lair Abyss mellé állítani: két teljesen külömböző anyag, mégis lenyűgözően atmoszférikus, hamisítatlan black metal lemez mindkettő, tagcserék ide vagy oda.

Kultusz - Azt hiszem kevés banda mesélhetne magáról annyit, mint ők, nevük legendává vált. Dead, aki valószínüleg a legmizantrópabb emberek egyike volt, ugye már a másvilág létsíkján élteti a sötétséget, Vikernes és Euronymous története, a tény, hogy egy lemezen szerepelnek a gyilkosság előtt, Csihar, az egyetlen magyar énekes, akivel külföldön többen
szimpatizálnak, mint itthon, és itt még szinte mindeg csak morzsákat említettünk, amiket kár is kivesézni, hisz gyakorlatilag bárhol utánajárhat az ember.

Tömören ennyi a véleményem a Mayhemről, és bár vannak dolgaik, amik számomra sem szimpatikusak, ez a három fogalom jut eszembe először a nevükről, és a tisztelet azok felett a dolgok felett, amiket leraktak az asztalra. Minden lemezük új kezdet, a régi gyökerekből.

A történet 1983-ban indul, mint tudjuk, a szélsőségesebb metalzenei irányzatot ebben az időben többek között a Venom képviselte, a Mayhem zenekarnév is egy Venom dalból származik. Ennek a korszaknak annyi a jelentősége, hogy az északon egyre több fiatal zenész kezdett e stílus felé orientálódni. Az első nagyobb volumenű lépés azonban 1987-ben következik, mikor is megjelenik az első hivatalos Mayhem EP, a Deathcrush. A zenekar ekkor még éppen csak elkezdi kitaposni azt az ösvényt, amin most jár, érdekesség például, hogy bárhová szívesen elküldték a kazettát, ha cserébe küldtek nekik egy-egy kazettát a friss underground zenekarok demófelvételeivel. Érdekes, hogy a források szerint ekkor még egyáltalán nem használták a köznyelvben a black metal kifejezést, a Mayhem például saját interjúiban is csak a death metal jelzőt használta zenéjére. Az EP 8 tételt tartalmaz, köztük egy intróval, egy Venom átirattal, a Pure Fucking Armageddon című korábbi dallal és egy Outroval. A Silvester Anfang dobpergése után(ami eredetileg egy német zenész, Conrad Schnitzler nevéhez fűződik) a címadó Deathcrush riffjei csendülnek fel, és nem meglepő módon tapasztalhatjuk, hogy valóban elég egyértelműek a kor jegyei, a heavy- és thrash metalos témák, és az ének effektje is igen jellemző módon tükrözi az időszak kedvelt hangzásvilágát. Extrémséget visz bele a mélyebb gtártónus, és a teljesen torzított basszusgitár hangzás, mindezt Maniac eszelős károgása és Manheim dobjátéka egészíti ki. A lemez egyöntetű és extrém, jelentősége nagy, a metal zene történetében új korszakot nyit. Szövegileg még nem jelentkeznek a mondanivalóval rendelkező, elgondolkodtató tételek, a szövegek egyszerűek és gonoszak. Ez azonban csak az első lépés volt...

DEATHCRUSH

Euronymous-gitár
Necrobutcher-basszus
Manheim-dobok
Maniac-vokál
Messiah-vokál 2 dalban

Az elkövetkező évek megtöltötték a színteret tehetséges és kreatív bandákkal, a black metal fénykorát élte, az egyszerűbb néhányriffes, és a technikásabb zenekarok is teret hódítottak az északi országokban, a lényeg az extémség, a vallásellenesség, esetleg a sátánizmus - a kreativitáson múlott, ki milyen formában adja elő sötét gondolatait, zeneileg nem feltétlenül megszabott kritériumok kovácsolták össze a színteret, ennek ereje pedig a hitelességben rejlett.

Norvégiában megalakult az Inner Circle(Belső kör), virágzott a black metal, porig égtek a templomok. Dióhéjban ennyi a regionális változás, a Mayhem esetében azonban többről van szó: új énekesük, Dead(bal oldalon) öngyilkos lett 1991-ben, ezáltal nagy port kavarva az amúgyis hírhedt black metal világban. Dead halála után Necrobutcher elhagyta a zenekart, ami így egyből két fővel csökkent. Nem meglepő, hogy ezek az események törést okoztak akkor a zenekar életében, hisz egy jelentős ciklus bezárulását is jelentették. Az élet viszont ment tovább, miután megemésztették a történteket, felkérték Varg Vikernest, a Burzum személyét, segítse ki őket basszusgitáron. Nem sokkal később levél landolt egy azóta híressé vált magyar énekes postaládájában, amit Norvégiában adtak fel. Az illető Csihar Attila, a feltörekvő Tormentor zenekar énekese levelet kapott a Mayhemtől, egy felkérés az új lemez feléneklésére, avval az indokkal, hogy a Tormentor Anno Domini című lemeze Norvég underground körökben sikeresnek bizonyult, és az elhunyt Dead kedvenc énekesei között szerepelt Attila. Ő maga eleinte hitetlenkedve állt az ajánlat felett, elmondása szerint ugyanis a Tormentorban a Mayhem művésznevet használta, és félt, hogy valaki tréfálkozik csak vele. Ennek ellenére vonatra ült, és érkezésekor nem kellett csalódnia...

Elmondása szerint a stúdiómunkák jó hangulatban teltek, sokat kísérleteztek egy nyers és bizarr gitárhangzáson, és eközben ötlötte ki, hogy ne ma Tormentorban megszokott magas, sikítozós hangját használja, hanem mély, dörmögésszerű hangtónusokat visz a lemezbe. A stúdiómunkák végeztével hazatért, már itthon érte a hír, miszerint Euronymous meghalt, vérét Vikernes kése ontotta ki. A botrányok itt érték el tetőfokukat, Euronymous családja meg akarta tiltani a lemez megjelenését, arra hivatkozva, hogy halott fiuk lemezén ne szerepeljen a gyilkosa is. Az ügy el lett tusolva, állítólag a szülők avval a feltétellel elfogadták a megjelenést, hogy Vikernes helyett más játszik a basszusgitáron. Nos, mint gondolhatjuk, ez eléggé valószínűtlen dolog, mindenesetre nem igazán ellenőrizhető - szerencsére. 1994-ben napvilágot látott minden idők egyik legkultikusabb black metal lemeze. Mayhem: De Mysteriis Dom Sathanas. Elsöprő lendülettel, kreatív és egyedi gitéártémák, sötétséggel és misztikummal átitatott szövegek: öt ember munkája, amit örökké méltán képviseli a black metalt.

A lemez létrejötte több szempontból is jelentős: gondoljunk csak bele, a sok templomégetéses botrány már épp elég nagy felhajtást okozott, de ez csak a kezdet. A zenekar, akinek az előző énekese öngyilkos lett-de szövegeit őrzi a lemez, akinek két tagja között a lemez megjelenését megelőzően gyilkosság történt, a magyar énekessel, aki talán pályafutása legnagyobb kihívását vállalta a vokál szempontjából, monumentális dolgot tett le az asztalra. A hangzás kitűnő és egyedi, a számok összetétele és szerkezete tökéletesen kaotikus légkört teremtenek, tele misztikummal, amit a szövegek és Attila éneke tesz teljessé, latin szövegrészletekkel, suttogásokkal, sikolyokkal, néhol papi beszéd szerűen, néhol énekelve. A hangszerek jól elkülöníthetően szólnak, és itt csillan meg stúdiófelvételen először Hellhammer dobtudománya a Mayhemben.

Hihetetlen ritmikák és zenei megoldások sora, ami az önállóság és az egyediség legjobb példái. Ez a lemez végre túlmutat az olykor már egyhangú néhány riffes, kásás hangzású demókon minden szempontból. Felesleges lenne bármely tételt is kiemelni, a dalok egyenletes minőségűek, a hangulat fokozatosan tetőzik a címadó De Mysteriis Dom Sathanas című szerzeményig, ami kirobbanó erejével megigézi a hallgatót. Jelentősége vitathatatlan, a műfaj egyik alapműve. Hallgatása földöntúli helyre repíti a lelket.

Everything here is so cold
Everything here is so dark...

De Mysteriis Dom Sathanas

Euronymous-gitár
Blackthorn-gitár
Vikernes-basszus
Hellhammer-dobok
Attila-vokál

Folytatás következik!

Hírek a BPRNR háza tájáról.

2008. június 10 - Bp. A38
DYING FETUS (USA)
Tesstimony
Nadir
Kill With Hate
Jegyár: 2500 / 3000 HUF
Info: http://www.dyingfetus.com

Ma olyan kritikát közlök, amilyet még sosem írtam, ugyanis egy zenekar két albumának összehasonlításáról lenne szó, nevezetesen az osztrák black/death metalban utazó Belphegor 2000-es Necrodaemon Terrorsathan és 2008-as Bondage Goat Zombie művei képezik a kritika tárgyát. A banda 1993-ban alakult, most felesleges lenne boncolgatni a biográfiájukat, aki ismeri úgyis tudja, akit érdekel, úgyis utánajár, a lényeg, hogy a koncepció nagyrészt az emberek perverz szexuális szokásairól és a Sátánról, istentelenségről szól. A kezdetekben az utóbbi téma volt előtérbe helyezve, őszintén szólva ez a perverzmánia nem tudom miért ilyen fontos nekik, de ők tudják :).
Térjünk is rá a tárgyra: Necrodaemon Terrorsathan. Az elsőre kicsit komolytalannak tűnő lemezcím mindig kétséget ébreszt az emberben, de mivel a műfajon belül a nevük referenciaként szolgál, a lemez végül a lejátszóba kerül, és a hatás nem marad el... A címadó dal első része a nyitótétel a dalon, rövid hangeffektusok (harang) megszólalnak az első riffek, remek hangzásvilággal, vastagon, ahogy kell. Bár a Belphegor az a zenekar, akinek nem minden számában állnak jól a szintisémák, ebben a dalban csak emeli a hangulatot. A refrén kicsit visszábbvesz a tempóból, de evvel csak a súlyosság fokozódik. A szöveg nagyrészt angol nyelvű, de néhány sor német is van benne, igen, a Belphegor csatlakozott azokhoz a zenekarokhoz, akik többnyelvűséget használnak nemcsak egy lemezen, hanem egy számban is akár. Egy-egy lemezen angol, német és latin szövegek is felcsendülnek, ami pozitív dolog, bár a némettel nem igazán vagyok kibékülve. Ezt követi a Vomit Upon The Cross című dal, neve sokat sejtető, zenéjét tekintve blackesebb riffek jelennek meg, atmoszférikus refrén, megvetéssel teli szöveg.
A sorrendtől eltérően a négyes Lust Perishes In A Thirst For Blood tétellel folytatnám, ami egyik kedvencem, viszont a szöveg láttán eléggé meglepődtem, itt tipikusan találkozik az istentelenség a perverzióval, a dal Jézusról szól, amint mindenféle természetellenes aktust folytatnak le, Vérezz a Sátánért, erről ennyi elég is :). Az 5. S.B.S.R. úgy indul, mintha a Panzer Division Marduk egy lemaradt tételét hallgatnánk éppen, rakéták, repülők, satöbbi, az ok a szövegben keresendő, a keresztény kultúra gylázására kapunk instrukciókat. A zene az egész lemezen összefüggő és egységes, kiforrott, ám néhol kissé monotonnak tűnik.Kiemelném még a Tanzwut Totengesange című tételt, ami majdnem pont fele-fele arányban angol és német nyelvű, és több death metalos elem hallható benne, mint bármelyik egyéb számban a lemezen. Zárásként a Necrodaemon Terrorsathan Pt. 2 következik, szövegében megegyezve a nyitótétellel, DE: több mint egy perccel rövidebb, és szintis intróval indul, a szinti az egyik gitárriffet helyettesíti, a tempó gyorsul, és a refrén összemosódott üvöltésekké válik, szerintem nagyon jól eltalált befejezés!

8/10

Bondage Goat Zombie

Eltelt 8 év, megjelent egy koncertlemez, és a Belphegor szerződést kötött a Nuclear Blast-tal, majd megjelent a vegyes fogadtatású Pestapokalypse VI című stúdióalbum, jó reklámmal, turnéval, mindennel. Sokan aggódnak a Nuclear Blast szerződés miatt, félnek, hogy a banda kifordul önmagából, ők maguk viszont most érzik a legjobb kezekben magukat. Kikötözött Zombikecske - a cím akár egy punkbanda ötlete is lehetett volna, a borító szépen kidolgozott, elég extrém. Minden ember változik, minden zenész személyi változása kihat a zenéjére is, ez a Belphegort sem kerülheti el. A címadó dal a nyitás, ismét harangoznak, és már kezdődik is a pusztítás :) A gitárhangzás tökéletes, ez az új kiadó előnyei közé sorolható. Ilyet még sosem mondtam egy dalszövegre, de IZGALMAS! Az első versszak felépítése: 1 sor latin, 1 sor angol, 1 sor latin, 1 sor német!! Hát mit ne mondjak, le a kalappal, ilyet még sehol nem tapasztaltam, és kurva jó! Hail Chaos, Hail Sathan, mondja az átvezető. A lemez koncepciója elmondásuk szerint ismételten a zombivá váló emberek legperverzebb vágyálmait tükrözi. A második dal - magasan a legjobb a lemezen: Stigma Diabolicum. Tempós indítás, egyszerű párszavas szöveg, monumentális refrénrész és tetszetős refrénszöveg, és jól felosztott vokál színesíti. Az újabb Belphegor lemezeken a legnagyobb fejlődések között számontarthatjuk a vokál színesítését, korábban kissé monotonnak tűnhetett, de ezt a zenekar már teljesen kinőtte. A következő, Armageddons Raid kellemes, laza nyitótémával indul, ami később kaotikus tekerésbe csap át, a szövegtéma az ember hitevesztettségéről szól, a hit temetéséről, és az ebből fakadó düh végkifejletésől, egy armageddoni fosztogatásról szól. Hangulatos dal, érdemes meghallgatni. Most viszont következzenek az album számomra árnyoldalai: Sexdictator Lucifer...Hát igen, már a cím is azt sugallja, hogy nem a legtartalmasabb számot fogjuk hallani. Egy mélyebbre hangolt rock séma kezdi a sort, női nyögésekkel, majd jön a fantáziátlan ének, németül. Hát ez nagy érvágás volt számomra, egy egész ponttal kevesebbet ér emiatt a lemez a szememben. A hátramaradó tételek többnyire illyeszkednek a jó, de nem kiemelkedő kategóriába, bár őszintén szólva a Sexdictator Lucifer után már kevesebb kedvvel folytattam a hallgatásukat.

7/10

Összehasonlítás	Necrodaemon Terrorsathan	Bondage Goat Zombie
Zene	9	8
Hangzás	8	10
Szövegek	8	6
Hangulat	10	9
Összesítés	35	33

Zene: Már a Necrodaemon lemezen is egy kiforrott és egyedi zenei környezetet hallhatunk, bár a témák 2000 tájékán még eléggé kötöttek voltak a Belphegor háza táján, és bár engedtek kompromisszumot, közel sem annyit, mint ma (lásd: Sexdictator Lucifer).
Hangzás: A Nuclear Blast neve mindent elárul, a hangzás kifogástalanná vált, kivehető, és atmoszférikus.
Szövegek: A Belphegor soha nem lesz híres a mondanivalójáról, ezt leszögezhetjük, korábban nagyobb mértékben istenkáromlás, ma inkább a perverzség a fő témák, ami viszont nagyon pozitív: A szövegírás kreativitása a többnyelvűségben!
Hangulat: A hangulat talán az egyetlen, ami megmaradt a régi a zene pozitívumai mellett, és nem lehet mondani, hogy a zenekar szembefordult önmagával, a témák régen is, ma is ötletgazdagok, a számok felépítése nem egysíkú.

Csabi