Darkland, Damned Spirits' Dance, Athalay, Sentio Ergo Sum koncert

Pécs, Toxic Music Club

2009.02.14.

Stílusos fantázianévvel ellátott gothic/black/doom/death estnek lehetett szem-és fültanúja az, aki Valentin napon este 8-tól ott volt a Toxic-ban. Bevallom nem eme rendezvény volt a fő oka annak, hogy Pécsre látogattam, hanem két barátnőm (nem, nem úgy barátnőm:)), akikkel a távolság miatt elég ritkán találkozunk, aztán úgy határoztunk, hogy ezen a szombati napon tartunk összejövetelt. Az egyik leányzó, Timi (akiről még lesz szó) ajánlotta, hogy menjünk le erre a bulira. Láttam a koncertplakátot, tetszetős alkotás, a fellépők 3/4 része előttem ismeretlen volt. Az 1/4 részt a Damned Spirits’ Dance képezte, akik nem sokkal azelőtt jelöltek be Myspace-en. Súlyos, és változatos zenével operálnak, és a külső megjelenést sem hagyják figyelmen kivül, szóval kiváncsian vártam a produkciójukat.

Egy nagyjából 5 és fél órás felettébb fárasztó utat követően érkeztem meg Pécsre, ezután egy gyors cucclepakolás után el is indultunk a Toxic-ba. Mikor odaértünk, még abszolút nem volt tömegverekedés, szóval le is telepedtünk egy szabadon választott asztalhoz, majd egy korsó üzemanyagot magunkhoz véve álltunk neki szövegelni, míg az első zenekar el nem kezdett hangolni. Ekkorra már egyre inkább kezdtek gyűlni a metalos ifjak és leányok.

Elsőként a Darkland állt színpadra. A műsor elejét még az asztaltól kísértem figyelemmel, de aztán közelebb lopakodtam, hogy többet lássak. Műfajt tekintve gothic metal zenekarról van szó opera jellegű női énekkel, és hörgős vokáltémákkal. Ettől a ponttól fogva biztosra is vettem, hogy nem leszek rajongója a Darklandnek, mint ahogy a hasonló bandáknak sem. Próbálkoztam azért az objektív megfigyeléssel is. A zenészek jól nyomták, mindegyik ura volt a hangszerének, a vokállal viszont gondjaim támadtak. Szmodics Márti hangját képzetlennek találtam, Kuzler Tibor hörgését pedig erőtlennek. A hangzással viszont nem volt probléma. Mint ahogy a többi zenekarnál sem, a buli egyik erénye volt a zenekarok jó megszólalása. Mindent összevetve is, inkább ugrottam volna a következő bandára. Ez a késztetés úgy a negyedik szám körül alakulhatott ki bennem. Eljátszottak még egyébként egy Cradle Of Filth számot is, név szerint a Nymphetamine-t, amivel főleg benézték a szívem GPS koordinátáit. Na ugorjunk is a követekzőre!

Másodikként a már említett budapesti Damned Spirits’ Dance jött némi átszerelést, hangolást követően. Nem lehet őket egy vagy akár két műfajba besorolni, teljességgel újszerű, amit művelnek. Az ő szavaikat idézve experimental-crossfade-avantgarde-black-death metalt játszanak. Emlékezetem szerint a myspace-es nótákkal aprították szét a helyet, de még talán többel is. Megjelenésüket tekintve nem a legtipikusabb metalos cuccokban álltak ki, főleg az énekes Sinox nem, aki valamiféle középkor-feelingű szerkóban frontemberkedett. A hely szűke miatt nem nagyon nyílt lehetőségük színpadi mozgásra, mint ahogy a többi zenekarnak sem, szóval ezt a szempontot a jelen beszámolóban figyelmen kívül hagyom. Ők már nagyobb sikert arattak, a közönség is kezdett mozgolódni. Na jó azért nem őrült zúzásra kell gondolni, mivel a koncertlátogatók mintha kissé el lettek volna varázsolva, a többség inkább mint megfigyelő volt jelen a bulin. A Valentin napra hivatkozva eljátszottak egy könnyedebb nótát is.  A közönség nem nagyon volt híve ennek, meg úgy az ünnepnek sem, amely momentum a négyes számú zenekar fellépése alatt is tetten érhető volt. A következő track előtt is jött a felkonferálás, hogy „akkor jöjjön még egy Valentin napi szám”. Nos, aki szerint ez poén volt, annak igaza lett (mint pölö nekem), aki meg komolyan vette, azt meg kellemes csalódás érte. De izomból! :) A szóban forgó szám ugyanis egy könyörtelen darálás volt! :)  Helyezkedtem is egy kicsit, mert kiváncsi voltam arra, hogy a dobos Sigan mit művel a cájg mögött, és azt kell, hogy mondjam, hogy a gyerek vaddisznó módon nyomja, bejött a játéka. A produkciójuk után vissza is tapsolták őket, melynek eredményeként, még egyszer grindoltak egyet a közönségen. Meg is fogalmazódott bennem az, hogy érdemes lenne egy DSD kiadványt beszereznem.

A gothic/black/industrial metalban utazó pécsi Athalay-ról kaptam pár infoelőleget, melyből azt a következtetést vontam le, hogy valami technogoth csapattal állok szemben, szóval nem túl kedvező előítélettel fogadtam a koncertjüket. Ehhez képest relative pozitív csalódás környékezett meg. A stílusuk nem áll hozzám túl közel, de mindenképpen értékelhető muzikális élményt nyújtottak. Egyedi zenét játszanak elég öntudatosan. Nem nagyon hallottam még ehhez hasonlót. A felállás sem túl hagyományos: a szokásoson  túl két szélen két szintiscsaj (Dobos Dorina, és Dobos Elvira), és dob helyett dobgép. Soha nem szerettem a dobgépet, de észrevehető különbség nem hallatszott szerencsére. Főleg a billentyűs témák vitték a prímet, erősebben is hallatszottak a gitárnál, de a metalos él így sem veszett el. Ők sem hanyagolták a megjelenést, és az előadásmódot. Az egyik nóta billentyűmentes részében Dorina és Elvira egy laza kis táncba is kezdtek, ami férfiszemnek egy emlékezetes motívum volt. :) Amúgy is külön kiemelném őket, ez a két übergyönyörűség látványtechnikailag kifogástalanná tette a fellépést. :) A buli után megnéztem a myspace-üket, volt pár ismerős nóta a koncertről, plusz elnyomtak egy előttem ismeretlen Cradle Of Filth-et, és a Dimmu Borgir Puritania című szerzeményét. Mikor utóbbi zenekart megemlítette az énekes/gitáros Ruszák Miklós, valahogy egyből beugrott, hogy tuti ezt a számot játsszák majd el. Illet is hozzájuk.

Az est utolsó fellépője a szegedi Sentio Ergo Sum nevű doom metal zenekar volt. Mivel a stílus nem áll távol tőlem,  kiváncsi voltam, mit hoznak össze. Nem is kellett sokat várni, hamar színpadra kerültek. A bemutatkozás közben a helyi „nevezetesség”, Rockfater, egy hosszú hajú, hosszú bőrkabátos öreg faszi kezdte el produkálni magát, de olyan állapotban, hogy joggal merült fel a kérdés, hogy van-e még neki vér az alkoholában. A bemutatkozó szövegben Mézer János énekes elárulta, hogy a többi zenekarhoz képest ők jóval lassabbak lesznek, bár nem hiszem, hogy bárki blastbeatekkel sűrűn telepakolt szélvész nótákat várt volna egy doom metal zenekartól.  Nagyon megfogott a zenéjük egyébként, annyira mély, fájdalmas, introvertált és magával ragadó volt, hogy hihetetlen. Kellő átéléssel is adták elő szerzeményeiket, főleg János, akinél nem lepődtem volna meg azon sem, ha ott a színpadon felvágja az ereit. A zenét hallgatva néha olyan érzésem volt, mintha valami ki akarna törni belőlem, nem tudom, mi, de nagyon megindító volt, mintha szabályosan elsötétült volna az egész koncertterem. Ők is készültek egy Valentin napi nótával, amit a közönség némi elégedetlenséggel fogadott. A billentyűs lány vette át a mikrofont, és szólóban is megmutatta énektehetségét és –tudását, ami nem is kicsi az ő esetében. Ezalatt az énekes lentről figyelte a színpadi eseményeket, miközben megette a rákokat (értsd: elszívott egy cigit). Össze is találkozott Rockfaterral, aki egyébként megtalált engem is, meg is beszéltük gyorsan, hogy fasza a buli, meg a metal az élet, vagy valami ilyesmit. :) Ő volt az is egyébként, aki a fellépések alatt szorgalmasan nyúlkált fel a színpadra, hogy majd lekezel a zenészekkel, és láthatóan nem tulajdonított nagy jelentőséget a ténynek, hogy ők éppen játszanak, és az összes kezük használatban van. Sentio Ergo Suméktól kapott is az öreg egy külön számot. A basszeros csajt meg két srác csesztette egy darabig, egészen addig, amíg diszkréten el nem küldte őket a halál náthás faszára. :) Ettől a zenekartól is be kéne szereznem majd egy kiadványt, kedvező benyomást tettek rám mind zeneileg, mind az előadásmódot tekintve. A koncertsorozat után a zenekarok tagjai színpadra álltak néhány közös kép erejéig.

A koncerteket követően metalparty következett, amihez az echte metal lady, Szászi Timi szolgáltatta a talpalávalót. Aki még nem lóbálta a séróját eleget, behozhatta a lemaradást. A hajnali órákra érthetetlen módon megszaporodtak a punk elemek is a Toxicban, ami számomra kedvezőtlen lenyomatott eredményezett a kért zenék listájának terén. Mi mondjuk már ezt leszámítva is le voltunk amortizálódva. De azért az uccsó számot végigtekertük, ami nem volt más, mint a szerintünk nyilvánvalóan Valentin napi szám, a Cannibal Corpse Fucked With A Knife című zeneműve, hehe!

Összességében fain este volt ez, király társasággal és jóféle zenékkel.

Meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Szászi Timinek, aki magára vállalta a fotós szerepét. :)