Emergency Gate, Eluveitie, Caliban, Kreator koncertbeszámoló
2009. február 17. PKO, Pozsony, Szlovákia

A német Kreator és érdekes összeállítású előzenekarai elég alapos turnéval nyitják a 2009-es évet, ennek keretében február 13-án Debrecenben léptek fel, ám mivel aznap épp nem tudtam odalátogatni, így Pozsony felé vettem az irányt, hogy ne maradjak le Mille Petrozzáék thrash pusztításáról. Az akcióra a kb. PeCsa méretű PKO-ban került sor, ahol nagyjából 800 ember volt kíváncsi a Chaos Over Europe turnéra.



Korán, hét óra felé érkeztünk, volt idő szemügyre venni a terepet. A sör 1 euro, zenekaros pólók 20-30 euro között mozogtak, aki különösen jól volt eleresztve anyagilag, az még a pólóárus környékén kószáló Ventorral is tetováltathatott. Ekkor még alig lézengtek a színpad környékén, amin hátul letakarva Ventor dobcucca rejlett, elöl a három nyitóbanda cájgja, kétoldalt pedig a Kreator vörösen megvilágított vásznai feszültek. A placc közepén az Emergency Gate énekesének gerincoszlop alakú mikrofonállványa állt, ami mögé hét óra után pár perccel oda is pattant Matthias Kupka (ex-Suidakra) felzselézett hajjal, tetőtől talpig fehérbe öltözve, amolyan diszkós köcsög külsővel operálva. Hivatalosan melodikus power metalt játszott a germán hatos, nekem inkább olyannak tűnt, mint amikor a tacsakrészeg Children of Bodom tagjait seggbekúrja a beszpídezett Soilwork - borzalmasan hangzik, élőben is ilyen volt kb. Nem tudom, mi lelte a hangosítóembereket, de sikerült egy iszonyat fos kását létrehozniuk, az ének túl hangos volt, a dobot csak sejteni lehetett, a gitárok sem voltak az igaziak, a basszeros meg akár le is léphetett volna sörözni, fel sem tűnt volna senkinek. Egyébként nemrég adták ki harmadik lemezüket, a Rewake-t, hát ezek alapján nem fogok rohanni, hogy beszerezzem. Tökéletesen fölösleges zenét játszottak abban az elpocsékolt harminc percben.

Mostanában jól állok Eluveitie-ügyben: tavaly áprilisban a Paganfesten, novemberben pedig a Heidenfesten is sikerült elcsípnem őket. Egyik alkalommal sem okoztak csalódást, a második buli pedig überelhetetlennek tűnik egyelőre. Nem egészen világos, hogyan sikerült bekerülniük erre a turnéra, kicsit kilógtak a sorból, ami a lagymatag közönségreakción is látszott. Hiába nyomták jobbnál jobb dalaikat, nemigen volt mozgolódás. Egyébként Chrigel Glanzmann és társulata kicsit fáradtnak tűnt, de lehet a gitároshiány vette el a kedvüket, ugyanis a színpad jobb szélén a Caliban egyik gittyósa reszelt. A műsor egyébként az első két album legjobbjaira épült, játszottak nótákat a Your Gaulish Wartól kezdve a sláger Inis Monáig, félórás műsorukat pedig a Tegernakôval fejezték be. Nem tudom, hány új rajongót szereztek, a környezet eléggé idegen volt számukra.

Calibanékat csak fél szemmel figyeltem. Eleve nem csípem a metalcore műfajt, főleg akkor nem, ha szemlátomást sokat nyúlnak az In Flamestől. Andy Dörner viszont kiemelkedő frontember, a kifejezetten rájuk érkező baseballsapkás tizenévesek imádták őt. A hangzás viszont továbbra sem lett sokkal jobb, aggódtam is, mi lesz a főbandával.

Régóta vártam már egy Kreator-koncertre, a bivaly idei lemez után meg különösen. Már a gyors beállás alatt feltűnt, hogy sokkal faszábban szól a motyó, a dobhang is brutalizálódott, a gitárokról nem beszélve. A zenekar fölötti hátsó falra kivetítőként funkcionáló vászon érkezett, technikusok szaladgáltak mindenfelé, miközben a pozsonyi közönséget is kezdte elkapni a harci láz. Jórészt az éretteb korosztályt érdekelte ez a buli, előmásztak rejtekükből az immár deresedő halántékú vérthrasherek, akik már a nyolcvanas években is Milléékre zúztak.

Ahogy kialudtak a fények, és elindult az intro, jött a Krítör-Krítör kórus, majd pár pillanat alatt a színpadon termett a három német és egy finn veterán. A Hordes of Chaos címadójával indítottak, miközben mögöttük a nemrég elkészült klippet nézhettük. Közel lemezminőségben játszottak, nem bizonyultak igaznak azok a pletykák, miszerint Kreatorék csak a stúdióban erősek. Nem tudom honnan szedték ezek a negyven feletti csókák azt a hihetetlen energiát és lendületet, amit belesűrítettek mondjuk a következő Warcursebe, vagy a klasszikus Extreme Agressionbe. Lehengerlő volt, noha a színpad előtt a zúzda nem tűnt olyan intenzívnek, mint elvárható lett volna.
Teljesen korrekt dallistát kaptunk, megpróbálom felidézni, még ha nem is sikerül sorrendben: az Outcastes korszakból csak a Phobiát kaptuk, ezt Ventor dobolása tette felejthetetlenné. A közelmúltból felhangzott a Violent Revolution a The Patriarch intróval együtt, az Enemy of Godról pedig a címadót és a Voices of the Deadet nyomták. A '95-ös és '92-es lemez teljesen kimaradt, de szerencsére a Coma of Soulsról kettő is volt, bár felőlem még nyomhattak volna mást is a People of the Lieon kívül, az egyik kedvenc Kreator-albumom ugyanis. A Hordes of Chaosról - lemezbemutató turné révén - még két szerzeményt hallhattunk: a Destroy What Destroys Yout és a pszichokillerek himnuszát, az Amok Runt. Mondjuk jobb lett volna, ha előbbit lecserélik az Escalationre, de nem lehet minden tökéletes.

Ami viszont az volt, az a hangzás és a zenészek összjátéka, egyikre sem lehetett panasz. Mille őrült módon tudja hergelni a közönséget, noha ő is megjegyezte, hogy biztos a keddi időpont miatt tűnnek fáradtnak. Az egyik dal után hirtelen jó éjt kívánt és társaival együtt lement a színpadról. Persze mindenki ráadást követelt, ami meg is érkezett egy eszelős old-school blokk képében. Jött a Riot of Violence Ventor kissé gyenge énekével, a refréneknél bizony be kellett segíteni neki, bár volt elég dolga a dobcucc mögött bőven. 1989-ből a Betrayerrel pusztítottak, de a Terrible Certaintyt is megidézték a címadó erejéig. Az utolsók között játszották még a Pleasure to Killt, majd némi közönséghergelés után ("Time to Raise the...") FLAG OF HATE!!! Erre, és a záró Tormentorra végre beindult volt némi mosh pit, Kreatorék is beleadták minden maradék energiájukat, hogy örökre emlékezetes maradjon az este. Számomra sikerült is azzá tenniük!

Képek és szöveg: Sonny