Firewind: The Premonition
Megjelenés éve: 2008
Kiadó: Century Media
Értékelés: 7/10

Eddig nem követtem nyomon a Gus G. gitármágus köré csoportosuló, jórészt görög zenészekből álló Firewind munkásságát, de ez a helyzet egy pöttyet változni látszik, mivel a zenekar idén kiadta 2008 ha nem is ultimate, de egyik legszerethetőbb power metal lemezét, a The Premonitiont.

Jórészt ismerős nevek sorakoznak itt: Gus G. egy halom ismert és általam kedvelt bandában játszott már (Nightrage, Mystic Prophecy, Dream Evil), Mark Cross dobos domborított már a Metalium, az At Vance valamint egy turné erejéig a Helloween tagjaként, Bob Katsionis eddigi zenekarait pedig felsorolni is képtelenség. Petro Christo basszeros és Apollo Papathanasio énekes számomra tiszta lappal indul, noha ők sem kezdők a szakmában, ez hallható.

Elképzelni nem tudom, hogyan lehetett volna még Metallicásabbra venni az első dal  (Into the Fire) intróját, szerencsére maga a szerzemény nem ezt a vonalat viszi tovább, hanem a galoppozós, arcbadöngölős power-riffelést. A kezdeti hatalmas lendület a Head Up Highon is kitart, de a későbbiekben nem a sebesség, hanem a gitártémák, dallamok lesznek meghatározóak. A 9 saját dal mindegyikére elmondható, hogy királyul lett felépítve, pillanatok alatt befészkeli magát a füledbe a Mercenary Man refrénje, a szomorkás, lírai My Loneliness ismétlődő sorai, vagy a Remembered himnikussága, de mindez még nem meríti ki a tökéletesség fogalmát. A 45 percnyi játékidőből ráadásul ötöt elvesz a Maniac című diszkósláger-feldolgozás, ami szerintem teljesen fölöslegesen került ide, ha Gus a fennmaradó időt eszeveszetten tekerős szólókkal töltötte volna ki, vagy netán Katsionis úr mutatott volna be valami parádés szintibűvészkedést némelyik nóta meghosszabbításával, szélesebb mosolyra húzódna a szám. A popfeldolgozás sokkal jobban áll például a brazil Shamannak, hagyjuk meg ezt inkább nekik.

Nagyon nehéz lehet olyan power metal lemezt összehozni, aminek hallatán senki sem vonja össze a szemöldökét azt mormolva, hogy "höjj, ezt már hallottam párszor". A Firewindnek sem sikerült ez teljes egészében, de ennek ellenére úgy gondolom, a The Premonition az idei termés legjobbjai között foglal helyet. Nyilván a műfaj vagy a banda szerelmesei sem fognak fanyalogni, ha hallják, a más stílusból érkező érdeklődők számára viszont jó eséllyel válhat unalmassá, amire a két töltelékdal (Circle of Life, Life Foreclosed) is rásegít. A zenészek kiválóak, az énekes hangja hosszútávon is elviselhető, a futószalagon lemezeket fosó power/speed bandák pedig példát vehetnének róluk. Ez így hét pont, ami nem rossz!