Érdekes kérdés az is, hogy a tárgyalt zenekar tagjai élnek-e, fellépnek-e a mai napig? Netán időközben feloszlottak, és húsz év szünet után pénzbeszedő körútra indultak? Vagy békésen élvezik nyugdíjas éveiket, és az újjáalakulás gondolatától és merevgörcs és elmebaj kerülgeti őket? Ez az írás elsősorban a még működő bandákról szól, így nem említem például az 1960-ban alakult Beatlest.

Ebben az évben már kevés nagy nevet találni. Állítólag létezik még és haknizik a The Chiffons nevű egykori lánycsapat (egy eredeti taggal), valamint a 74 éves Frankie Valli által vezetett The Four Seasons kevésbé rock, inkább pop és doo-wop zenekar. Szintén kevésbé a rockhoz köthető, viszont ismertebb név a Temptations-é (a képen is ők láthatóak).  

Az ötvenes évekből kevesen maradtak. A rég kihalt merseybeat irányzat képviselője, a The Searchers (1959) még létezik, bár nem sok vizet zavar. Ugyanez a helyzet a vérszegény rock'n'rollban utazó The Shadows esetében is, bár ők 2004-2005-ben még lenyomtak egy turnét, ahol három eredeti tag is képes volt még színpadra állni.

Találtam még néhány jórészt ismeretlen, ám hihetetlen régóta működő őskövületet, ilyen például a The Ventures (1958), a The Miracles (1955) vagy a The Drifters (1954). A rhytm & blues és soul területén elképesztő, de 1952 óta létező Dells szinte változatlan felállásban leledzik, néha-néha koncerteket is megeresztve.

Utolsónak hagytam az (állítólag) első rock'n'roll szerzeményt előadó Bill Haley & The Comets zenekart. A kezdetekkor Saddlemen néven létező csapat 1949-ben kezdte meg működését, rockabilly és country stílusú dalokkal. '52 után Bill Haley lett a zenekarvezető, az is maradt egészen 1981-es haláláig. A jórészt a harmincas években született zenészek azonban nem adták fel, a mai napig (!!!) páratlan energiájú koncerteket adnak The Comets néven. Marshall Lytle (75) bőgős még mindig megőrül a színpadon, jóllehet nem akkora lendülettel, mint az ötvenes években. A zenekar legidősebb tagja Franny Beecher (87) már csak ritkán, különleges alkalmakkor (legutóbb tavaly októberben) lép fel velük. Ezzel mondjuk nem rekorder, elég csak megemlíteni, hogy Lester Polfuss, ismertebb nevén Les Paul (igen a gitárkészítő) még 92 évesen is nagyjából hetente fellép jazz-zenekarával New Yorkban.

Kicsit elkalandoztam a végére, de a következtetés levonható: a zenének konzerváló ereje van, szó szerint tartja a lelket és szítja a tüzet a zenészekben. Mert a zene határtalan szenvedélye nélkül mi hajtaná ezeket az ősz, aszott blues-rock-jazz fejeket még mindig? A pénz? Nyilván vannak ilyenek is, de a legtöbbjük már megkereste a nyugdíjasévek betevőjét. Akkor? A választ már a bekezdés elején leírtam, itt áll a sok remek példa a kitartásra és az igazi rock'n'roll iránti szenvedélyre, amit a sokat látott-emlegetett egynyári álrajongók sohasem értenek meg.

Ahogy Keith Richards írta az According to the Rolling Stones című könyv hátsó borítóján: ez a szellem a véredben van!