Ez az a könyv, amit leülsz és együltőhelyedben elolvasol. Függetlenül attól, hogy Motörhead-rajongó vagy-e, egy ilyen jól megírt és kiválóan lefordított önéletrajzot a világraszóló trógertől nem fogsz tudni letenni. A Fehércsíkláz (White Line Fever) 2002-ben jelent meg eredetileg angolul. Lemmy Kilmister életét gyerekkorától kezdve drogoktól homályos ifjúságán át a Motörhead-időkig, azaz a könyv kiadásáig követhetjük nyomon, sajátos stílusban. Pontosan olyan, mint amikor egy sokat látott haverod az élete nagy sztorijairól mesél neked egy kocsmában, nem kímélve a szaftos részleteket. A különbség az, hogy itt tényleg tíz ember életére való élmény és kaland van összegyűjtve.
A stílus kiváló, Lemmy humora és világról alkotott elképzelései magával ragadóak, nem egészen 16 éves szűzlányok (vannak még ilyenek?) kezébe való olvasmány. Körítés nélkül ír gátlástalanságáról, ami az élet minden területén megnyilvánult: az összes látóterébe kerülő egészségkárosító anyagot és ifjú menyecskét magáévá tette, kíméletlenül gázolt át gerinctelen és számító embereken önnön egyenességét és tartását, őszinteségét megtartva. Világraszóló történeteket olvashatunk róla, a Motörhead-tagokról és több nagy zenészről (Hawkwind-tagság, Jimi Hendrix, Tom Araya, Dave Mustaine, stb.).
Az egyes fejezetek találóan egy-egy Motörhead-nóta címét viselik. Tényleg érdemes úgy nekiülni, hogy közben berakod háttérzenének a 'head diszkográfiát az On Parole-tól a Kiss of Death-ig végig. Szívesen kiemelnék egy-két sztorit, bár gondolom a Cartaphilus Kiadó annyira nem örülne neki. Kicsit drága, nagyjából egy pesti klubkoncert ára fogyasztással együtt, de megéri. A könyv végén néhány fotót láthatunk a vén bibircsókosról, higgyétek el gyerekként is ugyanolyan rusnya volt, mint most.
Szóval fröcsög a whiskey, füstszag, lifegő csöcsök, ámerikás hangulat, dübörgő rakendroll található a könyvben, józan paraszti ésszel és odabaszós humorral fűszerezve. Függőséget okoz!