MARDUK -Artisian - Zonaria - In Battle
2008.01.06 Budapest, Avalon Club
PlanetNoir

Beszámoló: Csabi
Képek: Sonny

Sokan csalódottan sóhajtottak fel, mikor fény derült arra a tényre, hogy a Pécsre meghirdetett Marduk buli elmarad (mint ahogy az egész turné hátralevő része is), most azonban pont ezek az emberek örülhettek leginkább a legendás svéd páncéloshadosztály
visszatérésének, ezennel a PlanetNoir jóvoltából, Budapesten, a nemrég nyílt Avalon Clubban. A Marduk előtt három banda lépett fel, a brit Artisian, és a két svéd nemzetiségű,Zonaria és In Battle zenekarok. Az esti fellépők sorát az ARTISIAN nyitotta, őszintén szólva egyáltalán nem meggyőzően. A dobost egy álcaháló takarta el, aminek lényegében semmi értelmét nem láttuk, ha pedig esztétikumként került ki, szépen szólva érdekes a srácok ízlése. A színpadra kissé nagyképűen lépett a
félmeztelen-teletetovált frontember, ami egy kissé megint csak azt az érzést juttatta többünk eszébe, hogy ez egy kicsit túlzás.

Kíváncsian vártuk mindezek után, hogy vajon a hallottak meggyőzőbbek lesznek-e a látottaknál, de sajnos cseppet sem
volt az. Három tagú zenekarról van szó, elég klisés, átlagos death zenekarnak mondanám őket, akik nem hagytak bennünk maradandó élményeket, csak vizuálisan. 

Azt hiszem többen örültek volna egy hazai zenekarnak helyettük, de mindenesetre azt
már tudhattuk, mire számíthatunk a színpad kihasználhatóságát illetően. Az Artisiant a ZONARIA követte, akik nagyon egyéni stílussal léptek színpadra, absztrakt ruhákban, nem éppen szokványos hangszerekkel. Ők már sokkal meggyőzőbben szerepeltek, látszik rajtuk a rutin, és voltak egészen jól megírt témák. Bár egy-két szám mintha csak az előtte játszott egy másik verziója lett volna, a srácok azért mondhatni jó hangulatot teremtettek.

Utolsó előzenekarként az IN BATTLE lépett színpadra, akik stílusilag legközelebb álltak a Mardukhoz, méltóképpen közvetlenül előttük fellépve. A hangzás jobb volt mint a korábbi zenekaroknál, és a teljesítmény is. Megoszlanak a vélemények a koncertet illetően, de nekem kifejezetten tetszett a műsoruk, és azt mondom, érdemes utánanézni a zenekar korábbi munkásságának, én meg fogom tenni :)

Nincs mit ragozni, előzenekarok ide, előzenekarok oda, mindannyian egy dolog miatt hagytuk el otthonunkat aznap, mégpedig azért, hogy hamisítatlan, pusztító zenéjével a MARDUK dübörgése szabályozza a szívverésünket egy ideig. A beállás nem tartott sokáig, azt hittem hangulatfokozásnak vagy csak szimpla variálásnak köszönhetően megvárakoztat minket azenekar, de viszonylag hamar készen állt minden a támadásra. A színpadon megjelent Mortuus, akit hangos sikoltozás fogadott, majd a
megszokott háborús hanghatások(robbanások, lövések) közepette elkezdődött a koncert. Mivel a turné eredetileg ugyebár a Rom 5:12 című legutóbbi lemez turnéja, természetesen a kezdő szám a lemezen elsőként szereplő The Levelling Dust című lett.
Sajnos a hangzás itt még elég gyatra volt, de szerencsére fokozatosan javult, a hangulattal együtt. Rengeteg vita fűződik az új lemezhez, a fogadtatása nem mondható egybehangzónak, mindenesetre az aktuális dal bemelegítésnek épp elég jó volt. Ezt a
kultikusnak minősülő, Panzer Division Marduk lemezen szereplő Baptism by Fire követte, ami teljesen beindította a népet.

Jobban belegondolva nem kevés rutin és felkészültség kellhet egy 1 - másfél órás koncert adásához, főleg, ha Mardukról beszélünk, és főleg, ha azt mondom, sokkal gyorsabban játszották a számokat a lemez tempójához képest. Ennek ellenére Morgan
rezzenéstelen arccal, csak úgy csípőből darálta el a dolgokat, és a jelenlegi dobos, Lars sem tűnt túl stresszesnek vagy ziláltnak, halálpontos dobolás mellett is rezzenéstelen arccal, néhol eszelős tekintettel méregette a magyar közönséget, akik teljesen megőrültek a hallottaktól - látottaktól, csodáltam is Sonnyt hogy fényképezőgéppel merészkedett be a második sorba. Megjegyezném továbbá, hogy a megszokottaktól (vagy legalábbis általam megszokottaktól) eltérő módon Morgan egy fehér Gibson Flying V gitárral lépett fel, nem kímélve annak húrjait.

Ezt ismét egy klasszikus, a Still Fucking Dead, és a Marduktól már megszokott World Funeral-os koncertnóta, a With Satan And Victorious Weapons. Itt már teljes volt a beleélés mindenki részéről, és érthető módon az eddigi darálás után pihenésképp, a szőnyegbombázás és sorozatlövés effektjei közepette megszólalt az Imago Mortis ismét az új lemezről, mintegy lazításképp a zenekarnak. A lassúzás azonban nem tartott sokáig, követte a Those of the Unlight korszak, a lemez címadó dala, valamint a Wolves. A koncert végén természetesen nem maradhatott el a banda egyik fő dala, a Panzer Division Marduk sem. A számok között nagyon rövid szünetek voltak, Mortuus többnyire egy-egy OK-val nyugtázta az újabb számok elérkezését, néha pár rövidebb mondattal felvázolta a helyzetet, amiből sajnos nem sokmindent lehetett érteni a beeffektezett mikrofon miatt.

Érdekes volt továbbá, hogy a hangja magasabbnak tűnt, mint
korábban bármilyen élő felvételen(csak felvételeket tudok viszonyítási alapként felhozni). A csendes basszusgitáros csak úgy magában, a színpad jobb szélén zúzott egymagában, szótlanul, de rendíthetetlenül :) Egészen meglepődtem, mikor a zenekar
lement a színpadról, rövidnek tűnt a koncert, a közönség lelkességének köszönhetően viszont a Nightwing-es Of Hells Fire című számmal mondtak köszönetet, eztán végleg elhagyták az Avalon színpadát. Szép emlékekkel gazdagodhattunk, fájó pont, hogy a
Fuck Me, Jesus EP egyetlen számát sem játszották el, és hogy a buli ilyen hamar véget ért. Remélem nem kell sokat várni a következőre :) Az alábbiakban mellékeltük a Sonny által szerzett, kézzel írt setlist beszkennelt változatát, és a koncert képeit. Aki ott volt, nosztalgiázzon, aki nem, képzelje el... :)

A kézzel írt setlist