Egy hattagú dán folk/viking metal zenekar rövidesen megjelenő első lemezét hozta a fagyos északi szél. Mivel két éve alakultak, ezért vagy jó ismerősökkel kell rendelkezniük, vagy nagyon jónak szükséges lenniük, hogy a Napalm Records fantáziát lásson bennük egy nagylemezre. Hát, kellett néhány hallgatás, mire kiderült, hogy valószínűéleg az elsőről van szó.

Amikor először végignyomtam, rá kellett döbbenjek, ebben bizony nem sok emlékezetes momentum volt. Epikus, lassan hömpölygő témák, mély és már-már monoton hörgés itt-ott károgással, Amon Amarth - Moonsorrow vonalon, nagyon enyhe Korpiklaanis beütéssel. A megjegyezhető és viszonylag egyedi, jó pillanatokkal rendelkező dalokat a lemez elejére pakolták: a Gravollet – Tvende Ravne – Nidvisen hármassal semmi probléma nincsen. Ha ilyen lenne az egész anyag, összetenném a két kezemet. Itt tényleg megtalálható minden: őrlő riffek, némileg változatos halálhörgés, furulyaszó, sőt a dob sem tűnik annyira egyszerűnek. Később viszont úgy érzem klisékbe fulladunk: a höjjögetős témákat már rengeteg csapat előadta, a furulya sem színesíti túlságosan a dalokat, a Skonne Moer-nél már konkrétan a fejemet fogtam, hogy mikor lesz vége. Az utolsó, tizenegyedik dal (Havets Plage) egész ígéretes, hősmetálos kezdéssel indul, de sajnos nem tudja menteni a menthetőt.
Hiába vannak a promofotókon becsületesen alkoholista, tülökből sört vedelő kardos-pajzsos torzonborz vikingek, mindez kevés a kiemelkedéshez az egyre telítettebb színtéren. Nem szeretném, ha ez az egyik kedvenc műfajom lassú hanyatlását idézné elő. A Ravnens Saga mindezek ellenére hallgatható, de nem elégséges ahhoz, hogy katarzist okozzon, mint ahogy azt várnád.

6 / 10