A csapat ügyes-bajos dolgairól, és az első lemez megjelenéséről Vágvölgyi Viktor énekes/gitáros mesélt Sonnynak.

Sonny: Nem mondhatni, hogy elsiettétek az első nagylemez kiadását, úgy tudom tíz éve zenéltek Sudden Death néven, és idén jelent meg végre a Once and for All CD. Milyen nehézségek hátráltatták eddig a lemezkiadást?

SD: Tudod, nálunk mindig is ilyen lassan mentek a dolgok. Kényelmesek vagyunk, nekünk ez a munkatempónk. Legalább 3-4 év kell egy teljes lemezhez, vagy talán több is. ’98 óta nagyon sok minden történt, egy rakás próbatermet megjártunk és aki Szigetváron valaha zenélt, az nagyjából mind játszott rövidebb-hosszabb ideig a zenekarban, haha! Most elég stabil a felállás, ez már csak egy esetleges feloszlással változna meg, ebben 100%-ig biztosak vagyunk. Olyan dolgokon mentünk át együtt, amik acélerős kapcsot alakítottak ki közöttünk. Na, azért csak megjelent a lemez, ezt már senki nem veszi el tőlünk!

Sonny: Mit hallhatunk egész pontosan? Hogy alakítottátok ki a zenei és szövegvilágot a Sudden Death-ben?

SD: Kezdetben talán könnyebb lett volna behatárolni a zenét, ilyen Sepantera féle hangokat gyártottunk. Most teljesen leszarjuk, ha egy téma nem death vagy thrash metal, nem érdekel minket, hogy mit szól hozzá egy külső fül, ha tetszik a dallam vagy a ritmus akkor megtartjuk és dallá gyúrjuk ezeket. Zene és szövegírói szabadság van, nem kötelező sem sötét sem pedig vidám dalok/szövegek gyártása, lazaság van. Ennek persze van néhány hátránya, pl. egy átlag death metal bulin egyesek túl soknak találják a dallamot, míg egy lazább koncerten pont fordítva van, de aki szereti az ilyen csemegéket és nincs teljesen benőve a füle, annak nyugodt szívvel ajánljuk a korongot.

Sonny: Mikor született ez a 12 dal? Ahogy elnézem vannak itt régebbiek is, mint például a címadó.

SD: A legrégebbi dalok a „Murk” és az „Abhorrence”, már 2003-ban is megvoltak, de ezek is sokat változtak azóta. Vannak riffek egészen régről, ’99-ből is. Az utóbbi időszakban csak 3 dalt írtunk és ezekben is vannak régi ötletek. A legfrissebb nóta a „The veil on our eyes”.

Sonny: Nem gondoltatok arra, hogy régebbi demóitokon megjelent dalokat rögzítsetek újra? Van ilyen tervetek?

SD: De! Egyből itt van ugye a címadó dal is, a „Once for all” és ha legközelebb stúdióba megyünk akkor az „In war there’s no victory”-t is biztosan felrántjuk. Az első demós dalokat már rég szétcincáltuk, került belőlük pl. a „Dark clouds coming”-ba vagy a „Funeral of trees”-be. Jó lenne pár dalt egy kicsit átdolgozva újra felvenni, az olyanokat mint a „Szép ellenség” vagy a „Bíborban született”, ezek nagy közönségkedvencek is voltak régen.

Sonny: Hogy oldjátok meg a lemez terjesztését? Hol juthatnak hozzá azok akik szeretik a Sudden Death-et?

SD: A Hammer mellékleteként bárki hozzájuthatott, szóval szerintünk nincs nagyon hova elszórni, aki esetleg lemaradt volna a magazinos mellékletről az tőlünk be tudja szerezni az honlapon lévő elérhetőségekről. (www.suddendeath.hu)

Sonny: Nagyon jó borítót sikerült készíteni, kinek a műve?

SD: Az ötlet Norbitól (Gergely Norbert - basszer) származik, de mindenki hozzátett egy kicsit, aztán elmentünk egy helyi kocsmába, ahol elég sokat basztuk a rezet és ott raktuk össze a mi kis „életlevetítő” asztalunkat amit végül a webmasterünk fényképezett le, a számos utómunka és más egyéb apróság pedig Viktor (Arkhorrl) kezét dicsérik.

Sonny: Úgy tűnik mostanában kevesebbet koncerteztek. Most, hogy elkészült a lemez, lehet tudni merre fogtok pusztítani a színpadokon?

SD: Egy kisvárosban lakunk, ahol sajnos (már) nincs lehetőség rendszeres fellépésekre így nem tudunk visszahívni zenekarokat, ez az egyik ok, a másik meg az, hogy sosem játszottuk halálra magunkat.
2008 elejétől viszont szeretnénk ott lenni minden fasza bulin, már dolgozunk is az ügyön és persze szívesen veszünk minden felkérést.

Sonny: Lehet, hogy rosszul látom, de nekem úgy tűnik, idén még nem volt Szása Emléknap. Mi történt?

SD: Volt, de sajnos nem olyan fényű mint az elmúlt években. Mindig augusztusra tettük az időpontot, mert régen volt itt egy Eleven Sziget nevű, nagyjából 4-5 napos fesztivál, amit 1998(?) óta minden évben megrendeztek és ez ilyen hagyomány lett, hogy ekkor kell metálkodni. Na, ezzel az augusztussal az a hatalmas probléma, hogy esősre szokott sikeredni és ez néha-néha beleszól a rendezvény menetébe is. Idén is ez történt, elmosta a kibaszott eső az egészet. Pedig nagyon szép számmal jöttek bulizók és emlékezni vágyók. A tervek szerint jövőre más időpontban lesz majd a Szása Emléknap és egy kicsit több figyelem lesz ráfordítva.

Sonny: Mi a jövőbeli következő lépés a zenekar számára?

SD: Levágjuk a hajunkat, haha! Ez nem is vicc, már régóta tervezzük a dolgot, a bőgősunk már meg is szabadult a prémtől. Elég szar hajunk van, mindenkinek itt-ott egy szál, még rövid fazonú parókának is lepkefing, talán egy parasztbajusz kitelik belőlük.
Írjuk az új dalokat, egy kicsit lájtosabban, több zakatolós résszel, és van egy fél éves tervünk is: igyekszünk nem megfagyni a próbateremben a télen és kora tavasszal. Az a helyzet, hogy van nekünk egy dobosunk, aki -20 fokig eláll és nagyon nem szereti ha meleg van. Ez biztos ilyen változókori probléma, összeömlik, felborul a hormonháztartás valamint zsírfejű dagadt disznó lesz és ezért nem érzi a hideget a vén fasz. Szóval miatta szívunk minden télen, se énekelni, se gitározni nem lehet abban a jégveremben, könnyen lehet, hogy ez is közrejátszik abban, hogy ennyire lassan írjuk a dalokat…