Nemrég a Hammerwörldnek köszönhetően sikerült elkapni Zak bácsit, és kicsit kifaggatni a vadiúj lemezükről és egyebekről. Ugyan távol áll tőlem a rap elemeit ötvöző zene, de a frontember hiteles egyénisége és hozzállása mégis megkedveltette a bandát.
Nohátakkor.

Sonny - Helló! Szerintem a „Life Will Kill You” az eddigi egyik legjobb lemezetek. Elégedett vagy a végeredménnyel, netán megváltoztatnál valamit rajta utólag, ha megtehetnéd?

 
Zak Tell - Hát, a zenekar tagjaként utólag mindig van valami, amit meg tudnál változtatni, apróságok amik még jobbá tehetnék a cuccot, rájössz hogy egy-két dal kicsit több ráfordítást érdemelt volna a stúdióban, de így viszont ez az igazi valóság, amit az arcodba kapsz! Szerintem az egyik dolog, ami folyamatosan hajt előre, az pontosan az, hogy mindig van valami amiben fejlődnöd kell. Ha minden tökéletes lenne, akkor nem lenne értelme folytatni a csapatot! Ennek ellenére elégedettek vagyunk a lemezzel, büszkék vagyunk arra amit a világra hoztunk, úgy érzem ez az eddigi egyik legspontánabb, legőszintébb cuccunk.

S - Mindössze másfél évvel a „Hate Yourself With Style” után jelent meg. A következő lemezt is ilyen gyorsan fogjátok összehozni?

Z - Soha nem számíthatsz semmire teljesen biztosan, ez alkalommal egyszerűen lelkesebben írtuk az új témákat, és mivel nem teljesen voltunk elégedettek a HYWS-al, így ki voltunk éhezve arra hogy új fejezetet kezdjünk a Clawfinger történelmében, és hogy megmutassuk mi az, ami miatt megérdemelt helyünk van a mai zenei színtéren!

S - Mennyit szöszmötöltetek a stúdióban?

Z - Kevesebbet, mint amennyit szoktunk. Tavaly szeptember vége és június között megírtuk és felvettük az egész cuccot, ami meglehetősen rövidnek számít nálunk. Jóval pörgősebb és spontánabb volt az egész folyamat. Az első hónap alatt még azt sem tudtuk pontosan, hogy mibe kezdtünk bele, azzal sem foglalkoztunk hogy mi fog kisülni belőle. 15 év után készen álltunk arra, hogy szabadjára engedjük a pusztító szörnyeteget, hogy olyan legyen amilyennek lennie kell!

S - Kérlek mondd el, hogyan írtok meg egy új dalt!

Z - Hát ez egy elég furcsa kérdés, nálunk egy dalírási folyamat bárhogyan elkezdődik, néha egy riffből indulunk ki, vagy a szövegből, egy dobrészből, egy homályos dallamból. Általában csak eljátszogatunk egy témával, addig amíg elég jó nem lesz ahhoz, hogy dalkezdeménynek lehessen nevezni. Ez nem csak egyféleképpen következhet be, mindig az aktuális gondolatainktól függ. Ennél az albumnál pedig tényleg csak hagytuk hogy az ötleteink vezessenek minket!

S - Meg tudnád mondani, hogy az előző lemezetek hogyan fogyott?

Z - Nincs ötletem, de szerintem nem vitték annyira, mint amennyire kellett volna. Ha az eladás foglalkoztatna, akkor az nyilván tönkrebaszná a hiteles dalírási folyamatot, úgyhogy inkább nem törődünk azzal, mennyire fogy az aktuális album. Más szavakkal: akkor vedd meg a lemezt, hogyha tetszik amit csinálunk.

S - Milyen volt az előző turnétok? Volt valami kiemelkedő pontja?

Z - Hát, mit mondjak, általában beleadunk apait-anyait a bulijainkba, nem számít hogy negyven vagy kétezer embernek játszunk, minden show egy különleges alkalom, bármi történjen, mindenkinek úgy kell éreznie hogy valami különleges dolognak a része. Ez a mi felfogásunk. A HYWS turnéjának ugyanúgy megvoltak a csúcsai és a mélypontjai mint az összes többinek, mi megtettük minden tőlünk telhetőt.

S - A közeljövőre nézve milyen terveitek vannak, ami a turnézást illeti?

Z - Még kilenc európai fesztiválon lehet látni minket a nyáron. Legközelebb valószínűleg egy szimpla klubturnéra indulunk, ahol majd egy rakás új nótát el fogunk játszani, a régiek mellett természetesen. Ez október közepe – november felé lesz esedékes, úgyhogy tartsátok nyitva a szemeteket és az eszeteket, valamint a pénztárcátokat hogy belépőjegyhez jussatok :)

S - Emlékszel a legutóbbi magyarországi fellépésetekre? Mennyire volt őrültek a magyar rajongók?

Z - Teljesen azok voltak. Párszor játszottunk a Szigeten az évek során, meg volt néhány önálló bulink. A magyar srácok tényleg fasza rajongók és szeretjük őket. Ez most nem seggnyalás, hanem a tényleges igazság, és mindent megteszünk hogy visszatérhessünk hozzátok!

S - A csapat tagjai érdekeltek más bandákban, projectekben is?

Z - Jocke, a billentyűsünk egy rakás csapat producere, ilyen a Face Down, a Constructead, és van még náhány. Bård-nak van egy countryzenekara, a Melkesyre, de a legfontosabb mindegyikünk számára a Clawfinger. Még mindig imádunk együtt zenélni.

S - Mi szól mostanában a CD-lejátszódban? Melyik bandákat hallgatod a szabadidődben, ha van ilyen egyáltalán?

Z - Húha, sokmindent meghallgatok, ilyeneket mint: Amy Winehouse: Back to Black, Arctic Monekys: Favourite Worst Nightmare, Jamie T: Panic Prevention, Shitdisco: Kingdom of Fear, LCD Soundsystem: Sound of Silver, Noisettes: What’s the time Mr., SLS, Tingsek: World of it’s own & as always, Mr. Bungle, Barkmarket, Helmet, Public Enemy, Frank Zappa, Tom Waits, John Lennon, Bob Marley, és egy rakás más dolgot is.

S - Melyik csapatok hatottak igazán a Clawfingerre? Téged mi inspirál igazán?

Z - Nincs egyetlen ilyen, nagyon széleskörűek a bandát ért hatások, mindegyik zenekari társamnál különböző. Az egyetlen fontos dolog az hogy meg tudunk újulni és változatossá tudjuk tenni magunkat, hála Istennek. Szörnyen unalmas lenne ha mindig ugyanazt játszanánk, és mindig ugyanazon hatások érnének minket.

S - Nagyon köszönöm a válaszaidat Zak! Mit szeretnél elmondani még a végére?

Z - Töltsétek le és hallgassátok meg az új lemezt. Ha tetszik akkor vegyétek meg, ha nem akkor basszátok meg :) De komolyan: ha tetszik amit hallgatsz és meg is veszed akkor támogatod a zenekart. Ne felejtsd el, ez nem a hülye klippekről, tetoválásokról és trendekről szól, ez a zene sokkal több mint egy egyszerű kép a zenészekről!

Ja, igaza van, keressétek az új lemezt, ami 2007. július 27-én jelent meg. Emellett a csapatot láthatjátok a székesfehérvári FEZEN-en! Részletek rövidesen.