Suidakra: Crógacht
Megjelenés: 2009. február
Kiadó: Wacken Records/SPV
Értékelés: 9/10

Van néhány melodikus folk/death brigád, akik már jó tíz éve nyomták az ipart, mire eljött a népi ihletésű zenék felvirágzása, ők most elégedetten csettinthetnek, hogy ugye mi megmondtuk. Az ilyenek közé sorolnám például az 1995 óta nyomuló Catameniát, a szintén akkortájt kezdő svéd Thyrfinget, vagy éppen a még régebbi germán Suidakrát. Nekik a most tárgyalt Crógacht már a kilencedik nagylemeze, szóval egyáltalán nem az underground divattal felkapaszkodott tejfelesszájúakról beszélhetünk.

Arkadius Antonik és harcostársai legutóbb 2006-ban adtak ki új dalokat, addig legfeljebb másfél évente mindig előjöttek valamivel, most viszont egy hosszabb szünet után térnek vissza. A hiátus alatt megjelentettek egy 13 Years of Celtic Wartunes című válogatást, amihez DVD-t is mellékeltek. Ez a pihenő mindenképpen jót tett nekik, mert már a Caledonia és a Command to Charge idején is érezhetően kezdtek kifogyni a munícióból, mostanra viszont erősen összekapták magukat. Lényegesen jobb dalok születtek, megtartva a dallamos death metal alapokra épített ír és kelta érzelemvilágot. Sokkal több szerepet kaptak a nem hagyományos hangszerek - skót duda, és fuvola Axel Römer jóvoltából - tovább színesítve a Suidakra zenei világát.

Kilenc nóta született, amik lazán kapcsolódnak egymáshoz egy mitológiai sztorival. Az írek egyik nagy hősének, Cuchulainnek a sorsát kísérhetjük nyomon, amint Isle of Skye-ra indul, hogy mindent megtanuljon a hatalmas szkíta harcosnőtől, Scáthachtól.
A Slán intro után megismerjük Conlaochot, Cuchulain tragikus sorsú fiát, majd apja útját  meséli el az Isle of Skye és a Scáthach. Külön zseniálisak az apró hangszeres betétek, kórusok, amik mind tovább emelik a hangulatot. A három durvulás után egy akusztikus dal következik, itt Miriam Hensel hangját hallhatjuk, amint a szkíta harcost személyesíti meg, aki miután mindent megtanított a harcról és bátorságról (crógacht), csatába küldi Cuchulaint. Ennek történetét a Shattering Swords meséli el. az összecsapás után pedig egy kis pihenő következik az Ár Nasc Fola instrumentális három perce alatt.
Nem szeretném lelőni a történet összes poénját, a végkifejlet megtudható a két zárótételben: ezek a Gilded Oars és a Baile's Strand. Mindkettő gyorsabb szerzemény, himnikus refrénnel. A mindössze 40 perces lemez hirtelen ér véget, szinte várnánk a folytatást, annyira magával tud ragadni. Érdemes egyben, nem pedig dalonként hallgatni, úgy lesz igazán teljes a kép. Aki egy kicsit is fogékony erre a stílusra, egészen biztos szeretni fogja, aki pedig mindig is kritikusan tekintett erre a stílusra, az lehet éppen a Suidakrának köszönhetően fog megbarátkozni vele.