Örömmel vettük az utat Tatabánya felé, ahol sajnos egyre ritkábban vannak nagyobb volumenű bulik, és külön öröm, hogy ismét a Puskin művelődési ház adott helyet egy ilyen ígéretes rendezvénynek. Az estét az ácsi X-Kharon zenekar kezdte, thrash-deathes témáikkal máris bemelegítették az érdeklődők egy kisebb részét. Régóta ismerem őket, és így, a sokadik koncertjükön elmondhatom, hogy határozott javulás jelentkezik náluk, a korábbi ritmus-elcsúszások abszolút nem jelentkeztek, és az énekes is jobban be tudott illeszkedni. Azt hiszem akkor érné el fénypontját a zenekar, ha Pokesz mellett még egy gitáros nyűné a húrokat, az énekes hangja nem fáradna el a hörgéstől a koncert felénél.

Másodikként a Hedonist Roosters nevű nem is olyan régen alakult tradicionális rock&roll banda tagjai léptek színpadra, és bár az X-Kharon után érdekesen hatott a zenéjük, egyáltalán nem válhatott rovásukra a részvétel, láthatóan több rajongó is eljött megnézni őket. Stílusukról leginkább a Rómeó Vérzik jut eszembe, és a közönséget elnézve mindig lesz igény ilyen típusú zenére, ha azt rátermett emberek játsszák, márpedig a zenekar sem ebből a szempontból, sem rutin szempontjából nem vallott kudarcot.

Az este egyik legjobban várt pontja a Baskíria fellépése volt. Korábban csak a demóikat hallottam, amik nem igazán győztek meg a banda talpraesettségéről, azonban azt kell mondanom, élőben hatalmas bulit produkáltak. Sajnos rögtön a buli első egy-két száma után húrszakadás történt, ami elég nagy zűrzavart keltett a színpadon. Barglish elhagyta a színpadot, a többiek néha belepengettek hangszerükbe, majd egy idő után elkezdték nélküle folytatni a koncertet. A hangzás szerintem a műfajhoz mérten jóra sikerült, a fellépés pedig nagyon energikus és profi. Sajnos a szólógitáros témái a ritmus nélkül elég élesek voltak, de szerencsére a hamarosan visszatérő ritmusgitáros immáron új húrral ellátott hangszerén folytatta a bulit. A színpadi kiállás nagyon meggyőző, látszik hogy nem ma kezdték a koncertezést, hangulatos volt a ritmusgitáros láncinge is, gondolom elég kényelmetlen lehetett benne gitározni.

Az est házigazdája a Scaffold zenekar volt, akik legújabb énekesükkel léptek színpadra. Megnyerték sajnos az est második legrosszabban kihangosított zenekara címet, ami nagyban csökkentette a hangzásbeli élményt. Bár a dalok jól meg vannak írva, sajnos kevés lendületet éreztem a produkcióban, az énekes viselkedése pedig elég sokat rontott a helyzeten, nagy monológgal kezdte a koncertet, meg háromszor is elmondta, hogy ő az új énekes, és ezért át lett variálva a szám, stb., ami teljesen felesleges, mert aki először látja, annak úgyis mindegy, aki meg sokadszorra, annak úgyis feltűnik. Jobb hangzás esetén biztos több pozitívumot tudnék elmondani, a tekerősebb riffek bizonyították, hogy vannak ötletek a tarsolyban.

Utolsó előtti az Éjfény, önmagukat mocsár-metalnak nevező zenekar volt, behatárolhatatlan műfajjal. Azt hiszem metal berkeken belül mindenből merítettek, tiszta ének, hörgés, metal szólók, rock&roll riffek. Mindez összemixelve elég zavaros elegyet alkot, számomra, és a közönséget nézve többek számára is emészthetetlenül.

Végül, de nem utolsó sorban fellépett a Cryptic Remains nevű Tokodaltáróról érkezett fiatal death metal banda, akik miatt érkeztünk. A srácoknak egy tehetségkutatót leszámítva ez volt az első teljes műsoros koncertjük. A beállás kicsit hosszadalmasra sikeredett, a hangosítás pedig borzasztóra, akár egy helyi nyugdíjast is beállíthattak volna a keverőpult mögé. A srácok színvonalasan introval indítottak, utána pedig ledarálták a fejünket. Ez az elszántság és színvonal, amit tőlük láthattunk, sajnos egyáltalán nem jellemző a hazai amatőr zenekarokra, ezért mindenképpen példaértékű, hisz bármelyik profi hazai banda mellett megállnák a helyüket. Sajnos a gitárok hangzása annyira egybefolyt, hogy nem voltak kivehetőek a frappánsan megírt riffek, a legzavaróbb az volt, mikor a szólók és a kíséretük egybefolyt. Gábor vokálmikrofonjából a buli egésze alatt egy szusszanásnyinál hangosabb hangot sem tudott kierőszakolni, de ez legyen az utolsó rossz szó a hangosításról, ami rontotta az élményt. A zene teljesen profi volt, itt azért kiütközik az, hogy némely tagnak azért már van zenei múltja, pontosság és precízség, ami leginkább jellemezte a produkciót. Amit hiányoltam, az a színpadi mozgás volt, bár a közönség nagy része nem várta ki a kései kezdés miatt a koncertet, és talán a srácok is fáradtak voltak, a zene akármilyen pörgős volt, nem lehet elég robbanékony a produkció lendületes színpadi kiállás hiányában. Remélem legközelebb már hosszabb műsorral, és normális hangosítással láthatom viszont őket, így viszont amatőr zenekarként is feltornázták magukat az este második legjobb bandája posztra.

Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek, a képeket Gifnek és Gábornak, és az élményt a zenekaroknak!