BRUTAL ASSAULT fesztivál. Csehország, Jaromer-Josefov, 2008. 08. 14-15-16.

2008. augusztus 15.

Második nap hatalmas esőzésre ébredtünk. Rengeteg sátor beázott, tönkrement, megjelent a dagonya, csúszkáltak a gyönyörűen részeg rockerek a hegyoldalon, minden adott volt a fesztivál-életérzéshez.



Az időjáráshoz kiválóan passzolt  az olasz szomorúmetál Novembre zenéje. Az átfagyott tömeg lassacskán kezdett felengedni, és a végére a zenekar egész tűrhető koncertet varázsolt nekünk. Utánuk viszont ökölcsapásként érkezett az amcsi Cephalic Carnage, akik az istenek különös kegyelméből fakadóan aznap két koncertet is adhattak, egyet kora délután, a párját pedig késő éjjel, természetesen eltérő dalokkal. A grindba hajló technikás death metal kellett is, hogy ne fulladjunk az időjárás és a Novembre okozta mély melankóliába.
Sajnos ezután jött egy kis közjáték, sátrunk alá tízcentis pocsolya képződött, így arrébb kellett költöztetnünk az egészet. Ennek köszönhetően lemaradtunk egy rakás érdekes koncertről, köztük a Swallow the Sun és a The Berzerker műsoráról, rájuk pedig igencsak kíváncsi lettem volna. A Despised Icon utolsó hangjaira értem vissza a fesztivál területére, de az a fajta muzsika, Alexandre Erian idegesítő hangjával nem győzött meg.





Annál inkább a Soilwork. Eddig sok jót hallottam arról a teljesítményről, amit élőben nyújtanak, most végre saját szememmel is láthattam, mit művelnek. Az volt az érzésem, hogy legzúzósabb számaikat pakolták oda nekünk, így egy remek hangzással megáldott produkciót nyújtottak. Björn Speed Strid rutinos frontember, nagyon jól tudja, hogyan lehet kirángatni a kora esti apátiában szenvedő közönséget a közönyből. Rövid műsoruk végére széles vigyorral álltam sörrel a kezemben, már nem idegesítettem magam a szar idő miatt, meghozták a jó kedvemet.





Sejthető volt, hogy a Primordial elsöprő erejű, nehezen emészthető zenéje elemi erővel fog szólni, ez a várakozás be is teljesedett. Alan Naihmass Nemtheanga a koncerteken egészen biztosan más tudatállapotban van, őrült előadásmódja lenyűgöző volt. A tavalyi lemezről származi Empire Falls című személyes kedvencemmel kezdtek, majd kaptuk sorban a régebbi dalokat is. Mindenképpen a nap egyik csúcspontja volt. Sokkal inkább, mint a rengeteget istenített Entombed. Nem a szívem csücske, ennek ellenére belenéztem, mert szerettem volna megérteni, mitől számítanak alapzenekarnak, de ez a koncert alapján nem sikerült. Talán be kéne szereznem alapvetésnek számító első három lemezüket.
A nap másik hatalmas döbbenete a Behemoth fellépése volt. Tavaly a Kék Yukban volt szerencsém látni Nergalék elmebeteg fellépését, de itt valahogy még sokkal nagyobbat zúztak, tényleg csak álltam és néztem, hogy ilyen nincs. A csúcspont talán a Chant for Eschaton alatt jött el, az tényleg nagy pusztítás volt. Nergal németül számolt be a dal elején, majd indult a zúzda. A koncerten felbukkant Big Boss is az általam tavaly elszidott Root énekese. Itt és most bocsánatot kell kérnem a tavalyi fikázásért, mert kurva jól nyomta a Jáma Pekel-t.
Nem tudom, kinek a kiváló ötlete volt a Behemoth után benyomatni az Anathemát. Körülbelül olyan volt, mintha a heréltek gyülekezete lepte volna ez az Obscure Stage deszkáit, pedig higgyétek el, szeretem a korai Anathemát, azt a korszakot, ami megelőzte a manapság produkált impotens nyehegést. Ezt mintha ők is érezték volna, itt-ott megpróbálták keményebbre venni a figurát, de még így is gyenge volt. A Sleeplessnél reménykedtem, hátha belevisznek valami súlyt, de mégsem. Altatódalok sorjáztak egymás után.
Komolyan, csak a poén kedvéért voltam kíváncsi a Cradle of Filth-féle cirkuszra. Amikor megszólalt Dani Filth nyekergése és visítása, a körülöttem álló zordabb metálfejek egyszerre röhögtek fel, a sírás határán állva. Kb. hasonlóan éreztem én is, mint ők, így gyorsan elhagytam a környéket.
Az 1349-re értem vissza, hatalmas darára vártam, azt is kaptam. Az általuk képviselt black metal tényleg a durvulás végső határait feszegeti, sok zenekar tanulhatna tőlük. Szinte káoszba fulladó pusztításuk zárta számomra a napot.