BRUTAL ASSAULT fesztivál. Csehország, Jaromer-Josefov, 2008. 08. 14-15-16.

Idén, tanulva az előző év hibáiból, egy nappal korábban indultunk, így remek sátorhelyhez jutottunk ahelyett, hogy egy 40%-os lejtőn kellett volna alvásra kényszeríteni megfáradt testünket. Nulladik nap nem lévén, mulatozással múlattuk az időt, felelevenítettük a Jelzin-vodkával kötött tavalyi barátságunkat. Ezzel el is telt augusztus 13.

2008. augusztus 14.

Főként pozitív benyomásokkal gazdagodtam a Brutal Assaultot illetően: a bandák felhozatalára igazán nem lehetett panasz. A szervezők sokat próbáltak javítani a körülményeken, több WC-t és sörpadot helyeztek ki a kemping, valamint a fesztivál területén. Nyílt egy új terület, a kilátóterasz, ahonnét csekély pénzösszeg fejében kitekinthetsz az egész forrongó embertömeg felé, és a koncerteket is még tűrhető körülmények között élvezheted. Az idén debütált a horror-sátor, ahol két napon keresztül folyamatosan legendás horrorfilmeket vetítettek - nagy bánatomra csehül. Kialakítottak egy komplett metál-búcsút, ahol az összes póló-és CD-árus kínálgathatta portékáit, továbbá itt tartották a dedikálásokat - mármint azokat amik valamilyen oknál fogva nem maradtak el.



A negatívumok mellett sem mehetünk el szó nélkül - a második napra mindent elöntő sár ellen továbbra sem tudtak tenni semmit, legalább a teljesen elárasztott területeket lefedhették volna. Kellemes dagonyázás jutott mindenki osztályrészéül, bár hiányoztak azon osztrák kollégák, akik ilyenkor sörtől felhevülve hasast ugranak a barnás egyvelegbe. Talán jövőre. Megemlíteném még a gyalázatos Brutal Assault pólómintázatokat. Kb. diszkós ízléshez voltak igazítva minden szempontból, nyomába sem értek a 2007-es színvonalnak. Fúj.

Nem sokkal öt óra után léptünk a fesztivál területére, így pont teljes hosszában élvezhettük a máltai Beheaded koncertjének mind a 30 percét. A brutális death metal kalapálásban jeleskedő srácok nagyon bepörögve nyomták, bár a közönségre a lendület kevésbé ragadt át, talán a korai időpont miatt.



A közvetlenül utánuk következő Sadist viszont totál letaglózott. Eleve az a tény, hogy az olasz bandának ennyi rajongója gyűlt össze este hatkor Sadist-pólókban a színpad előtt, jelzett valamit. Progresszív elemekkel kevert death metalt játszottak a jobbik fajtából, néhol talán göteborgi beütéssel. Rövid játékidejüket teljesen kihasználták ahhoz, hogy új fanokat szerezzenek maguknak, ha magamat tekintem, egyet biztosan sikerült.



Harmadiknak a szimfonikus folk metalban jeleskedő, októberben nálunk is fellépő Hollenthon koncertjénél próbálkoztam előrébb fészkelődni, ami nem is volt nehéz, lévén a vártnál kevesebb nézőt vonzott megítélésem szerint. A banda érdekessége, hogy itt nyomja a tavaly kimúlt Pungent Stench főnöke, Martin Schirench (Don Cochino), és ugyan itt az amputáló-metál helyett középkori hangulatú szövegekkel kísért szimfonikus folk metal volt műsoron, úgy tűnt otthonosan mozog ebben a környezetben is. Elsősorban idén megjelent Opus Magnum című lemezük anyagáról játszottak, hatalmas lendülettel és beleéléssel, Martin Arzberger gitáros és Gregor Marboe basszer is alaposan kivették a részüket az énekből. A látottak alapján nagyon várom az október 20-i budapesti  koncertjüket.



Az osztrákok röpke háromnegyed óra után átadták a terepet a legendás Samaelnek. Ez a banda sosem tartozott a kedvenceim közé, igazából nem is ismerem munkásságukat, izzadtságszagú produkciójuk után ez valószínűleg így is fog maradni.
Septicfleshék sajnos kimaradtak, viszont az Exodus intrójakor már erőteljesen színpadközelben voltam. Azt hiszem Gary Holték koncertje a három legjobb között van, amit a Brutal Assaulton láttam. Ekkora zúzást régen láttam, és most lehet mondani, hogy az új lemezeik szarok, hogy Zetro Souza mekkora kurva nagy énekes volt, ez a banda egy lehengerlő thrash szörnyeteg. Rob Dukes hatalmas frontember, nem tudom hol rejtőzött élete első harmincvalahány évében, mielőtt az Exodus élére került. Bőven adagolták nekünk korai munkásságuk legjavát, a legdurvább pillanatok alatt egy kisebb circle pit is kialakult, valamint az utolsó nótánál volt egy wall of death is, néhány tétova figurával, akik idő előtt nekirohantak a többieknek.
Az eszelős szólók, a pofánkba köpködött sorok után a Finntroll teadélutánnak tűnt. Mondom ezt úgy, ők hogy az egyik kedvenc zenekarom, és a tavalyi lemezt leszámítva minden anyaguk megfogott eddig. Két éve a Rockmaratonon egy hangulatos fesztiválbulit adtak, most viszont annyira erőtlennek tűnt - elsősorban az elementáris Exodus miatt - hogy a koncert felénél faképnél hagytam őket és felmentem az idén kialakított kilátórészre. Sajnos elég sok dalt játszottak a 2007-es Ur Jordens Djup lemezről, ahelyett hogy inkább első két lemezüket nyomatták volna. Vreth nem tudta annyira mozgásba hozni a közönséget, mint Rob Dukes, és a többiek is mintha félgőzzel játszottak volna. Talán ők egy PeCsa színpadon jobban tudnak érvényesülni, mint egy szabadtéri fesztiválon, a novemberi Heidenfesten mindenesetre kiderül.



Még a trollok be sem fejezték az utolsó dalt, már próbáltam minél előrébb furakodni a Mayhemhez. Sokat, rendkívül sokat vártam ettől a black metal ikontól. Elöljáróban elmondanám, hogy véleményem szerint a Mayhem nem való fesztiválokra, ahol pár száz fanatikus és legalább ezer bámészkodó előtt rövidített műsort játszanak méltatlan körülmények között. Sokkal inkább egy max kétezer fős headliner koncerten tudnám őket élvezni teljességgel, nagyjából úgy mint az ominózus 2005-ös pesti alkalommal, amire sajnos nem tudtam elmenni. Tehát a kíváncsiságom az egekig szökött, vagy kiemelkedően jó, vagy nagyon pocsék koncertre számítottam.
Egyik sem jött be. Az egyik utolsó Blasphemeres Mayhem koncert gyér hangzással bírt. Necobutcher basszusgitárja túlságosan hangos volt, betorzult és az összhangzás sem volt kielégítő. Hellhammer dobjátékának egy része is elveszett a hangfalak között. A kiemelkedő számomra Csihar Attila teljesítménye volt, aki akasztófakötéllel a nyaka körül, a számok között néha magyarul, néha angolul szólalt meg, hihetetlenül szuggesztív és nagy hatású előadóművész. Valahogy jobban odavoltam az olyan régebbi klasszikusokért, mint a Freezing Moon (a koncert igazán döbbenetes pontja), Deathcrush, bár az újabbak közül ütős volt a Symbols of Bloodswords, vagy ha jól emlékszem a View From Nihil a GDOW-ról, arról a lemezről ami végképp nem tartozik a kedvenceim közé.
Sajnos képtelen vagyok egy épkézláb setlistet emlékezetből összeállítani, annyi biztos, hogy volt még egy rövid Pure Fucking Armageddon, My Death a Chimeráról, a Wall of Water az Ordo Ab Chaoról. A pontos listát a hozzászólások között szívesen fogadnám.
A katarzis tehát elmaradt, talán hülyeség volt azt várni, hogy olyat látok, ami meghatározza életem hátralevő részét. Voltak kiemelkedő pillanatok és hiányosságok, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ennek ellenére, ha jövő héten Magyarországra jönnének, nem sajnálnám rá a pénzt.

FRISSÍTÉS: Abaothnak köszönhetően íme a pontos Mayhem-setlist:

A Wall of Water
Illuminate/Eliminate
My Death
A Time to Die
View From Nihil
Ancient Skin
Symbols of Bloodswords
Freezing Moon
Deathcrush
Pure Fucking Armageddon

(folyt. köv.)

ui: A szar fotókról: eleve nem tudok fotózni, másrészt a körülmények sem voltak adottak ahhoz, hogy az esti koncerteken tudjak normális képeket készíteni.