2007. szeptember 1.

Vörös Yuk - Blue Hell egybenyitott

Agregator

Egy hirtelen programmódosulásnak köszönhetően, a Frost zenekar helyett lépett színpadra az Agregator. Mint az korábbi híreinkből tudhatjátok, Preil Tibor (Tibcsy) a tatabányai Harag Napján adta búcsúkoncertjét a zenekarral, és helyébe a Killing Art és Sable zenekarokból ismerős Loderer László lépett. Mindenki, aki szereti az Agregator zenéjét, bizonyosan várta az új tag hivatalos bemutatkozását a nagyérdemű előtt. Lacit már láthattuk egy színpadon az Agregatorral, mikoris vokalistaként segítette Tamást a Krómszín ég alatt című, közkedvelt dalban. A hangosítás nehézségei viszonylag rövid idő alatt kiküszöbölődtek, és elkezdődött a buli. Az intro kivárása kicsit komolytalanra sikerült, gondolom ezt nem így tervezték, majd hirtelen kőkeményen belecsaptak a Horizont című szám hangjaiba. Ez talán azon ritka pillanatok egyike volt, mikor minden hangszert sikerült tökéletesen beállítani, és nagyon jó volt a hangzás, csak néha Roland vokálja tűnt halknak. A számlista összetételét tekintve sem panaszkodhatott senki, hisz a legutóbbi, Szürkület lemez dalai (Soha már, Ha lesz hajnal) mellett felcsendültek a korábbi idők dallamai (Puszta lét, Hattyútánc, Gyökerek nélkül). A műsort még élveztük volna jódarabig, kár, hogy időhöz voltak kötve a srácok, mindenesetre egy dalra visszatértek, a Sötét éden című klasszikussal búcsúztak. Viszonylag sokszor van lehetőségem megnézni az Agregatort, de mindent összevetve, hangzás szempontjából a legjobb bulijaik egyikét láthattuk-hallhattuk, és mindannyiuk arcán látszott, ők is nagyon élvezik. László szereplésével szerintem mindenki azonnal megbarátkozott, szimpatikus hozzáállású, profi zenész, és teljesen beleillik az Agregator mentalitásába minden szempontból, elég ha csak felidézzük magunkban az általa játszott Sötét éden szólót, és azt, hogy buli után is közvetlenül viselkedett a közönséggel. Tibcsy helyére méltó utód került, várjuk a folytatást!

Epidemic

Azok, akik nem követték figyelemmel a zenekar munkásságát, talán kérdőre vonják, miért is volt szükség az ismertté vált Christian Epidemic nevet Epidemicre rövidíteni. A válasz pedig nagyon egyszerű, a névváltoztatással hangsúlyozzák a jelenlegi felállás működőképességét, és azt, hogy a zenekar megújult, mentalitásuk és hozzáállásuk azonban maradt a régi. Ezt több alkalommal bizonyították már, és megteszik a továbbiakban is, újult erővel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint többek között a tegnapi fellépés, ami talán a legjobban eltalált bulijaik egyike volt. A hangosítás sajnos nem sikerült annyira jóra, mint az Agregatornál, Laca mikrofonjával sajnos az alkalmankénti elhalkulás mellett egyéb problémák is felmerültek, Barni szintetizátorjátéka néhol nem volt teljesen kivehető. A dob és a gitárok hangzása viszonylag jóra sikerült, és egy idő után Jocó mikrofonját is sikerült optimális hangerőre bírni. Egy klasszikus dallal, "A Fájdalom koronája" című Isteni Orgiás időkbe visszanyúló szerzeménnyel kezdték a közönséggel szembeni merényletet. A nézőtér teljesen megtelt, és a rajongók egy emberként kiáltották a szöveget Józsival. A továbbiakban az újabb idők dalait szólaltatták meg a Könnyek könyve és az Utolsó szavam formájában, és ha jól emlékszem, ezt a két dalt először a Kínzó sikoly, utána a Gyász című lassabb, majd az Eltörölt világ pusztító riffjei váltották. Hibátlanul tették mindezt, látszik hogy rendesen fel vannak készülve a megmérettetésre, a pontosságuk csaknem megegyezett a lemezen hallható pontossággal. Ezután Pósfai
Józsi bejelentette a névváltozás hivatalosságát, és azt a tényt, hogy a zenekar "Újjászületett". Ezt persze mindenki értette, és máris felkészültek az örök kedvenc előadására, amit sokkal lendületesebben tettek meg, mint ahogy a lemezen hallható. Ráadásdalként szintén egy közönség által kedvelt klasszikus, a Lehajtott fejjel című dal rengette meg a Vörös Yuk padlózatát, majd mindenki elégedetten indult a pult felé, hogy egy sör mellett regenerálódjon.

Fagyhamu

Először volt alkalmam meghallgatni az 1998-ban alakult magyar pagan black metalt játszó, időközben négyfősre csökkent létszámú zenekart. Kifestett arccal, eszelős tekintettel léptek színpadra, és rövid időn belül nekiláttak a zúzásnak - a rövidnek mondható koncert alatt végig tempósabb számokat játszottak, és megtapasztalhatta mindenki, hogy a fényképekről visszatekintő arcok igenis emberiek, és igenis jól csinálják, amit csinálnak, bizonyítja ezt az a rövidesen 10 év, ami a zenekar mögött van, valamint a sok érdeklődő. Az eredeti terv szerint korábban léptek volna színpadra, és szerintem jót tett volna nekik, talán több érdeklődőt vonzott volna műsoruk. A hangzás nem volt tökéletes, mintha a gitárok kicsit zúgtak volna, de az összhatás így is pozitív volt, remélem ezentúl több lehetőségük lesz koncerteket adni, lenne rá igény.