Amíg az Antiparádén züllök, valamint a tengerparton fekszek, olvassátok el, milyen felejthetetlen és megismételhetetlen koncertet adott nyáron a Therion szimfonikus egykori black, ma már inkább opera-metal zenekar. Százfős kórus, hatalmas csarnok, öltönyös zenészek, hatalmas dalok. Mi kell még?

THERION, Miskolc - Jégcsarnok, 2007. június 16.

Amikor februárban ki kellett hagynom a PeCsás koncertet, vérzett a szívem. Utána hallottam kósza pletykákat arról, hogy majd egyszer lesz egy koncert Miskolcon, de álmomban sem gondoltam volna, hogy egy különleges estében lesz részem az Operafesztivál keretében.
Ilyen élmény ritkán éri az embert, a Therion eddig egy alkalommal, Bukaresten lépett fel hasonló produkcióval. Most is nagyon készültek, már egy héttel korábban megérkeztek Magyarországra, hogy együtt próbálhassanak az énekesekkel és a muzsikusokkal. Ez alkalommal fiatalabbakkal szerettek volna együtt dolgozni, mint Romániában.

A Jégcsarnokban valószínűleg elég ritkán rendeznek koncerteket - ez már a bejutásnál is látszott: a biztonsági őrök nem néztek bele a táskákba, nem kobozták el az üvegeket, mint ahogy azt a rockerek megszokhatták a koncerteken. Kínzó hiányosság, hogy a ruhatár sem működött, így szorongathattuk hátizsákjainkat az egész esemény alatt.
Szinte percre pontosan kezdődött: a közel 100 fős nagyzenekar, fúvósok, vonósok elfoglalták a helyüket, majd (egyelőre a négy svéd zenész nélkül) elkezdődött a koncert, amire már jó ideje vártam. A műsor első felében komolyzenei műveket (Wagner, Verdi, Mozart, Dvorak, Saint-Saëns) hallhattunk, főleg a monumentális témákra kihegyezve a darabokat. Amikor feltűntek a Therion tagjai, az addig csendben figyelő közönség hangos ovációval fogadta őket. Az idősebb, öltönyben-estélyiben érkezőket bizonyára sokkolta, hogy a hosszúhajú-feketeruhás (és jó pár száz fős...) tömeg lassanként igazi koncerthangulatot teremtett :)

A klasszikus blokk után rövid szünet következett - az három büfénél hosszú sorok kígyóztak, látszólag nem voltak megfelelően felkészülve ekkora tömegre, de a húsz perc pihenő pont elég volt arra hogy szomjunkat olthassuk, mielőtt elkezdődik a másfél órás Therion-dalokból álló felvonás.

Mats Levén a nyitó Blood of Kinguban végre kiereszthette a hangját (valószínűleg a miskolci volt az utolsó koncertje a srácokkal, a közeljövőben valaki mást láthatunk majd a svéd mesterek mikrofonja mögött). A továbbiakban keveset szerepelt sajnos, pedig igazán remek énekesnek bizonyult az előző turnén is.
Időközben a fiatalok felálltak a székekről és előrevonultak a színpadot a közönségtől elválasztó kordonokhoz, hogy végre átadhassák magukat a zenéket, így legalább a leendő DVD-n egy igazi lelkes magyar fogadtatást láthat majd az, aki megveszi. Több kamerával is vették a színpadi eseményeket, de az apróbb technikai malőrök, valamint a kissé halk hangosítás miatt egy kicsit hegeszteni kell rajta, mielőtt kiadják. Aki látta a 2006-os Celebrators of Becoming DVD-t, az tudja hogy mit várhat egy ilyen Therion-kiadványtól. Remélem ezt is rövidesen kiadják, így az is megtudhatja miről maradt le, aki nem tudott részt venni ezen a koncerten.

A dalok során előtérben voltak a Sirius B és a Lemuria lemezek darabjai, a teljesség igénye nélkül itt egy lista a második blokkban játszott dalokról:

Blood of Kingu
Lemuria
Opening
Rise of Sodom and Gomorrah
Seven Secrets of the Sphinx
Schwarzalbenheim - az egyik kedvenc Therion lemezemről, a Secret of the Runes albumról, amiről a Karcolaton is olvashattok egy rövid méltatást. Kattintsatok a Rockkultúra menüre és ott találjátok!

Soha vissza nem térő lehetőséget kapott a magyar közönség, erre még sok évvel később is büszke lehet mindenki aki ott járt. Köszönjük a szervezőknek ezt az estét!

A fotókat Gudella Péter készítette, amiért köszönet jár neki!