Csehország, Jaromer-Josefov

aug. 10.

Ötszáz kilométer és három átszállás után érkeztünk Jaromerbe, Csehország szívébe, Prágától 150 kilométerre keletre. A fesztivál területe amolyan Wackenesen a kempingtől nem messze található, egy 1800-as évek elején épült erődrendszerben. Hangulat garantálva. Jegyvétel után (mindössze 1000 cseh korona, kevesebb mint tízezer forint) elindultunk feltérképezni a környéket. Két egyforma színpad egymás mellett, köztük kivetítővel. Jó megoldás, mivel így senki nem fog lemaradni egyik zenekar műsoráról sem, és az átszerelés is sokkal kevesebb időt vesz igénybe, hiszen amíg az A színpadon játszanak, addig vígan rámolhatnak a B-n.

További megelégedettséggel töltött el az, hogy ételt-italt csak előre megváltott zsetonra adnak (25 korona volt egy), így megmenekülhetek a pénzválogatás és a visszajáró nyűge alól. Szóval bíztató kezdetnek tűnt, amit sajnos gyorsan lelohasztott az első általam látott fellépő, a legendás cseh ROOT koncertje. Úgy tudom itt szinte kultikus státuszuk van, minden évben fellépnek a Brutal Assaulton, és húsz éve tolják a black metalt, számtalan lemezt kiadva, de amit a színpadon műveltek, hát... Adva van egy középszerű zenekar, aminek az élén egy 55 (!) éves énekes, Jiří "Big Boss" Valter áll. Az öregúr hol kopasz, összemázolt fejjel és eszelős tekintettel próbál acsarogni a mikrofonba, hörgést imitálva, hol pedig papként prédikál és áriázik, de mindezt úgy, hogy szinte elkergetett a környékről. Szívesen meghallgatnám néhány lemezüket, mert a színpadon egyszerűen szarok. Erőltetetten teátrálisnak tűnt, gyenge produkció.

Viszont ami utánuk következett... A SUFFOCATION bulija. Láttam már néhány brutális death metal zenekart, de ilyet még soha. Annyi energia volt bennük, hogy egyszerűen hihetetlen. Frank Mullenen pedig nem fog a kor, olyan lendülettel vetette magát a hörgésbe, felszántva a deszkákat hogy leírhatatlan. Az egész csapat vadállat módon teljesített, a közönség nemkülönben. Frank egyébként meg is jegyezte, hogy szereti a cseh bulikat, ezek tartják életben őt és a death metalt. Külön öröm volt hallani Mike Smith játékát, főleg a régebbi nótákban. Bőven kaptunk a kilencvenes évek terméséből, úgyhogy még a régi fanoknak sem okoztak csalódást. Igazán elhívhatná őket valaki Magyarországra is mostanság.
Nagy kár, hogy a DARK TRANQUILLITY utánuk lépett fel. Egy ilyen brutális buli után nehéz átállni a göteborgi riffekre. Kitettek magukért, elsőosztályú bulit nyomtak, főleg az új dalokat előtérbe tolva, de sajnos nem volt elég egy Suffocation után. Jobb lett volna, ha a durvább vonalat hozzák előtérbe, így kis híján altatódalnak festett néhány dal. Mindemellett viszont a profizmus sütött a színpadról. Nehéz volt felfogni hogy most Niklas Sundin ott gitározik előttem tíz méterre!
Az utánuk következő DODHEIMSGARD (most már DHG) indusztriális metaljától sem voltam elájulva, noha a régebbi dolgaik tetszettek. Kínszenvedés volt végighallgatni. Az utánuk következő SILENT STREAM OF GODLESS ELEGY viszont kellemes meglepetés volt. Először valami hegedűs goth metalra számítottam a megjelenésük alapján, de a koncert közepe felé kezdett tetszeni a dolog, a végére pedig már a tömeg közepén álltam és füleltem. Doomos, folkos zenét játszanak hol angolul, hol csehül, és úgy vettem észre, őket itt imádják. A srácok a színpad előtt megőrültek, nem számítottam rá hogy ekkora sikerük van. Igaz, hazai pályán játszanak, hibázni nem nagyon lehet.

A nap uccsó fellépője a finn ENSIFERUM volt, akik egy csuklóból kirázott, kissé fáradt koncertet adtak úgy éjjel kettő felé. A tavalyi Szigetes fellépésükkel összehasonlíthatatlan. Eljátszották az új lemez felét, meg pár nótát az első két lemezről, aztán háromnegyed óra után elköszöntek. Hát...többet vártam volna.
Még első este megfigyeltem, hogy a csehek milyen iszonyatosan képesek lerészegedni. Nem sok nép van a világon, ami ehhez hasonlítható, az biztos :)