DVD-tokban, házi készítésű, ám igényes borító, sorszámozott lemez, dalszövegek: a külalakra nincs panaszom, csak egy. A dalszövegek között több helyesírási hiba is felbukkan (pl. around helyett arround, moving helyett mooving), nem hiszem hogy ez a művészi koncepció része. A kivitelezés nagyszerűsége mellett ez egy igazán eltörpülő hiba.
7 nóta 54 percben, ami hosszúnak számít egy demo esetén, de talán többről van szó, mint egy egyszerű házi felvételről. Az első dal, As the Frozen Forest Comes to Life több, mint negyedórás, az alap dallam folyamatos ismétlődéséről a Burzum: Rundgang Um Die Transzendentale Säule Der Singularität jutott eszembe. Kicsit tartottam tőle, hogy monotonitásba fullad, nem sokan képesek arra, hogy magas szintre fejlesszék az ismételgetés képességét - szerintem az As the... esetében sikerült, nem éreztem unalmasnak, inkább végtelenül magányosan hömpölygőnek. A dalszöveg viszont kicsit eltér az általam gondolatban elképzelttől, itt-ott egyszerűnek tűnik. Egyedi hangulatú mindenképpen.
A Throes of Death-ben beindul a kegyetlen zúzás és hörgés. Az előzőek alapján kicsit jobb minőségű hörgést vártam, bár a kissé kásás hangzás előnyére is válhat a dalnak. A gitártémák és a billentyűk monumentalitás hatását keltik, remekül illik a szöveghez. El tudnék képzelni bele egy gyilkos, technikás szólót. Talán kicsit gyorsan ér véget.
Breathless Silence: szintetizátor és dob indítja a nótát, a Whisper névhez illően itt is a suttogás áll a középpontban, ezzel ugyanis nagyszerűen ki lehet fejezni a csendet.
A következő, címadó dal egy ismerősnek tűnő gitártémával indul, akár egy groteszk horrorfilm zenéjéből ollózta volna a szerző. De ez az érzés csak a hörgés beindulásáig létezik, utána sajnos kissé összefolynak a témák, fülelni kell, hogy kihalljak belőle mindent. Ha jobb körülmények között sikerülne felvenni ezt a dalt, a legerősebb lenne mind közül. Másodpercek alatt halkul el.
Fullmoon Over the Cursed Land: gyors dal, kellően keresztényellenes. A közepe tájékán lassul, de a hangulatot megtartja anélkül hogy leülne. A végére ismét kirobbanó gyors és dühös vágta az, amire az öt perc alatt végig vártam. Erős, kiérlelt dalnak tűnik.
Amúgy az első nótában említett Burzum-hatás később eltűnik, ez nem egy gépiesen másolt zene, hanem az egyediség jellegét hordozza magában - pedig black metalban szerintem nehéz egyedit alkotni az elmúlt tíz évben.
Malicious Spirit: kissé kilóg az eddigiek sorából, a dobtéma egyszerűsége ront az összképen, itt valahogy nem sikerült folytatni az eddigi nóták színvonalát. A közepe táján bejön a váltás, ami hoz egy kis életet a dalba. A szövege kissé homályosnak, utalásszerűnek tűnik. Itt végre egy igazán jól sikerült befejezést hallhatunk, hasonlóan a Fullmoon... dalhoz, ez az ami a mérleg nyelvét a pozitív felé billenti.
Catharsis: utolsó dal, a címe alapján mindenképpen katarzist kiváltónak kell lennie, és méltónak arra, hogy lezárja a demót. A vezérdallam alapján úgy tűnik, valóban erre hívatott. Úgy tűnik, mintha a nyitó dal ellenpárja lenne, ketten együtt keretet alkotnak a zenének. Az első és az utolsó nóta szövegében is nagy szerepet kap a suttogás, ami sejtésem szerint a kitalált koncepció része. Lassan a semmibe halkul.
Összegzés: nagyszerű pillanatok és kisebb hiányosságok váltogatják egymást. Nem tudom, tervbe van-e véve, de mindenképpen érdemes lenne megpróbálni jobb körülmények között rögzíteni.