Warbringer: War Without End
Megjelenés: 2008. február
Kiadó: Century Media Records
Értékelés: 7/10

Nagyon megy most a thrash, még odaát a Nagy Vízen túl is, ahol a kerítés kolbászból van, a bácsik pedig a tévében laknak, turnéznak a 80-as évek titánjai és sötét, füstös klubok mélyéről feltörekvőben van az ifjak nemzedéke is. Ők kevés kivétellel beleesnek abba a hibába, hogy amit ők játszanak, az gyakorlatilag a spanyolviasz megtestesítője, holott csak az öregek - Exodus, Slayer, Death Angel, Testament vagy a Forbidden, stb. Pedig ez abszolút nem így van, az ő feladatuk az lenne, hogy némi ízt-színt vigyenek a stílusba, a nyílegyenes másolás nem célravezető.

Pedig mocskosul erős debütlemez a War Without End, ezek a huszonéves csókák még csak néhány éve kezdtek együtt zenélni, de már most lenyűgöző technikai tudással rendelkeznek. Adam Carroll és John Laux (jó poén lenne, ha kisülne, hogy az ex-LGT-dobos, Ámerikába szakadt Laux József fia/unokája) gitárosok szupergyors, tekerős szólóik tényleg odacsapnak, a riffjeik általában arcleszakítóak, némelyik dal egy benitrózott tankcsapatként rongyol át rajtad, szóval minden adott lenne a sikerhez.
A két gyenge pont közül a kisebb John Kevill éneke. Ő ugyan pont megfelelő dühvel acsarog és fröcsög, talán Rob Dukes stílusához hasonlóan, mégis a keverés során háttérbe szorult egy kicsit, mintha üvegfal mögül kellett volna ordibálnia. A másik az, hogy az egymás után sorjázó nóták nem elég változatosak, izgalmasak ahhoz, hogy hosszútávon lekössenek, a lemez hajlamos átmenni háttérzenébe. Időnként azért van egy-két opusz, amire mindenki felkapja a fejét, a Born of the Ruins, vagy a klippes At the Crack of Doom mindenképpen ilyen.

A srácok elhatározása, miszerint a trendekez mellőzve visszakanyarodnak a 80-as évek hangzásvilágához, stílusához, életérzéséhez, sikerrel teljesült. A gond az, hogy ettől még nem lesznek a 2008-as thrash mozgalom atyaistenei, csak öt zseniális srác, akik a kelleténél húsz évvel később jöttek a világra. A thrasherek imádni fogják őket, ebben nem kételkedek, nyilván koncerteken is őrült módjára darálnak, de ha a következő Warbringer-album (ami most készül Gary Holt segítségével) ugyanezt a vonalat viszi tovább, nem fogok örvendezni. Ne tessék félni néhány egyedi ötlettől, rendhagyó megoldástól, mert ez így csak hiteles másolat, nem úttörés.

Warbringer myspace

Metálfejek! Egy kis változtatást eszközlök kísérleti jelleggel a hírek terén. Átlagosan havi 60-70 hír jelenik meg itt, ami elég kevés, azt tekintve, hogy a nagyobb webzinek (igaz nem háromfős szerkesztőgárdával) sokkal többre képesek. Ezért a közeljövőben a rövidhíreket pontokba szedve, egy bejegyzésben fogom postolni az egyszerűség kedvéért, hasonlóan, mint a comment:com-on láthatjátok. Persze a fontosabb, nagyobb lélegzetű események mindig külön bejegyzésben fognak szerepelni, viszont ha csak egy nyúlfarknyi info érkezik egy bandáról, az nyugodtan megfér egy felsorolásban öt másik nyúlfarknyi hírrel. Lássuk, hogy is néz ki ez az életben:

• Herman Rarebell, a Scorpions egykori dobosa idén nyáron ismét turnézik USA és Európa, mégpedig egy vadiúj csapattal, a roppant vicces Herman Ze German And Friends néven. Saját dalaik nincsenek, de eljátszanak egy rakás Scorpi-klasszikust (Blackout, Rock You Like a Hurricane, stb.)
• Ha valakinek sok pénze van, eszébe se jusson kihagyni az idei Sweden Rock Festivalt, ugyanis az eddigi impozáns névsor mellé leigazolták a Voivodot, a Kamelotot, a Jon Oliva's Paint és az Impellitterit. Többi fellépő itt.
• Érdekes párosnak lehet szemtanúja az a szerencsés, aki idén ellátogat a londoni Hyde Park Calling fesztiválra, ugyanis a hírek szerint Bruce Springsteen és az AC/DC ad co-headliner bulit.
• Nagyon úgy néz ki, hogy a Carcass tagjai tovább halogatják a nyugdíjbavonulást, hiszen márciusban startol az Exhumed to Consume II. néven futó turnéjuk az USA-ban, a Suicide Silence, a Samael, az Arsis és a Psycroptic társaságában.

Tehát valahogy így fog alakulni a dolog. Nem minden nap lesz Napimetál, viszont olyankor sokkal célravezetőbb így híreket írni, amikor kurvára nem érünk rá. A tervem szerint egy Napimetál mellé még minimum 2-3 hagyományos, bő lére eresztett hír is felkerül majd, remélhetően minden nap.

Dark Moor: Autumnal
Megjelenés: 2009. január
Kiadó: Scarlet Records
Értékelés: 4/10

Megérkezett az idei év első csalódása, egyenesen Spanyolországból! A Dark Moor tovább növeli a fölöslegesen túlburjánzó szimfo-power lemezáradatot egy átlagos, nyúlásokkal telezsúfolt, kliséket felvonultató zenei anyaggal. Igazság szerint nem érte volna nagy kár ezt a Földnek nevezett porfészket, hogyha az Autumnal sosem születik meg.

Az Enrik Garcia gitáros által vezetett banda egyébként nem kezdő az iparban, 1994-ben alakultak, azóta a mostani a hetedik húzásuk. 2003-ig női szopránnal próbáltak érvényesülni, majd Elisa C. Martín távozása után a most is dalolo Alfred Romerót. Az még hagyján, hogy Romero bácsi hangja középszerű (talán néhol hajaz csak a Kamelotos Roy Khanra), itt-ott elég megmosolyogtató akcentussal nyomja az éneket. Az egyik legjobb példa erre a nyolcperces, túlságosan hosszú és fárasztó, agyoncsicsázott, erőltetetten szimfonikus nyitódal, a Swan Lake. Csajkovszkij az elmúlt hetekben szerintem a Túlvilág ventilátorává lépett elő, annyiszor fordult meg sírjában eme káromlás hallatán. Még ebből a kézenfekvő remekműből sem sikerült annyit kihozni, hogy újbóli hallgatásra ösztönözzön. Mellesleg nem ez az egyetlen komolyzenei feldolgozás, megszentségtelenült még a Faust,és az Operaház Fantomjának dallamai, ami amellett, hogy egy pocsék dalhoz (On The Hill of Dreams) lett társítva, még a Nightwish-kópia címkét is kiérdemli.

Néhány dalban bevetették Itea Benedicto énekesnőt, őt a Niobeth zenekartól kapták kölcsön, de kell is, így legalább feljavítja kicsit Romero teljesítményét. Nélküle talán nem is lenne élvezhető az Autumnal egyik tűrhető tétele, a Phantom Queen. Az elején hallható spanyolos hegedűjáték egész tetszetős, igazán kár, hogy több ilyenre nem futotta.

Miután szerencsésen véget ért az An End So Cold, Faustus következett. A hangulatos refrén ellenére a dal többi része elég közepes. Itt szeretnék kitérni a hangzásbeli hiányosságokra: a sok komolyzenei betét (szintiről természetesen) elnyomja a vékonyan zsizsegő gitárokat, a truttyogós dob pedig szintén nem válik előnyére a produkciónak. Ez egyébként végig megfigyelhető, a közel 50 perces anyag végére pedig halálosan idegesítő.

Itt akár be is fejezhetném a kritikát, a továbbiakban nem sok minden történik. Pufognak a töltények, egyik sablon a másik klisé után vágódik be a tudatalattink képzeletbeli lövészárkába, mindhiába. Néhol van egy-két érdekesebb gitárszóló, de ennyi. A Don't Look Back pont olyan, mint a When The Sun Is Gone. A For Her valami borzalmas szerelmes duett akar lenni, komolyan mondom, annyira szar, hogy a refrénnél állandóan léptetnem kellett a testi épségem érdekében. A végére azért becsúszott egy valcer (Fallen Leaves Waltz), ez azért nem olyan veszélyes, a tisztán komolyzenei téma, metál nélkül majdhogynem jól áll nekik. A végeredményen viszont édeskeveset változtat.

Aki esetleg azon keseregne, hogy parkolópályára állt a Rhapsody, vagy netán nagyon várja már a következő Kamelotot, esetleg Tarjával jobban szerette a Nightwisht, annak bátran merem ajánlani, hogy NE hallgassa meg a Dark Moor új albumát, mert egész egyszerűen unni fogja, és megbánja a fölösleges pénzkiadást. Ha minőségi szimfonikus metalt akarsz hallgatni, Kedves Olvasó, inkább az új Within Temptation DVD-be érdemes beruháznod!

A Feröer-szigeteki Tyr főnöke, Heri Joensen énekes/gitáros nemrég elcsepegtetett némi infót készülő anyagukról. A várhatóan By The Light Of The Northern Star néven kigördülő anyag mellé ezúttal nem lesz bónusz DVD - rajongók tudhatják, hogy a 2008-as Landhez volt egy wackenes koncertanyag - csak egy egyszerű és tiszta viking/folk/pagan cucc készül. A témája valószínűleg a vikingek és keresztények közti harc lesz, további érdekességek később érkeznek.

Szintén kisebb kihagyás után tér vissza a amcsi heavy/power mozgalom veterán képviselője, a Jag Panzer. A zenekar utoljára 2004-ben adott ki dalokat, most viszont The Scourge Of Light albumcímmel egy tucatnyi újabb szerzeményt hallhatunk tőlük. Íme a jelenlegi tagság:

Már tavaly augusztusban felröppent egy új Atheist-stúdióalbum pletykája, mostanra a hír viszont biztossá vált. Kelly Shaeferék hosszú szünet után ismét aktív bandája egyébként aktív koncertezéssel fogja tölteni a 2009-2010-es szezont, a dátumokat folyamatosan teszik majd közzé. Visszatérő bulijukon, a 2006-os Wacken Open Air fesztiválon így nyomták:

Azt már tudjátok, hogy márciusban a The Answer fog játszani az AC/DC előtt, viszont sokan egyáltalán nem ismerik a bandát. Ők most legálisan eltölthetik a Demon Eyes című dalt a Spin.com oldalról.

Rövidesen DVD-vel jelentkezik a svéd Cult of Luna. A Fire Was Born című kiadványról túl sok infót még nem tettek közzé, noha március 23-án fog megjelenni. A másfél órás koncerten kívül néhány videóklipp (The Watchtower, Leave Me Here, Back To Chapel Town), valamint interjúk is helyet kapnak a korongon. Trailer:

A rajongók tűkön ülve várják a február 13-i debreceni Kreator-bulit, ám kérdéses, hogy a terjedelmes életműből mit fognak játszani. Nos tegnapelőtt este a Tilburg városában a következő volt a setlist:

01. Intro
02. Hordes Of Chaos
03. Warcurse
04. Extreme Agression
05. Phobia
06. Voices Of The Dead
07. Enemy Of God
08. Destroy What Destroys You
09. Pleasure To Kill
10. To The Afterborn
11. Corpses Of Liberty
12. Demon Prince
13. The Patriarch
14. Violent Revolution
15. Terrible Certainty
16. Betrayer
17. Amok Run
18. Riot Of Violence
----------------------------------
19. Flag Of Hate
20. Tormentor

Itt egy rakás profi fotót láthattok a buliról, beleértve az előzenekarokat (Emergency Gate, Caliban, Eluveitie) is.

A dán Hatesphere igazán hasznos infókat tett közzé: hatodik albumuk címe To The Nines lesz, megvásárolni március 30-tól tudjátok. A kiadó ezúttal a Napalm Records, a producer pedig Tue Madsen volt. Alant találjátok a borítót és a dallistát, valamint egy rövid videót a stúdióból.

01. To The Nines
02. Backstabber
03. Cloaked In Shit
04. Clarity
05. Even If It Kills Me
06. Commencing A Campaign
07. The Writing's On The Wall
08. In The Trenches
09. Aurora
10. Oceans Of Blood

Ez a helyszín már önmagában megér annyit, hogy az ember egyszer ellátogasson a belvárosi Instant Bár Kertbe. A kétszintes szórakozóhelyen a nagyon kulturált és ötletgazdag kivitelezés, illetve az ott uralkodó hangulat már a megérkezéskor megdöbbentően pozitív hatást vált ki az látogatókból. Aki pedig érdeklődik a modern rock zenét kreáló, lendületes zenekarok iránt, annak január utolsó napján kifejezetten ajánlott a megjelenés!
Tízkor nyitja az eseményt a Turn Of Mind, akik húszéves átlagéletkorral is simán köröket vernek idősebb, műfajbeli kollégáikra. Utánuk a Velvet Stab mutatja meg, mennyit fejlődtek, s mekkora rutinra tettek szert a 2008-as őszi-téli magyar turnén, ahol a The Idoru vendégeként színesítették a repertoárt.

A belépés díjtalan, a koncertek után pedig reggelig adott a tánc-és iszogatási lehetőség, az egészen egyedi kivitelezésű és atmoszférájú Instant Bár Kertben.

Viszlát, a helyszínen!

Velvet Stab – Turn Of Mind

Hely: Instant Bár Kert, Budapest, Nagymező u. 38.
Idő: 2009. január 31., szombat
Kezdés: 22:00
Belépő: NINCS!

http://www.myspace.com/velvetstab
http://www.myspace.com/turnofmind

Kiuas: The New Dark Age
Megjelenés: 2008. március
Kiadó: Spinefarm Records
Értékelés: 5/10

Ismét bebizonyosodott a tétel: attól, hogy egy zenekar a hűvös Finnországból származik, viszonylag nagy kiadónál (Spinefarm) tanyázik, valamint ha hangszerek használatában nem is, de szövegileg mindenképpen megidézi a finn mitológiát és mondavilágot, attól még nem lesz imádnivaló, sajnálom.

A The New Dark Age a Kiuas harmadik húzása három éven belül, tehát nem vesztegetik az idejüket fölöslegesen. Mondjuk a turnézást nem viszik túlzásba, éppen lett volna idejük egy ennél jobb mű összehozására. Az itt hallható néhol thrashes, enyén progos power metal nem sok egyedi ötlettel rendelkezik, ráadásul a lemez keverésére sem lennék büszke, arról nem is beszélve, hogy Ilja Jalkanen hangja édeskevés mindehhez. A szinti-és gitárszólók viszont nagy átlagban rendben vannak, Mikko Salovaara és Atte Tanskanen érti a dolgát, ahogy a Niklas Sundin tervezte borítóra is élvezet ránézni.

Legjobb ötleteiket három-négy dalban foglalták össze, ezeket pedig a műsoridő elejére csoportosították. A szigorúan kezdő, de alapjában véve unalmas The Decaying Doctrine után következő Conqueror és Kiuas War Anthem tényleg rendben van, de önmagában nagyon kevesek ahhoz, hogy elvigyék a hátukon az egész produkciót. A langyos vízben tapicskolás a címadó dalnál kezdődik, és folytatódik tovább a néhol keleties To Excel and Ascenden a Black Rose Witheredig. Sehol egy ötlet, egy furfangos zenei megoldás, vagy egy egetrengető melódia, ami felkapnám a fejemet, ennek hiányában az kis híján az asztalon koppan az unalomtól.

Egyetlen pillanatra azonban világosság gyúl a sötétségben: az After the Storm egy lassú, akusztikus szerzemény, Ilja duettet énekel egy hölggyel, bár az ő kilétét nem fedte fel előttem a világháló egy sötét bugyra sem. Ez tényleg egy olyan dal, ami miatt érdemes néha mégis előszedni a The New Dark Age-et, de ugye ismerjük a mondást a magányos fecskével és a nyár eljövetelével.
Ezután folytatódik az őrültekháza, metalcoreos kezdéssel jön a borzasztó verzéjű és egyébként is valahonnét rohadtul ismerős Of Sacrifice, Loss and Reward. Az ismét progos The Summoning sem jobb. Az ötvenperces albumot a The Wanderer's Lamentation zárja, egy félakusztikus, de himnikus refrénű nóta, ami pont olyan, mint maga az egész lemez: átlagos.

Egyedi és izgalmas zenét játszik a hazai Ideas, nem lehet egyszerűen rájuk sütni a gótikus, vagy operametál jelzőt. A Főnix/Phoenix címmel ötödik nagylemezét kiadó gárdából Kun Anita, Preil Tibor és Zelizi László válaszolt érdeklődő kérdéseimre.

Sonny: Nem először jelenik meg két nyelven a lemezetek. Van értelme, haszna a magyar mellé odapakolni az angol kiadást?

Tibcsy és Laci: Igen, ez a második alkalom az előző Ébredés album után. Az első három albumunk kizárólag csak angol nyelven jelent meg, mivel a zenekar régi felállása nem támogatta a magyar nyelvű szövegeket. Mi azt valljuk, Magyarországon csakis magyarul érdemes játszani, a közönség visszajelzéseiből is ezt vesszük észre. Jó érzés hogy éneklik a dalainkat. Az angol nyelvű verziót pedig a külföldi piacra szántuk, sajnos ez nélkül nem működik kifelé a dolog.

Sonny: Hogyan születtek ezúttal a dalok? Könnyebben, mint az Ébredés/Revival esetében?

Tibcsy és Laci: A dalok ugyanúgy születtek mint az eddigiek, vehetjük itt az Ébredést vagy az előző albumainkat is. Általában valaki hoz egy ötletet, vagy egy egész dalt, és azt közösen dolgozzuk ki. Előfordul az is, hogy a végére egy egész más karakterű dal születik meg, mint ami az alapötlet volt. Tehát teljes mértékben összmunka. Ének, szöveg, vokál Anita feladata.

Sonny: A 2006-os album idején férfi-női énekről átváltottatok csak női vokálra. Hogy látjátok így két év távlatából, megérte ez a döntés?

Tibcsy és Laci: Egy kicsit előbb történt a dolog. 2004-ben a 3. albumunk után feladtunk egy hirdetést, amelyben énekest vagy énekesnőt kerestünk. Egy énekesnőt találtunk is, amely később megadta az irányvonalat a folytatáshoz. Miután elhagyta a zenekart, mi már kizárólag női énekben gondolkodtunk. Ezután jött Anita 2005-ben, így az Ébredés albumot már vele készítettük el. A döntés mindenképp jó volt, egy nagyszerű csapat született újjá, mint emberileg mint zeneileg.

Sonny: Mi a helyzet a videoklippel? Kb. a dalok felére el tudnék képzelni valami hangulatos videót.

Tibcsy és Laci: A videóklippet már leforgattuk tavaly novemberben, a címadó Főnix dalra. Egyenlőre még az utómunkák folynak, mi is kíváncsian várjuk már hogy mi kerekedik ki belőle. Annyit tudunk hogy majdnem teljes digitális technikával készül és nagyon látványos lesz.

Sonny: Gratulálok a rendhagyóra sikerült Hazám, hazám feldolgozáshoz! Kérlek mesélj róla, hogyan jött ez az ötlet és miként zajlott a megvalósítása? Nem volt szükséges ehhez valamiféle engedélyeztetési procedúra a jogutódokkal?

Anita: Az Ébredés albumon kiadói ötletre dolgoztuk fel az Operaház fantomját amelyben Kalapács József volt a duett partnerem. Mivel igen jó visszajelzések jöttek a Főnixen folytattuk a Hazám hazámmal. A dalválasztásban szempont volt, hogy olyan magyar műt válasszunk ami igazán örök értékű zeneileg és persze mondanivalójában úgyszintén. Fontos volt, hogy a duett partneremhez Ficzek Andráshoz (Dalriada) is közel álljon és a közös hazaszeretet rögtön, alapból működött.
 

Sonny: Idén lesz 15 éves a zenekar, megünneplitek ezt valamiféleképpen, akár egy koncerttel, akár pedig valami ünnepi kiadvánnyal?

Tibcsy és Laci: Jó lenne valamit csinálni ez alkalomból, de ez még az idei év titka számunkra is.

Sonny: Vannak olyanok, akik még ennyi idő után is a magyar Nightwish-kópiaként emlegetnek titeket? Mennyire zavaró az ilyen hasonlítgatás számotokra?

Tibcsy és Laci: Sajnos Magyarországon nem lehet olyan zenét csinálni, amit ne hasonlítanának egyből valamihez. Tény és való jogos a hasonlítgatás, ugyanis Anita képzett hangja, igencsak hasonlított az Ébredés albumon Tarjáéra . Ezek után már könnyű beskatulyázni a zenekart, mégha a zene nem is hasonlít az említett zenekaréhoz. Viszont reméljük a Főnix albummal sikerül kilépnünk ebből.
 

Sonny: Egyébként tetszik nektek az új Nightwish?

Tibcsy és Laci: Nagyon jó zeneszerző Tuomas Holopainen, jobbnál jobb ötletekkel és dalokkal, Anette hangja pedig nagyszerű. Jó a Nightwish.
 

Sonny: Nagyon érdekelne, milyen zenekarok hatottak rátok, a zenétekre. Kik azok a külföldi vagy magyar bandák, akiknek a munkássága kiemelkedő vagy példaértékű számotokra?

Tibcsy és Laci: A zenekar nagyon összetett. A pop zenétől a klasszikuson át a metálig nagyon sok előadót szeretünk. Igazából annak idején mikor megalakult a zenekar a gótikus zene volt mindenki nagy kedvence, de ez mára eléggé letisztult. Mi is változtunk és ezzel együtt a zenénk is változott. Egy pár kedvenc: Within Temptation, Gotthard, Amorphis, Dream Theather, Anathema, Children of Bodom, Black-Out stb...
 

Sonny: Úgy látom a közeljövőre még csak egy koncertet kötöttetek le, mégpedig a február 21-i Gothica Farsangos fellépést. Mi a helyzet a továbbiakban, lesznek-e fellépéseitek országszerte?

Anita: Minden formálódik.A koncertek szervezése folyamatban van. De lássuk be, nem is olyan egyszerű ez és sajnos ki kell hogy mondjam, ez egy nem túl jó, kicsit elszomorító álltalános helyzet itthon. És azért, hogy koncertezhessünk nem szeretnénk még mi ráfizetni. Nekem nagyon kevés a szabadidőm (mondhatni semmi) és ennél csak kevesebb lesz. Más meg nem csinálja a koncertek szervezgetését a zenekarban. Egy koncertszervezőt meg természetesen meg kell fizetni. Azt az összeget elő kell
teremteni. Hm? És nem csak a koncertszervező munkadíját kell előteremtenie egy zenekarnak, de ennek a kifejtésébe nem is szeretnék már belemenni. Kijelenthetem: mi még nem is vagyunk olyan nagyon-nagyon rossz helyzetben, mert a kiadónk amiben tud segít. De ez sajnos még így is egy ördögi kör. Azért fogunk koncertezni, igérem. Február 21. Diesel Klub, Gothica Farsang mindenképpen! Bocsánat azért, ha már megint illúziórombolóan őszintén sikerült ezt leírnom.
 

Sonny: Vannak hosszútávú terveitek az ország/világ leigázására?

Anita: Maradjunk továbbra is szerényen a realitások talaján. Tervek, célok mindíg vannak és lesznek is, ha már nincsenek akkor az régen rossz. Tesszük a dolgunkat és élünk a jó és méltó lehetőségekkel, de csak okosan, lépésről lépésre lehet ezt megtenni... A zene szeretete pedíg úgyis átsegít minden nehézségen.:-)
 

Sonny: Köszönöm a válaszaitokat és minden jót!

Ideas: Mi is köszönjük!

www.myspace.com/ideasband
www.ideasband.com

Több mint egy év után, zenei és emberi nézeteltérések miatt a miskolci Slytract zenekar és Tuza Ákos basszer útjai elváltak, így egy aktívan (külföldön is) koncertező, folyamatosan fejlődő trió maradt bőgős nélkül. A tavaly megjelent debütalbum, az Explanation: Unknown Európa-szerte meglepően jó sajtóvisszhangokat keltett, és a terjesztésért is neves külföldi cégek (köztük az amcsi Relapse Records) felelnek. Azóta készült egy videoklip is, és a zenekar a Powergound Managementnek is a tagja lett. Ákos döntése azért is érintette különösen kellemetlenül a zenekart, mert február 28-án indul egy tavaszi klubturné, ami elég fontos esemény a banda életében.

A Slytractnek egy olyan bőgősre van szüksége, aki uralja hangszerét, stúdióban teljesít, minden tekintetben kihozza magából a 150%-ot, és nem utolsó sorban egy állattá alakul át a színpadon. Ha érzel magadban elég kitartást, elkötelezettséget, és tudást, akkor bátran jelentkezz az alábbi kontaktok valamelyikén.

www.myspace.com/slytract

Melegh Gábor B.
Tel: 06-20-583-64-36
E-mail: locked@vipmail.hu
Msn: localized@hotmail.com

Galántay Tamás
Tel: 06-20-289-67-66
E-mail: galantaytamas@gmail.com
Msn: dobtulajdonos@msn.com
Skype: slytract

Gyászol a Black Label Society-főnök és családja: életének 90-ik évében, január 19 elhunyt Zakk papája, Jerome F. Wielandt. A második világháborús veterán Jerome a hírek szerint rákkal küzdött. Kevesen tudják, de a 2002-es BLS album, az 1919: Eternal az ő tiszteletére íródott.

A norvég extrém metálos She Said Destroy már novemberben kiadta This City Speaks In Tongues című második lemezét hazájában, ám a megjelenés Európa többi országában csak február másodikán várható. Szimpatikus módon viszont az egész lemezt meghallgathatod a Terrorizer.com oldalon.

Egy perc erejéig belepislanthatsz az Iron Maiden következő pénztárcafogyasztó kiadványába, az Iron Maiden: Flight 666 a tavalyi, elképesztően sikeres Somewhere Back In Tour légkörébe kalauzol vissza, ám nem hagyományos koncertfilm gyanánt, sokkal inkább dokumentumfilm jelleggel pillanthatunk be majd a turnézás zűrös, vagyk kevésbé zűrös hétköznapjaiba. A film egyébként látható lesz néhány kiváltságos moziban is, bár nem valószínű, hogy kis hazánk mozijai is beleesnek ebbe a kategóriába.