HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2009.01.08. 04:00 sonny

[INTERJÚ] Wackor - Dr. Jó fejbelő haranggal

Hosszú négy év áll a Wackor-fanok és tagok mögött, szerintem mindkét csoport epedve várta az új nagylemez megjelenését. Idén decemberben végre megérkezett az Uncommon Ground, mégpedig nem is akármilyen, hanem ingyenesen letölthető változatban. Ezzel, továbbá sok más egyébbel kapcsolatban Mikinek szegeztem kérdéseimet, aki  volt oly szíves, és válaszolt rájuk.

Sonny: Az utóbbi időben meglehetősen nagy csend volt a Wackor háza táján, mintha valakiknek sikerült volna visszafognia a wackorithys terjedését. Mi történt veletek?

Miki: Dolgoztunk az új albumon, meg ezek az új wakcinák sem tettek jót neki... Ilyen fékező "valaki" nincsen, egyszerűen nem jöttek annyira össze a dolgok az elmúlt 4 évben, mint ahogyan össze kellett volna jönniük. Elég sok olyan probléma zuhant ránk, amit most nem szeretnék részletezni, és persze az összes háttérdolog rányomja a bélyegét a zenére is, valahogyan sokáig nem volt meg az a lelkiállapot, amiben gördülékenyen lehet dolgozni. Ráadásul "non-profit underground szervezet" vagyunk, ez is közrejátszott. Elég nehéz a munkahelyen napi X ledogozott óra után szellemi frissességet imitálni, mire éjszaka eljutunk próbára. De mindegy, készen van az album és ez a lényeg. Változtatnunk kell a munkamódszeren is, mert az Uncommon megírásakor túl sok időt vitt el a nem működő megoldásokkal való fölösleges erőlködés. De ez még a jövő zenéje, szó szerint.


Sonny: Mikor kezdett nagyjából összeállni az Uncommon Ground? Egy időben készültek a rajta szereplő dalok?

Miki: Nem, eléggé nagy a szórás. Az első koncertkésznek mondható nótát azt hiszem már 2004 őszén játszottuk, az utolsó nótára még nem volt készen az ének amikor felvettük a gitárokat 2008 áprilisában. A kidolgozatlan számalapok átlagosan 2-3 évesek kb. Tulajdonképpen kisebbfajta csoda, hogy a végére ilyen egységes lett az anyag. 4 év alatt elég sokat tud változni minden.


Sonny: Kérlek mesélj kicsit az új nótákról, milyen témákat járnak körül a dalszövegek?

Miki: Nehézsúlyú párkapcsolat-mérkőzésekről fix döntetlennel, ahol mindenki veszít. Olyasmik, amik mindenkivel megtörténnek, viszont ezekről a dolgokról az emberek vagy nem akarnak, vagy nem tudnak őszintén beszélni. De persze semmi klisé, és semmi szarság.


Sonny: Elégedettek vagytok a lemez megszólalásával utólag? Én például már többektől hallottam, hogy kifogásolják a dobhangzást...

Miki: ...aztán valszeg kb. annyi arccal beszéltem, akit meg pont az fogott meg :) És persze beszéltem olyan ősrajongóval is, aki rendesen "megsértődött" az új lemeztől, és azt mondta hogy nem is jön többet koncertre és hogy hogyan képzeltük ezt az egészet mégis. A másik véglet az a pesti srác, aki Indiánék East Block oldalán (autópimpelő barátaink honlapja) olvasott rólunk atom véletlenül, letöltötte a lemezt és a következő koncerten már ott nyomta az első sorban a szövegeket mint a gép. Rendesen összeröhögtünk amikor elszúrtam itt-ott. Koncert után aztán rásóztuk a teljes Wackor életművet, sőt, szingli létére még csajpólót is vett, hogy majd odaadja a barátnőjének ha lesz nemsokára :)

Én még 2 megegyező véleményt nem hallottam az Uncommon Ground-ról, és ezt pozitív dologként veszem. Lesz, aki ezzel a lemezzel kedveli meg amit csinálunk, és van olyan a másik oldalon aki nem egészen erre számított. Hasonlót megéltünk már az első albummal is, ott is voltak akik hiányolták a jéghideg és letisztult Methanolidban a Lobotomy EP atmoszféráját, volt aki túl erőszakosnak találta a hangzást, de olyasmiket is hallottam hogy egyik-másik hangcuccon recsegett-ropogott, pedig 100x leellenőriztük mindenhol ahol tudtuk hogy nehogy valami baj legyen vele. Az új albummal ugyanaz a helyzet, néha elég érdekes vélemények vannak: túl hangos a gitár - túl halk a gitár. Vékonyan szól - túl hangos és recseg. Nem jó a dob - ilyen dobhangzást szeretnék a saját anyagomon. Sok a magas – kevés a magas. Stb-stb-stb… Még szerencse, hogy nem ezek az egyébként kedves arcok keverték a cuccot otthon a multimédiás PC hangszórókon, hanem Szabó Viktor barátunk a stúdiómonitorján. És ha már hangzásról beszélünk, lehetetlen olyasmivel előállni, ami az elképzelhető összes hangcuccon úgy megdörren, mint a "az-a-lemez-ami-szerinted-jól-szól". Lehetetlen mindenkinek az ízlését és elvárását kielégíteni, és nem is kell. Ráadásul a stúdióban mindenki kísérletezik és nincs olyan ember aki tudja a frankót. Részemről inkább azzal foglalkozom, hogy a nótákat igen jól fogadják még azok is, akiknek nem talált bele az ízlésébe az album hangzása.

A dobra visszatérve: most egy picit 80-as évekre vettük, nem annyira a darálás meg a karakter-mentes sampler-szerű dobhangok létrehozása volt a fő szempont amik így „átböknek” a zenén, hanem hogy térben szólaljon meg és hogy azt a karaktert halljuk vissza a lemezen, amikor koncerten Csabi lapocka mögül lemészárolja a pergőt. Van egy jellemző karakterünk, de folyamatosan kísérletezünk. Szerintem ugyanaz lesz a történet, mint a Methanoliddal, ami a hangtechnikai részleteket tekintve szintén egy kísérleti nyúl volt és volt akinek bejött és volt akinek nem: kb. 2 éven belül meglátjuk, igazunk volt-e a II. lemezzel :) Mi szeretjük.


Sonny: Mi vezetett oda, hogy letölthetővé tettétek az egész lemezt? Ennyire nincs értelme a hagyományos formában történő terjesztésnek?

Miki: Az Uncommon-t a hivatalos megjelenést követően kb 3 órával már lehetett Torrentezni lefelé annak ellenére hogy az első perctől ingyenesen letölthető a myspace oldalunkon keresztül. Az első lemeznél azt hiszem 6 óra volt a csúszás, ha jól emlékszem, pedig akkor még közel sem tudtak annyian rólunk. Szóval, ha az ingyenes letöltés ellenére fellopódik az album a netre szinte azonal, akkor miről beszélünk? Szerintünk nem az a kérdés, hogy van-e értelme feltenni, hanem az, hogy van-e értelme NEM feltenni. Ha valakinek bejön egy anyag, úgyis előbb-utóbb kiköt a polcán fizikai mivoltában. Volt valami VHS alámondós akciófilm 20 éve - Don The Dragon" Wilson is szerepelt benne, assz'em - ahol valami templomtornyot aknáz alá a Fekete Csapat Hondurisztánban és bezárják az egész falut a templomba túsznak, na de jön a Fehér Csapat UZI-val aki hatástalanítja az egészet, csak a harangtornyot nem mert a forgatókönyvíró elcseszte az oldalszámot. Szóval, elpufogtatnak 80 köbméter puskaport, a Fekete Csapat elhullik mint a legyek, na de az utolsóként talpon maradó Dr. Gonosz a szívét ért halálos lövés után elsüti a detonátort és azt károgja hozzá hogy "hááá-hááá" amit a tolmács olyan beleéléssel ad át, mintha befüvezett lajhárt kefélne. Hát, a harangtorony persze Szoljuz rakétaként elválik a templomtól, a harang meg nyílegyenesen Dr. Gonosz felé veszi az irányt. Ekkor történik egy morális szösszenet, amire a mai napig emlékszem. Az Oszkár-díjas mélységben haldokló Dr. Gonosz szembefordul a haranggal, és ellentart a feléje repülő pármázsás bronzbödönnek, tenyérrel, mint Uri Geller az alacsony nézettségi mutatónak. Erre Dr. Jó azt mondja "mit gondolsz b+, ki vagy te, a kib...tt Darth Vader...?" A Harag meg jön, lát és győz. Erre azt mondja Dr. Jó ahogyan térdig áll a paradicsom-konzervben ami a Harang alatt De Gonosz dublőrje: "A Kv.. .nyád" majd megcélozza a magnummal a harangot, és lő. Érted, megkondítja a harangot magnummal. Nagyon szép és megható zárójelenet. Hát, vannak dolgok a világban amiknek nincs értelme az útját állni, mert jön Dr. Jó és előbb-utóbb fejbelő haranggal.

Sonny: Maradtak dalok a tarsolyotokban, amik nem kerültek a lemezre? Mi lesz a sorsuk az ilyen szerzeményeknek?

Miki: Egész dalok nem, de témák és ötletek szintjén több ezer van. A szó szoros értelmében, 4-5 teljesen különböző zenekarra elég. A következő anyag megírása alatt folyamatosan scannelni fogjuk ezt a nem kis halmazt, bármiből lehet bármi, és persze folyamatosan vannak új ötletek is.


Sonny: Hogyan írnád le a Wackor stílusát annak, aki még az életben nem hallott tőletek egy kósza hangot sem?

Miki: Lux Elvirától idéznék: "...az elején lehet hogy picit fájni fog, de aztán fontos szerepet fog betölteni az életedben..." :)


Sonny: Mostanában többször hallani Ágnessal történő együttműködéseteikről: szerepel a Judgement in My Illusions klippben, felléptetek az ő lemezbemutató koncertjén, és ha jól tudom, az Uncommon Groundon ő tölti be az énekproduceri szerepet. Honnan az ismeretség?

Miki: Még az első lemezünk felvételeikor ismerkedtünk össze. Akkoriban ő nappal dolgozott a Bakery-ben, mi pedig éjszaka. 6 körül váltottuk egymást. Mi egy picit korábban érkeztünk - ez elég ritka dolog egyébként :) - ő pedig szünetet tartott. Elkezdtük beszélgetni. Csabin egy Slayer póló volt, erre Ágnes egyszercsak tök halkan megjegyezte úgy félig magának, hogy iszonyúan sajnálja, hogy abban az évben nem tudta megnézni a Slayer-t. Mi összenéztünk, és egy emberként hídba vertük magunkat hogy Ágnes és Slayer, de aztán belemélyedtünk a témába és kiderült hogy Ágnes teljesen képben van, aztán elég gyorsan megkedveltük egymást emberileg, és zeneileg is. Azóta tartjuk a kapcsolatot, és dolgoztunk egymás anyagain: Ágnes elvállalta az énekproduceri szerepet és zseniálisan "átvezetett a sötétségen" ami egyébként a zenei megrögzöttségem miatt elég kemény dió, én pedig hangszereltem 1-2 nótát az új lemezén ami szintén kemény kihívás volt, de ezen kívül időnként megfordulunk egymás koncertjein is aktív résztvevőként. Ágnes egészen rendkívüli személyiség, és ösztönös istenadta zenei tehetség. A kedvese pedig az a Szabó Viktor barátunk, aki az egyik legmegátalkodottabb és elhivatottabb hangmérnök, akivel életemben találkoztam, jó értelemben furcsa megoldásokkal és olyan pozitív hozzáállással az egész munkafolyamathoz, ami elég ritka. Az ő kettősük rengeteget dobott az album hangulatán.


Sonny: Nem gondoltatok arra, hogy akár Ágnest, akár valaki mást meghívjátok vendégénekesnek/zenésznek a lemezre?

Miki: Persze felmerült még az elején, hogy más arcokat is megénekeltetünk, hiszem ez rettenetesen jól sült el az első lemezen. Aztán ahogyan készültek a nóták, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy ebbe és ebbe a nótába kinek a karakterét tudnánk elképzelni, de ahogyan egyre messzebb jutottunk a felvételekkel, annyira kerek egészet alkotott az anyag hogy nem tudtuk hol megbontani. Egyetlen kivétel azért volt, a MoonSoon-t eredetileg BZ-vel énekeltük volna meg. Pont ez volt az a nóta ami szinte a feléneklés előtti napokban lett kész. Szóval, írogattam a szöveget, egyszercsak ott volt a papíron szabad fordításban hogy "Te vagy a Hold én meg a Nap - Te mindent elhomályosítasz, én mindent felperzselek" meg valahogyan ebbe a nótába került a végére a legtöbb és legerőteljesebb Yin-Yang férfi-női keleti szimbólum és párkapcsolatos "örök ellentét", a MoonSoon egy kőkemény szakítós nóta - és akkor elképzeltük hogy egy pasas énekli egy másik pasassal ezeket a sorokat... Na szóval akkor rájöttünk hogy nem igazán fedné így a dal a mondanivalónkat és az üzenetünket :) Koziékkal (Wendigo) azt találtuk ki, hogy amint felszabadulunk kicsit, összekalapálunk 1-2 nótát mert iszonyú jó BZ-ékkel dolgozni, már BZ egymagában is egy príma kreatív alkotóműhely - de persze semmi párkapcsolatos témakör sem lesz a szövegekben :)

Ami Ágnest illeti, énekproducerként a munkája végig benne van az anyagban ami sokkal fontosabb és nehezebb szerepkör mint egy vendégéneklés, ráadásul az első lemezen elsütöttünk vele egy nótát, nem akartuk ismételni magunkat. Az énektémák 95%-a készen volt amikor elkezdtük felvenni, de a nagy kérdés sosem a dallam, hanem a "HOGYAN". Ágnes többet hozott ki belőlem, mint ameddig magamtól mentem volna. Én mindig is elsősorban gitáros voltam és csak másodsorban énekes, és ezért hajlamos vagyok arra hogy mindent kicsit szögletesen énekeljek el. Mivel egyetlen dob-gitár-basszusgitárra vannak hangszerelve a nóták, nekem gitár+ének leosztásban eléggé fegyelmezetten kell az egészet kezelnem, hogy egészben tartsam a produkciót, és a hosszú évek alatt természetesen ez beleivódott az énekbe is. Az Uncommonnál szerettük volna picit emberibbre venni azt, ahogyan meg vannak énekelve a nóták, és úgy gondoltuk, hogy ezt olyan valakivel lehetne megcsinálni, aki nemcsak lényegesen jobban tud nálam énekelni, hanem arra is rá tud vezetni, hogy hogyan lépjek túl a korlátaimon. Valahol minden hangfelvétel alkalmazott pszichológia. Én is ezt csinálom, amikor dolgozom egy bandával és a keverő mögött ülök, és velem is ez történik amikor én kerülök mikrofon elé és a hóhért akasztják. Nem vagyok egy túlságosan könnyű ember ha zenéről van szó, nagyon fontos volt hogy olyan valakivel dolgozzunk aki tudja hogy miről beszél, zeneileg egy nyelvet beszélünk, megvan a kölcsönös tisztelet és hallgatok is rá.

Sonny: Milyen arányban lesznek új és régi dalok a koncertműsorban? Mit fogtok játszani majd az Uncommon Groundról?

Miki: Az elején koncert-tesztvezetés lesz a lemezanyagnak, kb. 7-8 új + 4-5 régi nóta kitesz egy koncertet, de egy hosszabb hangvételű bulin nem kizárt, hogy az egész albumot elsikáljuk. Aztán a fesztiválokra majd beáll egy kb 50-50% arány. Ez minden új anyagnál így van. Érdekes módon a Lobotomy EP-nél is ez volt, és utána az első nagylemeznél is. Sokszor eltűnődöm azon, hogy régebben mi a búbánattal töltöttünk meg egy 50 perces koncertet, mert az elejétől kitöltjük kb. ezt az időt, és még a legelvetemültebb időkben sem játszottunk 3 feldolgozásnál többet nagyon...


Sonny: Alakulnak már a tavaszi/nyári koncertdátumok? Lesz önálló turné is, vagy más zenekarokkal egyesítitek erőiteket?

Miki: A lemezt szeretnénk élőben megzúzni, de hogy ez milyen formában történik majd meg, arról most még nem tudok konkrétumokat mondani.


Sonny: Mit vártok a 2009-es évtől?

Miki: Wackor-ügyben azt, hogy jövő ilyenkorra összeálljon a 3. lemez gerince, legyen a hátunk mögött egy vérmesen sikerült koncertév, és hogy az Uncommon megpörögjön a világban ahogy kell. Én személy szerint a StarCraft II-t és a réges-régi bandám, az 1996-ban feloszlott és 2007-ben új tagokkal újjáalakult RKH nagylemezének a megjelenését is várom. Hivatás-ügyben pár hónapja elindítottunk az RKH dobos Kőcsegi Csabival egy stúdiót, ami még nem épült fel teljesen, de olyan mint a II. Halálcsillag: teljesen harcra kész. Hát, úgy néz ki, rengeteg dolgunk lesz 2009-re, ha jövő ilyenkorra mindennek a végére tudunk járni, akkor jó évünk lesz.


Sonny: Köszönöm a válaszaitokat, sok sikert kívánok a lemeznek és Nektek, üdv!

Miki: Köszönjük szépen, legjobbakat Nektek is + mindenkinek BUÉK (Britney Ugorjon Éjjel Közétek) \m/

www.wackor.hu
www.myspace.com/wackor

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: interjú wackor sonny


A bejegyzés trackback címe:

https://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr95863059

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.