Mint ahogy azt már megírtam korábban a Tremorral kapcsolatos cikkeimben, jelenleg őket tartom a magyar régisulis, germán vonalú thrash metal legütősebb hazai képviselőinek. Nem meglepő tehát, hogy várva vártam már legújabb hanghordozójuk megjelenését, ami némi csúszás után napvilágot is látott, A falakon belül címen. A külcsínyeket vizsgálva szerencsére semmilyen felesleges csicsán nem akad meg a szemünk, a külső borító elég egyszerű, a belső pedig diszkréten esztétikus.

Térjünk is rá egyből a tartalomra, és a hatás nem marad el. 9 tétel található a lemezen, a címadó tétel a nyitódal. Azt kell hogy mondjam, minden szempontból várakozáson felül teljesített a thrash trió, a hangzásvilággal foglalkoznék először, a gitárhangzás nagyon karakteres, mégis magában hordozza a thrash műfaj nyersségét és koszosságát, a basszuson sincs semmi felesleges többlet, a hangszerek játéka jól kivehető. A dob elképesztő sebességét bármelyik death metal banda is megirigyelhetné, zeneileg például Magyarországon kuriózumnak mondható ilyen szempontból Dobó Tibor, hogy a thrash nemében ilyen elképesztő sebességeket produkál. Minden hihetetlenül pontos és karakteres, az ének minimálisan effektezett, és bár korábban nem gondoltam volna, hogy Balogh Norbi hangját magasabb szintre képes fejleszteni, ez mégis sikerült neki, és így ezeknek a tényezőknek az egyvelege minden lehetőséget megadott a bandának, hogy megírják 2008 leginkább említésre méltó hazai thrash művét. A szövegek korántsem mondhatóak tipikusnak, bár tartalmilag gyakorlatilag megfelelnek a műfajt érintő témáknak.
Nincsenek túlbonyolítva, de a maguk nemében teljesen egyediek, hogy néhányat említsek, például a címadó "A falakon belül" című a társadalom befolyásolhatóságáról és a hatalom embereinek teljhatalmáról szól, de például a a Vörös Nap-ban talán tévesen, de az inkvizícióra találok utalásokat: "Mágylán vett béke". A Nyugat lángja történelmi vonatkozású, felszólít az ősi hagyatékok felélesztésére, mielőtt az idő fogságában homályba merülnek. Na igen, az "Az idő foglyai" :). Bár hazánkban a thrash asztala nem kimondottan bő, meg kell állapítanom, hogy vannak még olyan zenekarok, akik tiszta szívből játszák a műfajt a maga teljes valóságában. Sajnos egyre több a keveredés a műfajokon belül, és ez az, ami leginkább megpecsételi a thrash metalt, de amíg lesznek a Tremorhoz hasonló mentalitású zenekarok, addig nem kell attól félnünk, hogy a műfaj kiveszik a hazai underground színtérről. Egyedül a jó hangzás az, amit modernnek mondanék a lemezen, és talán a korábbi thrash témák újraértelmezése, amik új síkokra eveznek, olyan síkokra, amik értékkel és értelemmel töltik meg a hazai vonalat. Szimpatikus dolog továbbá, hogy a zenekar nem törekszik a sikerre, Norbi bevallása szerint ez egy underground zenekar, és jobb, ha az is marad. Akihez el kell jutnia, el is fog jutni. Nincs mit ragozni, a hazai thrash egyik legkiemelkedőbb alkotása lett A falaokn belül.

Balogh Norbert: gitár, ének
Lichtmann Sándor: basszusgitár
Dobó Tibor: dob, vokál

Értékelés: 10/10

Az alábbiakban pedig nézzétek meg a címadó tételhez készült friss klippet, amit Norbi a napokban ajánlott nekünk!