HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2008.10.03. 05:00 sonny

[KONCERTBESZÁMOLÓ] Dalriada, Szelek szárnyán turné

2008. szeptember 26. Győr, No Stress
Dalriada - Tűzmadár - Nightquest


A 2008-as Dalriada album, a Szelek szerény véleményem szerint jobban sikerült, mint a tavalyi Kikelet, így magától értetődőnek tűnt a dolog, hogy amikor itt járnak a közelben, hallgassuk meg, miként szólnak az új dalok élőben. Ebből a célból a győri No Stress Rock Klubbot szemeltük ki, amit kis keresgélés után végül az egykoron legendás Torock kocsma melletti beugró udvarban leltünk meg. Kicsit korán érkeztünk, így volt idő felderíteni a terepet: maga a klub elég szűk, a keverőpult érdekes módon a színpad mellett helyezkedett el, a wc balkáni állapotokat tükrözött, valamint a pultoslányok lehúzási kísérletei is idegesítőek voltak. Kezdeti elkedvetlenésemen a Nightquest zenekar dobosa, Zana Péter, régi cimborám enyhített, aki elújságolta, hogy a pécsi Zombie11 Produkciótól kapták a részvételi lehetőséget a turnén, és ha most jól teljesítenek, akkor a későbbiekben is számítanak rájuk. Azt mondhatom, megdolgoztak a sikerért. A zenekar Nightwish-dalokat játszik, kizárólag a Tarja-korszakból, azon belül is az ismertebbeket: The Kinslayer, Nemo, Wishmaster, She Is My Sin, Over The Hills and Far Away, stb. Talán a legutóbbi jött be a legjobban, nem egy kézenfekvő választás tribute-banda esetén, viszont egy kiváló dal. Koncert után megkérdeztem Poór Anna énekesnőt, hogy vállalkozna-e az új Nightwish dalainak eléneklésére, viszont nagy bánatomra a közeljövőben nem várhatunk tőlük sem akár egy Amaranthot, se mást. Új dalokat viszont talán. Zeneileg egy összeszedett produkció volt, a hely pocsék hangzása ellenére is megpróbáltak jól szólni. Az énekes hangja igencsak Tarjás volt, hallatszott rajta, hogy képzett, nem is volt vele semmi probléma. A zsebkendőnyi színpadon ugyan nehezen fértek el, de megoldották, remélem a február 20-i budapesti turnézáró koncerten ismét találkozok velük.
A Tűzmadár kicsit hidegen hagyott, mindössze egy-két dalukat hallgatom meg néha, Schrott Péter énekhangja sajnos kikerget a világból, így az ő koncertjük alatt inkább az ismerősökkel beszélgettem. A Dalriada kezdésekor viszont már az első sorban álltam, megpróbálva védeni szegény barátnőmet, aki nemigen van hozzászokva a zsúfolt klubkoncertek sörrel-borral fűtött hangulatához. A szűkösen helyet foglaló zenészek némi technikai malőr után megkezdték a muzsikálást az addigra már jócskán gyarapodó közönségnek. Bevallom nem gondoltam volna hogy ennyi embert vonz ez a fajta zene Győrön belül, meglepett a koncert intenzitása, az emberek lendülete, beindult a pogó és többé senki sem volt biztonságban :)
Pontos setlistet nem tudok írni, eleinte megkíséreltem feljegyezni a dalok sorrendjét, de rájöttem, hogy többet érek, ha a zenére koncentrálok. Feltűnt, hogy a 2007-es Kikeletet kissé hanyagolták, viszont több nagyszerű nótát kaptunk a Fergetegről és természetesen a Szelekről. Valamikor a program elején hallhattuk a Védj meg láng 1. részét, valamint a Vérző imát, amik miatt már érdemes volt elindulni otthonról. Ficzek András nagyszerű frontember, kiválóan kárpótol Binder Laura kicsit fagyos mozdulatlanságáért, teljesen az volt az érzésem, hogy egyáltalán nem élvezi az élő szereplést.
A gyorsabb vonalat a Jégbontóról származó Hajnalünnep és a Szondi két apródja képviselte, volt is tombolás rendesen, majd a kedélyeket a klippes Téli ének hűtötte le, de csak átmenetileg. Az új lemezről megszólalt többek között a Nap és a Szél háza, a Tavaszköszöntő valamint az Égnek ostora, jó volt látni, hogy elég sokan ismerték már ezeket a dalokat is, tudják a szöveget és énekelik is.
Kurz András billentyűs valahol a háttérben megbújva zenélt, alig látszott ki a másik András mögül, viszont játékát jól lehetett hallani, feltéve ha eléggé elöl állt az ember. Varga György basszer a szokásos széles mosolyát most sem hagyta otthon, még akkor is vigyorgott, amikor a hörgős részeket kellett produkálnia. Németh Szabó Mátyást nézve mindig az az érzésem, hogy éppen megijedt valamitől, olyan tekintettel méregette a közönséget, bár ezúttal szerintem ismerősei lehettek az első sorokban, mert gyakran kiintegetett valakiknek. Rieckmann Tadeusz fülessel a fején megbízhatóan hozta az alapokat, nem az ő hibája volt az, hogy nem szólt tökéletesen a cájg, a hangosítóemberek nem álltak a helyzet magaslatán. Ficzek András a dalok között kiválóan hergelte a tömeget, egy pillanatra sem jött zavarba, hacsak azt a vicces esetet nem számítjuk, amikor gitárja nyakáva egy szélesebb mozdulatnak köszönhetően fejbekólintotta Laurát.
A tökéletesnek mondható programot a Walesi bárdok mindkét részének előadásával zárták, így azok a fanyalgók (mint például én), akik a nyári fesztiválfellépések szűkebbre szabott programjából hiányolták az említett alapművet, most elégedettek lehettek.

Panaszra nincs okom a hangulatot és a zenét illetően, rég voltam ilyen családias koncerten. Február 20-án az országos turné végén a budapesti Diesel-ben (volt E-Klub) lehet ezt a három zenekart újból szemügyre venni. Én valószínűeg ott leszek.

ui: fotók csak a Nightquest alatt készültek, utána sajnos nem volt elég tér hozzá, nagyon szar képeket meg nem akartam készíteni. Ez van :)

További fotók itt.

Szólj hozzá!

Címkék: dalriada koncertbeszámoló sonny tűzmadár nightquest


A bejegyzés trackback címe:

https://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr25691989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.