HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2008.09.16. 00:00 karcolat csabi

[BESZÁMOLÓ] Nile – Belphegor – Grave

Nile – Belphegor – Grave
2008.09.03., Budapest, A38

(A Belphegor és a Grave műsoráról Csabi, a Nile-ról Balu írását olvashatjátok - a szerk.)

Az idei év egyik legígéretesebb bulijaként vártuk a 3.-ai koncertet. A koncert a PlanetNoir szervezésében került megrendezésre, a lehető legjobb helyszínen, hisz az A38 adottságai tökéletesen megfelelnek minden szempontnak, akár befogadóképességet, akár hangzást illetően. A belépés sajnos eléggé elhúzódott, emlékeim szerint kb. másfél órás késéssel mehettünk le a koncertterembe, ahol egy úr tájékoztatott minket arról, hogy az előzenekar elmarad. Először csak néztünk, hogy melyik bandáról lehet szó, aztán mint kiderült, egy magyar zenekar játszott volna a nagyok előtt, csak valamilyen oknál fogva nem sikerült megérkezniük. Nem volt kertelés, kerek perec megmondták, melyik banda mennyi műsoridővel rendelkezik. Miután elment, a Belphegor már készülődött a színpadon, tehát aki elejétől fogva látni akarta a bulit, annak esélye sem volt egy sört vagy egy pólót venni előtte, rövid idő után felcsendült a The Goatchrist című szám, beindultak a fények és kezdetét vette a buli. Az osztrák black/death formációra rengetegen kíváncsiak voltak, egyesek csak miattuk jöttek el, és azt kell mondjam, nem kellett csalódniuk. Bár mindössze 40 perc állt rendelkezésükre, emlékezetes koncertet adtak. Másodikként a
Pestapokalypse VI. lemez nyitótételét, a Hell’s Ambassadort játszották, amit már többne ismertek, nyilván ebben nagy szerepe van a Nuclearblast által felkínált lehetőségeknek is. A hangzás jónak mondható, de nem kiemelkedő, a két gitár közt sajnos alkalmanként voltak hangerőkülönbségek. Különösebb színpadi mozgást nem figyelhwettünk meg, bár elég hálátlan feladat lehet egy Belphegor kaliberű bandának elsőként játszani. Sorrendet nem figyelve hallhattuk a Bondage Goat Zombie című új lemezről a Justine: Soaked in blood és Stigma Diabolicum című számot. Ekkorra már a zenészek és a közönség is bemelegedett. Hallhattuk a korai klasszikusok közül a Lucifer Incestust is, valamint megemlíteném, hogy két dal volt, ami előtt introt játszottak be, az egyik a legendás Swarm of Rats című, a másik az új lemez nyitótétele és egyben címadó dala, amit utoljára játszottak el, természetesen ez aratta a legnagyobb sikert, még egy szado-mazo álarc is felkerült Helmuth fejére .  Véleményem szerint jó koncertet adtak, és eléggé bemelegítették a közönséget. Külön plusz, hogy a zenekar a koncert után lejött a rajongók közé fotózkodni és beszélgetni. (a fotózkodó lányok pedig nem úszták meg a dolgot seggrecsapás nélkül). Lényeg a lényeg, jól zenélt a pokol szexista hordája.

A svéd Grave munkásságával csak nagyon minimálisan vagyok tisztában, nem tartozik kedvenceim közé, fogalmazhatnánk így is, mindenesetre benéztem a koncertre, és kellemesen kellett csalódnom, mert nagyon meggyőző volt, amit láttam tőlük, a hangzás egész jónak mondható volt, és lendületes, energikus koncertet láthattunk, amivel a zenekar meggyőzött róla, hogy a nevük garancia a kompromisszummentes old-school death metalra.

 

Szerencsére nem először volt alkalmam látni a Nile-t, és ezúttal sem okozott csalódást a produkció. A jelenlegi felállás nagyon stabilnak tűnik, még akkor is, ha a dobos George Kollias csak az utolsó két lemezen dobolt, ugyanis köztudott, hogy Karl Sanders gitáros-énekes az egyetlen alapítótag. A hangzás teljesen profi, és ez természetesen a zenészek rutinjáról és játékáról is elmondható. A ritmusszekcióból külön kiemelném a dobteljesítményt, George Kollias hibátlanul játsza a korábbi dalokat is. Egy korábbi interjúban kérdezték a bandát, hogy miért épp Kolliast választották, amire a válasz ez volt: ”A legjobbat kerestük. És meg is találtuk”

A setlist a következő volt:

 

1 .Sacrifice undo Sebek

2 .Black Flame

3. Papyrus Containing The Spell To

    Preserve Its Possessor Against

    Attacks From He Who Is In The Water

4. Sarcophagus

5. Ithyphallic

6. Annihilation of the Wicked

7. Unas Slayer of the Gods

Minden szám előtt intro hangzott el, amit egy laptopról vezérelt Karl, a hangzás és a hangerőarányok olyan jól el lettek találva, hogy akár ott helyben stúdióminőségű koncertlemezt lehetett volna rögtönözni, szó szerint leesett az állam a hangzástól, és a profi teljesítménytől. Megfordultam már pár koncerten, de ilyet még álmomban sem láttam. Mint utolsó momentumként elmondható, hogy egy Nile nagy jelentőségű zenekar, aki épp egy turné keretein belül látogatott el hozzánk, nem megfáradva és unottan adta elő műsorát, a remek zenei élményt intenzív színpadi mozgással egészítették ki.

 

Köszönjük a lehetőséget a PlanetNoirnak, a fényképeket Szászi Tímeának és Gifnek, a segítséget Hekele Attilának, és az élményt a zenekaroknak! J

 

Csabi és Balu

 

Szólj hozzá!

Címkék: csabi koncertbeszámoló nile grave belphegor


A bejegyzés trackback címe:

https://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr23664885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.