HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2008.06.16. 01:00 karcolat csabi

[ROCKKULT] Mayhem – Vissza a kitaposott ösvényre – IV. rész

A Grand Declaration of War lemez teljes ellentmondásokat váltott ki a sajtóból, közönségből, és talán a zenekarból is. A sajtó örült, mert egy általuk könnyen emészthetőnek hitt valamit kapott, a rajongók megbotránkoztak. A hallgatók közt ezidőtájt felfokozódtak a nézeteltérések, ám egyvalamit senki sem tudhatott – lesz-e folytatás, és ha igen, akkor milyen?
 

4 év európai és amerikai turnéval, koncertlemezekkel, és egy exkluzív boksz-set kiadvánnyal. Mindezek a tények eltörpülnek attól az űrtől, amit a találgatások halmaza jelentett. 2004-ben azonban megtört a jég: boltokba került a Chimera. A borítón egy filmjelenetet látunk, az 1922-ben megjelent Witchcraft Through The Ages című Benjamin Christiansen filmből, ami egy dokumentáció a boszorkányüldözésről, érdekessége hogy szemléltetni próbálták az egykori kínzások módjait, érdekes és vicces mindezt 2008-ban nézni, mindenesetre eredeti ötlet a rendezőtől.

 
A baljóslatú hangszólammal induló Whore a kezdőtétel, agresszív, lüktető tempójával in medias res kezdés érzését kelti. A dobhangzás jobb mint az előző lemezeken, erőteljesen és telten szól Hellhammer. Maniac érezhetően fejlesztette ”énektudományát”, többször változatosan adja elő a témákat, ám néhol nagyon sivár, csak odamondogatásszerű az egész. A gyors bevezetőt a Dark Night of the Soul követi, sajnálatos módon elég nehézkesen, lassan. Ezeknél a riffeknél jobbakat is hallhattunk már Blasphemertől, a szövegtéma alatt néhol csak basszusgitár hallható, amit ezen a lemezen halknak találok, viszont a jellegzetes basszushangzás itt is megfigyelhető. A vége felé begyorsul a szám, de őszintén szólva összességében nem egy monumentálisnak mondható alkotás, néhol kissé erőltetettnek hangzik. A 3. Rape Humanity with Pride sokkal meggyőzőbb folytatás, tempós, és egyedi. Mivel itt már a 3. dalnál járunk, kijelenthető, hogy ennél a lemeznél Blasphemer az összefüggő pengetésű-tekerős témák helyett az egy-egy hangot lecsengető riffelést helyezte előtérbe, kíséretekkel. Következik a My Death, gyors kezdőriff, berobbanó hangzás. A gyors riff sajnos elég hamar átcsap egy lassú és monoton erőlködésbe, amit más tudatállapotban esetleg, de tiszta fejjel nehezen emészt meg az ember. Unalmas, ha egy szóval akarom jellemezni, nem értem a tracklista gyors-lassú-gyors-lassú rendezését sem. You Must Fall: szerintem az egyik legjobban eltalált dal a lemezen, a változatos dob és a gitár játéka teszi azzá. A lemez későbbi részein már túl sok újdonság nem mondható el a számokról, amik ugyanarra a sémára épülnek. Az Impious Devious Leper Lord, amit megemlítenék még, ugyanis zeneileg ez a legkomplecebb a lemezen. A torzított-effektezett basszusgitár csörgése az elején jól eltalált, mintahogy az is, hogy nem a megszokott ütemekben kezdi el kísérni a gitár. Maniac hangja itt már sajnos semmi újat nem tud felmutatni.
 

Összegzés
: pozitívum, hogy a kísérletezős lemez után visszatértek a gyökerekhez. A lemez több ízében is hasonlítható a Wolf’s Lair Abyss lemezhez, ám egy egészen más hangulatot árasztó anyag. A gitárhangzás jó, a riffek és témák néhol sajnos túl monotonak, ötlettelenek. Kíváncsi lennék, mi ihlette ilyen riffek megírására Blasphemert. Maniac hangja sokat fejlődött, ám sajnos ezt ellensúlyozzák a lemeznek azon pillanatai, mikor gépiesen jönnek a szavak a szájából, mondjuk ami a riffeket illeti, az utóbbi két lemezen felmutatott képességeit itt kevésbé tudta kamatoztatni. Hellhammer a legjobb a lemezen, a dob hangzása fantasztikusan telt, jobbat nem is kívánhatott volna, a dobjáték pedig a tőle megszokott éextrémséget és precizitást adja. A basszushangzás kicsit erőtlen, viszont azokban a részekben, ahol szólóhangszerként, vagy dob mellett szól, jó kicsengésű és egyedi.
A hangulat viszont nagyon ingadozó, nem alkot egységet, a lemez maga is elég hullámzó. Néhol remek, néhol monoton, néhol nem tetsző. Érdekességképp megemlítendő, hogy a Chimera turné alkalmával jött először a Mayhem Magyarországra koncertet adni, amit egy bombariadó miatt késve kezdhettek csak el.

 

Részlet az 1922-es dokumentumfilmből

Szólj hozzá!

Címkék: halhatatlanok mayhem csabi


A bejegyzés trackback címe:

https://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr35522107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.