HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2008.01.08. 05:00 sonny

[KONCERT] Metálkarácsony Tatabányán

2007. december 8. Tatabánya, Sportcsarnok

Hála némely lumpen elemek késésének, a kezdő AGREGATOR első három nótájáról lecsúsztunk nagy bánatomra. A dobos Pöpi ugyanis rövidesen elhagyja a zenekart, így mostanában minden koncert kincs az Agregator rajongóknak. A srácok jó érzékkel bírnak a hangulatkeltéshez, a nekik jutott rövid műsoridőből is sokat képesek kihozni szerencsére. A záró Sötét Édennel véget ért a zenekar utolsó tatabányai koncertje ebben a felállásban.
A sárga plakátot nézegetve korábban igencsak vakargattam a fejem néhány zenekarnév láttán. Ugyan nem tegnap kezdtem a koncertrejárást, eleddig nem akadtam össze a Benzin vagy a Mafia nevével, bár a Stopyt és a Krízis már ismerősebben csengett. Gondoltam néhány sör társaságában könnyebben ismerkedhetek meg velük, így irány a pult. Hát életre szóló szerelem nem köttetett egyik zenekarral sem: A BENZIN totálisan más világ, mint amit én szeretek, előadásmódban és mindenben szinte, de azért úgy láttam akadtak jócskán, akiknek bejön ez a muzsika. A STOPYT-al hasonlóképpen voltam, viszont a KRÍZIS határozottan tetszett. A csókák nem ma kezdték az ipart, ez meg is látszott kiállásukon. Azt hiszem néhány ilyen metálfesztivál sokat segíthet nekik abban, hogy elfoglalják méltó helyüket a hazai színtéren. A Zanzibáros Sidi új metalzenekara, a MAFIA kicsit fura volt nekem, talán egy következő találkozáskor jobban bejön.


Az én világom fél nyolc felé jött el, amikor végre megjelent a ROAD zenekar. Tavaly ősszel Győrben láttam őket egy hasonló Pallai Produkciós bulin, ott lehengereltek, bíztam benne, hogy most is odavágnak. Jól válogatták össze a dalokat a rövid játékidőhöz: a Karamellel kezdtek és a Nem kell mással zártak. Bemozogták az egész színpadot, hatalmas bulit csaptak a szépen gyarapodó közönségnek.
A DEPRESSZIÓ fél kilenc körül lépett színpadra - itt megjegyezném: a kezdési időpontokat szinte végig sikerült tartani, egyedül a Rómeónál volt egy kis csúszás, de annyi bőven belefér. Szóval Depiékre már a keverőpultig állt a tömeg. Igazából nem bírom a zenéjüket, sokáig azt hittem, nagyképű arcokból áll a csapat. Közben rájöttem, hogy ez nincs így, a januári Ektomorf koncert előtt az A-38 büféje környékén sikerült egy jó húsz percet beszélgetnem Halász Ferivel - rendkívül szimpatikus fazon. Mindemellett ma este nem nekem zenéltek. Érdekes momentum volt, amikor Feri megemlítette, hogy most a pont három éve elhunyt Dimebag Darrell emlékére fognak játszani valamit. Felkaptam a fejem: ezt nem gondoltam volna, csillagos ötös. Sajnos csak pár másodpercnyi riff jutott belőle, többre nem jutott idő nyilván.


Az utóbbi években a TANKCSAPDA elképesztő magasságokba szárnyalt. Szerintem utolsó két lemezükkel simán megduplázták a rajongótábort. Elhatároztam, hogy az első sorból fogok fotózni, de ez szinte lehetelen volt, iszonyatos tömörülés alakult ki. Kicsit attól féltem, hogy hanyagolni fogják az első tíz évük termését, de valami olyasmi történt, amire végképp nem számítottam: Lukácsék eljátszották azokat a dalokat, amiket a fiatal közönség várt el tőlük, és közbe-közbe beszúrtak pár olyan nótát, amit cirka ezer éve biztos nem nyomtak élőben. Az egyik ilyen meglepetés a Sovány vigasz volt, de akadt több hasonló leporolt régiség. Kis híján sikerült életem legjobb TCS koncertjévé varázsolni azt a másfél órát. Talán csak a zenészek látható fáradtsága volt a negatívum, de ha belegondolunk hogy másfél utazgatnak szerteszét az országban, akkor érthető.
A pihenőidő az OSSIAN alatt jött el, őket csak ülve tudtam végignézni. Az úri közönség egy része távozott, a vérbeli metalrajongók viszont előrehatoltak a Tankcsapda után meggyérült tömegben. Nem akarok rosszat mondani a magyar heavy metal sosem pihenő legendáiról, viszont képtelen vagyok megszeretni kissé kiégett ízű lemezeiket. Becsületükre legyen mondva, hogy korrekt volt a buli, semmi haknijelleg nem volt érezhető, pontosan azt nyújtották, amit a srácok-csajok vártak tőlük.
A vége felé kicsit aggódtam, hogy a nagy kedvenc RÓMEÓ VÉRZIK mennyire tudja megteremteni a rakendroll-party hangulatot éjjel egy óra felé, ugyanis ekkorra kb. két-háromszáz fősre csökkent a társaság létszáma. Pozitív csalódás: mindent beleadtak, felpörgették a szesztől elnehezülő mozgású rockereket. Érdekes módon nem volt Növesztem a hasam, viszont volt cserébe Rock'n'roll az élet, a mesteri új lemezről. Talán 40 percet ha játszottak, pedig hallgattam volna őket reggelig is, amíg sikerül szárazra inni a kocsmarészleget (ez majdnem összejött). Fergeteges volt.


Sokat vártam ettől a Metalkarácsonytól és ez a sok be is jött. Senki ne gondolja hogy ezek az ismerős sárgaplakátos rendezvények tucatmetal-összejövetelek. Vérbeli rock'n'roll és metál buli mind egy szálig!

Szólj hozzá!

Címkék: depresszió tankcsapda mafia road ossian benzin koncertbeszámoló agregator rómeó vérzik krízis stopyt sonny


A bejegyzés trackback címe:

https://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr52429976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.