HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2006.10.29. 05:00 sonny

[KONCERT] Három nap Rockmaraton

2006. július 10-11-12. Pécs, Malomvölgy

Július 10.

Már az odaút is vicces volt, mivel Kelenföldön lekéstük a csatlakozást, és várnunk kellett két órát, hogy jöjjön a következő. Addig beiktattunk egy aszfalton-rohadást kajálással egybekötve. Olyan meleg volt, hogy a százkilós táskám szabályosan forró volt. A nehéz kezdet után hülye helyre adták az InterCity helyjegyet, ezért a többiektől elszakítva utaztam három órát Pécsig. Megérkezés után irány a Rockmaratonos kisbusz, rövid kérdezősködés után vittek is, és délután négy felé bejutottunk.
Hát sátorhelyet lehetetlen volt lelni, mivel rengetegen voltak. Azt hiszem az itteni kép jól jellemzi, milyen könnyű dolgunk volt helyszerzésnél. Nagy nehezen felvertem a cuccost három ugyanolyan sátor mellé, amilyen az enyém és fohászkodtam az éghez, hogy hajnalban négykézláb ne máséba másszak be.

Ezután gyorsan kimentünk, hogy az első általunk megnézni kívánt zenekar előtt elfogyasszuk azt a Hubertust, amit Sapi hozott magával. Erre azért volt szükség, mert a benti árak nem éppen pénztárcakímélőek, úgy emlékszem 270 forint volt a sör. Rövid hangulatkeltés után indultunk vissza, hogy az Echo of Dalriada minden másodpercét élvezni tudjuk. A kisebb Rockinform sátorban léptek fel, olyan falusi búcsús körülmények között, de azért korrekt koncertet adtak. Az volt az érzésem, mintha a kiváló Jégbontó albumot kicsit hanyagolták volna, és a korábbi számokat játszották volna többet, de a közönségnek (nekem is) nagyon bejött. Ugyan nem kényeztettek minket rettenet hosszú ráadással, magyarán nem adhattak egyetlen plusz számot sem elő, mégsem volt nagy hiányérzetem.

Koncert után rövid látogatás a kökényi kocsmában, ahol további sörök és egy zacskó borzalmas chips elfogyasztása után visszaindultunk a Kalapács zenekar koncertjére. Nem nagyon értettem, miért nem a nagyobb Hammerworld sátorban léptek fel, de nem lehet minden tökéletes. Durva teltház volt, nemigen tudtam fotózni. Klasszikusokat nyomtak, Pokolgépet és az új lemezek anyagait egyaránt, aki volt már Kalapácson, az tudja, hogy rossz nem lehet egy ilyen alkalom, bár egyesek szerint Józsi nem hozta a legjobb formáját. Elég érdekesen néz ki így alányírt hajjal. Koncert után a zenekar több tagja kijött a sátor mellé aláírogatni, közös fotóra, stb, és én sem tétlenkedtem. A képen megfigyelhető az új séró! Láttam Beloberk Pistit is, aki ígéretet tett arra, hogy lesz Ego lemez. Aki esetleg nem tudja, már készült egy háromszámos demó, amin többek között a Wisdom énekese és Tüdő is szerepel.

A Sear Bliss jött és aratott, egy röpke óra alatt ledarálta a közönséget, bár nagyobb megmozdulást vártam az első sorokban. Nem először láttam őket, de képtelenség csalódni bennük. A szokatlan, harsonával fellépő blackes zenét játszó banda nemrég három lemezes szerződést kötött egy neves kiadóval, a Candlelight-tal, ami mindenképpen elismerésre méltó dolog. Nem vagyok szakértő, és nem rendelkezek évtizedes koncertlátogatói múlttal, de egy picit jobb hangzást azért el tudtam volna képzelni. Buli után úgy döntöttem, hogy nem fogom megnézni a Hammerworld színpadon fellépő Hétköznapi Csalódásokat, főleg a heveny kannásbor-függőség jeleit mutató punk tömegek értelmes viselkedése miatt, helyette inkább ismerősöket kerestem és találtam is. Az italozgatás ipari méreteket öltött, és ismeretlen időpontban véget ért az első nap.

Július 11.

Ébredés után észrevettem, hogy mivel a sátram nem árnyékos helyem van, a belső hőmérséklet a hatvan fokot kerülgeti. Rövid vízszerző akció után felfedeztem magamnak a jéghideg vízben zuhanyozás csodálatos örömeit, majd sörrel a kezemben a Local Heroes színpad elé telepedtem. Jó ötletnek tartom ezt az idén bevezetett dolgot, mert több lehetőséget kapnak az amatőr zenekarok. Nem nagyon ragadt meg bennem a zenéjük, ami főleg a másnaposságnak volt köszönhető, de voltak elég jó bandák is.

Menetrend szerint kajaszerzés Kökényben, majd a fél nap eltöltése után Morpheus koncert. Sokat hallottam már róluk, mindeddig nem volt azonban alkalmam látni őket. Hallottam hogy a magyar heavy metal ígéretes zenekara, ami átveheti a jövőben az Ossian szerepét. Új gitárossal léptek fel a hírek szerint, és remek koncertet adtak volna, ha a közönség hajlandó lett volna tudomásul venni a jelenlétüket, és nem sörükbe fordulva bámultak volna.

A következő társaság a Pokolgépből és P. Mobilból ismert Rudán Joe csapata, a Coda volt. Led Zeppelin feldolgozásokat játszanak, ami a nevükből is kikövetkeztethető azoknak, akik esetleg nem ismerik őket. Bevallom, eddig nem voltam túlzottan elragadtatva Joe-tól, de aznap meggyőzött, hogy egyike a legjobb magyar énekeseknek. A Gépes bőrruhát ledobva egyszerű mindennapi öltözetben (jéééé) adták elő a nótákat, a színpadon és a közönség soraiban egyaránt kurva jó volt a hangulat. Látszott a tagokon, hogy élvezetből játszanak. A gitáros produkciója is lenyűgözött, volt lehetősége a koncert vége felé egy kis magánszámra. Buli után ráadást követeltünk, de Joe az órájára mutatva jelezte, hogy át kell adni a terepet a Rómeó Vérzik csapatának. A durván partyzó brigádot egyszer láttam addig, Bodajkon, de akkor nagyon állat volt, azóta lestem az alkalmat, hogy megint elcsiphessem őket. Sajnos nem láttam végig, a felénél ismeretlen okokból a kökényi kocsma felé vettem az irányt, de ez nem rajtuk múlott, sokkal inkább Sapin :)

A Hard elejéről szerencsésen lemaradtunk, így csak egy részét csodálhattam meg Kalapácsék új zenekarának, ami lassan átalakulhatna Edda-tribute bandává, hiszen vagy három volt eddás arc bújik meg a tagok között. Őszintén annyira nem tetszett, már a klipjük se amit a tv-ben mutogattak néhanapján, de becsülendő, hogy ilyen régi rocker arcok nem kényelmesednek el harminc (negyven?) felett, hanem továbbra is nyomják. A közönség zömét nemcsak Kalapácsosok vagy Eddások teszik ki, hanem lassan kialakul a Hard-tábor. Aki ismeri a fellépő muzsikusokat, nem csalódhat.
Ezután még belepillantottam a Quimby koncertjébe, de olyan szinten nem hozott tűzbe a dolog, hogy lassan a sörsátor felé húzódtam...

Július 12.

Wáááhhh, elérkezett a legnagyobb kedvenc, a Finntroll bulijának a napja, amire két éve vártam. Valamikor délelőtt, sátramból kitámolyogva a Wisdom énekesével találkoztam, aki szimpatikus módon nem valami elkerített részen, hanem az "egyszerű nép" fiai között szállt meg. Megbízható pletykákból úgy hallottam, hogy ő sem málnaszörpöt ivott esténként, ezt a gyanúmat személyesen is megerősítette.

Erre a napra jött néhány haverom, így megkerestem őket és nagyüzemi sörözésbe kezdtünk, aminek áldásos hatásai gyorsan megmutatkoztak - egészen a Black-Out koncertjéig nem nagyon követtük nyomon az eseményeket. Ellenben felfedeztük néhány újonnan megismert arccal, hogy egy tó van a közelben, gyönyörű környezetben és ki lehet dögleni a partjára italozás céljából (azért van ott kocsma is...). Miután elláttuk egymást Tokio Hotel és egyéb feliratokkal, valamint a hangulat a tetőfokára hágott, visszamentünk a helyszínre, hogy letáborozzunk a Hammerworld sátor végébe, a padokhoz. A Blind Myself odabaszós zajorgiája helyből levett a lábamról, bár hallottam már jobb hangzású bulit is. Az utánuk játszó Brigád főleg a tizenéves punkokat mozgatta meg, melodycore-nak nevezett zenéjük elég taszító volt számomra. Szar volt, na. Nekem túl vidám.

Amúgy a kezeit csókolom annak, aki eldöntötte, hogy a Finntroll előtt a Depresszió fog játszani. Valahogy nem érzem, hogy közel állna a finn folk metalhoz a zenéjük, vagy én vagyok a hülye, hogy nem értem az összefüggést? Szívesen átmentem volna Christian Epidemicre, de mivel Halász Feri minden szám után bemondta, hogy ez lesz az utolsó, így csak sprintben mertem átmenni a Rockinformhoz.

Végre valahára levonultak és rövid átszerelés után éjféltájban a színpadra robbant a FINNTROLL! Új énekessel álltak fel, mivel az előző arc, a mázsán felüli Tapio Wilska nem felelt meg az elvárásaiknak valamiért. Az új tag, Vreth egy vékony, tipikus finn arc, akiből nem nézne ki az ember olyan hangot, mint amilyennel bír valójában. Más, mint Katla, az eredeti énekes, nem hasonlítható Wilskáéhoz sem, egyedi és illik a bandához. Ahogy megérkeztek, rögvest le is szakították a fejünket egy hatalmas bulival. A Midnattens Widunder, Jaktens Tid, Nattfödd lemezek nótái mellett egy új dal is felzendült. Hallottam, hogy nagyobb fesztiválokon a Visor Om Slutet EP-ről is szoktak játszani metalosított nótákat, most azonban nem került rá sor, de hiányérzet nélkül ment le a buli. Főleg gyors számok szóltak bár szívesen meghallgattam volna az Aldhisslát is :) A Hammerworld sátor egyébként durván megtelt, még a sörsátornál is bőven álltak, elől pedig természetesen a hering-effektus uralkodott.

Bő egy óra zúzás után hatalmas kedvencemmel, az egyik kedvenc zúzdámmal az első lemezről, a Segersang-al zártak. Sajnos ráadást nem adtak, viszont fél órán belül megjelentek a színpadtól jobbra álló lakókocsi előtt, ahol jókedvű dedikálásba kezdtek. Előttük Borsodi Bivalyok sorakoztak, és néha huncutul befigyelt egy Jagermeisteres üveg egyik-másik tag kezében, hehhee. Elég sokáig ott ültek, az idő alatt sok-sok sör fogyott részükről. Szerencsére közös fotóra is kaphatóak voltak, mindegyikük ökörködve pózolt, mint a gyerekek. Két képem bekerült a Hammerworld szeptemberi számába, gondoltam két Tankcsapdás sztárfotó közé talán befér ez is, ha beküldöm.

Finntroll után sokkot kaptam az élménytől és ezt további sörök elfogyasztásával próbáltam enyhíteni, lehetetlenül. Állítólag egy Metallust nevű Metallica-tribute banda játszott még, és szintén pletykákból úgy tudom, hogy tetszett. Arra még emlékszem, hogy negyed 4-kor elindultam kökénybe, de valami szántóföldről visszafordultam és reggel a saját sátram előtt a földön ébredtem. Sose felejtem el azt a szerdai napot, amikor a finnek eljöttek és ledaráltak mindenkit. Sajnos csütörtökön haza kellett jönnöm, de ez az út is tele volt veszélyekkel. Reggel 11-kor indultunk és sötétedésre már otthon is voltam, mivel néhány apró közjáték (vonatról leszállítás, stb.) kissé hátráltatott, az élményért cserébe megérte!

Szólj hozzá!

Címkék: depresszió hétköznapi csalódások kalapács hard black out blind myself dalriada koncertbeszámoló sear bliss finntroll sonny morpheus brigád coda metallust


A bejegyzés trackback címe:

https://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr88429965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.