HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2009.05.11. 12:15 karcolat csabi

[CD] Angelus - Halhatatlantalanítás

Angelus - Halhatatlantalanítás

Nem mindennapi cikkről van szó, ugyanis az Angelus első nagylemeze kiérdemelte a szememben a 2008-as év legjobb magyar lemeze címet, erre pedig ilyen egyértelműen soha nem volt példa a Karcolat életében egy zenekar esetében sem. Nehéz elfogultság nélkül a kedvenc működő magyar zenekarom munkájáról írni, azonban úgy érzem, a hallottak vannak olyan meggyőzőek, hogy a későbbiekben többen is alátámasszák a véleményem.


Még a lemez megjelenése előtt napvilágot látott a nyitó "Pörgés" című dal videoklipje. A előbbieket olvasva talán furcsának tűnhet, amit most írok, de a szóbanforgó dal újrafelvett változata nem nyerte el tetszésem, és az igazat megvallva féltem, hogy a lemez egésze sem fog meggyőzni. Szerencsére tévedtem. A dallal amúgy nincs semmi probléma, a hangzás teljesen kifogástalan, a tempón is gyíorsítottak, egyszerűen annyiról lehet szó, hogy nagyon belémidegződött a 2005-ös demón megjelent verzió.
Másodikként a "Húsimádók" című dal következik, ami az egyik legnagyobb húzású tétel, már Évi kezdőriffjétől kezdve teljesen magával ragadja az embert. Sokan kérdezik, hogy mi az, ami ennyire megfog a zenekarban: hát akkor ezt most bőven ki is taglalnám: úgy gondolom, hogy azoknak a nőknek, akik megtanulnak zenekari szinten zenélni, egész más dolgok inspirálnak zeneírás terén, mint egy férfit. Ez Évire hatványozottan vonatkozik, mert kiváló hangzása mellett nagy gondot fordít a precizitásra is, és kreativitását tekintve maximális tiszteletet érdemelnek az általa írt riffek - dallamok. Nem hétköznapi témákról van szó, nem akármilyen formában. Továbbra is fenntartom neki az "Európa legjobb, legalábbis legjobb hangzású női gitárosa" címet, elfogultság nélkül. Cili nagyon könnyedén és rutinosan játszik a basszusgitárján, és hasonlóan ötletes dolgokat visz a zenébe. Csilla ténykedése bár nem hangszeres, igazán nagy jelentőséggel bír, feladataként értelemmel megtölteni a számot, és a hallgatóközönség számára is mondanivalóval rendelkező szövegeket írni, hogy aztán egyéni előadásmódjával karakteres formát nyerjen a végeredmény. Szeretem a szövegeit, mert nagyon érzelemközpontúak, persze itt nem romantikus egyvelegre kell gondolni, hanem a mindnyájunk által nap mint nap átérzett csalódások, feszültségek, ingerek önmagunkban lejátszódó reakciói, felkiáltásai rímekbe öltve ,és nagyszerűen, érzéssel előadva. A 2005-ös demo kritikáit olvasva Csilla énekhangját páran egy hallgatás után bírálták, ám mindazoknak ajánlom a Halhatatlantalanítás többszöri meghallgatását, ugyanis zseniális és lehengerlő az ének az első tételtől az utolsóig. A hörgősebb részek nagyon karakteresre sikerültek, a sikolyok pedig egészen velőig hatolva nyomatékosítják a szövegben felvázolt érzelmi kitörések jelentőségeit. És hát elérkeztünk Koloshoz, akire nem vonatkozik a női zenei kreativitás, mert 100%-ig férfiból van az illető :) Mint minden esetleges tagcserénél kicsit aggódom a végeredmény miatt, és ez Kolosnál is így volt. Azonban minden egyes koncert alkalmával észre kellett vennem, hogy egyre feszesednek a dobtémák, egyre több plusz kerül beléjük, a lemez pedig mindennek a tökéletes megkoronázása: ez az ember zseniális dobos, hihetetlenül érti a dolgát, sokszor hallgatom úgy a dalokat, hogy csak a dobjátékra figyelek. Ha ez a négy ember együtt marad, rövidesen utoléri őket az országos szintű teljes elismerés, amit az én szememben már évekkel ezelőtt is megérdemeltek volna, már az előző dobos, Mentsik Anita idejében is.
Ha már így sikerült kitaglalni a tagok részéről a dolgokat, folytassuk a lemezt: egy szintén demós nóta, az "Emlék" következik, és valami elsöprő szigort és feszességet kapott a dal a 2005-ös felvételhez képest, lendülete döbbenetes, a vokál pedig nagyon változatos. Talán ez a tétel testesíti meg leginkább a két korszak dobtémái közti különbséget. Az "Emlék" után egy igazán különleges dal, a "Nyolcadik" következik. Itt már nagyon jól kivehető Cili torzított basszusa, azt hiszem ez a hangzás igazán jól áll a zenének. Évi keleties dallamai fokozzák a dal egyediségét. A szám szövegtémája kissé eltér a többitől, Csilla elmondása szerint arról szól, mit teszünk a Földdel mi, emberek. Igazán hangzatos és lélekbe tépő magasságokba szökik a lassabb részeknél: "Igaz, embert akartam társamul, S hirtelen féreggé lett, férgekké lettek". Olyan momentumok ezek, amiket akárhányszor hallok, borsódzik a hátam, annyira szívhez szólóak. Példának okáért a következő "Csak Te" című dalban is ilyen a refrén "Vigyetek el erről a helyről, eleget ettem ebből a szennyből" kezdetű pillanatai is. A dalt ha jól emlékszem két éve adták ki lemezen, ami szerintem jó koncertre csalógató reklám volt, nekem mint gyűjtőnek meg egy újabb ereklye a polcomon. Ezt a dalt is újra felvették, a régi verzió is és ez is ugyanolyan hangzatos. Következő dal a "Látszat", az utolsó demós tétel amit újból felvettek, végre kifogástalan minőségben, egy-két plusszal megspékelve. Az "Ösvény" kicsit eltér a többi daltól, de mégis abszolút beleillik a lemez koncepciójába, érdekes, és Jaya Hari Das vokálja itt igazán élvezetesre sikerült a refrénben. A "Rohanó idő" lendületes, "rohamos szaggatása" után lágy, dallamos átvezető következik "16/2/P" címen, amiről valójában fogalmam sincs hogy mit jelent, de a következő koncert alkalmával kiderítem. Lassan minden pillanatot különlegesnek minősíthetünk, elérkeztünk ugyanis a "Játssz" című dalhoz. Talán ennek a dalnak az elődjét ismerhetik a legtöbben, az ős-Angelus klipnótájáról van szó, ami régen egész más hangnemben és tempóban volt játszva, ám időről időre kisebb változásokkal körítve végigkísérte a zenekar munkásságát. A 1KillEmbrace torka, Kovács István fejében született az ötlet, elmondása szerint az elképzelés jötte után beszélte rá a többieket, hogy próbálják meg. Esetünkben a szöveg is az ő tollából való, valamint a refrén férfivokálja is az övé. A szöveg magyarul hangzik, ami szerintem sokkal szerencsésebb, már csak azért is, mert a lemez teljes anyaga magyar szövegű, tartalmát tekintve szorosan illeszkedik az Angelus szövegvilágához, témáját tekintve talán az Emlékkel tudnám közös nevezőre hozni leginkább. A szóló a több formációból ismert kiváló magyar gitáros, Kovács Attila érdeme.  Utolsó előttiként a leglendületesebb, legbetegebb "MEGHALTOKMIND" következik, iszonyatos lendülettel, mérhetetlen mélységekkel zúdul a hallgatóra, egyszerűen zseniális, a szöveg egyszerű és sokat mondó, lehengerlően energikus riffekkel, amik átmennek baljóslatú szaggatottságba. Végül, de nem utolsó sorban a halál ellenpárja, a "Születés" következik. Jó ötlet volt a két dalt egymás után tenni, utolsó tételekként. Lassú, kellemes dallamok, majd erősebb hangvétel, torzított gitár váltogatja egymást.

Hát dióhéjban ennyit tudnék elmondani , ám valójában órákba nyúló beszélgetéssel lehetne csak ízeire bontani a lemezt.. A hangzás kitűnő, a riffek eredetiek, a dob feszes. A szövegek érzelemközpontúak, az énekstílus eredeti, nagyon meg tudja érinteni az embert. A számok sorrendje kitűnő, nincs olyan dal, amit csak tölteléknek neveznék. Bármikor aláírom, hogy az Angelus zenekar Magyarország jelenlegi legjobb koncertező és egyik legkreatívabb zenekara.

Ezen tények tudatában méltán érdemelte ki a "2008 legjobb magyar lemeze" címet a Halhatatlantalanítás.
 

Szólj hozzá!

Címkék: lemezkritika csabi angelus


A bejegyzés trackback címe:

http://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr131114788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.