HTML

Karcolat Metal Magazin

Metal és rock webzine minden földi jóval.

Koncertfotók

Címkék

Címkefelhő

2009.02.23. 17:00 sonny

[INTERJÚ] Moby Dick - örökség és tradíció

"Feje tetejére állt a világ,
A vezetésben kapkodás, fejetlenség.
Nem bízhatsz meg senkiben,
Nem hihetsz el semmit sem."

Akár ma is íródhattak volna a fenti sorok, pedig már 19 éve (!), hogy megjelent az Ugass Kutya, a Moby Dick első albuma, gyakorlatilag a hazai thrash metal első alapműve. Azóta generációk sora érezhette magáénak a klasszikussá vált dalok, a Káosz és zűrzavar, a Talpak, vagy a Bűz van mondanivalóját. A zenekar most is folyamatosan játssza akkori és mai szerzeményeit, ám idővel a boltok polcairól kikoptak a bakelitek és a kazetták, és már csak antikváriumok polcain volt hozzáférhető a mű. Idén februárban viszont a Hammer Records végre újra kiadta, mégpedig alaposan feltuningolt változatban: ajándék DVD-vel, koncertfelvételekkel és klippekkel, hogy a most fiatal metálrajongók, és az azóta felnőtt fanok is kézbevehessék a kiadványt. Ezzel, és sok más érdekességgel kapcsolatban tettem fel kérdéseimet a Moby Dick frontemberének, Schmiedl "Smici" Tamásnak, aki készséggel és részletesen válaszolt. Az interjúból megtudhatjátok, hogy jött elő az újrakiadás ötlete, valamint hogy mikor lesz új Moby Dick lemez és turné.

Sonny: Honnan jött az ötlet, hogy a Kegyetlen évek után az első lemezt is ismét megjelentessétek? Eredetileg is tervbe volt véve, vagy az első újrakiadás sikere győzött meg Titeket?

Smici: A normális az lenne, ha minden korábbi anyagunkhoz hozzá lehetne jutni, így állandóan napirenden volt és van a régi albumok újrakiadása, de hosszú időn keresztül hiába próbálkoztunk, kiadóink nem láttak benne üzletet, szerintük túl kicsi a piac, hogy egy újrakiadás gazdaságos legyen, aztán meg jogi problémák miatt is kötve volt a kezünk. Elég érdekes módon, aztán az első újrakiadás a Kegyetlen évek és a Körhinta a zenekar tudta nélkül, mindenféle egyeztetést és reklámot nélkülözve jelent meg, nem kis meglepetést okozva, de így is örültünk neki.
Szerencsére az Ugass kutya újrakiadása már nem ilyen mostoha körülmények között született meg, hiszen a jelenlegi kiadónk, a Hammer Records egy új lemezhez mérhető figyelmet és lehetőséget biztosít a lemez méltó megjelenéséhez.

Sonny: Mennyit kellett dolgozni azon, hogy feljavítsátok az akkori hangzást? Végeztetek valami gyökeres változtatást az anyagon, esetleg kellett részeket teljesen újravenni?

Smici: Az anyag hangról-hangra, teljesen ugyanaz. A legnagyobb problémát az jelentette, mivel ez az album még CD formátumban nem jelent meg, csak bakeliten és kazettán, hogy először digitalizálni kellett. Ez egyszerűen hangzik, de nem volt az. Az eredeti masterszalagok már elvesztek, így bakelitlemezről kellett digitalizálni és szerezni eredeti nem lestrapált lemezeket, hogy minél kevesebb pattogással kelljen megküzdeni a digitalizálást követő restaurációs műveleteknél. Miután ez sikeresen megtörtént természetesen kapott egy új mastering kezelést, amitől a mai követelményeknek megfelelően kellő hangos lett és a hangzást is sikerült érthetőbbé, tisztábbá tenni. Ennek az albumnak egyébként szinte minden dala kicsit másképpen szólt, nem volt egységes a keverés, ennek semmi köze az újramasterhez, mint ahogy azt egy internetes lemezismertetőben olvastam. Ezek húsz éves felvételek, a stúdiótechnika nem volt még kiforrott, ahhoz képest szerencsére azt tudom mondani, még ma is élvezhető.

Sonny: A borítót illetően határozott elképzeléseitek voltak, vagy rábíztátok Sallai Péterre, hogy milyen köntösbe öltözteti a kiadványt?

Smici: Teljesen rábíztuk a grafikusra, akivel már többször dolgoztunk együtt, de most kicsit körülményesebben állt össze. Több variáció is született.Volt ami nekünk nem tetszett, aztán meg volt olyan ami nekünk teljesen megfelelt volna, ő meg gondolt egyet és teljesen más festett. Néhol én sem tudtam hol tartunk, azt hittem már be sem fejezzük, de végül ki kellett mondani az áment. Benne volt a pakliban az eredeti borító is, ami a belső oldalakon látható is, teljesen tiszteletben tartjuk, de ilyenkor nagyon sok szempont alapján kell mérlegelni és ez nem könnyű. Mindenki számára egyaránt megfelelőt kitalálni szerintem lehetetlen. Azért azt jelezni akartuk, hogy ez egy új kiadvány, nem egyszerűen, egy újrakiadás és a grafikai megvalósítás tiszteletben tartja az eredeti alkotást, csak mai modernabb eszközökkel megvalósítva.

Sonny: Hogy emlékszel vissza azokra az időkre, amikor az Ugass kutyát felvettétek?

Smici: Fiatalok és boldogok voltunk a siker küszöbén. Lemezszerződés, stúdió, koncertek! Tíz éves küzdelem után beindult a szekér, úgy gondoltuk most már semmi nem állíthat meg bennünket.

Sonny: Akkori fejjel elégedettek voltatok az eredménnyel?

Smici: Szerintem igen, büszkék voltunk a lemezre. A hangzás még ma is elfogadható, abban az időben meg ez teljesen korrekt volt. Nem volt bennünk hiányérzet, persze több rutinnal, idővel, pénzzel biztos lehetett volna jobb is.

Sonny: Mi lett az akkori rajongókkal? Vannak, akik még mindig járnak a koncertekre, netán kérdezték, hogy mikor lesznek ismét kiadva az első lemezek?

Smici: Több generációt végigzenéltünk, vannak új és régi rajóngók. A régiek már ritkábban járnak el a koncertekre, de nincs olyan koncert, hogy a régi generációból ne lennének. Sokakat személyesen is ismerünk, hiszen nagyon jó a kapcsolatunk a közönséggel.

Sonny: Tervezitek esetleg a Körhinta, vagy a Fejfa helyett újrakiadását is?

Smici: A Körhintát, mint már említettem az EMI már megjelentette újból, persze azóta az is elfogyott, de a Fejfát nagyon jó lenne újból a hanglemezboltok polcain látni. Talán egyszer ennek is eljön az ideje.

Sonny: Ott voltam azon a bizonyos Avalonos koncerten, aminek a képanyaga rákerült a bónusz DVD-re, és úgy tapasztaltam, hogy a közönség kicsit lagymatag volt, sőt mintha Ti is kissé lassabban játszottátok volna a klasszikus dalokat. Hogy vélekedsz erről?

Smici: Szerencsétlenül alakult az esténk, mivel eredetileg a menetrend szerint jóval korábban játszottunk volna, csak a külföldi zenekarok a technikai kivitelezésre hivatkozva kibabráltak velünk és mi "magyar sors"engedni kényszerültünk. Felrakták a színpadra a betriggerezett dobcuccot és azt onnan kivitelezhetetlen volt leszedni. Olyan későn kerültünk végül színpadra, hogy nem csak a közönség, de mi is fáradtak voltunk.
Nem akarok ebből egy vitát elindítani, ki hogy látja, de tény, hogy némileg lassabban játszunk pár régi dalt, de nem erre az estére jellemző csak és már a régi időkben is visszavettünk némely tempóból, talán mert úgy éreztük pár dal túl kapkodósra sikerült az eredeti felvételeken. Persze egyetlen koncerten sem játsszuk egyforma sebességgel, ez sok mindenen múlik, például lelkileg mennyire vagyunk felpörgetve, lehet némely dal lehetett volna sebesebb, de ettől még visszahallgatva nekünk élvezhetőnek tűnik. Ha a közkívánat viszont ilyen nyomást gyakorol ránk, legközelebb jobban felpörgetjük magunkat és nagyobb sebességre kapcsolunk.

Sonny: Van egy megkerülhetetlen kérdésem: lassan négy éve, hogy megjelent a Se Nap, Se Hold. Azóta kijött a 25 éves jubileumi koncert DVD-n, valamint az első két lemez újrakiadása. Körvonalazódik-e már, és nagyjából mikorra várható a következő Moby Dick nagylemez?

Smici: Azt meg kell jegyeznem, bármilyen szigórúan is hangzik, hogy mikor pár éves szünet után visszatértünk, nem tettünk semilyen ígéretet, sem magunknak, sem a közönségnek, milyen időközökben és egyáltalán még mennyi új lemezzel jelentkezünk, az is nagy csoda, hogy még létezünk és vagyunk. Ha eljön az az idő, hogy mindenki tud egyértelműen és teljes gőzzel egy új Moby Dick lemezre koncentrálni, és egyértelmű jelét mutatja, hogy ide tartozik, és vita nélkül tiszteletben tudjuk tartani az örökségünket és a tradiciókat, akkor nincs kizárva a lehetősége egy új albumnak. Én már évek óta várom, hogy kitisztuljon az ég, de kierőltetett szükség lemeznek semmi értelme. Soha nem azért csináltam lemezeket, hogy eggyel több legyen és hogy keressek vele x forintot.

Sonny: Sajnos jelenleg üres a koncertnaptáratok, idén csak a Karvai Rockfesztiválon láthattunk Titeket, ahol egy erős bulit adtatok a régi dalokból. Alakul már az idei koncertszezon?

Smici: A látszat csal, nem lesz hiány ebben az évben sem koncertekből, lassan felkerülnek majd a friss dátumok a weblapra és mindenki megnyugodhat, határon innen és túl is!

Sonny: Továbbra is retro Moby Dick-program várható a fellépéseken?

Smici: Hogy igazán őszínte legyek, a koncertműsorunk nagy részét mindig is a régi dalok alkották, hiszen ezt is várja tőlünk a közönség. A különbség az elmúlt évben annyi volt, hogy a retró jegyében egy kicsit koncentráltabban és tudatosabban válogattuk a régi dalokat. Túl nagy meglepetéseket nem tudok ígérni, hiszen sok a kihagyhatatlan, de természetesen fel fogjuk frissíteni a programot a későbbi és újabb lemezekről.

Sonny: Köszönöm a válaszokat! Mondanál valamit az utolsó szó jogán?

Smici: A Moby Dick legyen veletek, 2009-ben is!

www.moby-dick.hu

Szólj hozzá!

Címkék: interjú moby dick sonny


A bejegyzés trackback címe:

http://karcolat.blog.hu/api/trackback/id/tr19961064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.